Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-27 / 54. szám
1990. június 27., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 60 EZER HEKTÁRON INTEGRÁLJÁK A TERMEST A szellem tőkéjével Továbbra is szükség van a rendszerekre Április másodika óta Torma Sándor a KSZE agrárfejlesztő és kereskedelmi részvénytársaság kaposvári termelesszer- vezési egységének igazgatója. A rendszer igen jelentős területen, immár 60 ezer hektáron integrálja a termelést Somogy és Zala megyében. Torma Sándor 1979-ben szerzett diplomát a keszthelyi agrártudományi egyetem általános mérnöki szakán. Első és eddigi egyetlen munkahelye a somogyjádi Alkotmány termelőszövetkezet volt. Bemutatkozott az Igazságügyi Minisztérium — Somogyjádon partnergazdaságként nemcsakgazdái voltunk a KSZE fajta- éSagrotech- nikai bemutatóinak, de szívelt sen próbálkoztunk az új agrotechnikai elképzelésekkel is. Mai beosztásomban ezeket a szakmai előnyöket kívánom kihasználni; — sorsdöntő, hogy minél közelebb legyen az ember a holnapot nagymértékben befolyásoló információáradathoz. — Mi garantálja a menedzser típusú termelési rendszerek jövőjét? A jelenlegi, torz ár- és bérviszonyaink mellett tudnak- e valami újat nyújtani partnereiknek? — Az új kutatások menedzselésével a jövedelmező többlethozamok elérését tudjuk segíteni. Nagyon lényegesnek tartom, hogy kereskedőházi gyakorlattal, a költségtakarékos gazdálkodás terjesztésével az üzemek lényeges profitra tehetnek szert. Ha a termelési rendszerek visszatérnek a többletprofitból való részesedés igényére, akkor ismét nagy jövő vár ránk. Addig is bővíteni kell az alaptevékenységünket. — Mondana néhány példát? A jelenlegi gazdasági átalakulás során ugyanis sok helyütt megfogalmazták a beruházások visszaszorításának szükségességét. — Szerencsére a KSZE az egyik legkorszerűbb gépparkkal rendelkező termelési rendszer. Betakarító- és szállítókapacitásunkat az évjárat és a műszaki állapot szerint tartjuk nyilván, ehhez tervezni tudjuk az anyaggazdálkodási megrendeléseinket. Jelenleg mintegy hétmillió forint értékű a kaposvári egység raktárkapacitása, ebből ötmillió a KCR alkatrész. —Tudomásom szerint az idei kemikáliaforgalmazásuk nem éppen sikeres. Miben látja ennek okait? — Elsősorban a kezdeti gyermekbetegségeknek köszönhető, hogy sikertelenek voltunk, de nagyban közrejátszhatott a jelentős mértékű árváltozás is. A műtrágya-felhasználásra ez nem vonatkozik, hiszen a majd 2500 tonnányi Nitrosol-felhasz- nálással az egyik legjelentősebb forgalmazók vagyunk. Az alközpont raktárában zömmel az aratási munkákhoz szükséges gépalkatrészek garmadája. Nyilvántartásukat és adatfeldolgozásukat már számítógép segíti. A két IBM kapacitása ezzel még koránt sincs kihasználva. Ezért új szolgáltatásokat terveznek. Elsősorban költség- elemzéseket és pénzügyi nyilvántartásokat kívánnak végezni partnereik számára, emellett bevezetik a számítógépes adó- tanácsadást is. Természetesen felkészültek arra is, hogy szolgáltatásaikkal, tevékenységükkel a mezőgazdasági vállalkozókat is segítsék. — A mai, átmeneti időben mit tart legfontosabbnak egy fiatal vezető? — A termelési rendszerekben hatalmas szellemi tőke koncentrálódott. Ez alapot ad ahhoz, hogy bármilyen gazdasági és társadalmi rendszerhez sikeresen alkalmazkodjunk. A kutatás és menedzselés összhangja biztosíthatja az igazán hatékony működést. Meg kell végre szabadulni a sémáktól, minden technológiát a helyszínre kell telepíteni mégpedig a lehető