Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-30 / 57. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP 1990. június 30., szombat — Szabad helyek kempingekben, szállodákban Gamásza — Ifjúság 1500 Aranypart 1000 Autós I. 1000 Autós II. 1100 Autós III. — Rév 200 Magyar Tenger 400 Túra 500 Hullám 1800 Lido 400 Vadvirág 1500 Aranyhíd 200 Sellő 350 Napsugár 1500 Kócsag 800 Hőforrás 190 Határ 140 Deseda 200 Kéktó 650 Kéktó Szálló 72 A MSZOSZ Csepel Üdülő (Siófok, Munkásőr u. 11.) felvételre keres vízvezeték-szerelő szakmunkást Érdeklődni a műszaki vezetőnél. Telefon: 12-033 (111290/a) Az ARDEN Kft. bemutatja a közismert, világszínvonalú CORNELIUS vendéglátó-ipari gépeket — üdítő, szikvíz, sör, gyümölcsléital. Szervizelést a Cornelius Márka Szerviz végez, a bemutatón szakmai tanácsokat, információkat ad a gazdaságos üzemelésről. A gépek a helyszínen kiválaszthatók, megrendelhetők, forintért megvásárolhatók. A kiállítás helye: Étel-Sörbár, Siófok, Kálmán I. sétány 6., ideje: július 4. (szerda), délelőtt 10—15 óráig. Forgalmazó: Arden Kereskedelmi Kft. 3300 Eger, Maczky u. 2. Telefon: (36)11 -766,10-526 (132934) JÓ PIHENÉST! Búcsú az obszervatóriumtól Elbúcsúzott a Balatontól egy vidám „levelibéka". Dr. Böjti Béla, a Siófoki Meteorológiai Obszervatórium vezetője, 39 éves szolgálat után otthagyta a műszereket, az időjárási térképeket, és nyugdíjba ment. Utódja — eddigi helyettese — dr. Bartha Imre. Böjti Béla a 39 évi szolgálatból 25-öt vezetőként töltött el az obszervatóriumban. Búcsúzáskor kérdeztem tőle: Mi volt a legnagyobb öröme a meteorológusnak a Balatonon? — Az, hogy megvalósult egy álom — felelte. — Fölépült egy tökéletes viharjelző rendszer. Olyan, amelyet számítógép vezérel, és amely nem követhet el hibát. Az örömömhöz tartozik, hogy ezt a rendszert egy korszerű meteorológiai háttér szolgálja ki, ahol ugyancsak főszerepet kaptak a számítógépek. — Mi a legfájdalmasabb emlék? — A tragédiák! Huszonöt évig vezettem a viharjelző szolgálatot. Baleset a viharjelzés elmaradása miatt egyszer sem következett be. Áldozatait azonban minden évben megszedte a Balaton. Azért történhetett ez meg, mert ostobán viselkedtek, felelőtlenek voltak az emberek. Minden áldozat fájdalmas emlék számomra. — Mivel foglalkozik ezt követően? — A legfontosabb feladatom az unokákkal való törődés lesz. Van egy szenvedélyem is, a természet, s benne a vadászat. Aztán írni szeretnék. Azt, hogy mit, egyelőre legyen titok. Jó pihenést, levelibéka! Esték és esetek Mucika rutinos mozdulatokkal kihúzta a szemöldökét. A tükörből fáradt arc csodálkozott rá — mögötte, a nyitott ablakból csillagok szórták fényüket kócos hajára. Belepréselte magát legszűkebb szoknyájába, majd kezeivel sörényébe túrva, „ridi- bukszijáért” nyúlt. Harisnyatartójába még mentolos ízű száj- sprayt dugott, aztán egy szál piros Simphoniára gyújtva dolgozni indult. A siófoki kikötőben egy őszülő halántékú, hatvan nyárnál is többet látott férfi lopakodott sebesen (kalapjával arcát eltakarva) a hullámokon fenekét egykedvűen riszáló Csongor felé. A hajópallóról még utoljára körbelesett: vajon ki látja? A partról, egy sokat megélt plakát mögül idős néni leste minden mozdulatát — szigorú tekintete mint a Rába Vagon- és Gépgyár minőségellenőréé, az Ede idejében. A balatoni szexhajóra, működésének nyolc napja alatt, mindössze egyetlen vendég látogatott. Hogy elégedett volt-e a szolgáltatással, arról megbízható forrásból nem érkezett hír. Annyi bizonyos, hogy a hét elején már csak a tánckar, a konferanszié, és egy, a szeretkezés trükkjeit bemutató ifjú pár alkotta a személyzetet. Az örömlányok ugyanis odébbálltak. A