Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-04 / 60. szám
1990. július 4., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 A feltételek Somogybán is megteremthetők Nyolcosztályos gimnázium 1989-ben jutottunk el újólag a középiskolák alternatív lehetőségeinek gyakorlati megteremtéséhez. A 8+4 rendszerrel párhuzamosan megkezdődött a 4+8-as rendszer lehetőségének megteremtése. A műszaki fejlettségben előttünk járó országok iskolarendszere rugalmasan követi a korfejlődését, illetve a nemzeti hagyományokat. Ausztriában és az NSZK- ban négy, Franciaországban ötéves egységes alapképzést követi a középfokú iskolarendszer. A magyar neveléstörténet 1945 előtt ezt már ismerte. Létezett a nyolcosztályos gimnázium, melynek elvégzése után a tanuló — a lehetőségei szerint — egyetemen vagy felsőfokú intézményben folytathatta tanulmányait. A magyar gimnáziumok színvonala európai nívón állott. A Németh László felvázolta iskolarendszer lényege az enciklopédikusán művelt, harmonikus szellemiérzelmi és fizikai értelemben egyaránt fejlett fiatal, aki tudatosan készül valamely pályára és tizennyolc éves korára alkalmas az egyetemi tanulmányok elkezdésére. Kudarc után A nyolcosztályos gimnáziumok létrehozását több tényező indokolja. Oktatásügyünk kudarca egyre nyilvánvalóbbá vált. Az analfabéták vagy látens analfabéták száma növekedett, a tantervi reformok, korrekciók hatástalanok, a felülről vezérelt reformok nem kellően hatékonyak. A gimnáziumok jelentős része nem képes felkészíteni a továbbtanulásra. Részben ezek következménye a tanulók tudásának nagymértékű különbözősége az általános iskola nyolcadik osztálya után. Ezek felismerése vezette a kísérleti gimnáziumok tantestületeit a hatékonyabb iskolatípus megteremtésére, s ez a nyolc- osztályos gimnázium. Elsősorban a fiatalok erkölcsi jellemét formálja, valamint az intellektuális képességeket fejleszti. Az úttörő szerepet a budapesti Németh László Gimnázium tantestülete vállalta Hoffmann Rózsa igazgató vezetésével. A teljesitményközpontúság mellett a nevelés-oktatás egységének megvalósítása, az új embereszmény nevelése a cél. A Németh László Gimnázium mellett további kilenc nyolcosztályos gimnázium kezdi vagy kezdte meg működését. A teljesség igénye nélkül a következő helyeken: Szegeden, Nyíregyházán, Budapesten, Sziget- szentmiklóson, Gyöngyösön, Sátoraljaújhelyen. Ezen gimnáziumok maguk dolgozták ki iskolakoncepciójukat. Az azonosság mellett az intézmények sajátosságai is jellemzőek. Az egyik klasszikus funkciót fejleszt, a másik az interdiszciplináris területeket tartja feladatának, vagy az információs ismereteket tekinti fontosnak. Fakultációként a gépírás, az idegenforgalom, az operátor, a laboráns, a számítógépes, valamint a pedagógiai asszisztensképzés szerepel. A későbbiek során létesülő nyolcosztályos gimnáziumokban más fakultáció is elképzelhető. A gyermekek nevelését ezen iskolatípusban jól szervezett, kis létszámú nevelői közösség irányítja, segíti a tanulók öntevékenységének kibontakoztatását, a problémákban dönteni képes személyiségnevelést tartják feladatuknak. A nyolc- osztályos gimnázium sajátossága az európaiság, mely a nyelvi képzettséget, annak hatékonyságát is szorgalmazza. A latin nyelv tanítása mellett általában egy, kettő vagy három idegen nyelv tanítását tartják szükségesnek az újraszerveződő gimnáziumok. Idegen nyelvek Az idegen nyelvek között az angol, a német, a