Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-14 / 43. szám
1990. június 14., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Halálpolka Megjelent az első könyv a „malenkij robot9t-ról Nagy várakozás előzte meg a Halálpolka megjelenését, mert a szerző — egyébként író, a Bécsi Rádió főmunkatársa —csaknem egy évig közölte műsoraiban a túlélők emlékezéseit, akiket mint 16—17 éves lányokat vagy huszonéves fiatalasszonyokat vittek „malenkij robot”-ra 1944 végén és 1945 elején a Szovjetunióba. A „kis robot”-ból évek lettek; sokan pedig többé már nem térhettek vissza otthonukba, mert elpusztultak a nélkülözésekben. Jeltelen sírjukra senki sem tesz virágot. Jugoszláviában a háborút követően ugyancsak létesítettek munkatáborokat. A német nemzetiségű családokat szétszabdalták: külön vitték el az asszonyokat, külön a férfiakat, külön a gyerekeket és az öregeket. Az utóbbiakra, ha már munkaképtelenek voltak, nem egy esetben az éhhalál várt. László Lajos könyvében a szovjetunióbeli és a jugoszláviai munkatáborokból visszatértek egyaránt megszólalnak. A szerzőnek ez a tizennegyedik kötete; nemzetiségi témákban is jó néhány könyvet publikált. Nagy empátiával es erőteljes, drámai sűrítéssel írta új könyvét. Feszes szerkesztés, tömör és olvasmányos szerkezet jellemzi e kötetet. írói műgonddal feldolgozott, megtörtént esetekről olvashatunk könyvében. S követi a folytatása is, amelyben egy sok hányattatást megért család kálváriáját kísérhetjük nyomon a „mosolygó diktatúra” végnapjaiban. Mindkét kötetet a Babits Magyar—Amerikai Kiadó jelentette meg. Mit tud a felszolgáló? Gyakorlati vizsga volt a kaposvári Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetben. Kilenc végzős fiatal adott számot tudásáról: terítésből, felszolgálásból és ételtechnológiai ismeretekből Fotó: Jakab Judit Gyerekek, akik a családban nem kellenek... Keveset tudnak rólunk ,,A MUNKÁM ÖRÖM ÉS ALÁZAT” Az idei hat kiváló pedagógus címmel kitüntetett között van egy, aki a pedagógiai speciális területén végzett munkájáért kapott elismerést. Endrődi Jánosáé a nagyszakácsi nevelőotthon igazgatója. Eredetileg agrármérnök, és véletlenül került férjével s gyerekével együtt Nagyszakácsiba. Ez 1975-ben volt, és szakmai lehetőségek híján a nevelőotthonban helyezkedett el. Mint mondja, a gyerekek első ebédeltetésénél dőlt el, hogy nem tér vissza eredeti szakmájába. — Úgy éreztem, hogy fontos lehetek, biztonságot adhatok a gyerekeknek. Fokozottabb sze- retetigényük és ragaszkodásuk eldöntötte a sorsomat. Az igazgatónő 1981-ben elvégezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola pszichopedagógiai szakát is, hogy érzelmi kötődése mellett szakmai tudását is gyarapítsa. Mint mondja, munkáját ugyan elismerték, mégis nagy a baj. — Keveset tudnak rólunk, és ez azért gond, mert másságunkat, a közvélemény nehezen fogadja el. Nyitottak vagyunk, mégis csak azt látják az emberek, hogy nálunk anyagilag „többet” kapnak a gyerekek, mint a családban. Ez önmagában hamis képet ad. — Mindig szükség lesz a nevelőotthonokra — mondja. — Tapasztalataink szerint sem a közvélemény, sem a főhatóságaink nem kapnak igaz információt rólunk; a munkánkat elho- máíyosítva mutatják be, a negatív jelenségeket emelik ki. Nálunk olyan gyerekek élnek, akik sem a családban, sem a nevelőszülőknek nem kellenek. Ha be akarják zárni otthonainkat— mint erről mostanában beszélnek—, mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Törekvésünk, hogy alkalmassá tegyük a családokat gyerekeink fogadására, tehát prevenciós munkát is végzünk. Azonban még egyszer hangsúlyozom, hogy nem szabad elfeledkezni a fontos tényről: nem minden család alkalmas a gyerekek fogadására, meg aztán mindig marad olyan gyerek is, aki sajnos nem kell sehová. Endrődi Jánosné a megoldás