Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-07 / 37. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. június 7., csütörtök Tízmilliós tartozás a tanácsnak Szója — kooperációban A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban termelt szóját a jugoszláviai Becse szójaprotein gyára dolgozza fel, majd vízi úton a késztermék visszajut a kombinát mohácsi kikötőjébe. A Pécs melletti csomagolóüzemből 200, illetve 300 grammos csomagokként Szójavita márkanévvel kerül a termék az ország értékesítési hálózatába. Végre mindenki egyet akar Felfestették a taxiállomások helyét Csökken a közterületi parkolóhelyek száma (Folytatás az 1. oldalról) — A Magyar Köztársaság 1990. évi állami költségvetéséről szóló 1989. évi 50-es törvény újra szabályozta a tanácsi gazdaságra vonatkozó közgazdasági szabályokat, szabályozórendszert. Ennek egyik eleme a forrásrendszer megváltozása. A törvény pontosan meghatározza az alapellátási feladatokat és forrásait. Az utóbbiak közé tartozik a személyi jövedelemadó, amely az állandó lakosok után teljes egészében a helyi tanácsokat illeti meg, illetve egy úgynevezett normatív állami támogatás. Ez korcsoportos bontásban, de az állandó lakosság arányában illeti meg a településeket. A helyi tanácsok ebből működtetik az alapellátást nyújtó intézményeket, így a bölcsődéket, óvodákat, iskolákat stb. — Ez egy faluban egyszerűbb, mint Kaposváron. — így van, hiszen a forrás az állandó lakóhely szerinti tanácsnál képződik, ugyanakkor Kaposvár intézményeiben 1150 körüli olyan gyermek veszi igénybe az általános iskolai, óvodai, bölcsődei szolgáltatást, aki a megye más részéről, sőt megyén kívülről jár ide. Éppen ezért megállapodás-tervezetet küldtünk valamennyi érintett tanácsnak — kiszámítva az egy személyre jutó ellátás költségét —, kérve a feladatvállaláshoz szükséges költségek biztosítását. — Mennyi egy személy költsége? — Ez változó: az általános iskolai 30 ezer, az óvodai 40 Az Országos Találmányi Hivatal, a Vállalkozók Országos Szövetsége és az érintett minisztériumok országos pályázatot hirdetnek Pályázat műszaki, szellemi alkotások bemutatására nemzetközi kiállításokon címmel. A pályázat célja a kiemelkedő jelentőségű külföldi érdeklődésre is számot tartó hazai műszaki, szellemi alkotások széles körű és rendszeres nemzetközi megismertetése, azok értékesítésének előmozdítása, s mindezek kapcsán az alkalezer forint körüli. Van azonban olyan szélsőségesen magas költség is, mint a Kecel-hegyi iskoláé. Ott ez meghaladja a 70 ezer forintot. Mi ezeket az ősz- szegeket kértük azoktól a tanácsoktól, amelyeknek a területéről a gyerekek idejárnak. Voltak olyan tanácsok, amelyek vállalták a fizetési kötelezettséget — elsősorban azok, ahol nincs az a fajta intézményrendszer. Mások — mondván, hogy nálunk van általános iskola, óvoda — nem fizetnek a gyerekek után. Egynémely tanács pedig különbséget tett az intézményformák, az iskolák között, így a bölcsődés, a zeneiskolás gyermek után vállalja a térítést, az általános iskolás után azonban nem. A kaposvári MÁV-interná- tusbeli gyerekek után az ország különböző részén levő csaknem száz tanácstól kell az oktatás költségeinek a fedezetét begyűjtenünk. — Ez nagyon bonyolult így. — Mi úgy érezzük, hogy e gondok jelzik a szabályozás hibáit. Mi már az előkészítés során, októberben jeleztük a jogszabályalkotóknak, kifogásolva ezt a megoldást. Éreztük, hogy számos konfliktust szül a tanácsok között, nehezíti a tanácsok tervezési munkáját, a források számbavehetőségét. Ezekre a bevételekre ugyanis biztonságosan nem lehet számítani. A felelősséggel való lab- dázás is ez a szabályozás vagy ennek a következménye, ha ugyanis ezek a tanácsok nem fizetnek, akkor a városi testületnek kell eldöntenie, hogy továbbra is ellátja-e azokat a gyemasnak jelölt alkotások különféle nemzetközi kiállításokon történő bemutatásának elősegítése. A pályázat továbbá lehetővé teszi a műszaki, szellemi alkotások más, arra alkalmas nemzetközi fórumokon, például külföldi, külképviseleti információs rendszerekben, adatbankokban, publikációs forrásokban való megjelenítését is. A pályázat előreláthatólag 2—3 évenként kerül kiírásra. A minősített pályművekben