legkevesebb bürokratizmussal. Ezt felsorolnom egyszerűbb volt — a végrehajtása lesz az igazi munka. Mészáros Tamás Fotó: Jakab Judit (Folytatás az 1. oldalról) A miniszter úgy érzi: a társadalomban a törvényalkotással kapcsolatban nagy türelmetlenség tapasztalható. Növekedett a hajlandóság arra, hogy mindenekért a kormányt tegyék felelőssé — mondta erről dr. Isépl Tamás politikai államtitkár —, noha ők nem tehetnek arról, hogy elhúzódnak a parlamenti viták, amin egyébként nemigen lehet csodálkozni, hiszen sajátos rendszerváltásról van szó: a romokat nehezebb eltakarítani, mint valami teljesen újat felépíteni. Dr. Bogdán Tibor közigazgatási államtitkár szerint nem lehet két hét alatt elvégezni olyan törvény megalkotását, amely esetleg 4—5 évet is igényelne. A magyar törvényalkotók így is évek helyett hónapok alatt készülnek el egy-egy új törvénynyel. Ilyen lesz például a privatizációs és a vállalati törvény. A jó törvényalkotást is előmozdítja az a 4-5 kiváló külső szaktekintélyből álló miniszteri kabinet, amelyet tanácsadó testületként hamarosan létrehoznak. A minisztérium tehát türelmet kér, mert—úgy mond—a kapkodás igen veszélyes. A törvénykezésben a körültekintő munka nélkülözhetetlen. A minisztérium a tegnapi tájékoztatón a hangsúlyt az újságírók kérdéseire adandó válaszokra helyezte. Ezekből többek között megtudhattuk, hogy a halálbüntetés eltörlésével kapcsolatos törvénytervezeten az alkotmánybíróság dolgozik, döntés a nyár végén várható! Őszre elkészül egy átfogó nemzetbiztonsági törvény. A jelenlegi tervezet még vitaalapnak sem felel meg. Július 31-ig várható az 1945 után elítéltekkel kapcsolatos törvény, amelyben a kártérítés is kellő hangsúlyt kap. E munka irányítását a tárca nélküli miniszter végzi. Hogy kikre, hogyan vonatkozik, később dől el. A végleges válasz a jogász—történész vegyes-bizottság állásfoglalásától is függ. Nagy szerepet kap az egyedi elbírálás. Teljes kártérítésre nem lehet számítani. A parlamenti botrányos ,.gombnyomkodás” nem számít sem csalásnak, sem okirathamisításnak. A minősítés: jogilag nem szabályozott helyzettel való visszaélés. A börtönből szabadultak utógondozását nem tartják megfelelőnek. Változtatni kell rajta, akárcsak a büntetés-végrehajtási körülményeken, amelyeket mindenekelőtt a nemzetközi normákhoz szükséges igazítani. Lehetővé teszik többek között, hogy az elítélt maga válassza meg, akar-e dolgozni a börtönben. Mint kiderült, az újságírókat a sajtóban elkövetett vétkek miatt nem fenyegeti az a veszély, hogy ilyen kérdésben kelljen dönteniük. Ugyanis a készülő sajtótörvény a hangsúlyt a kátérítésre helyezi. Jó lesz tehát tisztában lennünk a törvényekkel. T ekintettel a jogszabályváltozások, új rendeletek várható dömpingjére, ez nem is lesz olyan egyszerű. Meg is kérdeztem a minisztert, mit tesznek azért, hogy a nem jogász állampolgárok eligazodjanak majd a hirtelen nyakukba zúduló paragrafusok között. A válasz: a minisztérium költség- vetéséből ilyesmire nem telik, marad tehát a felvilágosításra a régi, jól bevált lehetőség: a sajtó. Szegedi Nándor Az önkormányzati törvény lesz az első nagy falat (Folytatás az 1. oldalról) — Az elmúlt években magam is láttam már esetet, mikor egy képviselő szomszédja helyett szavazott, csak akkor ebből nem lett botrány. — Meglehet, ám most a nyilvánosság előtt exponálták ezt a politikai vonatkozásoktól sem mentes kérdést. Tölgyessy Péter, az SZDSZ frakció- vezetője kétségtelenül nem hagyta kiaknázatlanul