kulcsát a nevelőotthoni munka igaz fölmérésében látja. Azért is, mert ha a nevelőintézeti gyerekkel van baj, akkor az ő nevelésük kritikájaként ítélkeznek az okokról, s mindenki megfeledkezik arról, hogy a bajok forrása legtöbbször a családi háttérben keresendő. — Mi „felmentjük” a gyerekeinket, amikor hozzánk kerülnek. Nincs cigány, nincs bűnöző; segíteni próbálunk mindenkinek. A nagy kérdés az: mi lesz a gyerekekkel, ha elkerülnek tőlünk? Azt tapasztaljuk, hogy magukra maradnak, és nincs megoldva a jövőjükről való gondoskodás. Ezért próbálkozunk például otthonunk családiassá tételével, a családi neveléshez hasonló feltételek megteremtésével, hogy gyermekeink később is visszatérhessenek hozzánk. A fiatalok életterét szeretnénk növelni ezzel, megtanítva őket a hétköznapi praktikumokra is, és figyeljük életük későbbi alakulását. Rokonszenves törekvések. De ehhez a nevelőotthonok tárgyi feltételeinek javítása mellett e hányatott sorsú nemzedék nevelésének és jövőjének felelős központi gondoskodására is szükség van. Varga Zsolt Fotó: Király J. Béla Moseli történet Osztrák—magyar tv-film- sorozat készül Néztük a Kórház a város szélén című filmet, nézzük a Szomszédokat, majd újból a Klinikát. A sorozatírók és rendezők jól tudják, nagy szükségünk van a gribedíis mosolyokra, az angyalhajú, kedves idősekre, az esendő és épp ezért szeretetreméltó ifjakra, az üdezöld tájakra, a kényelmes otthonok látványára — legalább ebben az,egy órában. Új sorozat, új történet és új látnivaló. Az NSZK-bah, Ausztriában (s így Magyarország nyugati felén mindazok, akik az osztrák tévé adásait vehetik) már jó néhány részt láthattak a frissen megözvegyült szőlős- gazdáné történetéből, aki van olyan szemrevaló és pénzes is, hogy érte többen vetekedjenek, így szépen szőhetők az események. Nincs kolbászból a kerítés, az út sem rózsákkal hintve, mivel még az anyagi gondoktól mentes szőlősgazdáné élete sem habostorta. Nehezíti mindennapjait, hogy fia egy francia lányba szerelmes, akiről időközben kiderül, hogy milliomos. Őt a fiú elveszi, de egy moseli lány már gyereket vár tőle, és ez az aranyos csöppség meg is születik. A másik fiú érzelmeit pedig a szüret idején náluk dolgozó ápolónő korbácsolja föl. Szegény szőlősgazdánét is ostromolják — mind ez egy negyvenöt éves nővel annyiszor megesik —, többek között menyének apja, és egy osztrák úr is. , A szálak tovább szövődnek, És hová vezethetnek másfelé, mint Magyarországra. Ez már — természetesen — egy újabb tízrészes sorozat történése. Michael Braun rendező-író ellátogatott hazánkba, és négy nap elég volt ahhoz, hogy az itt forgatandó két és fél részt megkomponálja. A szőlősgazdáné osztrák udvarlójával a magyar rizlingfajták tanulmányozása céljából látogat ide. Budapest, Balaton és árukapcsolással Hortobágy látnivalói — korántsem a „fokosch, gulasch” megközelítéssel — kerülnek a képernyőre. Azt is a történésbe kellett komponálni, hogy a szereplők tudjanak németül. így Németh Sándor komputermer- nök lett. Szülei szőlősgazdák Badacsonyban, miközben ő egy gmk-ban minden pénzét softverekbe fekteti. Feleségét Sunyovszky Szilvia játssza. Gera Zoltán vincellér Badacsonyban. Az ősszel a nézők elé kerülő sorozatot az SWF (Baden-Baden) és az ORF készíti, a honi jeleneteket koprodukcióban a Magyar Televízió. Kétmillió forintért teljes húsz részt, vagyis az eddig elkészült két sorozatot megkapjuk. Mivel a film siker, újabb tíz rész készül, de abban már mi is érdekeltek vagyunk. Az események szála nemcsak Párizs, London és Velence felé szövődik, hanem újból erre is kanyarodik. Nyolc éve már, hogy az Osztrák Televízióval kitűnő a kapcsolatunk. Sikere volt operettműsoroknak, vetélkedőknek. E sorból kiemelkedett az a négy részes kabarétörténet, amely a „régi szép időket" idézte. Mivel