Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-09 / 39. szám
1990. június 9., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Az építők (vég)napjai Megingott a biztos Bázis? Hollandiában az önkormányzatokról Erős helyi hatalom nélkül nincs demokrácia Ifj. dr. Csákabonyi Balázs, a Kereszténydemokrata Néppárt megyei ügyésze a tapasztalatairól A parlamenti választásokat követően a rendszerváltozás egyik legfontosabb mérföldköve lesz a helyhatósági választás. Az önkormányzati törvény előkészítésének időszakában a különböző pártok és társadalmi szervezetek minden alkalmat megragadnak a tapasztalatszerzésre. A Kereszténydemokrata Néppárt például pártdelegációt küldött Hollandiába, hogy a modern polgári demokrácia működésének e fontos színtereit tanulmányozza. E küldöttség tagjaként vett részt az egyhetes tanulmányúton ifj. dr. Csákabonyi Balázs, a Kereszténydemokrata Néppárt Somogy megyei szervezetének ügyésze. A látogatás előzményeiről, illetve tapasztalatairól kérdeztük. (Folytatás az 1. oldalról) — Szorongásokkal teli napokat, heteket élnek meg a még ittmaradók. Aki tehette, más munka után nézett. Csaknem harmadára csökkent a létszám. Higgye el nem könnyű most itt sem a dolgozók, sem a vezetők helyzete — mondta keserűen Szabó Gyula, a szakszervezeti tanács elnökhelyettese a hivatalos ünnepség előtt. — Figyelje meg az embereket, s látni fogja a bizonytalanságot az arcukon! Nem az igazi építők napja ez már. Elvesztette a jelentőségét. Úgy terveztük, hogy az idén együtt tartjuk a volt BEV-esekkel az ünnepséget, de érdektelenség miatt elálltunk tőle. Az építők szétesnek, nem figyel ránk senki; nincs gazdánk. Itt, nálunk több mint száz ember vár arra, hogy korkedvezménnyel nyugdíjba mehessen. A vállalat egészét tekintve mintegy négyszázan vannak. Kérdés: lesz-e pénz erre vagy nekik is — másokhoz hasonlóan — sorba kell állniuk majd a munkaerőközvetítőben? MischI Róbert, Bázis Déldunántúli Építőipari Vállalat vezérigazgatója alig több mint egy hónapja, a munka ünnepén elmondott beszédében már érzékeltette ugyan, hogy nincs minden rendben a vállalat háza- táján, de hitte: türelmes, fegyelmezett kivárással van remény a túlélésre: „Aki épít, a jövőre gondol, aki épít, az optimista, még olyan nehéz helyzetben is, amilyenek most körülvesznek bennünket. ”— mondta. Hogy az alig több mint két éve létrejött volt BÉV- és SÁÉV-há- zasságot ma hogyan látja egy somogyi vezető, erről Heim Miklóst, a volt területigazgatót, a jelenlegi ipari üzemek vezetőjét kérdeztük. (Szerettük volna, ha Szabó Gyula, a volt SÁÉV egykori igazgatója, a Bázis vezérigazgató-helyettese is nyilatkozik, de ő június 5-én — a felmondási idő letöltése után — megvált a vállalattól.) — Van ok az optimizmusra? — Nincs. Nincs fizetőképes kereslet, nincs megrendelés. Több üzemünkben leállt a termelés, illetve nagyon kevesen dolgoznak. Sorba állunk, többszáz milliós a hiány, fizetésképtelenek vagyunk... Soroljam még? Teljes a bizonytalanság. Nem én vagyok a vállalat első számú vezetője, de ismereteim szerint innen már nincs tovább. Ez a csőd. — Nem kis utat jártak be idáig. Miért nem sikerült a BÉV- vel kötött,,házasság"? — 1987-ben a vállalat, az akkori SÁÉV mélyponton volt. Az egyedüli módja a talponma- radásnak az volt, hogy fuzionáljunk az ország egyik legerősebb, legszervezettebben működő építőipari vállalatával. Akkor én is úgy láttam s a tények is ezt bizonyították, hogy nincs más választásunk. Nem is volt, így, .vígan és dalolva létrejött a frigy. Mármint részünkről... Hiszen a számokat nem ismerő pécsi kollégák meg vannak győződve arról, hogy mi juttattuk őket ebbe a helyzetbe. — Snem így