foglalt alkotások folyamatos részrekeket, akik után nem fizetnek avagy eltávolítja őket az intézményeiből. — Ezt nehéz lenne megtenni. — Szeretném elmondani, hogy a szakigazgatási szervek álláspontja: gyereket ne tegyünk ki az intézményből. Itt ütköznek az oktatási törvénynek a szabad iskolaválasztásra vonatkozó elvei az idei költség- vetésről szóló törvény erre vonatkozó elveivel. Ennek a levét pedig a helyi tanácsok isszák meg. — Mennyi pénz hiányzik a költségvetésből emiatt? —Arra számítottunk, hogy 32 millió forintot veszünk át azoktól a tanácsoktól, amelyeknek a területéről az 1150 gyerek idejár. Már a tervezés során jeleztük: lehetetlennek tartjuk, hogy a tanácsok fizetnek, hisz kényszerítő eszköz nincs a kezünkben. A megyei tanács a várható bevételkiesés egy bizonyos részét fedezte a központi költségvetésből, az úgynevezett hiányrendezésre biztosított összegből. Még így is mintegy 10 millió forintos kieséssel számolunk, ez pedig rettenetesen fog hiányozni Kaposvár pénztárcájából. — Mi a megoldás ? — Az, hogy a kormányzat — egy évvel ezelőtt ugyanis nem vette figyelembe a jelzéseinket — változtatna a szabályozáson. Úgy lenne jó, ha a normatív állami támogatás az ellátott gyermekek száma alapján illetné meg az egyes helyi tanácsokat, s akkor a viták is megszűnnének. Lajos Géza vételének felülvizsgálata ezzel egyidejűleg történik. A pályázat beérkezési határideje: 1990. szeptember 30. Eredményhirdetésre pedig előreláthatólag 1990. december 31 -ig sor kerül. A pályázati felhívás átvehető az Országos Találmányi Hivatalban (Budapest, V., Garibaldi u. 2. III. emelet 12.) Postai úton a következő címről igényelhető: Országos Találmányi Hivatal, 1370 Budapest, pf. 552. Felvilágosítás kérhető a 111 -4686, illetve a 112- 4400 telefonszámon. (OS) Majd’ egy éves vitasorozat fejeződött be a napokban, amikor felfestették a taxiállomások helyét Kaposváron. A kórháznál már tábla is jelzi a megállóhelyet, remélhetően a közeli napokban kikerül a Dózsa György utcába, a Kossuth térre, a Kinizsi-lakótelep bejáratához és a Honvéd utcai abc-hez is. A vasútállomás előtti megálló balesetveszélyes voltát belátva a három kaposvári taxiszervezet képviselői javasoltak ugyan alternatív megoldást, de a déli tehermentesítő útszakasz egy forgalmi sávját erre a célra igénybe venni lehetetlen. — Eddig is lett volna jogszabályi lehetőség a területhasználati díjak beszedésére, de a tanács nem élt vele. Most, hogy végre egyezségre jutottunk a helykijelölésben, az ipartestülettel megállapodtunk a jövőbeni díjfizetési kötelezettségben is — mondta László Tamás, a városi tanács munkatársa. Az ipartestület elnöke, Juhász Árpád és a titkár, Sárdi Lajos minden lehetőséget kihasznált az érdekek egyesítésére és képviseletére. A városi tanács megelőlegezte az állomások kialakításának költségeit, ezt majd az igénybe vevő taxisok „lelakhatják”. A kaposvári vasútállomásra taxival igyekvők továbbra is a vasútállomás épülete előtt szállhatnak ki, ezen az útszakaszon várakozni tilos jelzőtáblát helyeznek el. A felfestett útszakaszokon már tilos a parkolás, de egyelőre nem veszik túl szigorúan, majd csak a táblák kihelyezése után lesz kötelező érvényű a terület szabadon hagyása. Valószínű, hogy a kezdeti időszakban a rendőrség segítségét kell igényelniük a taxisoknak. — Igaz ugyan, hogy ezzel a megoldással ismét kiesik egynéhány parkolóhely a belvárosban, de legalább megszűnik egy tarthatatlan állapot. Az illetékesek keresik a lehetőséget a több, fizető-parkolóhely kialakításának. Szemléletváltásra volna szükség ebben az esetben is, jobban ki kellene használni a tömegközlekedés adta lehetőségeket, különösen a belvárosi munkahelyek tekintetében — mondta László Tamás. Egységes emblémát dolgoztak ki a kaposvári szervezett taxisok, hogy a későbbiekben a kijelölt várakozóhelyeket csak azok használhassák, akik fizetnek is érte. A személy- és teherfuvarozók ipartestülete megtette az első lépéseket tagjai érdekvédelme területén, egységesítette álláspontjaikat. Közlekedési kultúránk jobbításáért, valamint a szolgáltatás színvonaláért. A városi tanács átadja a használati jogot az ipartestületnek, a további sáfárkodás a taxisok dolga. (M.T.) