Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-07 / 37. szám

1990. június 7., csütörtök

SOMOGYI HÍRLAP

5

Az örökifjú Patkós Irma

Rezzenetlen arccal, egyenes derékkal ült a fényben. Két keze egymáson, az ölében pihent, így várta, míg egy szék sem .reccsen, míg az utolsó suttogás is elül. Tekintetével a közönséget kereste, majd ajka kinyílt, és varázslatos hangján mesélni kezdett. Eltűnt a parányi színpad, s egyetlen helyről, az arcáról sugárzott a fény. Messze kerültünk időben és térben, míg hallgattuk a madárlátta kenyér történetét, s aztán versek következtek: József Attila, Gyóni

Géza költeményei... Irma néni nem szavalt, előadott. A legtisztább magyar nyelven jelenítette meg a sokszívű, sokértelmű gondolatot. Kilencven évesen, egyszemélyben is teljes élmé- nyu színhazat teremt, ahogy tette hosszú évtizedekig. Legendás szépségét kozmetikumok nélkül is megőrizte, arca most is ragyog, szeme fényt sugárzón csillogó.

Cegléden él egy aprócska házban, most már testvérek nélkül, egyedül. Cegléden, szülővárosában, 1900 óta.

Az országos színészegyesület iskoláját elvégezve kapott diplomát. Első ízben a Vígszínházban lépett fel. Majd játszott Békéscsabán, Pécsett, s a leghosszabb ideig Szegeden. Primadonna volt. Énekelt operát és operettet. Ő volt Médi (Schu- bert-Berté: Három a kislány), Suzuki (Puccini: A Pillangókisasszony), Solvejg (Ibsen: Peer Gynt), de a Lili bárónő is (Husz- ka), s a hercegnő Fedóra (Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő).

1945 után A Fővárosi Operett, a Néphadsereg és a Madách Színház tagja. Itt játszott a legendás Nóra előadásban visszavonulásáig.

A fiatalabb korosztály filmszerepeiből ismeri. Ő volt a Sárika, drágám (Sándor Pál filmjében, 1970-ben). De láthattuk a Gyermekbetegségekben (1965), az Ünnepnapokban (1967), a Végre hétfő és a Hangyaboly (.1971), A legszebb férfikor, az Újvidék (1972) című filmekben is. Gyakran tűnik fel alakja tévéfilmekben. Legutóbb Odze György: A nagypapa ajándéka című írásából készült tévéfilmben szerepelt.

Mint mondja, márfárasztja az autóút, különösen akkor, ha többször kell megtennie a fordulót. Ritkán vállal fellépéseket. De ha felvevőgép elé áll — akármilyen kis időre is —, ha dobogóra lép, hogy verseket mondjon, sugárzó körülötte a fény.

Törékeny termetével, hófehér hajával nagyasszonya mesterségének. Tiszta, érthető magyar beszédével, eszközte- lenül, játékával, sokoldalú jellemformáló képességével életet, fényt és színt varázsol.

A Nóra-beli Rank doktor szavaival: Köszönjük Irma néni a tüzet. Még sokáig vigyázza, még sokáig legyen velünk.

Józsa Ágnes

Megújulás vagy hagyományápolás?

KERESETT A HABÁN

Elbert Imre, a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezet elnöke határozottan állítja, hogy van kereslet a habán termékek iránt. Főként az Amforán és a Népművészeti Vállalaton keresztül értékesítik a kézzel festet) használati és dísztárgyakat. Újabb hazai piacokat, ha akarnanak sem tudnának meghódítani, mivel jelenlegi kapacitásuk nem teszi lehetővé több termék gyártását.

— Eszerint nincsenek munka híján?

— Sőt! Egyes részterületeken még túlórázni is kell, hogy eleget tehessünk a megrendeléseknek. Termékeink zöme habán kerámia, így erre épül a technológiánk is. Ez jó és rossz is egyben, mert alapvetően meghatározza mire vállalkozhatunk. Ami nem illik bele ebbe a technológiába, arra nem válr lakozhatunk. Ilyen az új alapanyagok, mázak alkalmazása,

amelyek a habánnál magasabb hőfokon égnek ki. Nincs pénzünk import alapanyagra és megfelelő kemencére.

— Úgy tudom, egy időben nagy reményeket fűztek a nyugati exportra készülő kályhacsempékhez is, most viszont leálltak a gyártással. Korszerűbb technológiával készült termékeket vár a tőkés piac ezen a téren is?

— Igen. Voltak gondjaink a gyártással, ezért úgy határoztunk, hogy az idén nem foglalkozunk vele tervszerűen.

