Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-27 / 54. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. június 27., szerda Hétfőn ül össze az Országgyűlés A múlt kísértő árnyai Gorbacsov két tűz között (Folytatás az 1. oldalról) ■ Az elnöklő Szabad György „ emlékeztetve a képviselőket arra, hogy a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról szóló országgyűlési határozati javaslatot néhány héttel ezelőtt eredetileg Vásárhelyi Miklós (SZDSZ) terjesztette elő önálló indítványként. A most napirendre tűzött javaslatot a külügyi, illetve a honvédelmi bizottság dolgozta ki többszöri egyeztetés alapján. Vásárhelyi Miklós felszólalásának elején eredeti indítványának egyes részleteit idézte fel, hangoztatva: az általában kedvező fogadtatásra talált a közvéleményben. Akadtak természetesen, akiket aggodalommal töltött el a javaslatban megfogalmazott szándék, a kormány hivatalos fellépése azonban ezeket az aggályokat eloszlatta. Az ultimátumszerűséget, az elsie- tettséget kifogásolókat végül is sikerült meggyőzni arról, hogy hazánk a VSZ-ből való kilépést tárgyalások útján, az egyetértésen alapulva kívánja elérni. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy a bizottsági viták során a parlamenti pártoknak sikerült egyezségre jutni, s a kormány ez irányú állásfoglalása mögött immár ott áll az Országgyűlés is, mint a nemzet akaratának kifejezője. Hegedűs István (Fidesz), a külügyi bizottság alelnöke elöljáróban kijelentette, hogy kizárólag a jogi megalapozás miatt volt szükség a hivatkozási alap megváltoztatására. Nemzetközi jogi szempontból szerencsésebbnek tekinthető a bécsi konvenció 62. cikkelyére való hivatkozás, mint a Nagy Imre-kor- mány november 1-jei nyilatkozatára való utalás. Szó sincs egyoldalú kilépési szándékról, a parlament tárgyalásos úton kívánja a kormányzattól, hogy a kilépési szándékot végigvigye. Túlzott a szovjet kártérítési igény Balogh György (FKgP), a honvédelmi bizottság elnöke, a szovjet csapatkivonások kapcsán a Szovjetunió 50 milliárd forintos kártérítési igényét túlzottnak ítélte, Magyarország ennek legfeljebb ötödét ismeri el. A vitában felszólaló képviselők kivétel nélkül a határozati javaslat elfogadása mellett érveltek, függetlenül pártállásuktól. Mózs József (SZDSZ) szerint a VSZ-ből való kilépés szándéka a választók akaratával párosul. Mint mondta: „megszálló és megszállott között nem létezhet barátság, csak szolgaság”. A fennálló, képmutató helyzetnek vet véget a határozati javaslat. Indítványozta: ahogy a Szovjetunió megkövette 1968-ért Csehszlovákiát, ez a gesztus kijárna hazánknak is az 1956-os beavatkozásért. Katona Tamás külügyminisz- tériumi államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a VSZ-ből való kilépés szándéka a kormányprogramban is megfogalmazódik. Az elérendő célok közé sorolta, hogy a VSZ katonai szervezete — lehetőleg közös határozattal — mielőbb szűnjék meg. Amennyiben a tagállamok ragaszkodnak a katonai szervezet fenntartásához, akkor hazánk első dolga az lesz, hogy a katonai szervezetet hagyja el, legkésőbb 1991 végéig. A kilépésnek nyilvánvalóan több lépésben kell megtörténnie, úgy kell végbemennie, hogy hazánk lehetőleg ne veszélyeztesse a bécsi tárgyalásokat, az eddig menetrend szerint folyó szovjet csapatkivonásokat Magyarországról, s nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a nehézségeket sem, amelyeket Európa egységén belül Németország uniójának újramegteremtése jelent. Rámutatott arra is, hogy a kilépés Magyarországot egyfajta elszigeteltségbe sodorhatja, s ez ellen védekezni kell. Ne lépjenek idegen csapatok területünkre Horn Gyula (MSZP) a kormány figyelmébe ajánlotta: az e témában folytatandó tárgyalásokon törekedjen arra, hogy ne tegyük lehetetlenné a magyar tárgyalási pozíciókat Bécsben a 23-ak tanácskozásán. Ez nem csupán hazánknak, hanem az egész enyhülési folyamatnak is létérdeke. Rendkívül fontos az is, hogy mielőbb kezdjünk tárgyalásokat a — VSZ-szel ösz- szefüggően — hazánk biztonságának garantálásáról. Ez többek között a feltétele annak is, hogy Magyarország csatlakozhasson a nyugat-európai integrációs szervezetekhez. A képviselő új kétoldalú szerződések megkötését sürgette többek között a Szovjetunióval, s a tömb valamennyi országával. Felszólalásában kifogásolta Balogh György kijelentését, amely szerint hazánk a Szovjetunió kártérítési igényét 10 milliárd forintban akceptálná. Florn