történet ezzel azonban nem ér véget. A hajó vendégek hiányában is minden este kifutott a vízre, orrát a mérges habokba fúrta... szélárnyékos oldalán büszke sirályok cikáztak... vidáman integetett Tihany két tornya... a vízre aranyhidat festett a lenyugvó nap korongja... Szóval a papír, a papír, elvégre Magyarországon vagyunk. Ezért a szerződtetett felek (jobb híján) egymásnak mutatták be műsorukat. Előbb a tánckar villantotta meg tudását az ifjú párnak, majd utóbbiak a feneküket... Amint végeztek, a hazai kikötőnek fordult a kísértetha- jó... „Mindent városunkért” A mólón két, öltönybe-nyak- kendőbe burkolózott férfiú sétálgat a fürdőnadrágra vetkezett üdülők között. Homlokukat szaporán törölgetve, lelkesen pislogtak a kikötő bejárata felé sikló motorosra. Mindketten lokálpatrióták, a papírosok és jogszabályok szerelmesei. Bizonytalan jövőjük előtt állók — tanácstagok. — Józsikám, most kezdődik az aranyélet, amikor nekünk Vizek veszélyei Tavaly hazánkban 308 ember fulladt vízbe. 167-en fürdés közben, 79-en baleset és 62-en ismeretlen okok miatt lelték halálukat a hullámok között. Kétharmaduk élt többet harminc nyárnál... Elgondolkodtató számok. Mögöttük nemcsak egy-egy ember, hanem családok, ki- sebb-nagyobb közösségek tragédiája húzódik. Ők, akik nyiladozó értelmű apróságot, katonafiút, várva várt kedvest, feleséget, nyugdíjba készülő nagymamát, barátot, munkatársat veszítettek el, sokkal többen vannak. A baleseteket szinte kizárólag figyelmetlenség, gondatlanság és könnyelműség okozta. Ismernünk és felismernünk kell a veszélyeket, hogy környezetünkben ne forduljanak elő hasonló, értelmetlen tragédiák. A Belügyminisztérium ennek megelőzése érdekében kiadványt tett közzé, mely a vízi közlekedés legfontosabb szabályairól, tilalmakról, viharjelzésről tartalmaz fontos tudnivalókat és hasznos tanácsokat. Szükségünk van rá. Mert ahogyan nő a „vízimádók” tábora, úgy növekszik azok száma is, akik közvetlen életveszélybe kerülnek. Sokan közülük a, fürdés és vízi közlekedés legalapvetőbb írott és íratlan szabályaival sincsenek tisztában. A komoly veszélybe kerültek közül tavaly 839 személy köszönheti a rendőrök, hajósok, vízi sportolók és segítőkész embertársaik lélekjelenlétének, hogy felüdülést kereső szórakozása nem torkollt tragédiába. Nagyon hasznosnak bizonyulhat „A vizek veszélyei” című kiadvány, melyet idegenforgalmi hivatalokban, kempingekben, strandokon vehetnek kezükbe a nyaralók. (Czene) TOALETT A FORTUNÁNÁL A szükség nagy úr! Mindenki által jól ismert, banális mondás ez, mélységes igazságára azonban csak ritkán döbbenünk rá. Mert hiába van az embernek nyaralója a Balatonnál, hiába érkezik Haus vagy Giuseppe baldachinos lakókocsival, jártában-keltében — vagy épp vásárlás közben — őt is utolérheti a nagy szükség. Ekkor kétségbeesetten néz körül, s ráeszmél, hogy sehol egy hely, ahol ezen szükségletét idejében kielégíthetné. Kiveri a víz, és a szükség előbb-utóbb törvényt bont úton, útfélen. Nálunk ugyanis nincs kultúrája a nyilvános WC-knek. Sőt, ilyen „műintézet” sincs (a megye- székhelyen csak egy — az is régóta zárva). Ezért kapja fel idegenünk velem együtt bizakodva a fejét Boglárlellén. A Fortuna üzletház mellett új kis épület áll, homlokzata nagy betűkkel hirdeti: TOALETT. Nem túlzás ez? Hát kérem, nem túlzás! Ez a WC — vagy inkább tényleg toalett — mindent tud, amit egy igényes turista elvárhat. Tágas, tiszta, mindennel — értsd: szappannal, törülközővel, WC- papírral — felszerelve. Mozgáskorlátozottak számára külön kialakított fülkékkel, melyek megközelítését sem szűk ajtónyílás, sem küszöb nem akadályozza. Sminkigazításhoz fé- 'sülködőasztal. Mindez