francia, az olasz, a spanyol, az orosz egyaránt megtalálható. A nyelvi alapképzésen túl a középfokú, vagy a felsőfokú nyelvvizsga letétele is elérhető lesz a tanulók számára. A humán órák száma meghatározó. A matematika a jelenleg érvényben lévő tanterv óraszámának megfelelő, míg a természettudományos órák aránya némileg csökkent. A testnevelés és az osztályfőnöki foglalkozások száma a mostaninak megfelelő. A tanulók heti óraszáma, bár az osztályoknak megfelelően változik, általában 24-től 34 óráig terjed, egy-egy esetben heti 6 napos tanítással. Nagy szerepet kap az önállóságra nevelés a tanórai, a tanórán kívüli keretek között. Az önképzőkörök fejlesztő hatása ismét érzékelhető lesz. A nyolcosztályos gimnázium a jelenlegi tervek alapján további szakaszokra bomlik: az első, második év az előkészítő, építő szakasz. A harmadik, negyedik, ötödik év az építő, fejlesztő, orientációs, míg a hatodik évtől kezdődne a nyelvi, illetve reál, másutt differenciált, fejlesztő szakasznak nevezett egység. ** Az egyes szakaszokat a különböző vizsgák zárják le, illetve ezek biztosítják a továbbhaladást. Egyes intézményeknél kétévenként vizsgáznak kidolgozott program szerint, másutt ez nem kétévenként, hanem a szakaszhatárok lezárásakor valósul meg. Közös a szóbeli és az írásbeli vizsgarendszer. A nyolcadik osztály elvégzése után komplex érettségi vizsgára kerül sor. Ez magában foglalja az egyetemi továbbtanulásra jogosító vizsgát is. Felvetődött a nemzetközi érettségi letétele is, mely feltételezi az angol, spanyol, francia nyelv magasszintű tudását. Erre a jelenlegi körülményeink szerint részben az anyagiak, részben a személyi feltételeink miatt kevés lehetőség van. Nagy az érdeklődés Az induló vagy már működő nyolcosztályos gimnáziumok iránt nagy az érdeklődés. Általában 5—-8-szoros a túljelentkezés. A tanulók kiválasztása a humán és reál képességek vizsgálata alapján történik.A tárgyi és személyi feltételek megteremtését a kísérleti időszakban Budapesten a Fővárosi Tanács, valamint a Művelődési Minisztérium vállalta. A helyi önkormányzatokra, fenntartókra, tantestületekre felelősségteljes munka vár. A nyolcosztályos gimnázium feltételei Somogy megyében is megteremthetők. Hatékonysága alapján a megye tanulóinak is nagyobb lehetőséget biztosíthat az értelmiségi pályán szükséges képességek kibontakoztatásához, a tehetséges tanulók fejlesztéséhez. Erre a műszakilag fejlettebb országok példája hívja fel a Somogy megyei oktatásért felelős szakemberek, fenntartók figyelmét. Dr. Kálmán András tudományos munkatárs A nagyatádi szoborpark asztalosműhelyében megkezdték a mohácsi történelmi emlékhely kopjafáinak felújítását. A Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság megrendelésére elkezdett munkát várhatóan még az idén befejezik a szakemberek. Fotó: Király J. Béla Könyvégetések kora? Tanszer(encse) Nem kívánjuk felbosszantani a diákokat, de hát tudatni kell, hogy mire is számíthatnak ők és a szüleik a rövidesen kezdődő tanszervásáron. A Piért kaposvári leraka- tánál elmondották: az idén drágább mulatság lesz az első osztályosok iskolába indítása. Szamukra tavaly a tanszercsomag, a tolltartó és iskolatáska hozzávetőleg 1200—1500 forintba került összesen, az idén ugyanezért 1500—1800 forintot kell adni. Iskolatáskából a kereskedők már eleve kevesebbet rendeltek. Úgy tartják, hogy a szülő inkább megjavíttatja a régit, mint eldobja. A füzetek árát