— Nem félnek attól, hogy elveszítik a vevőiket?

— Dehogynem, ezért is igyekszünk mielőbb újraindítani a gyártást, de már korszerűbb, igényesebb formában, jobb minőségben. Remélem, egy-két hónap múlva kedvező változásról számolhatok be.

— Nem gondoltak arra, hogy

váltsanak, valami mást csináljanak mint eddig?

—A habán keresett, jó termékünk. Más hasonló szövetkezetekkel szemben nagy előnyünk, hogy a habán alapszíne a fehér és más díszítő motívumokkal jól eladható tőkés piacokon is. Van néhány régi partnerünk. Most éppen mintakollekciót készítünk egy osztrák megrendelő számára, illatszer-párologtatóból, ami most nagyon keresett külföldön.

Amióta szabadabb, közvetlenebb kapcsolatot alakíthatunk ki a külföldi megrendelőkkel sokan — mint az említett osztrák partner is — egyenesen hozzánkjönnek. Az adottságainkat figyelembe véve igyekszünk nyitni az új formák felé, akár kisebb tételeket is legyártunk. A fő tevékenységünk azonban a hagyományos habán, s bízunk benne még sokáig marad is.

Nagy Zsóka

ORSZÁGÉPÍTŐ —ÚJ FOLYÓIRAT

Kós Károly Egyesülés

Bemutató lesz a megyei könyvtárban

A Kós Károly Egyesülés könyv- és folyóirat-bemutatót tart hétfőn 17 órakor Kaposváron a megyei könyvtárban. Országépítő címmel folyóiratot indítottak. Küldetéséről Kampis Miklós kaposvári építész így vall:

— A mai magyar társadalom a gazdasági és politikai életének megújítására, rendezésére készül. E nagy igyekezet, erőfeszítés közepette nem került ugyanolyan mértékben az érdeklődés előterébe a magyar társadalom szellemi élete, amely pedig egyértelműen a másik két előbb említett terület alapjául szolgál.

Pap Gábor művészettörténész Bartók Béla Cantata profanájának az értelmezéséhez írt elemző tanulmányának a címe: Csak tiszta forrásból. Szintén a Kós Károly Egyesület jelentette meg.

A szerző a szövegmagyarázatokat veti össze írása bevezető részében, ebből idézünk:

— Kerényi Károly azt mondja: ,,A szöveg a szarvasokról szólva azon mitológiai elbeszélések közé tartozik, amelyek különösen Kelet-Európábán és Észak- Ázsiában sok népnél elterjedtek. így a magyaroknál és a legközelebbi rokonainknál, a finnugor törzseknél.” Nálunk magyaroknál is, meg a többi említett népnél is a szarvasokról szóló mitológiai elbeszélések e népek eredetével kapcsolatosak. Ezek tehát a népek történetének legválságosabb és egyben legfontosabb mozzanatait örökítik meg a szájhagyomány megőrző erejével.

Rudolf Steiner A szociális élet kérdései című könyvének magyarországi első kiadása a mába vezeti az olvasót. A szociális organizmus hármas tagozódása, ahogy ezt Steiner könyvében kifejti, nem elmélet, nem program, nem ideális elképzelés a társadalmi berendezkedésről, hanem feladat, a szociális politikai gyakorlat elsajátításának módszere.

Illusztrációnkat Pap Gábor művészettörténész könyvéből választottuk. Szarvasvadászatot ábrázol. A szaruból készült sótartó henészi eredetű, somogyi. A kaposvári múzeumban láthatjuk.

(H. B.)

Kérelem,

málenkij robot után

Kérelmez az apám. Kérelmez a Belügyminisztériumtól ötszáz forintot kis nyugdíjához, azért a málenkij robotért, melyet szovjet hadifogságban végzett három évig.

Két idős tanúval együtt elmegyünk a tanácsházára, igazolni, hogy akkor ott volt, és kifejezetten nem saját elhatározásából. Van ugyan birtokában egy pecséttel ellátott vöröskeresztes tábori lap, amit akkor, onnan írta családnak, de a hivatal szerint ez nem elégséges bizonyíték, tanúk kellenek. Nézem az apámat, amint a, .kérelmező aláírása" helyén a nyomtatott szöveg fölé szálkás betűivel odarója a nevét. Reszket a keze a kérelmezőnek. Nem, nem az ötszáz forintért reszket az a kéz, hanem azért, mert remeg már negyven éve egyfolytában. Háborús, hadifogsági emlék ez a remegés, akár tanúság is lehetne. Ámbár az is igaz, ki a fene tudja itt most nálunk megállapítani, mitől reszketnek, remegnek az emberek. Igazolhatnám őt én is, mert negyven éve hallgatom, ahogy felidézi emlékeit: életveszély, kín, nyomor, éhezés, fagy—hideg, szenvedés, reményvesz- tettség, kiszolgáltatottság.