van? — Meg kell nézni a megrendeléseket, és látni fogja, hogy tőlünk függetlenül is csökkent Baranyában és egyéb külső területeken az igény az építőipari munkákra. Nemcsak a Bázis, hanem az egész magyar építőipar mélyponton van. Legalábbis ami a nagyvállalatokat illeti. Szétrobbant az egész gazdaság, és mi sem vagyunk kivételek. Egy működő piacgazdaság majd létrehozza a maga építőiparát, de az már egészen más struktúra szerint fog működni. Azért azt szintén látni kell, hogy annak idején szükség volt ezekre a nagyvállalatokra. Nélkülük nem lett volna lakásprogram, nem készültek volna el a nagy- beruházások; szóval volt ennek előnye is. Most másra van szükség. — Mi lesz ezután? Mischl Róbert vezérigazgatótól június 6-án, előzetes telefon- beszélgetés után az alábbiakra kértünk választ telefaxon: — Mi az oka a pécsi telephelyek, a kaposvári munkásszálló, a balatoni és a harkányi üdülők eladási szándékát tükröző hirdetések feladásának a Nép- szabadságban? — A vállalat — az egész országhoz hasonlóan — alapvető pénzhiánnyal küzd. Megfelelő mennyiségű hitelekhez sem lehet hozzájutni, s ha mégis sikerül, a kamatok—úgy mond— kiterhelhetetlenül magasak. A vállalat arra kényszerül, hogy átrendezze vagyonát, nagyobb arányú legyen a pénztőke-rész, mint az eszközérték. — Igaz-e a hír, hogy június 8- ig fizetésképtelenség miatt a vállalatnak csődöt kell jelentenie? — Erre a kérdésre nem válaszolhatok. — Mennyiben járult hozzá a jelenlegi ellehetetlenüléshez a somogyi építőipari vállalattal 1988-ban létrejött „házasság”? — A vállalat működése nem lehetetlenült el, de kétségtelenül nehéz helyzetben van. A megváltozott gazdasági környezetnek megfelelő átalakítása zajlik most, s ennek a lényege a korábban már létrehozott termelőegységek önálló vállalatokká szervezése. A BÉV— SÁÉV egyesülés nem oka a kialakult helyzetnek. — Ha a hír nem igaz, hogyan látja a Bázis jövőjét? — A Bázis mint nagy állami építőipari vállalat átalakul részvénytársaságokká és kft-ké. A cél az eredményesebb működés és minél több munkahely megtartása. A válaszokat június 7-én, egy nappal az építők napja előtt kaptam. A Magyar Közlöny ez évi 22. számában megjelent május elsejei hatállyal életbe lépett törvényerejű rendelet értelmében fizetésképtelenség esetén a gazdálkodó szervezet vezetője nyolc napon belül köteles kérni a bíróságtól a felszámolási eljárás megindítását. Egy későbbi, de még május 8-a előtt megjelent értelmezés szerint minden érintett vállalat „kapott” egy hónapi haladékot, így a határidő június 8-ára módosult. Azóta az Országgyűlés szóban módosította ezt a törvényerejű rendeletet. Ez még nem jelent meg a Magyar Közlönyben. Nagy Zsóka — A magyar Kereszténydemokrata Néppártnak és a holland Kereszténydemokrata Pártnak nagyon jó kapcsolata van — mondta. — Mivel a mi pártunk is kormánypárt, s a következő időszak egyik legfontosabb feladata az önkormányzati választás, meghívtak bennünket, hogy ismerkedjünk meg a holland önkormányzatok működésével. Azt, ugye, mondanom sem kell, hogy Hollandiában európai szintű a demokrácia. Egy hetet töltöttünk el a tulipánosok országában, s több helyen jártunk. Naponta átlagosan két városban tettünk látogatást. Mindenütt fogadott bennünket a polgármester, s elmondta, hogyan működik a tanács és a közigazgatás. Egyik nap ellátogattunk a holland parlamentbe is. Ide az alsóház kereszténydemokrata képviselői hívták meg a magyar delegációt. Itt találkozhattunk a holland kereszténydemokrata párt országos vezetőjével. Sok mindenről beszélgettünk. — Tapasztalataik szerint milyen erős a helyi hatalom Hollandiában? — Éppen az volt a legszembetűnőbb, hogy—ismerve a