Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-21 / 75. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — AGRÁRKAMARA, AGRÁRGAZDASÁG 1990. július 21., szombat Vállalkozás elszántsággal Kamarai közreműködés segített honosságát dicsérik a beültetett traktorgumi virággruppok. Dr. Exner Zoltán, a Somogy Megyei Agrárkamara ügyvezető igazgatója is elkísért a látogatásra, hiszen az ő közreműködésével valósulhatott meg az álom. — Faggyasné akkor kereste fel a kamarát, amikor a vállalkozás beindulása körül nehézségek adódtak. A kamarai tagok közös összefogásaként, szinte példa értékű ennek a vállalkozásnak a beindulása— mondta az ügyvezető igazgató. A szentbalázsi Surján Rt. biztosított lehetőséget arra, hogy 200 hektárnyi legelőterületen ismét megindulhasson a zselici húsmarhaprogram. Igaz, most már magánvállalkozásban. 50 vemhes üszőt vásárolt a vállalkozó Makóról és Csengéiéről. Ehhez viszont nagy anyagi áldozatot kellett hozni, kezest találni 2,7 milliós kölcsönigényre. A vállalkozó 375 ezer forintja elenyésző összeg volt. A kilátástalan helyzetben az agrárkamara segített, ugyanis az Öreglaki Állami Gazdaság vállalta a kölcsönfelvételre a kezességet. A megyei kamara véleménye szerint az állattenyésztési vállalkozásnak több gátja van. Ide kell sorolni a kellő fedezet hiányát, a vállalkozás jövedelem- tartalmának alacsony szintjét, valamint a kedvezőtlen futamidejű, magas kamatterhű köl- csónkényszert. Sajnos, ez ma már átfogóan jellemző az agrárágazatra. Dr. Exner Zoltán ezután sorolta, hogy szinte hályogkovács módján, ösztönösen hozták össze a vállalkozást. A legelőbérleti viszonyt a Surján Rt. biztositotta. Információkkal, szerződéskötés-előkészítéssel segített a húsmarhatar- tók egyesülete. Készfizető kezes az Öreglaki Állami Gazdaság. A világbanki pályázat elkészítésében az Agrober nyújtott segítséget. —A tulajdonviszonyok változását ma már senki sem vitatja, de az eszköz-, és feltételrendszer változatlanul túlszabályozott — mondta összegzésképpen a kamara ügyvezető igazgatója. Faggyasnéval hevenyészett számításokat végeztünk a vállalkozás törlesztőrószleteinek biztonsága érdekében. — Minden az állami támogatástól függ. Ha a ma még érvényes állami támogatás csökken, akkor zátonyra futottunk, így a tehenek után 700 ezer forint, a borjak 250 ezer forint számítható. A borjak utáni árbevétellel együtt 1 millió 950 ezer forintra számítunk. Kiadásaink is tetemesek. 250 ezer a törlesztőrészlet, majd 600 ezer a kamat, 319 ezer a legelő bérleti díj, 200 ezer a biztosítás és az egyéb kiadás, 360 ezer forintért kell még abraktakarmányt vásárolni — sorolta a tételeket a vállalkozó. Egyszerű kivonással kiderült: ha nem változik a támogatások mértéke — amire egyre kevesebb a kilátás — alig 200 ezer forint maradna a végzett munka ellenértékéként. — Nagyon hiányzik az agrárpiaci rendtartás, ideje volna a kvótarendszert bevezetni. így A cserénfai dombok között hosszú idő után ismét kolomp- zúgás riasztja meg az erdei vadakat. A borjaival baktató gulya lassan harapja az idén oly dús füvet. A féltetős karám hűsében néhány ivarzó tehén szálalja a szénát, a tenyészbika méltóságteljesen sétál az elkerített részben. A gondozói szállás mellett beszélgettünk Faggyas Ferencnével, aki nem kisebb vállalkozásra adta fejét, mint arra. hogy ismét húsmarhagulyával népesíti be a zselici lankákat. — Nem a meggazdagodás, a vállalkozás kényszere teremtette meg ezt a kis békebeli paradicsomot. Rokkantnyugdíjas vagyok, de világéletemben jószágokkal foglalkoztam. A szerény haszon, ami ebből a vállalkozásból remélhetőleg meglesz, csak a megélhetés könnyítésére szolgál. Gyalulatlan deszkából ácsolt padok, kis asztal, rajta gőzölgő feketekávé. A háziasszony ottlehetne kialakítani a szabályozott szabad piacot. Elengedhetetlen az információs szolgáltatások szélesítése, mert enélkül csak vakon lehet a továbbiakban vállalkozni. A kamarának el kell jutni odáig, hogy ne lehessen tétlen szemlélője esetleges kudarcoknak — vélekedett dr. Exner