Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-09 / 39. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. június 9., szombat Király Zoltánt nem sikerült hámba fogni Csehszlovák választási kalauz KI LESZ A BEFUTÓ? (Folytatás az 1. oldalról) —Jelen van ebben a mai parlamentben az a szellemi potenciál, amit az ország helyzete igényel? — Igen, jóllehet ez nem mindig derül ki a nyilvános szereplésekből. Ebben a parlamentben már sokkal több egyéniség van, bár nem mindenki nyilvánul meg, vagy épp nem elég színvonalasan. Persze fölfedezhető a nyájszellem is. Mégis: lényegesen nagyobb a ténylegesen felkészült szakemberek és a valóságos személyiségek köre. Időnként valakit majd pajzsra emelnek, aztán ledobják onnan és más kerül a helyébe. A váltógazdaság itt is érvényesül. A legfelkészültebbnek a szabad demokratákat tartom, akik különös helyzetben vannak. Legutóbbi ülésünkön valódi kormánypárti előterjesztést tettek. Az MDF—SZDSZ megállapodás szűkíti a mozgásterüket, gátolja, hogy valóságos énjüket és ismeretanyagukat adják. Az ellenzékről szólva elsőként az MSZP-t említem, amelyet láthatóan nyomaszt, hogy elhagyva az állampárti szerepet kénytelen ellenzékben lenni. Ez alapvetően defenzív, védekező magatartásban nyilvánul meg, még ha korrekt és jó megállapításokat is tesznek képviselői. Akiket nem köt a múlt, semmiféle paktum, felszabadultan és sziporkázóan szellemesen szerepelnek, azok a fideszesek. Ráadásul szakszerűen is teszik a dolgukat. A függetleneknél is érvényesülhetne ez a szabadság, de mint csoport még kialakulatlanok vagyunk, nem öltöttünk karakterisztikus formát. —Miért ült át az MDF-frakció- ból közéjük ? Az MDF legutóbbi közgyűlésen az önéhez sokban hasonló álláspontok is megfogalmazódtak. Vannak tehát elvbarátai. Nem siette el a döntést? „Kilépésem kényszerű és sürgető volt” — Egyenlőre nincsenek kész, kiforrott pártok, egy-egy pártban sokféle nézet jelenik meg és csap össze. Ezt mutatták párttanácskozások, az MDF-é is. Épp így a parlament sem öltött még végleges formát, ezért a túl magabiztos föllépések számomra kétes értékűek. Majd négy év múlva ítélhető meg — hacsak nem lesznek már korábban képviselőválasztások —, hogy mekkora valóságos tömeg van egy-egy párt mögött. A pártok megítélte- tése jelenleg nem egyértelmű a polgárok részéről. Nyilvánvalóvá vált, hogy az MDF-en belül is vannak, akik nem rejtik véka alá eltérő gondolataikat, ellenvéleményüket. Akkor sem, ha ez felzúdulást kelt. Az MDF parlamenti frakciójának nagy része azonban sokkal lojálisabb a vezetéshez, mint a tagsága. Ez számomra csak részben érthető, hiszen a képviselői tisztség nem kell azt jelentse, hogy úgy menjenek együtt a nyájjal, ahogy a pásztor tereli őket. Kilépésem az alkotmányvita közeledtével kényszerű és sürgető volt. Nem okozott olyan nagy lelki tusát, mintha a párt tagja lennék. A függetlenség közelebb áll a habitusomhoz. Bár mintha a véleményemmel nem lennék egyedül, hiszen Bíró Zoltánnak a Hitelben megjelent eszmefuttatása jórészt egyezik az enyémmel, s ez megerősít véleményemben. — Csupán a meggyőződése vezette a közvetlen köztársasá- gielnök-választásra tett javaslatában és az ennek érdekében indított képviselői aláírásgyűjtésben vagy ennél többet akart? Netán a kissé apatikus közvéleményt is szeretné fölrázni és közvetlenebbül bevonni a politikai döntésekbe? — Áttételes módon ez is szerepet játszott elhatározásomban. A mai amorf politikai helyzetben ezt a fontos jogintézményt is erősen befolyásolják az aktuálpolitikai érdekek, a napi polilitizálás kényszere. Keddi felszólalásomban ezért is hangsúlyoztam, hogy az alkotmánymódosítás és ezen belül a köztársaságielnökválasztás mikéntjét ezek a motívumok nem határozhatják meg. Miután nem tudható, hogy a formálódó pártokon belül nem fog-e akár holnap egy másik irányzat felülkerekedni, esetleg olyan, amelyiknek e kérdésről egészen más lesz a véleménye, ezért fontos lenne a köztár- saságielnök-választás módjára egy stabil és hosszú távú formulát kialakítani. Ehhez pedig most elengedhetetlen a népakaratkinyilvánítása. Negyvenegy képviselő aláírás már ösz- szegyült, de a kisgazdáktól még nem kaptam vissza az ívet. Gyakorlatilag azonban már nem tulajdonítok olyan nagy fontosságot ennek az akciónak, hogy az indítvány benyújtásához szükséges ötven aláírást