ingyen — csak a zuhanyozás(l) kerül egy tízesbe — áll bárki rendelkezésére. A létesítmény gazdája, a Balaton Fűszért szerint ez így természetes. Úgy tartják, ez nélkülözhetetlen része a kulturált vásárlási körülmények megteremtésének. Ezt bizonyítja a szántódi Oázis üzletház mellett már harmadik éve működő — a nyitás óta változatlan tisztaságú —, hasonló épület. Most végre jó valami olyat mutatni szorult helyzetű embertársamnak, amitől nem az orrát húzza el, hanem megelégedéssel bólint — és végre megköny- nyebbül. (Loncsár) MUCIKA AZ menni kell — csóválta fejét szomorúan egyikük. — Változnak az idők; engem oda sem hívtak a megnyitóra. — Pedig mindenki tudja rólad, hogy nagy barátja vagy a változásoknak. Még két évvel ezelőtt is azt mondtad, hogy dús lombú városunkban hamarosan fölépítjük a szocializmust. — Amit megjósoltam, íme beteljesedett: itt már mindenki képessége szerint, mindenkinek szükséglete szerint. — Képességem még lenne, talán szükségletem is, de az aktust megelőző procedúra számomra kissé idegen... És nem olvastam erről a tanácstagok kézikönyvében sem. — Ha már elmentünk a végrehajtó bizottság ülésére, jó lenne, ha a mai napról kellemes élményeink is lennének. Van néhány dugi ezresem, amiről az asszony nem tud. Szívesen befizetem egy hajókázásra. — Nem, nem köszönöm. Atyám arra tanított, hogy ilyen helyeken a férfi legyen önálló— még baráti segítséget se fogadjon el. Egyébként sem vagyok híve az efféle mulatságoknak, de úgy érzem, hogy kötelességem minden rendelkezésemre álló eszközzel támogatni a várost; ha az adó itt marad, már meg is térül ez a kis befektetés. — Azt mondják, háromezer forintért már felmehetünk, 15 ezerből pedig egészen fényes hangulatban érezhetjük magunkat. — Kicsit soknak tűnik az ösz- szeg, de talán, ha OTP-köl- csönt vennénk fel... — Most még nem, majd a szeptemberi iskolakezdésre — szólalt meg egy bársonyos hang a hátuk mögött. A hölgy belékarolt férjébe, gyengéden megpaskolta fenekét, és a férj már tudta: vágyai hamarosan (otthon) teljesülhetnek. Amikor elbúcsúzott barátjától, az ernyedt kézfogásban benne volt: ez jóval olcsóbb, ha nem is mindig az igazi... Mucika időközben annyit sétált a szállodasoron, hogy akár háromszor is felért volna a Csomolungma tetejére, de gavallérja egy sem akadt. Magyarázhatnánk ezt Mucika férfias vonásaival is, de az igazság az: az embereknek a mai árak mellett sörre is alig futja pénzükből. Mucika egyébként észre sem vette a 70—150 forintos sörárakat, mint ahogy azt sem, hogy sokan (legtöbben magyarok sóvárogva néznek a negyedosztályú büfé udvarára is — kezükben a boltban vett, meleg nedűt szopogatva. Ő nem gondol sokak nyomorúságos életére, neki a Balaton nem 23 gondatlanságból vízbefúltat, vagy verőfénnyel barnított pihenést jelent. Nem tudja és nem is érdekli, milyenek itt a nappalok. Mert ő az éjszaka lánya... A szexhajó táncosnőit Balaton- földváron, a szárazon láttuk viszont. A négyfős társaság „főnöke” Éva, pedagógus Miskolcon. Otthon apró diákoknak vezet klubot, ahol testedzéssel, illemtannal és a tánc alapmotívumainak elsajátításával foglalkoznak. A magyar tenger partján koreográfusként szerzett macának nevet — előadásuk valóban pazar. A három lány tánca ötletes és dinamikus, az énekesnő hangja önálló lemezt érdemelne. S bár az éjszaka itt is ott is, Aligától Szentgyörgyig üres, mint a nyári boroshordó, műsorukra minden alkalommal zsúfolásig megtelik a szórakozóhely. Pelé és a vécésnéni Amikor megszületett, Hulu- becz Lászlónak anyakönyvezték — évtizedek alatt azonban eltűnt ez a név, ma már mindenki csak úgy ismeri az éjszakai mulatók népszerű szereplőjét: Lax.
