Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-30 / 57. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP 1990. június 30., szombat — Szabad helyek kempingekben, szállodákban Gamásza — Ifjúság 1500 Aranypart 1000 Autós I. 1000 Autós II. 1100 Autós III. — Rév 200 Magyar Tenger 400 Túra 500 Hullám 1800 Lido 400 Vadvirág 1500 Aranyhíd 200 Sellő 350 Napsugár 1500 Kócsag 800 Hőforrás 190 Határ 140 Deseda 200 Kéktó 650 Kéktó Szálló 72 A MSZOSZ Csepel Üdülő (Siófok, Munkásőr u. 11.) felvételre keres vízvezeték-szerelő szakmunkást Érdeklődni a műszaki vezetőnél. Telefon: 12-033 (111290/a) Az ARDEN Kft. bemutatja a közismert, világszínvo­nalú CORNELIUS vendéglátó-ipari gépeket — üdítő, szikvíz, sör, gyü­mölcsléital. Szervizelést a Cornelius Márka Szerviz végez, a bemutatón szakmai tanácsokat, informá­ciókat ad a gazdaságos üze­melésről. A gépek a helyszínen kiválaszt­hatók, megrendelhetők, forin­tért megvásárolhatók. A kiállítás helye: Étel-Sörbár, Siófok, Kálmán I. sétány 6., ideje: július 4. (szerda), délelőtt 10—15 óráig. Forgalmazó: Arden Kereske­delmi Kft. 3300 Eger, Maczky u. 2. Telefon: (36)11 -766,10-526 (132934) JÓ PIHENÉST! Búcsú az obszervatóriumtól Elbúcsúzott a Balatontól egy vidám „levelibéka". Dr. Böjti Béla, a Siófoki Meteoro­lógiai Obszervatórium veze­tője, 39 éves szolgálat után otthagyta a műszereket, az időjárási térképeket, és nyug­díjba ment. Utódja — ed­digi helyettese — dr. Bartha Imre. Böjti Béla a 39 évi szolgálat­ból 25-öt vezetőként töltött el az obszervatóriumban. Bú­csúzáskor kérdeztem tőle: Mi volt a legnagyobb öröme a meteorológusnak a Balato­non? — Az, hogy megvalósult egy álom — felelte. — Föl­épült egy tökéletes viharjelző rendszer. Olyan, amelyet szá­mítógép vezérel, és amely nem követhet el hibát. Az örö­mömhöz tartozik, hogy ezt a rendszert egy korszerű me­teorológiai háttér szolgálja ki, ahol ugyancsak főszerepet kaptak a számítógépek. — Mi a legfájdalmasabb emlék? — A tragédiák! Huszonöt évig vezettem a viharjelző szolgálatot. Baleset a viharjel­zés elmaradása miatt egyszer sem következett be. Áldoza­tait azonban minden évben megszedte a Balaton. Azért történhetett ez meg, mert os­tobán viselkedtek, felelőtle­nek voltak az emberek. Min­den áldozat fájdalmas emlék számomra. — Mivel foglalkozik ezt kö­vetően? — A legfontosabb felada­tom az unokákkal való törő­dés lesz. Van egy szenvedé­lyem is, a természet, s benne a vadászat. Aztán írni szeret­nék. Azt, hogy mit, egyelőre legyen titok. Jó pihenést, levelibéka! Esték és esetek Mucika rutinos mozdulatok­kal kihúzta a szemöldökét. A tükörből fáradt arc csodálkozott rá — mögötte, a nyitott ablakból csillagok szórták fényüket kó­cos hajára. Belepréselte magát legszűkebb szoknyájába, majd kezeivel sörényébe túrva, „ridi- bukszijáért” nyúlt. Harisnyatar­tójába még mentolos ízű száj- sprayt dugott, aztán egy szál piros Simphoniára gyújtva dol­gozni indult. A siófoki kikötőben egy őszü­lő halántékú, hatvan nyárnál is többet látott férfi lopakodott sebesen (kalapjával arcát elta­karva) a hullámokon fenekét egykedvűen riszáló Csongor felé. A hajópallóról még utoljára körbelesett: vajon ki látja? A partról, egy sokat megélt plakát mögül idős néni leste minden mozdulatát — szigorú tekintete mint a Rába Vagon- és Gépgyár minőségellenőréé, az Ede ide­jében. A balatoni szexhajóra, műkö­désének nyolc napja alatt, mindössze egyetlen vendég lá­togatott. Hogy elégedett volt-e a szolgáltatással, arról megbíz­ható forrásból nem érkezett hír. Annyi bizonyos, hogy a hét ele­jén már csak a tánckar, a konfe­ranszié, és egy, a szeretkezés trükkjeit bemutató ifjú pár alkot­ta a személyzetet. Az örömlá­nyok ugyanis odébbálltak. A történet