még a tavasszal felemelték. Hiánycikkek az idén is lesznek. Radírból például most sincs raktáron. Színes ceruzából pedig a választékkal lesz gond. Mindezek ellenére a Piért július 24-én megnyitja a kaposvári boltjában a saját tanszervásárát. Minden háromszáz forint feletti vásárlásnál sorsjegyet adnak, amivel színes tévét, videót, BMX- et nyerhetnek a szerencsések. A többieknek legalább a füzeteket adhatnák olcsóbban. N.J. A múlt hét valamelyik Tv híradója, majd a hétfői Stúdió riportja láttán meglepve kaptam fel fejemet a hír hallatára: könyveket égettek Budapesten. Két szerző halomba rakott kötetei váltak a lángok martalékává, s az utca embere csak nézte, nézte, s nem tudta, mire vélje a dolgot... Én szimpatizálok ezzel a könyvégetéssel; még akkor is, ha rosszízű emlékképek kavarognak. Ez a könyvégetés az érték mellett, s a ponyva, a lektűr, az álirodalom és a pornográf kiadványok ellen szállt harcba. Még a Német-kormány idején javasolták az Országgyűlésen: a kormány ellenőrizze a gombamódra szaporodó kiadók tevékenységét, s ez által — ha nem tudja is nyomban meggátolni, de szorítsa vissza az „aluljáró irodalom” termékeit, a szennyen gyorsan gazdagodni akarók köret. Hogy elindult-e eme folyamat? Nem hiszem! A televízióban nem rég sugárzott Szimultánban elhangzott: kevés volt erre (is) az idő! A tehetetlenséget igazolva, szinte naponta jelenik meg egy-egy ilyen töltetű lap, vagy kötet — fóliában, papírzacskóban vagy anélkül — az utcai terjesztők standjain, a hírlapárusoknál, vagy a könyvesboltok polcain. Popo magazin kis és nagy változatban, Szexpartner-kereső, Pikáns szex, Gyertyatartó, Szex-e-pír— hogy csak néhányat említsek a színes palettáról —, no meg ott van az Erotika, a Sex dominó, és a Kebelbarát, s azt is megértük, hogy külön lapjuk van a prostituáltaknak, no és aki scifi-köntösbe bújtatott történetektől várja szexuális abberációjának gazdagodását, az a nemrég megjelent erotikus magazinból, a Vénuszból,.építkezhet”. Az oly sokat hirdetett szexuális szabadság már régen átcsapott szabadosságba, s ezek káros volta a közerkölcsön kívül a gyermek- és fiatalkorú bűnözésben is érződik. Hogy mindez jó üzlet? Nem firtatom. No de kinek a kárára? Vagy ez mindegy, csak profitot hozzon? Úgy látszik, igen! Vajon országszerte hány helyen, s milyen gyakran kell majd tüzet raknunk egy- egy életműből, hogy valamilyen eredmény szülessen? Pedig ez is hozzátartozik a változáshoz... Lőrincz Sándor A kelet-európai „Reneszánsz" festője A festő jelentkezésében mindig van valami rejtélyes, titokzatos. A szülőföld és a gyerekkor aligha ad elégséges magyarázatot a tehetség kibontakozására. Működnie kell egy különleges formaképző ösztönnek, mely a mindennapi környezetből kimenti, rögzíti a látványlényeget. Ez a képesség vezet, vezethet el a műalkotáshoz, ahhoz a sajátos transzformációhoz, ami a profánt, a közönségest a művészi szférájába emeli. Az idei Velencei Biennálé magyar kiállítójáról, Fehér László festőről is elmondható mindez. Az ő „alkotói tekintetének" következményeként szembesültünk korai, fotórealista művein a metróutazás elidegenült, nagyvárosi jelenléteivel, vagy a zöldes-vöröses színekből komponált vidéki tájak borzongató kietlenségével, magányos, csellengő figuráival. Komor, idegesítő világ ez: ezért nem nyerte el a fiatal festő az Aczél-korszak ítészeinek tetszését. Bármilyen tehetségesnek tartották az egykori Kokas-tanítványt, nem kapott