sajátos magyar viszonyokat— Hollandiában nagyon erős a helyi hatalom. Nyilvánvalóvá vált számunkra is, hogy a döntések valóban ott születnek, ahol a lakossági szükségletek megjelennek. A helyi ügyekben szinte minden döntési jogkör biztosított. Hollandiában igen kevés a falu. A legjellemzőbb településtípus a kisváros. Itt hatékonyan működik a települések szövetsége, amely a külső szemlélő számára hasonlít a mi közös tanácsi rendszerünkhöz. Érdekes, hogy nálunk ez nem vált be. — Milyen létszámú egy kisváros önkormányzati, illetve közgazdasági apparátus? — Egy 40—50 ezer lakosú kisvárosban például a tanácstestület 19 tagú. A választások során a pártok jelöltjei kerülnek be. E testületből öt személy a nálunk ismert végrehajtó bizottsághoz hasonló elöljáróság tagja. Ok fi- zett politikusokhoz, a különböző szakterületekért felelősek. A többi tanácstag egy vb-tag fizetésének egyötödét kapja tiszteletdíjként. Az öttagú elöljáróságnak tagja a polgármester, akit a királynő nevez ki. Tehát nem választják. Személyére azonban a tanács tesz javaslatot tehát a jelölése demokratikus. E hivatalt legfeljebb kétszer négy évig lehet betölteni egy személynek. A polgár- mester feladata a tanácsülések előkészítése és levezetése. Érdekes dolog, hogy a polgármesternek a tanácsülésen nincs szavazati joga, csak a vb-ben. A vb tagjai, akik minden esetben politikusok, irányítják a helyi közigazgatást. — Milyen közigazgatási szervezet segíti a tanácstestület munkáját? — A közigazgatási szervezet elkülönül a tanácstól. Ennek élén főjegyző áll, aki az igazgatási apparátust vezeti. Ez a szervezet számítógépekkel jól ellátott, kis létszámú csoport, mintegy 25— 30 emberből all. — Van-e megyei önkormányzat és közigazgatás? — A megye koordinatív szerepet tölt be es nem irányít. Az állami költségvetésből a megyei szint 2 százalékot kap, a többi a helyi önkormányzatokat illeti. Ez is mutatja, hogy Hollandiában milyen a megye szerepe. Tehát a magyar viszonyokhoz képest Hollandiában a megyéknek csak nagyon kevés olyan hatáskörük van, amelyben dönthetnek. A mi erős megyénkhez képest ott kifejezetten gyenge a megye. A megyei koordinációs testületbe a városi önkormányzatok delegálják a tagokat. Tehát a megye szerepének megfelelően a megyei közigazgatási apparátus is viszonylag kis létszámú. Mi, magyarok ezt nem is nagyon értjük, mert mást szoktunk meg. — A delegáció részt vett egy városi tanácsülésen is. Milyen tapasztalatokat szereztek? — Ott bizony nagyon kulturált munka folyik. Mindenki felkészülten vesz részt a tanácsülésen, s higgadtan, felelősséggel nyilatkozik. Egy ottani tanácstag, miután ledolgozza a napi nyolc óráját a munkahelyén, hetente körülbelül 10—15 órát foglalkozik még a köz ügyeivel. Ha a tanácstagi tevékenység miatt nem tud megjelenni a munkahelyén — ugyanis a munkaadó köteles őt elengedni —, akkor a munkabérkiesést az önkormányzat fizeti. —Milyen a vita a testületi üléseken ? Dúlnak-e pártharcok az ülésteremben? — Amikor mi ott voltunk a tanácsülésen, éppen azzal foglalkoztak, hogy befüvesítsék-e az uszoda környékét. A nagyobb viták mindig az anyagi feltételek biztosítása körül vannak. Elsőrendű kérdés, hogy mire költsék a pénzt. Az említett ülésen a környezetvédelem és a sportügyek felelőse vitatkozott. A polgár- mester rövid idő után felszólította őket, hogy fejezzék be, mert nem a sportra és a környezetvédelemre esküdtek fel, hanem a lakossági szükségletek kiszolgálására. Az is szembetűnő volt, hogy a pártérdekek szinte meg sem jelennek a tanácson belül. A testület tagjai — számunkra legalábbis úgy tetszett — mélyen átérzik, hogy elsődleges feladatuk nem a pártérdek, hanem a