ezzel azonban nem ér véget. A hajó vendégek hiányá­ban is minden este kifutott a vízre, orrát a mérges habokba fúrta... szélárnyékos oldalán büszke sirályok cikáztak... vidá­man integetett Tihany két tor­nya... a vízre aranyhidat festett a lenyugvó nap korongja... Szó­val a papír, a papír, elvégre Magyarországon vagyunk. Ezért a szerződtetett felek (jobb híján) egymásnak mutatták be műsorukat. Előbb a tánckar vil­lantotta meg tudását az ifjú pár­nak, majd utóbbiak a fenekü­ket... Amint végeztek, a hazai kikötőnek fordult a kísértetha- jó... „Mindent városunkért” A mólón két, öltönybe-nyak- kendőbe burkolózott férfiú sé­tálgat a fürdőnadrágra vetke­zett üdülők között. Homlokukat szaporán törölgetve, lelkesen pislogtak a kikötő bejárata felé sikló motorosra. Mindketten lo­kálpatrióták, a papírosok és jogszabályok szerelmesei. Bi­zonytalan jövőjük előtt állók — tanácstagok. — Józsikám, most kezdődik az aranyélet, amikor nekünk Vizek veszélyei Tavaly hazánkban 308 em­ber fulladt vízbe. 167-en fürdés közben, 79-en baleset és 62-en ismeretlen okok miatt lelték ha­lálukat a hullámok között. Két­harmaduk élt többet harminc nyárnál... Elgondolkodtató számok. Mögöttük nemcsak egy-egy ember, hanem családok, ki- sebb-nagyobb közösségek tra­gédiája húzódik. Ők, akik nyila­dozó értelmű apróságot, kato­nafiút, várva várt kedvest, fele­séget, nyugdíjba készülő nagy­mamát, barátot, munkatársat veszítettek el, sokkal többen vannak. A baleseteket szinte kizárólag figyelmetlenség, gon­datlanság és könnyelműség okozta. Ismernünk és felismer­nünk kell a veszélyeket, hogy környezetünkben ne fordulja­nak elő hasonló, értelmetlen tragédiák. A Belügyminisztérium ennek megelőzése érdekében ki­adványt tett közzé, mely a vízi közlekedés legfontosabb sza­bályairól, tilalmakról, viharjel­zésről tartalmaz fontos tudniva­lókat és hasznos tanácsokat. Szükségünk van rá. Mert aho­gyan nő a „vízimádók” tábora, úgy növekszik azok száma is, akik közvetlen életveszélybe kerülnek. Sokan közülük a, für­dés és vízi közlekedés legalap­vetőbb írott és íratlan szabályai­val sincsenek tisztában. A ko­moly veszélybe kerültek közül tavaly 839 személy köszönheti a rendőrök, hajósok, vízi spor­tolók és segítőkész embertár­saik lélekjelenlétének, hogy fel­üdülést kereső szórakozása nem torkollt tragédiába. Na­gyon hasznosnak bizonyulhat „A vizek veszélyei” című kiad­vány, melyet idegenforgalmi hi­vatalokban, kempingekben, strandokon vehetnek kezükbe a nyaralók. (Czene) TOALETT A FORTUNÁNÁL A szükség nagy úr! Mindenki által jól ismert, ba­nális mondás ez, mélységes igazságára azonban csak ritkán döbbenünk rá. Mert hiába van az embernek nyaralója a Bala­tonnál, hiába érkezik Haus vagy Giuseppe baldachinos lakóko­csival, jártában-keltében — vagy épp vásárlás közben — őt is utolérheti a nagy szükség. Ekkor kétségbeesetten néz kö­rül, s ráeszmél, hogy sehol egy hely, ahol ezen szükségletét idejében kielégíthetné. Kiveri a víz, és a szükség előbb-utóbb törvényt bont úton, útfélen. Ná­lunk ugyanis nincs kultúrája a nyilvános WC-knek. Sőt, ilyen „műintézet” sincs (a megye- székhelyen csak egy — az is régóta zárva). Ezért kapja fel idegenünk velem együtt biza­kodva a fejét Boglárlellén. A Fortuna üzletház mellett új kis épület áll, homlokzata nagy be­tűkkel hirdeti: TOALETT. Nem túlzás ez? Hát kérem, nem túlzás! Ez a WC — vagy inkább tényleg toa­lett — mindent tud, amit egy igényes turista elvárhat. Tágas, tiszta, mindennel — értsd: szappannal, törülközővel, WC- papírral — felszerelve. Moz­gáskorlátozottak számára kü­lön kialakított fülkékkel, melyek megközelítését sem szűk ajtó­nyílás, sem küszöb nem akadá­lyozza. Sminkigazításhoz fé- 'sülködőasztal. Mindez