Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-07 / 37. szám
1990. június 7., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Amivel afodrászt nyírják... Sok az adó, kevés a megmaradó Szívesen segítettünk amíg az uj ház II X II FOLEPUL A kisiparos avagy a maszek hosszú ideig „fekete bárány” volt hazánkban. Annak ellenére is, hogy pár éve már hivatalos helyen is többször hangsúlyozták: milyen fontos szerepet töltenek be a szolgáltatások, ugyanakkor a sorra életbe lépő jogszabályokkal mintha az ellenkezőjét bizonyítanák. Ez év július 1-jétől kötelező lesz minden kisiparos számára a számla kiállítása. Elképzelhető ez egy fagylaltárusnál!? Maries Imre fodrász-kisiparos, ahhoz a korosztályhoz tartozik, akiknek már van mire büszkének lenni és még jövője is van a szakmában. Arra a hírre kerestem meg őt, hogy hallottuk: egyre több fodrász lép ki a KlOSZ-ból szerveződési formát keresve. — Se sző, se beszéd, a KIOSZ közel háromszorosára felemelte a havi tagdíjakat. De még nem is ez a legnagyobb baj, de mit nyújt mindezért? Számontartja a tagjait, de ha gondjainkkal megkeressük őket — kioktató hangon — már az is elhangzott ,,nem féltem én a fodrászokat”. Milyen érdek- képviselet az ilyen? Én most elsősorban a KIOSZ kaposvári alapszervezetéről beszélek. Eddig úgy negyvenen léptünk ki, ez nem nagy szám, hiszen ehhez az alapszervezethez 130 fodrász tartozik. Sokan félnek mozdulni, mert — bár április 1 - jétől nem kötelező az önálló munkához a KIOSZ tagság —, vannak jogszabályok, amelyek visszatartják a fodrászokat. Például, csak az tarthat tanulót aki tagja a KlOSZ-nak. — Melyek azok a problémák melyeket ön szerint egy érdek- védelmi szervezetnek feltétlenül képviselnie kellene? — A legnagyobb gond — és ez minden vállalkozó gondja—, nem éri meg többet dolgozni. A negyvennyolcezer forintos nettó jövedelem felett már 53 százalékos a társadalombiztosítás, a fennmaradó 47 százalékból kell adózni, fizetni a rezsit, az anyagköltségeket. Kiszámoltam : ha 294 ezer forint bruttó jövedelmem lenne, amihez szinte korlátlanul kellene nyitva tartanom, a tb, az adó és a költségek utáni havi ötezer forint körüli nettó bérem maradna. Háromszázezer , forint felett pedig még az ÁFA is belép. Pedig én szerencsés vagyok, saját üzletem van, ezért éves szinten „csak” 105 ezer forint a rezsim, és ebben nincs benne a fodrász bemutatókon való részvételem költsége, ami az én szakmai ügyem. — Az anyagért sokszor Bécs- be kell utaznom. Ugyanakkor az adóból nem írhatom le, ha családon belül mossuk a törülközőket, csak ha a patyolattal mosatok, mert az számlát ad. Pedig a mosópor nekem is pénzbe kerül. Arról már nem is beszélek, hogy lassan közgazdásznak kell lennie annak, aki adóív kitöltésére vállalkozik. Az árakat nem emeljük, így is elég magasak, mert nem jön vissza az ügyfelem és ez nekem már nem üzlet. Szóval nem vagyunk munkára ösztönözve. Most megkérdezheti, akkor mégis miért csinálom? — Mert szeretem, ez a mesterségem. — Önnek milyen javaslatai lennének az adózást és a társadalombiztosítást illetően ? — A hatvanas években már bevált egy adózási mód, az átalánydíj fizetése. Különböző besorolási kategóriákat javasolnék: a forgalomnak megfelelően legyenek vidéki, külvárosi és belvárosi körzetek. A társadalombiztosításban pedig a mindenkori létminimum 20 százalékát kellen befizetnünk, ez lenne az alap. Aki akar az többet fizethet. Mi kisiparosok ezután a befizetés után kapjuk a táppénzt és a nyugdíjat is. így valóban a tisztességes munkára lennénk ösztönözve