Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-04 / 34. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. június 4., hétfő Off Road, Somogybabod Autócsodák—földön, vízen Nyolcszáz versenyző — Sok kupát osztottak Fantasztikus autócsodák, Toyoták, Suzukik, Mitsubichik, Chevrolettek, Jeepek, Range Roverek, és Nevák kicsik, nagyok — bőséges választékban. A háttérben country-zeneszól. Ismét Off Road fesztivál volt Somogybabodon. Az idei már az ötödik, amit a Lotus Tourist Idegenforgalmi Kft. szervezett. Az első fesztiválon még csak 150 résztvevővel folytak a versenyek, az idén több mint 800 autós, köztük 15 magyarjelentkezett a futamokra. A nevezési alapdíj a külföldi versenyzőknek 150 márka, a hazaiaknak 3000 forint volt, de minden futamra még külön is kellett fizetni. Mint Schrenk Erikától, a fesztivál ügyvezetőjétől megtudtam: hat futamra lehetett jelentkezni. Az elsőbe azokat várták, akik még nem vettek részt hasonló versenyen. A „triál” is a kezdőké volt, de már akadályokkal nehezítve. Az ,,0ff road gymkhana”, az úgynevezett katlanban zajlott; itt vizesárkok, farakások, hidak jelentettek akadályt. Ezt a szekciót már a nagymenőknek tervezték, a két méter mély és két méter széles vizesárkon így is kevesen tudtak „átmászni”. A nappali és éjszakai tájékozódói futamnál elsősorban a jó navigációs készség segített. A szervezők titkos és nyilvános ellenőrzési pontokat állítottak föl. A titkos pontokon az autók sebességét ellenőrizték. Nem volt kívánatos túllépni a 30 kilométeres gyorsaságot. A fesztivál csúcspontja volt az „Off road super kupa”, amelyre már csak a legjobbak juthattak. Majdnem 50 autó birkózott a 10 méter hosszú vizesárokban és a siratófalon. Kár, hogy a versenyekre kilátogató több ezer néző nem kapott pontos tájékoztatást a futamok helyszínéről és a versenyzőkről. Ettől eltekintve a fesztiválon mindenki nyertes lehetett, aki benevezett, mert a rendezők nagyon sok kupát osztottak ki; a legidősebb, a legfiatalabb, a legügyesebb, a legszebb... Versenyző minden kategóriában, de ha valaki egyikbe sem sorolható, a szép környezet és a teljesíthető feladatok biztosan sok sikerélményt hoztak. A legrangosabb díj a Super Kupa volt, aki háromszor elnyeri, végleg megtarthatja. A versenyzőket és az érdeklődőket is kemping várta a helyszínen, melyet a Somogy- babodi Petőfi Tsz és a Lotus Tourist Betéti Társaság üzemeltetett, abban bízva, hogy vendégeik máskor is visszatérnék. Fenyvesi László Siófokról érkezett saját készítésű terepjárójával; Raj GAZ-69-es típusú autóból alakította ki. Faulhaser Gerhard az NSZK- ból jött Amphi-Ranger típusú autójával. Vasárnap délelőtt már befejezte a versenyzést. Ő a kezdők kategóriájában indult, úgy érezte, hogy nagyon jól vizsgázott kétéltű járműve. Hazafelé az utat úgy tervezte, hogy Bécsig autópályán, majd a Dunán át a Rajnán úszva teszi meg autójával a kilométereket. Pál Csaba és társa Rácz Károly Neva típusú autójával négy futamra is benevezett. Pál Csaba keserűen tette szóvá, hogy a magyar versenyzők nem voltak megfelelően tájékoztatva, még a helyszíneket sem ismerték, ezenkívül egyik biztosító sem vállalta a versenyzőkkel az egyedi biztosítás megkötését erre az alkalomra, így a magyarok nagyobb rizikóval versenyeztek, mint a külföldiek. Ennek ellenére elégedett volt kocsijával. Igaz, hozzátette, a teljesítmény