Gyula annak a véleményének adott hangot, hogy határozott Dr. Hack Péter SZDSZ interpellációja közben magyar álláspont érvényesítésével elképzelhetően egyetlen fillér kártérítést sem kell fizetni, így minden összegszerű megfogalmazás káros lehet. Demszky Gábor (SZDSZ) alkotmányjogi kérdésekre hívta fel a figyelmet. Mint mondta: a magyar fegyveres erőknek akár belföldi, akár külföldi alkalmazásához az Országgyűlés kétharmados többséggel hozott határozata szükséges. Ezzel szemben a Varsói Szerződés a tagországok kötelességévé teszi a közös föllépést háború esetén, vagyis kivonja e kérdést a parlamenti döntés alól. A hatályos honvédelmi törvény a honvédség parancsnokának a döntésére bízza a hadsereg mozgósítását. A képviselő szerint a határozat végrehajtása során a honvédség parancsnokának e széles jogkörét korlátozni kell, összhangba hozva az alkotmánnyal. Az ide vonatkozó törvénymódosításnak meg kellene tiltani idegen csapatok beléptetését az ország területére, illetve a magyar csapatok idegen parancsnokság alá helyezését az Országgyűlés engedélye nélkül. Mécs Imre (SZDSZ) azt indítványozta, hogy a határozat preambuluma Vásárhelyi Miklós eredeti indítványa legyen. Javaslatát több őt követő felszólaló elvetette, mert a határozattervezet kimunkálásakor a bizottságok erről már döntöttek Vásárhelyi Miklóssal egyetértésben. Mécs Imre „meghajolt” a többség akarata előtt, ám jegyzőkönyvben rögzíttette a preambulum első mondatait: 1956. november 1-jén Magyarország forradalmi kormánya a Varsói Szerződést azonnali hatállyal felmondta. A november 4-ei katonai beavatkozás, amely a kormányt megdöntötte, elébe vágott a kilépési nyilatkozat törvényerőre emelésének. E döntés megsemmisítését külső kényszer alatt hajtották végre, s az ennélfogva törvényesnek nem tekinthető. Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) a kilépési szándékot minden megfontoltsága ellenére merész lépésnek nevezte, de a független Magyar- ország megteremtéséhez ez elengedhetetlen — mondta. Hazánk új szövetségi rendszerben lehet biztonságban, olyanban, amelyet önként, saját maga köt. Király Béla, Kaposvár független képviselője hangoztatta: a törvény megalkotásakor a logika és az érzelem egyensúlyára van szükség, a határozat mögött az egész nemzet felsorakozik. Az ’56-os eseményeket felidézve leszögezte: a szovjet agresszió már október 30-áról 31-éré virradó éjjel megkezdődött, s a november 1-jei semlegességi határozat kimondása ezt kívánta tudatni a külfölddel. Elmondta, hogy a Nagy Imre-kormányzat akkor sem egyoldalúan gondolta a kilépést a Varsói Szerződésből, a kérdést tárgyalásos úton kívánta rendezni, s a tárgyaló delegáció már készen állt. Antall József miniszterelnök a napirend kapcsán megerősítette: Magyarország egy status quo konzerválását nem kívánta az elmúlt időszakban sem elősegíteni. Egy új európai és politikai biztonsági rendszer részeként vállalkozott arra, hogy e kérdésekben az éllovas szerepét betöltse. A kérdést tárgyalások útján kívánjuk rendezni, s ezt akceptálják a nyugati nagyhatalmak is, éppúgy, mint ahogy azt remélhetőleg teszik majd partnereink is. Újabb két egyetértő felszólalást követően Baka András (MDF) a vita lezárását indítványozta, mert szerinte olyan előterjesztés felett, amely hat párt egyetértésével született, fölösleges a vita. Ez a képviselők széles körének óhajával találkozott, így következhetett a szavazás. Az Országgyűlés elsöprő többséggel, 232 igen szavazattal, 4 tartózkodás ellenében fogadta el a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról szóló határozatot. Az elnök bejelentette, hogy a következő ülésre, hétfőn 10 óra 30 perckor kerül sor. Ekkor várhatóan megkezdik az önkormányzatokkal kapcsolatos törvényjavaslatok általános vitáját, majd folytatódik az állam- és közbiztonságról szóló törvényerejű rendelet módosításával kapcsolatos törvényjavaslat tárgyalása. A képviselőknek dönteniük kell arról is, hogy sürgős tárgyalásra bocsátják-e az országgyűlési képviselők jogállásáról és költségtérítéséről szóló törvényjavaslatot. Váratlanul felgyorsultak a szovjet belpolitika történései: az elszakadni kívánó tagköztársaságok, a lázongó nemzetiségek, és a 65 évvel ezelőtt csendesen kimúlt Oroszországi Kommunista Párt látványos „feltámadása” kevésnek bizonyult ahhoz, hogy helyt álljon egy bejelentéssel szemben. A hír igen rövidke volt ugyan, ám annál jelentősebb: Mihail Gorbacsov