ezt a politikai tőkét. Ő mondta: — A házszabály valóban csak arról rendelkezik, hogy ha valaki valamit elkövet, főként hozzászólásban, akkor rendre lehet utasítani, és arról a napról ki lehet tiltani. Ilyen szempontból tehát a dolog az etika területére került. Megfontolandónak tartom viszont, hogy nem történt-e itt egyéb, bűncselekményszerű dolog, hiszen más helyett történt az állásfoglalás egy fontos döntésnél. Az eddigi vizsgálat alapján van egy lista azokról, akiknek a helyén efféle visszaélés történhetett, ugyanakkor konkrét vád csak egy esetben hangzott el, s az elkövetés csak az MSZP- frakció tagja esetében bizonyítható. Egyébként a listán szerepel Für Lajos neve is, de hát aligha valószínű, hogy a miniszteri székben erre egyáltalán fizikailag mód lett volna. A lista végül is csak azt mutatja, hogy voltak emberek akik ki-bejárkáltak és hol szavaztak, hol nem. 200 módosító indítvány az SZDSZ-től Mindezeknél sokkal súlyosabb és tétremenőbfr téma az önkormányzati törvény, melynek tervezetét már egy hete megkapták a képviselők, ám a várhatólag maratoni tárgyalása csak a jövő héten kezdődik. Annyi máris bizonyos, hogy több a módosító indítvány, mint ahány paragrafus a tervezetben van. Csak remélhetjük, hogy ez az első nagy falat nem akad majd meg a törvényhozók torkán. Már egyedül az SZDSZ szakértő képviselői 200 körüli ilyen indítvánnyal készülnek. — Említene néhányat sarkalatosabb kritikai észrevételeik közül?— kérdeztük Tölgyessy Pétert. — A frakción belül csak hétfőn kezdődtek az ezzel kapcsolatos viták, így az állásfoglalásnak nem kívánok elébe vágni. — Ön személy szerint a helyhatósági választások kérdésében a közvetett vagy közvetlen alternatívát támogatja ? — Elképzelhető olyan megoldás is, amely e vagy-vagynál összetettebb. Mondjuk is-is. Dehát erről majd hétfőn... — Szóval az SZDSZ újabb politikai sokkolásra készül? — Ez túlzás, ám azt el fogjuk mondani, mit találunk elhibázottnak ebben a törvényben. Dr. Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője nem tért ki a konkrét válasz elől. —Az előzetes viták során sokan ítélték a tervezetet kidolgozatlannak. — Hosszú előkészítő munka előzte meg a törvény kidolgozását, s ennek során a szakértők a külföldi tapasztalatokat és magyar hagyományokat egyaránt figyelembe vették. Mégis tudomásul kell venni, hogy egy ilyen hatalmas törvénynél millió szempont és új kifogás lehet. Egy ilyen soha sem fog minden politikai erő egyöntetű megelégedésére szolgálni. — Ez igaz, ám mégsem tekinthető perifériális akadékoskodásnak, hogy az önkormányzati törvénytervezet vitája úgy indul meg, hogy hiányzik az államháztartási, vagy a tulajdonreformról szóló törvény. Lehet így erről érdemben tárgyalni? Jobbat lehetne, valamilyet kell — Nem lehet, hanem kell érdemben tárgyalni. Mert az önkormányzatokat létre kell hozni. Amúgy is ez egy tyúktojás eset, hiszen egyik említett törvény sincs a másik nélkül. Most az a legfontosabb, és ehhez kell a törvényi garancia, hogy szabadon megválasz- szuk a helyi vezetőket, akik azután föl tudnak lépni a kiskirályok ellen. Hangsúlyozom, nem a régi veztők lecseréléséről, hanem újak választásáról van szó. Lehet, hogy a régi lesz az új. De erről végre az emberek döntsenek. Személyes tapasztalatom, hogy a nép bölcs, és hogyha szabadon engedik választani, akkor kizárt az újabb kontraszelekció. Nagy feladat most az, hogy az emberek elhiggyék, hogy végre tényleg ők dönthetnek. Biztos lesz olyan, ahol az eddigi