összegyűjtsem. Az a veszély fenyeget ugyanis, hogy a képviselők kétharmadának szavazatával megváltoztatható a népszavazásról szóló törvény is. Ezt megelőzendő sürgetőbbnek tartom, hogy százezer állampolgár aláírása összegyűljön. Az Országgyűlés még ebben az esetben is dönthet úgy, hogy nem kötelező kiírni a népszavazást. — Pedig az előző rendszer parlamentjének talán ez volt a legdemokratikusabb törvényhozói gesztusa. „A nép a pártok fölé emelné a köztársasági elnököt” — Én bizonyos tekintetben megértem azt a jogos félelmet, ami a módosítási szándék mögött meghúzódik. Elképzelhető ugyanis, hogy a parlamenten kívül rekedt pártok, érdekszövetségek, ha nem tetszik nekik valami, visszaélnek a népszavazás intézményével. — Például obstruálhatják a parlamentet... — Ez is elképzelhető. De a köztársasági elnök-választásról és az ország címéről való döntés bizonyosan nem sorolható közéjük. Ezzel a javaslattal nem vonom kétségbe az Országgyűlés legitimitását, és semmiképpen nem szolgálok önös célt. Többször is kinyilvánítottam, hogy nem jelöltetem magam. Csak azt állítom, hogy a polgárok jogosultak kijelölni az ország eme közjogi méltóságát viselő személyt. Joguk van igényelni ezt a közvetlen beleszólást az államéletbe. Félremagyarázás és csúsztatás e javaslat kapcsán az a kérdésfeltevés, hogy akkor ki lesz az ország első embere: a köztársasági elnök-e vagy a miniszterelnök? Mindkettőt jogosítványai minősítik. A miniszterelnök a végrehajtó hatalom feje, ugyanakkor kellő súlya van a törvényhozó hatalomnak is. A köztársaság elnöke mintegy e két hatalom kiegyensúlyozására hivatott. Egy szűk jogosítványokkal rendelkező, gyenge köztársasági elnök is betöltheti szükség esetén e funkciót. Megakadályozhatja, hogy a kormány a parlament fölé nőjön, de fordítva se történjen meg. Egy közvetlenül választott elnöknek, akinek személyében is megtestesül a közakarat, nagyobb a prezstízse. Erőteljesebb pártatlanságot követelhetnek tőle és ehhez tágabb lehetőséget is biztosítanak számára. A parlament által választott elnök kétségtelenül kompromisszumokra kényszeríti a pártokat, de egyben erősen függne a pártpolitikától. A nép viszont mintegy a pártok és a politika fölé emelné a köztársaság elnökét. — Az utóbbi időkből két arca maradt emlékezetemben. Az egyik, boldogan mosolyog az MDF választási győzelmét ünneplők között. A másik a frakcióból való kilépése előtti-utáni gondterhelt arca. Mivel nem tudott, nem tud megbékélni? — Lehet, hogy furcsán hangzik: én ma is hiszek abban, hogy lehet tisztességesen politizálni. Ezt próbáltam korábban is, ez vezérel most is. Ha legutóbb az MDF-frakcióból állok föl mondandómmal, hogy nézett volna ki? Én komolyan veszem, hogy az új demokratikusan választott kormány mögött fel kell sorakoznia egy biztos, egységes MDF-parlamenti csoportnak. Nincs jogom megbontani ezt az egységet azzal, hogy onnan belülről bírálom Antall József stílusát, módszereit vagy az MDF—SZDSZ megállapodást. Ez több mint bűn, ez hiba lenne. Azt tartottam tisztességesnek, hogy ellenvéleményemet már független képviselőként adjam elő. Kékesi Katalin Antall József miniszterelnök meghívására Budapestre érkezett Tadeusz Mazowiecki, a Lengyel Köztársaság minisztertanácsának elnöke. Képünkön: Antall József üdvözli lengyel kollégáját Vérben ázik Kirgizia Hetvennyolcra emelkedett az öt nappal ezelőtt kezdődött kir- gíziai zavargások halálos áldozatainak száma, míg a sebesültek száma eléri a háromszázharmincat. Továbbra is súlyos a helyzet Os városában és környékén. A kirgiz fővárosban viszonylagos nyugalom volt a péntekre virradó éjszakán, de ott is rendkívüli állapot van érvényben. Üzbég területen a Kirgíziával határos andizsáni körzetben pénteken lépett érvénybe a rendkívüli állapot. A szovjet belügyminiszter elmondta, hogy az üzbégek és kirgizek közötti konfliktus köny- nyen átterjedhet a szomszédos Üzbegisztán területére is. Va- gyim Bakatyin hangsúlyozta, hogy a belügyi szervek tehetetlenek a „középkori nacionalizmussal” szemben. A zavargásokban a feldühödött tömeg több mint kétszáz lakóházat felgyújtott. Frunzé- ban a tömeg csütörtökön politikai követeléseket is támasztott. A helyi pártszékház és a kormány épülete előtt mintegy négyezres tömeg követelte a vezetés lemondását. Fáradhatatlan energiával vetette be magát Václav Havel a