és nem a kiskapuk keresésére. — Milyen érdekképviseletet tartana elfogadhatónak? — Országosan kellene tagozódni. Az lenne ideális, ha a Fodrász Egyesület önállósulna és 'Talóban érdekképviseleti munkát látna el. A ,.Szakértelem" Adótanácsadó és Könyvelő GMK segítségével megalakítottuk a Fodrász Klubot. Összejöveteleket szervezünk, hiányt igyekszünk pótolni. A legutóbbi alkalommal a nyugtaadási kötelezettség, szakmunkás tanulók vizsgáztatása volt a téma. Szakmai videofilmét vetítettünk. Sok a felmerülő kérdés, valahol ezt meg kell beszélni. Egy idézet az Iparos Újság ez évi 9. számából: „Időszerű volna reális adóztatást bevezetni, mert az iparosok nem bűnözők, ők is szeretnének tiszta lelkiismerettel, nyugodtan aludni.” így igaz! Hunyadkürti Ilona Német Valutaúnió Lesz-e inflációs hatása? A Deutsche Bank nemrég közzétett tanulmánya túlzottnak tartja a legutóbbi időben a márka várható árfolyamvesztéséről bel- és külföldön elterjedt aggályokat, hogy kiegyensúlyozott pénzügyi politikával az elviselhetőség határain belül tarthatók a valutaúnióval járó többletkiadások. Jelentős — magyar szempontból is figyelemre méltó — változásokat prognosztizálnak azonban a tőkepiacon. A kamatok emelkedése várható, mert a valutaúnióval kapcsolatos pénzügyi feladatokat adóemelés nélkül kívánják megoldani. Ezenkívül azzal számolnak, hogy folytatódik az NSZK tőkeexportjának már 1989-ben megkezdődött csökkenése, és növekszik az NSZK részvény- piacának vonzereje a külföldi befektetők számára. Az elmúlt esztendőben a külföldiek több részvényt vásároltak az NSZK-ban, mint azelőtt bármikor. Ám így is azt tervezik, hogy még vonzóbbá teszik az NSZK-beli befektetéseket. Ennek érdekében a nyugatnémet kormány 1991. január elsejétől eltörölte a tőzsdei forgalm i adót. Az NSZK-ban máris emelkedett a kamatláb, s várhatóan a tovább emelkedő kamatok miatt csökken az ország tőkeexportja, és növekszik az importja. Tekintettel arra, hogy az osztrák schilling szorosan kapcsolódik a márkához, várhatóan Ausztria is követi a német kamatemelési tendenciát. Ez a folyamat Magyarországnak, mint tőkét importáló országnak kedvezőtlen. Ugyanakkor a valutaúnió következtében a behozatalból származó fogyasztási cikkek iránt növekszik majd a kereslet, és ez kedvező lehetőségeket teremthet a magyar kivitel növekedéséhez. A nagyszámú magyar devizaszámla-tulajdonos számára egyenlőre nem látszik indokoltnak a márkabetétek átváltása más konvertibilis pénznemekre. Részint a növekvő kamat előreláthatóan ellensúlyozza majd az esetleges árfolyam- veszteséget, részint pedig az átváltás két ízben is egy-egy százalékos veszteséget jelent. A svájci frank árfolyama ugyan bizonyára javulhat még valamelyest a márkához képest, de a svájci frankra átváltozott pénzt — a viszonylag magas svájci árszínvonal miatt — vásárlások alkalmából többnyire célszerű visszaváltani márkára. Varga Gyula és felesége boldog tekintete kísérte, amint a hatalmas darus autó leemelte a platóról a lakókonténert. A csö- medi házaspár 1984-ben költözött megyénkbe Debrecenből, anyagi lehetőségeik csupán egy faluszéli szoba-konyhás házikó megvásárlását tették lehetővé. Ezt az évek során tol- dozgatták ugyan, de a vizes falak, az aprócska helyiségek egyre kevésbé elégítették ki az immár hattagú család igényeit. Az asszony a Nők Lapjához fordult segítségért, a nyilvánosságtól várva körülményeik jobbítását. A lap szerkesztősége lapunkhoz továbbította Varga Gyuláné levelét, amelyben ideiglenesen egy lakókonténert kért, amíg az új ház