a pénzszükös időkben a tv szórakoztató főosztálya is csak szellemi tőkéjét és szép hazánk tájait kínálhatja, a kapcsolat kissé egyoldalú. De íme, a közös érdeklődés — hihetjük, hogy kultúra? — összehoz. Egy moseli szőlősgazdáné történetében mindenképp. Ülünk majd a képernyő előtt, s szívünket melengeti: lám, hol is élünk, hogy is élünk, hova is tartozunk. Józsa Ágnes Súlyos műszergondok a nagyatádi kórházban A nagyatádi városi kórház és rendelőintézet 14 éve épült. Azóta mintegy 150 ezer fekvőbeteget, s majdnem egymillió járóbeteget láttak el. Az épület állaga sokat romlott, különösen elhasználódtak a különböző víz- és gőzvezetékek, a mosoda, a mosdók, fürdők, wc-k. Az induláskor még .korszerűnek mondott műszerpark állapota kétségbeejtő. Ezek ismeretében foglalt állást úgy a kórház igazgatói tanácsa, hogy levélben fordul a városi tanács elnökhelyetteséhez helyzetük javítását, gondjaik enyhítését sürgetve. Dr. Szirtes István igazgató főorvos háromoldalas levélben részletesen taglalta az intézmény állapotát, és javaslatot tett a legsürgősebb feladatok elvégzésére. Levelének ismerete alapján kerestem föl és kértem tőle tájékoztatást. Kevés a pénz — Igazgatói tanácsunk elfogadhatatlannak tartotta a városi tanács 1990-re tervezett költségvetésében a kórházunk felújítására, a műszerek pótlására szánt összeget. Úgy gondolom, a tanács vezetése tisztában van az intézmény helyzetével, ismeri gondjait, éppen ezért tartottuk érthetetlennek, hogy a részünkre tervezett összeg szinte semmit sem old meg. Sajnos, semmiféle érdemi, megnyugtató választ nem kaptunk. A folyamatos üzemelés következtében a leggondosabb karbantartás ellenere sem tudják műszereik jelentős részét kellő hatásfokkal használni. — Többhöz már alkatrészt sem kapunk; selejtezni kellett volna őket. Olyan állapotban vannak, hogy bármikor működésképtelenné válhatnak, akkor pedig nem tudjuk betegellátási feladatainkat teljesíteni. A város és a működési területünkön élő lakosság ellátási színvonala veszélyben forog, ha eddig meglevő szakmai feladatainkat (fogászat, a gyomor-bélrendszer vizsgálata, intenzív osztály, élelmezés, a mosoda üzemeltetése) az elégtelen műszerellátás miatt le kell állítani Ezért élesen vetődik föl a kérdés: ki vállalja ezért a felelősséget? Hiába korszerű a műszer „ha... — Legégetőbb gondjaink orvoslására 8 millió 300 ezer forint kellene ebben az évben. (Azt csak mellékesen jegyzem meg: két évvel ezelőtt végeztettünk egy felmérést, és annak alapján készítettünk költségvetést; akkor csupán a kórházi mosoda felújítására 27 millió forint kellett volna). A megyei tanács műszerügyi bizottsága 2 millió forintot biztosít az idén intézményünknek. Nem ismert viszont, hogy mennyit tud adni a mi tanácsunk, pedig már az év derekán vagyunk. Hiába jönnek a legkorszerűbb orvosi műszerekről szóló tájékoztatók, prospektusok, ha ezekből nem tudnak rendelni. — Rendkívül drágák a műszerek: több millió forintba kerülnek, devizára pedig még csak nem is gondolhatunk. A Solár Egészségvédelmi Rekreációs Központ révén több mint 5 millió forint értékű labor- automata műszert kaptunk. Néhány üzem, tsz, állami gazdaság is adott némi anyagi támogatást. De ez még mind csak csepp a tengerben! Négymillió jut Megkérdeztük az elnöki feladatokat átmenetileg ellátó Czi- póth Dezső társadalmi tanácselnökhelyettest is. Elmondta: jól ismeri — és érti is — a problémákat, nemcsak ő, hanem a tanács testületé is, az egyre szűkülő pénzügyi helyzet következtében azonban nem tudnak megfelelő összegeket biztosítani a kórháznak. Az 1990-es évre 2 millió forint városi támogatást terveznek — erről a végrehajtó bizottság a napokban dönt —, így a megyei ösz- szeggel együtt négymillió forintot költhet a kórház műszerek- re- Dorcsi Sándor Ki vállalja a felelősséget?