tanácselnökre szavaznak. De ezt ne azért tegyék, mert félnek és nem hiszik, hogy más is lehet. Szóval elképzelhető, hogy nem ez lesz minden önkormányzati törvények legjobbika, lehet hogy jobbat is lehetne, de valamilyet kell, hogy végre fölálljanak az új helyi kormányzatok. Az MDF egyébként — mint megtudtuk —, még nem alakított ki közös álláspontot a tervezet alternatíváit illetően. A Fidesz viszont már mintegy 50 módosító indítvány beterjesztését jelezte. Dr. Kövér László képviselő a Fidesz egyik alapító tagja. — A tervezet legnagyobb gyengéje az, ami hiányzik belőle. Egyáltalán: hogy lehet úgy tárgyalni önkormányzatokról, ha ezek működésének a gazdasági alapjai tisztázatlanok. Belátom, hogy sürgős a helyi választások megtartása, mégis aggasztónak tartom, hogy még koncepció sincs arra, hogy milyen lesz az önkormányzatok gazdálkodása. Ugyancsak aggályaim vannak az önkormányzati megye elképzeléssel szemben. Annak veszélyét látom, hogy az átmenetből fakadó zűrzavarban elszabadul a bürokrácia. A rendetlenséget orvosolni próbáló pótcselekvéssé válhat az újabb jogosítványok telepítése, rendeletek kreálása. A parlamentben mostanában nagy elvi jelentőségű kérdésekről esik szó, és — főként az interpellációk közt — olyanokról, amelyek az állampolgárt közvetlenül is igazítják. Ilyen kérdés szerepelt a programban az ,,50 dollár” emelése tárgyában. Marad az 50 dollár Délelőtt adott interjút lapunk számára Botos Katalin pénzügyi államtitkár. E beszélgetés során ő mintegy előre borítékolta a képviselő várható indokait, s egyben előre magyarázta saját délutáni válaszát. — A képviselő meg fogja kérdezni, miért nem adunk az embereknek több valutát, hiszen ha van útlevelük, utazni akarnak, s mert az 50 dollár kevés, feketén fognak valutát vásárolni. Miért kényszerítjük az embereket tisztességtelenségre? Nos, nem állampolgári jog a valutával való ellátás. A magyarok egy olyan ország polgárai, amelyben kötött devizagazdálkodás van: azért, mert nincs elegendő devizánk, a forint pedig nem konvertibilis. Az előző kormánynak nem volt módja kiszállni abból a munkamegosztásból, amely nem termelt konvertibilis devizát. ’63- tól végignéztem az adatokat. Az olajválság éveit leszámítva szocialista külkereskedelmünk mindvégig aktív volt. Tehát mindig mi szállítottunk többet és mi hiteleztünk. Ez a többlet egy más munkamegosztásba kapcsolódva konvertibilis devizát hozhatott volna... Erről tehát nem a magyar állampolgár tehet — a rendszer teremtett ilyen kényszerpályát. Közben a polgárt hozzászoktatták az ellátási felelősség fogalmához, ahhoz, hogy őt ezzel, azzal el kell látni. Valutával is ellátták, miközben nem lett volna miből. Az előző kormányok hitelből nagylelkűsködtek. Tudom, az állampolgár azt mondaná, az államtól is szívesen venne dollárt— fekete árfolyamon, csak legyen. Csakhogy ez kettős árfolyamhoz és számos csalási lehetőséghez vezethez. Mindemellett az IMF ezt nem is engedélyezi. Nem lehet különböző tranzakciókat, különböző árfolyamokat használni. Igazuk van, hiszen mikor a magyar polgár valutájával kimegy és vásárol, az olyan mintha importálna. Az IMF erre azt mondja: erre kell-e önöknek a deviza, s nem inkább azokra a technológiai beruházásokra, melyekkel majd otthon is képesek lesznek jó termékeket gyártani? Szóval a „mindenki vehet drágán”szisztéma olyan importáremelő hatású lenne, ami tovább növelné az amúgy is meglévő inflációs feszültséget. Egyelőre tehát be kell érjük az 50 dollárral. Bíró Ferenc