nemcsak az autó márkájától függ, hanem legalább felerészben a vezetőtől is. Hunyadkürti Ilona PIPAS-VILAG Kanadából, eredeti indián békepipa érkezett Kaposvárra, Galambos Lajosnak, a Békepipa Fesztivál-klub elnökének a címére abból az alkalomból, hogy a somogyi megyeszékhelyen rendeztek először békepipaszívó világbajnokságot. Kilenc országból érkeztek békés pipások a szombati versenyre. Az ünnepélyes megnyitón hangulatos és látványos műsorral szórakoztatta a Kilián városi művelődési központban a mintegy 100 résztvevőt a Philadelphiai Egyetem ének- és zenekara, amely két hetet tölt Magyarországon. • • Ünnepeljünk együtt! A 20 éves Sió Áruház jubileumi programja: Június 5-től 9-ig: A Bajai Húsipari Vállalat húskészítményeiből 20 százalékos engedmény, a sertéstőkehúsból kg-onként egységesen 30 Ft engedmény. Kristálycukor reklámáron: 29,50 Ft Rizs reklámáron: 37 Ft-ért kapható áruházunk ABC-osztályán. A konfekcióosztályon nyúlbunda 50 százalékos engedménnyel. Június 5-én: a kötöttosztályon pólóvásár 298 Ft-ért, valamint színes, mintás harisnya 50%-os engedménnyel. Június 6-án: a konfekcióosztályon reklámáron sort 150 Ft-ért vásárolható. Ezen a napon látogat hozzánk a „SKÁLA szerencsejárat”; aki e napon a nyitástól 13 óráig 500 Ft fölötti értékben vásárol, sorsjegyet kap és értékes nyereményeket nyerhet. Június 7-én a Zalaegerszegi Baromfiipari Vállalat és a Hungarovin Vállalat termékeiből árubemutató és kóstoló. Június 8-án: a cipőosztályon 40%-os engedménnyel egyes gyermek- és női szandálok, valamint női és férficipők vásárolhatók. Bemutatót és kóstolót tart a Kaposvári Tejipari Vállalat és a székesfehérvári Albaker Vállalat. Június 9-én, szombaton: a konfekció-, a kötött- és a cipőosztályon minden termék 10%-os engedménnyel vásárolható! Az áruház udvarában 9 órai kezdettel a gyermekeknek aszfaltrajzoló-versenyt rendezünk. Az áruház emeleti akciós területén Lagzi Lajcsi dedikálja kazettáit. 11 órakor az áruházban divatbemutató. 12 órakor az áruház parkolójában munkakutya-bemutató. Az áruház 9-én 14 óráig tart nyitva. Várjuk kedves vásárlóinkat! .111004) RAZZIA A LENGYEL PIACON Park és portéka VALUTÁZÓK, VEVŐK, VISSZAESŐK A hét végén lecsapott a rendőrség, a vámőrség, a városi tanács ellátásfelügyeleti osztálya, a köjál és a közterület-felügyelet Kaposváron, a Színházparkban befészkelődött lengyel piac néven ismert zsibvásárra. Az időjárás ideális volt a portékáikat többnyire a földre rakó árusoknak. Bele is adtak mindent: egy négyzetméternyi szabad hely sem akadt. Szi- ráczki István rendőr századossal, a városi rendőrkapitányság bűnügyi alosztályvezetőjével — az akció irányítójával — mindjárt az elején ,,nagy.hal”-ba botlottunk. Irány a vámhivatal A fiatal, szőke lengyel nő szerény térítőjén legalább százezer forint értékű áru — többek között márkás zsebszámológépek, órák, fényképezőgépek — csalogatták a nagyérdeműt. Volt is érdeklődő, hiszen alig lehetett lépni a zsúfoltságtól. Szemrevételezve a kínálatot, az akciócsoport tagjai már fel is szólították: pakoljon és menjen velük a megyeszékhelyi vámhivatal Dózsa György utcai helyiségébe, elszámoltatásra. — Akcióink nem azok ellen irányulnak, akik néhány holmi eladásával szerény jövedelmüket, nyugdíjukat akarják kiegészíteni, vagy külföldiek lévén személyes tárgyaikat adják el, hanem a spekulánsok ellen. Az ilyen