felépül. Szerkesztőségünk felvette a kapcsolatot többek között a Délviéppel is, amelynek vezetése azonnali segítséget ígért. S az ígéretből a hét elején valóság lett. — Jöjjenek, nézzék meg a házat! — mondta az asszony miközben az ennyi idegenhez nem szokott kutyákat hajku- rászta. Egy apró, vizes és zsúfolt helyiségből még kisebb szobába léptünk, rezzenetlen tekintet fogadott: a vak nagymama ült az ágyon, egykor búzavirágkék szemei hiába kerestek kapaszkodót, arcán halvány mosoly suhant át. Az érettségiző fiú és a 15 éves leány az eredetileg konyhának használt helyiséget birtokolják, amelybe csak úgy lehet belépni, hogy a kempingI ágy a falat támasztja. A szülők a pici Danival a „nagyszobában” laknak: hely csupán egy kihúzható és egy gyerekágynak jut. — Ennyi — fejezte be a bemutatást az asszony. — S ezen a lakáshelyzeten nem tudtunk volna változtatni a lakókonténer nélkül. A faluban ugyanis nincs albérleti lehetőség, az állatokat pedig nem hagyhatjuk itt, hiszen az ellátásuk éjjel-nappal munkát igényel. Amint az ösz- szes építőanyag meglesz, megkezdjük a ház lebontását. A szomszédoktól annyi segítséget kaptunk, hogy bútorainkat , .befogadják”. De nézzék meg a tervrajzokat! A 60 négyzetméternyi roskatag házikot egy szép tetőtér- beépítéses 110 négyzetméter alapterületű otthon váltja majd fel. A család nagy fába vágta a fejszéjét: 3—4 hónap alatt lakhatóvá szeretnék tenni új házukat. Miközben beszélgettünk, a konténer lekerült a platóról, s a házaspár mérőszalaggal a kezében azonnal felmérte a “helyzetet”. Daninak annyira tetszett a szobányi helyiség, hogy tiltakozva ingatta fejét, mikor édesapja karjába akarta venni. Mikor ez mégis sikerült, a konténer kulcsát „szólította magához”, nem akart megválni tőle... Seres Józseftől, a Délviép munkavédelmi irodájának vezetőjétől megtudtuk, hogy eddig csak saját dolgozók fordultak hasonló kéréssel a vállalathoz, ám örömmel segítettek a csömendi családon. Díjtalanul és november 30-ig adták a konténert, azonban ha az építkezés nem fejeződne be, a határidő meghosszabítható. 124 hasonló lakókonténerük közül néhány mindig szabad tehát, ha a továbbiakban nem is ingyen, de szívesen bérbeadnak villanynyal, fűtési lehetőségekkel felszerelt, jól hőszigetelt ideiglenes lakóalkalmatosságot. — Ma dupla ünnep van — mondták Vargáék. — A lányunk születésnapján kívül igen boldoggá tesz bennünket, hogy kérő szavunkat meghallották es segítették boldogulásunkat ezzel a lakókonténerrel. Köszönjük A Nők Lapjának, a Somogyi Hírlapnak, és nagyon hálásak vagyunk a Délviépnek. Tamási Rita Fotó: (Kovács Tibor) Válasszák újjá az MDF választmányát CSOÓRI SÁNDOR ALKALMAS TÁRSELNÖKNEK Egységes hátországot A Magyar Demokrata Fórum III. országos gyűlésén, amelyet a múlt hét végén Budapesten rendeztek meg, több mint 601 helyi szervezet — köztük a somogyiak — képviseltették magukat. Hódos Győzővel, a kaposvári MDF-szervezet elnökségi tagjával az ott szerzett tapasztalatokról beszélgettünk. — Elhangzott az országos gyűlésen, hogy erősíteni kell a vezetés és a párttagság kapcsolatát. Érzékelték-e ennek hiányát Somogybán is az utóbbi időben? — Az országos gyűlésen több küldött elmondta, hogy érezhetően meglazultak a kapcsolatok az országos vezetés és a helyi szervezetek között. Ebből többen azt a következtetést vonták le, hogy az országos választmányt újjá kell választani, ugyanis nem tölti be azt a szerepet, amelyet neki szántak, nem közvetíti a fővárostól távol lévő szervezetek információit az országos elnökségnek, s ez fordítva