Zoltán. A gulya lassan delelni készül, A borjak izgatottan keringenek az itatóvalyú körül. Villany- pásztor védi a kaszálásra váró területet. Már 250 bála széna sorjázik, hogy télen legyen elég takarmány. Á vállalkozás valódiságát nem zavarják a jövő tisztázatlan kérdései. Mindenképpen bővíteni akarják a létszámot is, és más állatfajokról is szót ejtünk. — Hasznosítani kell valahogy minden ötletet, mert az alapvállalkozásból nem lehet megélni. Ez a vidék önmagát kínálja az ilyen állattartásra — mondta teljes meggyőződéssel Faggyasné. A lehetséges buktatókat is figyelembe veve, úgy látszik, csak kellő elszántsággal lehet végigcsinálni azt, amit cserénfai dombok között elkezdtek. Természetesen ma már ez sem megy önmagától. A megyei agrárkamara segítsége ugyan csepp a tengerben, de peída az agazat átalakulásának, fennmaradásának biztosítására. — Sajnos, még sok esetben kell megküzdeni bizonytalanságokkal, a világbanki kölcsönlehetőség például a meghirdetéskor 18,5 százalékos kamatozásúként szerepelt, amikor megkaptam, 20 százalékot kellett vállalnom, s mára már 22,5 százalékra emelkedett — szabadkozott a vállalkozó. De még az említett példa sem tudja visszariasztani. Hogy a költöző madarak jövőre ismerősként köszönthessék a zselici gulyát, ahhoz már legfőképpen a változások jó iránya szükséges. Mészáros Tamás Fotó: Lang Róbert Vége a megszokásoknak. Néhány éve még nyugodt, kiegyensúlyozott volt az agrárpiac, jól bevált agrárpolitikát emlegettünk. Valóban volt elég élelmiszer, kelet-európai viszonylatokban elfogadható minőségben, s az árát is meg tudtuk fizetni. Mostanában minden összekuszálódott. Szakértők vitáznak a földről, az agrárpolitikáról, a háziasszonyok pedig egyre mélyebben nyúlnak zsebükbe az elszabaduló árak miatt. A kusza helyzet elengedhetetlenné teszi, hogy az agrárgazdasággal foglalkozó, az abban érdekelt szervezetek kidolgozzák az új agrárpiaci rendtartásról szóló programjukat. A Magyar Agrárkamara — mint az érdekeket egyeztető és képeseié szervezet — kialakította erre vonatkozó elképzeléseit. A kamara az új kormánynak is segítségül ajánlja a szakmai téziseket. Elképzeléseikről dr. Mészáros Gyula közgazdasági igazgatóval beszélgettünk. FÉLPIACOS MEZŐGAZDASÁG Beszélgetés dr. Mészáros Gyulával, a Magyar Agrárkamara közgazdasági igazgatójával — Ha nem szépítjük a helyzetet, megállapíthatjuk, kritikus a helyzet az élelmiszer- gazdaság piaci környezetében. Ön szerint mi ennek az oka? — Az élelmiszer-gazdaságban két tendencia találkozik manapság: a múlt maradványa és a jövő szándéka. Ez a keverék rövid idő alatt nyilvánvalóan nem tisztulhatott le. A múlt kézi vezérléssel működött, s ha felszínre jöttek a feszültségek, ezeket emberek, hivatalok korrigálhatták. Manapság viszont tipikus félpiaci helyzet van az élelmiszer-gazdaságban. Vannak termelők, van kínálat, az árak jórészt szabadok. Csakhogy e rendszer működtetéséhez a magyarnál fejlettebb köz- gazdasági környezetben is tartoznak piacszabályozó elemek, amelyek nálunk hiányoznak. Ennek oka, hogy az élelmiszer nemcsak egy termék a fogyasztási cikkek sorában, hanem rendkívül sajátos portéka. Az agrártermelésben élő szervezetek működnek, a piaci ár közhangulatot, belpolitikát befolyásoló tényező, ráadásul a nyugati világban érvényesül egy igen erős protekcionizmus is. — Ön tehát azt állítja, hogy az élelmiszer-gazdaságban a szabályozott piac elengedhetetlen feltétel a kiegyensúlyozott termeléshez és ellátáshoz. — Pontosan erről van szó. Nálunk sokan vakon hisznek a szabad ár mindenhatóságában; ez azonban csak az élelmiszer-gazdaság összeomlásához elégséges. A mai magyar árrendszer egyébként is befejezetlen és ellentmondásos. Ennek csak egyik eleme, hogy a régi kormánynak már nem, az újnak még nem volt ideje meghirdetni a védőárakat az úgynevezett stratégiai termékeknél, pl. a sertés- és marhahúsnál. Szerencse, hogy az év első felében a világpiaci ár kedvező volt a sertéshús értékesítésénél, de egy kínálati pozíció ennek egy csapásra véget vethet, s erre