ingyen — csak a zuhanyozás(l) kerül egy tízesbe — áll bárki rendel­kezésére. A létesítmény gazdá­ja, a Balaton Fűszért szerint ez így természetes. Úgy tartják, ez nélkülözhetetlen része a kultu­rált vásárlási körülmények megteremtésének. Ezt bizo­nyítja a szántódi Oázis üzletház mellett már harmadik éve mű­ködő — a nyitás óta változatlan tisztaságú —, hasonló épület. Most végre jó valami olyat mutatni szorult helyzetű ember­társamnak, amitől nem az orrát húzza el, hanem megelégedés­sel bólint — és végre megköny- nyebbül. (Loncsár) MUCIKA AZ menni kell — csóválta fejét szo­morúan egyikük. — Változnak az idők; engem oda sem hívtak a megnyitóra. — Pedig mindenki tudja ró­lad, hogy nagy barátja vagy a változásoknak. Még két évvel ezelőtt is azt mondtad, hogy dús lombú városunkban hamaro­san fölépítjük a szocializmust. — Amit megjósoltam, íme beteljesedett: itt már mindenki képessége szerint, mindenki­nek szükséglete szerint. — Képességem még lenne, talán szükségletem is, de az aktust megelőző procedúra számomra kissé idegen... És nem olvastam erről a tanácsta­gok kézikönyvében sem. — Ha már elmentünk a végre­hajtó bizottság ülésére, jó len­ne, ha a mai napról kellemes élményeink is lennének. Van néhány dugi ezresem, amiről az asszony nem tud. Szívesen befizetem egy hajókázásra. — Nem, nem köszönöm. Atyám arra tanított, hogy ilyen helyeken a férfi legyen önálló— még baráti segítséget se fogad­jon el. Egyébként sem vagyok híve az efféle mulatságoknak, de úgy érzem, hogy kötelessé­gem minden rendelkezésemre álló eszközzel támogatni a vá­rost; ha az adó itt marad, már meg is térül ez a kis befektetés. — Azt mondják, háromezer forintért már felmehetünk, 15 ezerből pedig egészen fényes hangulatban érezhetjük ma­gunkat. — Kicsit soknak tűnik az ösz- szeg, de talán, ha OTP-köl- csönt vennénk fel... — Most még nem, majd a szeptemberi iskolakezdésre — szólalt meg egy bársonyos hang a hátuk mögött. A hölgy belékarolt férjébe, gyengéden megpaskolta fenekét, és a férj már tudta: vágyai hamarosan (otthon) teljesülhetnek. Amikor elbúcsúzott barátjá­tól, az ernyedt kézfogásban benne volt: ez jóval olcsóbb, ha nem is mindig az igazi... Mucika időközben annyit sétált a szállo­dasoron, hogy akár háromszor is felért volna a Csomolungma tetejére, de gavallérja egy sem akadt. Magyarázhatnánk ezt Mucika férfias vonásaival is, de az igazság az: az embereknek a mai árak mellett sörre is alig fut­ja pénzükből. Mucika egyéb­ként észre sem vette a 70—150 forintos sörárakat, mint ahogy azt sem, hogy sokan (legtöbben magyarok sóvárogva néznek a negyedosztályú büfé udvarára is — kezükben a boltban vett, meleg nedűt szopogatva. Ő nem gondol sokak nyomorúsá­gos életére, neki a Balaton nem 23 gondatlanságból vízbefúltat, vagy verőfénnyel barnított pihe­nést jelent. Nem tudja és nem is érdekli, milyenek itt a nappalok. Mert ő az éjszaka lánya... A szexhajó táncosnőit Balaton- földváron, a szárazon láttuk vi­szont. A négyfős társaság „fő­nöke” Éva, pedagógus Miskol­con. Otthon apró diákoknak vezet klubot, ahol testedzéssel, illemtannal és a tánc alapmotí­vumainak elsajátításával foglal­koznak. A magyar tenger part­ján koreográfusként szerzett macának nevet — előadásuk valóban pazar. A három lány tánca ötletes és dinamikus, az énekesnő hangja önálló lemezt érdemelne. S bár az éjszaka itt is ott is, Aligától Szentgyörgyig üres, mint a nyári boroshordó, műsorukra minden alkalommal zsúfolásig megtelik a szórako­zóhely. Pelé és a vécésnéni Amikor megszületett, Hulu- becz Lászlónak anyakönyvez­ték — évtizedek alatt azonban eltűnt ez a név, ma már minden­ki csak úgy ismeri az éjszakai mulatók népszerű szereplőjét: Lax.

Next

/
Thumbnails
Contents