is így van. Éppen ezért nagyon sokan voltak, akik az országos választmány újjáválasztása mellett voksoltak. A kialakult ellentétek azonban annyira elmérgesedtek ebben, hogy végül az országos gyűlés második napján döntés nélkül levettük ezt a napirendről. Ez pedig azt jelenti, hogy egészen biztosan el kell dönteni június 16-án, amikor folytatódik az abbahagyott országos gyűlés: meddig maradhat meg az országos választmány ebben az összetételben. Azt gondolom, hogy nagyon rövid időn belül megtörténik a kibővítése vagy az újjáválasztása. Azzal is egyetértenék, hogy a helyhatósági választások után azonnal legyen meg. —Kaposváron már átélték az MDF-en belüli egység hiányát. Antall József elnök azonban most országosan is fontosnak minősítette a demokrata fórum egységét. — Én már korábban jeleztem a Somogyi Hírlapban azt, hogy a Kaposváron bekövetkezett események a demokrata fórum kettészakadását illetően csakis és kizárólag a politikai ellenfelek malmára hajtják a vizet. Ebből a Magyar Demokrata Fórumnak semmiféle haszna nincs, csak kára van, tekintettel arra, hogy a fórumon belül nem egyedi ez az eset az országban. Több helyen — Budapesten és több vidéki városban — hasonló problémák vannak. Ez azt jelenti, hogy a fórum sajnos most nehéz helyzetben van, nehéz időt kell átvészelnie. Azt kell megértenie minden MDF-tag- nak, hogy az Antall-kormány, a parlamenti frakció mögött egységes hátországra van szükség. Ezt az egységet kérte Antall József, az MDF elnöke, aztán dr. Kónya Imre, a parlamenti frakció vezetője. És ez nem véletlen. Ők is pontosan tudják, hogy többségében személyes indítékokról van szó, sokkal kevésbé okai a repedéseknek az elvi kérdések. Bár ilyen is van, s ez nagyon éles vitához vezetett a második napon. Ez az SZDSZ—MDF-pak- tumnak az a része, amely a köztársasági elnök megválasztásának módjával kapcsolatos. Antall József ugyan széles körű felhatalmazást kapott a koalíciós tárgyalásokra, arra azonban senki sem adott felhatalmazást, hogy egy szűk körű tárgyalócsoport eldöntse, hogy ki legyen a Magyar Köztársaság elnöke. Az országos gyűlésen jelen lévő küldöttek közül senkinek nincs kifogása Göncz Árpád személyével kapcsolatosan. Tiszteljük és becsüljük egész életéért, életútjáért, azonban a megválasztásának a módja nem demokratikus. —Lesz-e híd a széthúzó erők fölé? — Az a véleményem, hogy az MDF-ben vannak olyan emberek — itt Csoóri Sándorra gondolok —, akik képesek arra, hogy ezt a hidat megépítsék. Igaz, hogy Csoóri Sándor most nem vállalta el a társelnöki tisztséget egy megítélésem szerint elhibázott irodalmi hasonlat miatt. Viszont valamennyien, akik ott voltunk, éreztük, hogy ő lenne az az ember, aki az MDF szellemiségét képviseli és képes ezt a hidat megépíteni. És abban reménykedtem, hogy így lesz az országos gyűlés most következő harmadik napján. — Mit vár még a másfél hét múlva tervezett folytatástól? — Azt, hogy az előbb elmondottak szerint ismét egységes lesz a Magyar Demokrata Fórum. Fel tud sorakoztatni minden olyan erőt, amelynek a részvétele elengedhetetlen annak érdekében, hogy egységesen álljunk az Antall-kormány mögé. Ha ebben a nehéz helyzetben a saját pártjában sincs meg az egységes hátország, akkor nagyon rövid időn belül ez a kormány, ez a parlamenti frakció hátország nélkül marad. A következményeket pedig nemcsak az MDF sínyli majd meg, hanem az egész ország. Azt várom, hogy sikerül kiegészíteni az elnökséget, a választmány sorsát illetően pedig teljesen biztos és határozott döntés születik. L.G.