Tanúsíthatnám, hogy mindig ugyanúgy mesélte történeteit, és én, aki ismertem már azok minden részletét, fordulatát, mindig úgy hallgattam, mintha először mondaná.

Volt, hogy arculcsapták, mert kérelmezett. Kenyeret. Most ötszáz forintot kérelmez.

Tanúsíthatnám, de én meglehetősen közeli hozzátartozója vagyok, és mint ilyen — elfogult. De hát ki tanúskodik itt erről a korról elfogultság nélkül?

Nézem a 80 éves apámat, amint kérelmez és arra gondolok: neki, nekem, a családjának még szerencséje volt, hogy egyáltalán megúszta. A halottak, az elesettek most még elesnek ötszáz forinttól is.

Nézem „kérelmező" apámat: reszket a keze, de tartása egyenes. Nem neki jutott eszébe ez az

ötszáz forint, hanem az újságban olvasta, hogy ezt a pénzt valahol valakik megítélték, tehát jár. Kérelmezésről külön nem esett szó a tudósításban és én azért írom ezeket a sorokat, hogy most akkor essen. „Nekem a kérés nagy szégyen, / adjon úgy is, hogy nem kérem" — fohászkodik Istenéhez a költő. Szégyen ide, szégyen oda a költő igazsága ellenére én most mégiscsak kérek, kérelmezek valamit. Nem, nem az Istentől, hanem még nála is hatalmasabb hatalomtól, a hivataltól, a hatóságtól, a rendeletek szerkesztőitől, a nyomtatványok szövegezőitől. Kérem, hogy változtassanak a stíluson, a sablonon, a hangon és valamire figyeljenek oda jobban. Legyen ez a valami mondjuk az emberi méltóság. Legyen például az apám ezen az adatlapon talán jogosult, vagy állampolgár, vagy egész egyszerűen csak ember.

Mert a történelem, legalábbis az ügyhöz tartozó história is nagy szégyen és vétkeit amúgy sem lehet megváltani pénzzel, még 500 forinttal sem, ami pedig nem kis pénz, hanem egészen kicsi.

Elismerem az ötszáz forint nyugdíj-kiegészítésnek van gesztusértéke is, leginkább csak az van. De hát akkor miért kérelmező a jogosult? Miért, hogy még mindig azok kérelmeznek, akiktől éppen, hogy kérni kellene? Bocsánatot, elnézést.

Kérem a hivatalt, a hatóságot az apámért és mindazokért, akiknek még módjuk, életük van ahhoz, hogyha reszketegen is, de aláírjanak, ne késztessék őket kérelmezésre.

Megalázta ezeket az embereket ez a kor alaposan, úgy, hogy további alázatra szinte már alig van szükségük. Kérem, nagyon kérem az illetékeseket, szíveskedjenek érveimet, indokaimat elfogultságommal együtt elfogadni.

Horváth Károly „a kérelmező aláírása"

Múzeum őrzi az eredeti cserkészzászlót

Sokan megcsodálták a 151. Turul kaposvári cserkészcsapat zászlóját, amelyet vasárnap avattak és szenteltek fel a kaposvári Nagyboldogasszony templomban. Másodszor szerepelt á zászló kaposvári ünnepségen. Először március 15- én a donneri városrészben láthattuk, amikor a második világháború áldozatainak emléktábláját avatták a templom sarkán álló kereszten. Ez a múzeumban őrzött eredeti zászló volt, amelyet 1948-ban helyeztek el ott, a naplóval együtt. Az ünnepségen szereplő cserkészek ezzel vonultak a Dónnerba, s velük együtt — az előírás szerinti zászlóőr—a múzeum igazgatója.

A vasárnapi ünnepségen már az erről készült másolat volt az, amelyet magasra-emeltek. A kaposvári Lady Ruházati Szövetkezetben készült el a csapatzászló. Eltérés természetesen van, hiszen olyan minőségű anyagokat nem lehet beszerezni, amilyet egykor használtak a 151. cserkészcsapat zászlójához. S a név is más: az egykorin Árpád, itt pedig Turul név szerepel.

Csak köszönet illeti a kaposvári múzeumot azért, hogy any- nyi éven át megőrizte az eredetit, s így lehetővé tette az újra induló cserkészmozgalom számára, hogy a nagyon becses ereklyének számító csapat- zászló másolatával tovább éljenek a hagyományok.

L.Q«