lakosság képviselete. S a parlamentben is így van ez. Ott, Hollandiában a képviselők végighallgatják egymást, nem üvöltöznek, nem fütyülnek és nem pfujjolnak. Ismerik és tiszteletben tartják egymás véleményét, s nemcsak beszélnek a toleranciáról. Összességében elmondhatom: nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztünk egy hét alatt a modern, jól működő demokráciáról. Sok mindent mi is felhasználhatnánk. Nem lenne hiábavaló, ha közigazgatási szakemberek is ellátogatnának Hollandiába. Erős helyi hatalom, szolgáló megye s ezt biztosító anyagi bázis: enélkül nincs modern demokrácia. — Köszönöm a véleményét. Lengyel János DEMAGÓG ÚTTÖRÖKAMPÁNY LENNE? Somogyi nagytakarítás A héten sokan ragadtak söprűt, lapátot és nejlonzsákot, hogy a Kaposvári Városi Tanács felhívására szervezett takarítási akción részt vegyenek. A csütörtöki reggeli eső ellenére a somogyi megyeszékhelyen három egészségügyi szakközépiskolás osztály serénykedett, s így délutánra megszépült a Füredi, a Dombóvári, a Bartók Béla, a Vörös Hadsereg, és a Schönherz Zoltán utca, valamint a Centenáriumi és a Szabadság park is. A diákokkal együtt szedte a szemetet dr. Mérei Jenőné, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium tanára is, akinek a nevéhez fűződik ez az akció. Tolipárnát, konzerves dobozokat, spray-s flakonokat, harisnyát, cipőt, s felsorolni is sok lenne még mi mindent találtak az út széli fűben. Kaposvár takarításában a Sefag, az autóklub, a közúti igazgatóság, a horgászszövetség és a városgazdálkodási vállalat is közreműködött. A nagyatádi költségvetési üzem munkásai már a hét elején hozzáfogtak városuk megszépítéséhez. Barcs lakói szintén csatlakoztak a felhíváshoz: az általános és középiskolások a vállalatok és a pártok részvételével hétfő óta gyűjtötték a hulladékot; — csakúgy, mint Somogytarnócán, Középrigó- con és Drávaszentesen. Örvendetes, hogy sokan érezték fontosnak megyénkben a svájci példára meghirdetett akciót. Talán nem ártana, ha az efféle nagytakarítás hagyománnyá válna; még akkor is, ha egy boglárlellei „szakember” demagóg úttörőkampánynak minősítette. (Lörincz) GURUL A MÁLNA ÉS A FORINT Az elmúlt években valóságos csaták folytak a málna felvásárlását végző különböző szervezetek között: hol az egyik, hol a másik ígért rá pár forintot a fel- vásárlási árra. Lesz-e „fegyverszünet” vagy folytatódik a hadiállapot? — erről így nyilatkozott Varga János, a nagyatádi áfész osztályvezetője. — Nagyatád és a környező falvak lakóinak jól jövedelmező bogyós gyümölcse a málna; az elmúlt években különösen magasra szökött az átvételi ár. Az idén a szezon június 6-án, az első felvásárlónappal kezdődött. Térségünkben több szervezet — az áfészen kívül még három cég — foglalkozik a termés átvételével. Az áfésznak 25 felvásárlótelepe van — van olyan település, ahol két-három helyen is átveszik a termést—, és hét szakcsoporttal, illetve azok tagjaival van szerződéses kapcsolatunk. Terveink szerint a szezonban 600 tonna málna felvásárlására számítunk. Az idei kilátások jók. Az árak viszont nyomottak, alacsonyak. A rekeszes málna kilónkénti felvásárlási ára 25 forint, a gurulósét pedig 40 forintban határozták meg. Ahogy megtudtuk, a körzetben valamennyi felvásárló cég ezzel az árral indult. A kockázatot a felvásárlóknak kell vállalniuk, mivel a külkereskedők még nem kötöttek szerződéseket a szállításokra. Az áfész nem akar nagy haszonra szert tenni — nem is tudna —, elsősorban a szövetkezetpolitikai célokat tartja szem előtt. A málnatermelők nem bánnák, ha kedvezőbb árajánlatokkal jelentkeznének a felvásárlók. Ahogy mondják: „most ránk férne egy kis árháború”. (Dorcsi)