nem vagyunk felkészülve. — A sertésen kívül példaként lehetné említeni a gabonát mint az árrendszer belső ellentmondásosságát felszínre hozó terméket. Gondolunk Itt arra, hogy a kenyérgabona ára hatósági, á takarmánygabonáé pedig szabad ár. Önnek mi erről a véleménye? — A kenyérrel aligha szabad tréfálkozni, de ez az ellentmondás rossz viccnek is beillik. A döntés pillanatában is mindenkinek tudnia kellett, hogy a gabona kétféle árának az lesz a következménye, hogy a gyengébb minőségű, nagyobb hozamú takarmánygabonának magasabb lesz az ára, mint a jobb minőségű és kisebb hozamú terméknek. Ezenkívül ez a logika antiinflációs megfontolásokból is sántít, hiszen a takarmánygabona voltaképpen nagyobb mennyiségű fogyasztási cikkre van hatással, mint a kenyérgabona. Épp ezért, ha a takarmánygabonára kialakítottuk a szabadárat szabályozó piaci mechanizmusokat, akkor annak a kenyérgabonára is működőképesnek kell lennie. Végül is vagy a hatósági ár és annak fiskális következményei, vagy a szabad ár és az ehhez igazodó piackezelő rendszer lehet a következetes döntés. Azt tudtuk, hogy a ha- tósági ár nem jó rendszer; azt most tanuljuk, hogy a keverék még ennél is rosszabb. Ebből következően a kenyérgabona árvitáját is a piacon kell eldönteni, s nem a régi alkumechanizmusban. — A szabad árpiaci viszonyok között gyakorlat a nálunk fejlettebb mezőgazdaságú országokban Is, de nálunk működik — mint ön is említette — egy igen erős protekcionizmus és szükség esetén az Intervenciós rendszer. A magyar élelmiszer-gazdaságból ez utóbbiak hiányoznak, ez Is a fél- piacosságot erősíti. — A félpiac igazolására ez valóban jó példa. Az intervenciós rendszer helyett a magyar gyakorlatban létezik a hatósági árakhoz rendelt normativ exporttámogatás, és az elkülönülten működő ágazati intervenciók. Ez féloldalas, nehezen működtethető piaci feltételeket jelent, hiszen a szabad árakhoz elengedhetetlenül szükséges egy olyan központi árvezérlés, amely a termelőt és fogyasztót egyformán védi. Az intervenció ugyanis túlkínálat, vagyis áresés esetén lehetőséget ad a felvásárlásra, és így piacos beavatkozással megakadályozza a termelő ellehetetlenülését. Ha hiány van valamely termékből és ugrásszerűen nő az ára, az intervenció megint kiegyenlít, hiszen terméket dob a piacra, megakadályozva a drasztikus fogyasztói áremelést. Ha ez működik, biztonságosabb a termelő és a fogyasztó helyzete egyaránt. —Az intervenció jó megoldás, működtethető, azonban feltétele az előrelátás, a hazai és a külföldi piac napra kész ismerete. Egy nyugati farmernak például elegendő a lakásán elhelyezett számítógép gombját megnyomni, s máris tudja, melyik termékből milyen a piaci helyzet. — Ez az információs bázis még hiányzik a hazai agrárgyakorlatban. Azonban minél előbb elérendő, s a Magyar Agrárkamara — lehetőségeihez képest — mindent meg is tesz a gyors bevezetésért. Az intervenciós rendszer ugyanis nem működhet jól, ha egyes tárcákat s azok felelősségét szétforgácsolják, és a döntésből kimaradnak az élelmiszer gazdaság szereplői. Megítélésem szerint elő kell segíteni a ma még csíráiban levő terménytőzsde gyakorlati működtetését is. — A magyar agrártermelésnek évtizedek óta feladata a hazai fogyasztók ellátása és a gazdaságos export bővítése, s ez a mai helyzetben sincs másként. A hazai agrártermelés 800 millió dolláros aktívumot produkál; ez jelentős a magyar egyensúly szempontjából, de nem elégséges a külpiac befolyásolásához. Hogyan lehet így a nemzetközi rendszerekhez kapcsolódni? — Ha a gazdag országok agrárprotekcionizmusának mozgását és saját termelési ingadozásunkat figyelembe vesszük, akkor mi csak úgy járhatunk jól, ha olyan országokkal törekszünk kölcsönös, intervenciós megállapodásokra, amelyeknek elegendő termékük van. Környezetünkben ilyen lehet Csehszlovákia, Ausztria és az EGK szervezete is. Ez nem jelentene még csatlakozást, csupán kísérletet arra, hogy a magyar agrárpiac ingadozásait szélesebb ter- mókbázison kezeljük. V. Farkas József Buktatókellenére