személyesen közölte, hogy — ha már ennyi bírálat éri — könnyen meglehet, hogy az elégedetlenkedő elvtársak napokon belül új pártfőtitkárt kapnak helyette. A Szovjetunió államfője egyre nehezebb helyzetbe kerül az őt két oldalról érő támadások miatt. A párton belüli „baloldal”, a marxista ortodoxia azt veti a szemére, hogy túlságosan gyors az átalakítás, ugyanakkor a demokratikus platform kiválással fenyegetőzik a dolgok kísérteties lassúsága miatt... Ezek után csoda-e, hogy Gorbacsov belefáradt a két „malomkő” közti őrlődésbe, és kiutat próbál találni? Igen figyelemre méltó volt az utóbbi napok gorbacsovi taktikázása. Először is látványosan kibékült az őt örökké bíráló Borisz Jelcinnel. A peresztrojka fenegyerekének hívei megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hogy az elnök-pártfőtitkár végre egyértelműen színt vallott, és úgy értékelték a helyzetet, hogy áttörés történt a párton belül is több demokráciát követelő erők javára. Alig néhány nap múlva azonban Gorbacsov az újdonat-új oroszországi pártszervezet ülésén csupán a konzervatív erők főkorifeusát, a később főtitkárrá választott Polozkovot tapsolta meg, a demokratikus platform képviselőjének felszólalásakor más köthette le a figyelmét. Talán arra spekulált, hogy a reformvezér Jelcin mellé nem is lesz rossz megválasztani a „kerékkötő” Polozkovot — legalább majd féken tartják egymást... Az öt éven át remekül taktikázó Mihail Gorbacsov azonban — elsőpillantásra úgy tűnik — ezúttal kissé elszámította magát. A moszkvai kongresszuson annyi bírálat érte őt, hogy kénytelen volt megtenni ominózus bejelentését a várható változásról. A peresztrojka sebességét csökkenteni igyekvő Jegor Ligacsov erre nyíltan bejelentette, hogy szívesen beleülne az alkalmasint megüresedő pártfőtitkári bársonyszékbe... Miután a szög ilyen örvendetesen kibújt a zsákból, a kongresszus megválasztotta Polozkovot az OSZSZK KP KB főtitkári tisztségébe. Lehetséges, hogy immáron nem csupán Jelcin ellenében, hanem Ligacsov támogatására... De ne szaladjunk ennyire előre, mert az SZKP viharosnak ígérkező XXVIII. kongresszusa még hátra van. Rossz ómen, hogy az oroszországi pártértekezlet (demokratikusan választott) küldöttei között lámpással kellett keresni a munkásokat, a parasztokat, és az értelmiség helyett is inkább apparatcsikok ültek a széken. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a kongresszus erősen konzervatívra sikeredett, hiszen a funkcionárius rétegnek a legkevésbé sem állt érdekében a változások sürgetése, hiszen ezzel saját egzisztenciájukat „fúrták” volna meg... Az SZKP kongresszusán némiképpen másként fognak következni a dolgok. Jelcin máris bejelentette, hogy amennyiben a XXVIII. plénu- mon a konzervatív erők győznek, ki fog lépni a pártból. Az őt követők száma nyilván nem lesz csekély, s így „ez a párt már nem lesz az a párt", lett légyen bárki a főtitkára. Ezt is figyelembe véve Gorbacsov taktikája— hosszabb távon — már nem is tűnik olyan rossznak. így legalább megszabadul a cseppet sem kívánatos és felettébb népszerűtlen taktikázgatástól — no meg a peresztrojka továbbvitelét körmük szakadtáig akadályozó pártortodoxiától. Ehhez persze az is kell, hogy Gorbacsov meg tudja őrizni a Szovjetunió elnöki posztját, s ne kelljen a hatalomból (Hruscsov módjára) minden fronton visszavonulnia. Akkor ugyanis nem csupán a demokrácia erőire várnának nehéz napok, de a neosztálinis- ták az egész Szovjetuniót megakadályoznák, hogy még elcsípje az Európába tartó utolsó vonatot. Tóth Béla WI — KI KERESKEDELMI KFT. I Nagy választék, garantált minőség, kedvező ár Siófokon az Üzletek Háza I. emeletén — Nyári divatruhák, pólók — Szőrmék, bundák — Parfümök, kozmetikumok — Napszemüvegek —18 karátos arannyal futtatott láncok, medálok, fülbevalók ÜZLETPULTJAINKAT MEGTALÁLJA MÉG: SOMOGYBÁN Siófok, 421 sz. ABC, vásárcsarnok Szántód, OÁZIS üzletközpont Balatonföldvár, 440. sz. ABC Boglárlelle, FORTUNA üzletközpont Fonyód, Balaton Áruház Balatonfenyves, 63. sz. ABC Balatonmária, 8. sz. ABC Balatonszemes, Kék Tó ABC Marcali, 15. sz. ABC Nagyatád, ATÁD Áruház Barcs, 10. sz. ABC ZALÁBAN VESZPRÉMBEN FEJÉRBEN Keszthely, Georgikon Skála Áruház Hévíz, Rákóczi u. 20. Lenti, KERKA Áruház Letenye, ABC Áruház, Szabadság tér 15. Zalaszentgrót, 14. sz. ABC Veszprém, Centrum Áruház Balatonalmádi, FÓRUM üzletközpont Balatonfüred, Skála Áruház Dunaújváros, Skála Áruház (149230)