igazi kiállítási lehetőséget. Megtűrt, megfigyelt, gyanús értelmiségi hírében állt, aki a szocialista művészet kánonjából idegen stílusok hatása alá került. A nehézségek ellenére Fehér László nem adta fel: festett — makacsul és kitartóan — a maga ellentmondásai szerint, és hogy családját el tudja tartani, esténként a táci Gorsium éttermében dobolt. Még szerencse, hogy a fehérvári művészi élet befogadta, viszonylagos biztonságot, megmutatkozási teret kínálva neki. A „kollektív műterem" képzőművészgárdája kezet nyújtott a fiatal kollegának; képei rendszeresen szerepeltek a megyei tárlatokon. S ’77-ben Kincsesbányán, majd '79-ben a fehérvári Építők Szállón rendezhetett önálló tárlatot. Igaz, tíz év múlva már a Műcsarnok tisztelte meg egy reprezentatív válogatással, melyet a grazi Landesmuseum Uj Galériájában az osztrák közönség is megtekinthetett. Igen, egészen rendhagyó dolog történt: jelentősebb hazai önálló kiállítások nélkül — csoportos külföldi szereplései révén — Fehér László festészetét felfedezték a szakemberek, gyűjtők és rajongók. Az 1988-as „áttörés” után — melyet jelentős kritikai visszhang hitelesített— Fehér László útját már nem lehetett megállítani az európai, sőt világhírig. A kételkedőket végképp meggyőzhette az 1989-es londoni kiállítás a Barbican Centre-ben, mely a kortárs magyar művészetről vitt hírt a londoniaknak. S bár a hazai fanyalgók ismét jeleskedtek, mindenről írtak, csak Fehér László tárlatáról nem, a Times négy hasábon méltatta a fiatal magyar festő munkáit. S az ellendrukkereknek megadhatta a kegyelemdöfést az, hogy a Velencei Bienná- lén, a világ képzőművészetének legrangosabb szemléjén, egyedül őt érdemesítették a részvételre. Kollekciója a legújabb feketesárga alapszínekből építkező képekből állt össze. Többnyire a gyerekkor emlékei tűnnek fel a vásznon, a családi fotók jeleneteit, beállításait idézve. Egy-egy áttetsző, kontúros figura tűnődik az „eltűnt időn”: köznapi, szinte banális történések tanúi vagyunk, s a közelmúlt nyomasztó hangulata csap meg a vászonról'. Azé a korszaké, mely megbénította a képzeletet, és félelemből szőtt fátyollal takarta le a kimondhatatlan, csak skoros áttétellel megjeleníthető igazságot. A Fekete autót bámuló testvérpár a gyermeki és emberi kiszolgáltatottság megrázó, vádló dokumentuma az ötvenes évekről, vagy a Szabadság-szobor „árnyékából” menekülő kisfiúnak elege van a „rózsaszín bálványból”. Fehér László „tiltakozása” nem deklaratív, elsőrangúan festői. A hatalom primitív szimbólumainak újraértelmezésével bizonyságot tesz: milyen törpe létűek, hamisak és üresek a Fehér László képei a Velencei Biennálén gőgös monumentumok. A „létező szocializmus” megnyilvánulásaiból így maradt vissza a Fehér László képeken derengő „roncsolt és csonkolt” emberiét. A trivális tragédiája. S ez messze túlmutat a hazai érvényességen: megértik Brüsszelben, Stuttgartban és New Yorkban is. Ezért kerültek művei a képzőművészet nagy gálájára, Velencébe. Ha visszafogottan fogalmazunk: már a részvétel is sikernek számít. Ám ha a mai keleteurópai „reneszánsznak” ez a festészet meghatározó jelensége lesz — vagy tán már az is — , akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük: kis táci műterméből ismét „jelet” küldött a. magyar művészet a nagyvilágnak. Megerősítve azt, hogy a helyi szín, jelleg vállalása nem okvetlenül korlát, hanem itt és most belépő az egyetemes kultúrába. Péntek Imre