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Műszaki, szellemi alkotások nemzetközi bemutatására A pénz világa Mit jelent a munkásrészvény? „Nekünk is jusson gyárunk részvényeiből...” — sürgeti mind több munkás, műszaki és irodai dolgozó, akik részesedni kívánnak a főleg általuk teremtett és működtetett vagyonból. Ezért a szakszervezetek szakemberek közreműködésével kidolgozták egy munkavállalói részvényvásárlási program tervezetét. Ez olyan hitelkonstrukcióra épül, amely az USA-ban már harminc éve kibontakozott Dolgozói Részvénytulajdonosi Program (ESOP) gyakorlatának hazai adaptációja lenne. A nálunk is hasznosítható rendszer sikeréhez sok amerikai tőkés, közgazdász és menedzser is hozzájárult, a kormányzat pedig adó- és hitelkedvezményekkel ösztönzi alkalmazásának további szélesítését. Általános az a felismerés, hogy a dolgozók ilyen közvetlen betársulása lényegesen növeli a munka hatékonyságát, minőségét, tehát az összes társtulajdonos jövedelmét is. Napjainkban több mint tízezer cég mintegy 12 millió dolgozója — az amerikai alkalmazottak negyedrésze — saját munkahelyének részvényese is, általában 20 és 60 százalék között váltakozó tulajdoni a- rányban. A vezetők szerint az ESOP valóságos „csodaszer” cégüknek. Egyébként százszázalékos dolgozói tulajdon is létezik. Ezek kiemelkedő eredményei alapján amerikai szakértők úgy vélik, hogy a jövő éppen az ilyen vállalatoké lesz. Ä Time „Részvényt a dolgozóknak” című cikke egyebek közt jellemezte ezt a folyamatot: „Az amerikai kis- és nagy- vállalatok ezreinél egyre inkább úgy viselkednek az alkalmazottak, mintha övék lenne a gyár. Erre minden joguk meg is van, hiszen ez a helyzet.” Ha a magyar tulajdonreform ily módon is épít a dolgozókra, akkor új távlatú fejlődésünk egyik vonásaként nyilván nálunk is kialakul majd az a sok amerikai vállalatnál élő szokás, hogy az üzemcsarnokokban és az irodákban naponta kiírják a cég részvényárfolyamainak állását. így a „társtulajdonosok” folyamatosan érzékelhetik munkájuk tőzsdei értékelését. Az ilyen információk a mi dolgozóinkat is eligazíthatnák vállalatunk helyzetéről. Nálunk ugyanis még kevesen tudják, hogy a tőzsde a gazdaság legfőbb értékmérője. A piac törvényei késztették az amerikai polgárok zömét is arra, hogy pénzügyi és tőzsdei ismereteket szerezzenek. Amerikai közvélemény-kutatók szerint honfitársaink többsége a reggeli újságból csak a sport- és tőzsdei híreket, illetve a részvényárfolyamok alakulását olvassa el részletesen. Egyes hazai közgazdák, igazgatók és publikálok nem ismerik fel a dolgozói részvény jelentőségét. Egyebek közt azzal érvelnek, hogy a munkás és a legfőbb értelmiségi is laikus a tőzsdében. Igaz. Ám a hitellel szerzett munkavállalói részvények csak értékük teljes letör- lesztése után kerülhetnének börzeforgalomba. Egyébként nyugati tapasztalat, hogy a dolgozók a saját munkahelyük részvényeivel nemigen szoktak tőzsdézni; inkább más cégek értékpapírjaival, a vállalatok külső részvényeseiként. Az ESOP valamilyen magyar változata ellen azzal is érvelnek: gazdaságunk fellendítéséhez először az szükséges, hogy a vállalatok a saját vagyonukat kockáztató valódi tulajdonosok kezébe kerüljenek. Csakhogy a külföldi pénzemberek nem tülekednek, Magyarországon pedig kevés a tőke! Előmozdítaná az átalakulás folyamatát, ha a vállalati dolgozók cégük részvényeinek jelentős hányadát kedvező hitellel vehetnék meg. E lehetőség sikerére bizonyság sok olyan nyugati vállalat, amelyet éppen a különböző arányban részvényessé vált alkalmazottaik mentettek meg a csődtől. A munkásrészvények kérdését törvényesen szabályozni kell. A külföldi és hazai tőkés egyébként sem visszakozna egy számára előnyös befektetéstől, ha az adott vállalat részvényeinek akár már a 45 százaléka az alkalmazottaké lenne. A tekintélyes hazai és nyugati közgazdászok Kék Szalag Bizottsága által az új magyar kormány számára kidolgozott programjavaslat szerint a privatizáció „fontos célja lehet a munkástulajdon létrehozása külön hitelkönnyítésekkel, ami végső soron a termelékenységnövelés költségének tekinthető”. Ezért a munkástulajdon ügyén is múlhat majd a gazdaság átalakítása és a vállalatok tőzsdei értékelése. Sz.J.