árusok, mint ez a lengyel asszony is, irritálják a hatóságokat. Ok — nemcsak külföldiekről van szó—rendszerint engedély nélkül jutnak nagy pénzekhez, hiszen adót, helydíjat, vámot nem fizetnek — mondta Sziráczki százados. — Azt reméljük, hogy az illegális kereskedelmi tevékenység korlátozásával megvédhetjük a város — mára már siralmasan leromlott — egyik legszebb parkját. Az igazsághoz tartozik: az akció elején nem minden ellenőr lelkesedett a razziáért, mondván: aligha kecsegtet számottevő eredménnyel. Szerencsére az árusok ezt nem érzékelték. Ennek tudható be, hogy egymás után kísérték — főként a külföldi árusokat — a vámosok hivatalába a rendőrök. Pedig meg kell hagyni, nehéz dolguk volt, egyrészt mert az árusok érzékelvén az ellenőrzést, gyorsan eltüntették portékáikat, s mindjárt megtalálták a parkból kivezető utakat is, másrészt a vásárlók időben figyelmeztették őket a közelgő veszélyre. Sőt, némelyik „egy gyékényen” árult velük. — Pakoljon, jönnek a policá- jok! — magyarázta kézzel-láb- bal egy 50 körüli asszony az egyik külföldinek. Nem sejtette, hogy a rendőr—civilben — már ott is van, és hallja, amit mond. Mindjárt meg is kérdezte tőle: — Hajlandó ilyen készségesen pénzt is áldozni a park rendbetételére? Mi lesz a megoldás? A park állapotáról aligha vitázhatott volna, hiszen a járdák mellett többméteres sávban a füvet már letaposták, a rózsabokrokat letördelték, a fák tövében szemétkupacok virítottak, papírok százait hordta széjjel a szél. Az „árusmentő” magyarok látószögéből nemcsak ez esett ki, hanem sok más is. Azok például, akik sűrű sóhajtozás közepette sajnálták a piacról „ki- űzötteket”, nem vették észre, hogy a csillárokkal elillanok vadonatúj Ladába pakolták a világítótesteket. Mindenesetre a razzia olyan sikeres volt, hogy egy óra múlva kényelmesen lehetett sétálni a Színház parkban, és a nyugdíjasok is leülhettek a kedvenc padjukra. Ám hová tűntek, akiknek volt félni- és féltenivalójuk? T öbbsé- gük az „elvetélt” Centrum Áruház számára előkészített területre csoportosított át, amelyről az a hír járja, hogy „lengyel piacnak” szánja a tanács. Vannak, akik ezt a tervet elhibázott- nak tartják. Azt mondják, így nem lehet megoldani ezt a problémát. Tudomásul kellene venni, nemzetközi jelenségről van szó, amelyet véglegesen felszámolni aligha, de talán mederbe terelni lehet, ha valóban megfelelő helyet találnak az ilyen piacnak. Ott meg lehet követelni a kereskedelmi és egészségügyi szabályok betartását. Jobb belátásra bírni Ezt támasztotta alá Erdős Já- nosné, a tanács főelőadója is, mondván: a külföldieket rá kellene kényszeríteni, hogy vámkezelt árut kínáljanak a kijelölt helyen. Csak így lehet jobb belátásra bírni a magyarokat is. Lukács Gyula főhadnagy, vámhivatal-parancsnok ezzel némiképp vitatkozott. Szerinte Pécsett és Harkányban ugyan már nincs remény az ilyen piacok felszámolására, Kaposváron azonban még lehetséges. Ami biztos: a razzia után a vámhivatalban mintegy 25 külföldi várt elszámoltatásra. A parancsnok szerint akadt közöttük visszaeső valutázó is. Lehangoló látvány volt, ahogy a lépcsőházig érve—mint valami vasúti váróteremben — csomagjaikon ültek, hevertek a begyűjtötték. Egykedvűen vártak sorsukra... Nehéz lenne eldönteni, hogy akadt-e közöttük akár egy is, aki úgy gondolta, ez volt utolsó piaci kalandja. Szegedi Nándor