csehszlovákiai választási kampányba, hogy személyes tekintélyével és népszerűségével erősítse a Polgári Fórum pozícióit. Számolva a bírálatokkal, hogy államfői tisztét állítja a mozgalom szolgálatába, szinte megállás nélkül járta végig Cseh- és Morvaországot valamint Szlovákiát, és figyelmét nem kerülték el a nemzetiségi területek sem. A drámaíró-elnök közbeavatkozása szemmel látható eredményeket hozott, a Fórum a jelek szerint fejhossznyival vezet nagy riválisa, a Keresztény és Demokrata Unió előtt. A közvéleménykutatási eredmények ingadozása is mutatja azonban, hogy a novemberi „bársonyos forradalom” vezető ereje, a Polgári Fórum korántsem bízhat abban, hogy a június 8—9-i voksoláskor nem éri-e mégis meglepetés. A Polgári Fórumnak több olyan pontja is van, amely az előny mellett veszélyeket hordoz magában. Az egyik erénye, de gyengesége is, hogy kampányát elsősorban a személyiségekre és nem az agresszíven kiválasztott jelszavakra építi, s nemcsak szervezete, de programja is laza és sokak szerint túlságosan nagyvonalú. Ha szlovákiai testvérszervezetét is hozzávesszük, a Polgári Fórum és a Közvélemény az Erőszak Ellen mozgalom a független jelölteken kívül tizenöt politikai pártot és mozgalmat foglal magában. Az 1968-as volt reformkommunistáktól a nyugatnémet szabaddemokratákhoz hasonlítható Csehszlovák Demokratikus Kezdeményezésen, a radikálisokon, a környezetvédőkön, az emberi jogi mozgalmon át a Roma (cigány) Polgári Kezdeményezésig terjed ez a spektrum. A Polgári Fórum bírálói arra figyelmeztetnek, hogy az ország jövőjét nem lehet csak személyiségekkel garantálni és a fórum egyes vidéki helyi csoportjaiban kétes múltú emberek is szóhoz jutottak. A fórum a nemzeti közmegegyezés kormányában működő minisztereit, Jíri Dienstbiert, Václav Klaust, Vladimir Dlouhyt, Valtr Komarekethozza fel példaként, mire képesek személyiségei. A Polgári Fórum választási programjának alappillére a visszatérés meghirdetése Európába, illetve olyan eszmék, mint a türelem, a szeretet, a harc bármiféle totalitárius rendszer ellen. Az út Európába a jogállamiság, a pluralista parlamenti demokrácia megteremtésével, az emberi jogok maradéktalan betartásával, a működőképes piacgazdaság kialakításával vezet — hangoztatják. Míg a fórum fő erőssége a város, a humán és a műszaki értelmiség, a művészek, a diákok, az alkalmazottak, a Keresztény és Demokrata Unió mögött ott áll a vidék, s a katolikus hívők városi és falusi tömege. Ugyan a kereszténydemokratáknak is nem egy rendkívül népszerű vezéregyénisége van a szövetségi kormány két igen befolyásos tagja (Richard Sacher belügyminiszter és Ján Carnogursky miniszterelnökhelyettes), őket képviseli, a koalíció választási stratégiája mégis elsősorban az igen markáns és a Polgári Fóruménál konkrétabb programra épül. A koalíció három tagból áll, a nagy múltú katolikus Csehszlovák Néppártból, amelynek a bázisa elsősorban Csehország, a Cseh és Morvaországi Kereszténydemokrata Pártból, amely ökumenikus alapon áll, illetve a Szlovákiai Keresztény- demokrata Mozgalomból, amely szintén ökumenikussá- gát hangsúlyozza. A kereszténydemokrata mozgalom a felmérések többsége szerint a legerősebb politikai erő Szlovákiában, a Néppárt és a Kereszténydemokrata párt pedig a második helyen áll Cseh és Morvaországban. A kereszténydemokrata mozgalom programjában a szlovák szuverenitás megerősítését hirdeti a föderatív szervekkel szemben és követeli, hogy Szlovákia szót kapjon a kül-, a védelmi és a pénzügyi politikában, az erőforrások elosztásában. A koalíció kedvenc hivatkozása a nyugati kereszténydemokrácia, annak sikerei az NSZK-ban és másutt. A kereszténydemokrata mozgalom, támogat minden leszerelési intézkedést, a katonai blokkok felszámolását, a közös európai ház megteremtését. Végül a Polgári Fórum és a keresztény- demokrata koalíció párharcában az utóbbiaknak még mindig van egy hatalmas politikai adujuk, amelyet ugyan már kijátszottak. Éz pedig nem más, mint II. János Pál pápa április végi csehszlovákiai látogatása, amely a vártnál is nagyobb propagandasikert hozott. Láng Judit (? ' Házias ételek, olcsó szobák SIRÁLY Fonyód, Bartók Béla u. 3. Vs---------------------J) S zovjet-brit csúcstalálkozó I Moszkvában megkezdődtek Margaret Thatcher brit kormányfő és Mihail Gorbacsov szovjet elnök tárgyalásai
