Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-11 / 14. szám
1990. május 11., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 „KÖLCSÖNVESZIK” A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÉT Hitelből fizetik a nyugdíjat Magyarországon mindenki mindenkinek tartozik, s ez egyre több vállalat, szövetkezet, intézmény helyzetét nehezíti. Most már a társadalombiztosításét is. A közvéleményben az a téves felfogás, hogy ez nagyon gazdag cég, a magas járulékokkal könnyedén gazdálkodhat, lényegében nem érzi meg a gazdasági nehézségeket. * Sárdi Gyula, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatója szerint, ez a tévedés abból táplálkozhat, hogy a társadalombiztosítás költségvetése nagyon magas. Az idén országosan 347 milliárd forint bevételre számít, ugyanakkor 342 és fél milliárd forint a kiadása. Ha minden a tervek szerint alakulna, akkor is csak 4—4 és fél milliárd forint lenne a járadékokból megmaradó többlet. Ezt pedig viszonylag nagyon kis összeg. A bevétel azonban csak akkor kerül a társadalombiztosítás kasszájába, ha be is fizetik. — A gondunk az, hogy az idén lényegesen nagyobb a társadalombiztosítás járulék-kintlévősége országosan is, és a megyében is, mint a korábbi években. Korábban a kisiparosok, a magánkereskedők, a vállalkozók között volt több a kintlévőségünk. Most az állami vállalatokban és a szövetkezeti szektorban a magasabb. — Március 31-én több mint 208 millió forint volt a járulékkintlevőség a megyében. Az állami vállalatok, a szövetkezetek 156 és fél millió forinttal tartoznak. A jelenlegi kintlévőség nálunk 386 (!) százalékkal több mint az előző években volt. A magánmunkáltatói, vállalkozói szektor kintlevősége most 52 millió forint. A vállalatok, szövetkezetek nemcsak a 43 százalékos társadalombiztosítási járulékot nem utalják át, hanem a 10 százalékos nyugdíjjárulékot sem, pedig azt levonják minden dolgozó havi fizetéséből. — A dolgozóktól levont nyugdíjjárulékot a gazdálkodó szervezetek használják, kamat nélkül. Ka a társadalombiztosítási járulék késve érkezik, akkor mi kétszázalékos havi kamatot számolhatunk fel: a törvény ennyit enged. A bankok és pénzintézetek sokkal nagyobb kamattal dolgoznak. Egyszerűbb ha nem utalják át a járulékot a társadalombiztosításnak — mérgelődik az igazgató. Gyakran fordulnak járulékot késedelmesen befizető munkáltatók a megyei igazgatósághoz, hogy tekintsenek el a kétszázalékos kamattól. A megyei Társadalombiztosí- tási Igazgatóságnak pontos kimutatása van a hátralékosokról) s intézkedéssorozattal próbálják csökkenteni a kint levő járulékok összegét. A vállalkozók, a kisiparosok, a kiskereskedők tartozásának behajtására az adóhatóságot kérik meg, — több hónapos tartozás esetében az iparengedély visszavonására is javaslatot tesznek. Lajos Géza ÓMOLNÁR MIKLÓS KISGAZDA KÉPVISELŐ: A demokráciát nem lehet bevezetni... Az, hogy a politikai életben kit ítélnek szélsőségesnek, nagyon is viszonylagos. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Kisgazdapárt soraiból vannak, akik Ómolnár Miklóst a párt 36 éves képviselőjét tartják szélsőségesnek. Beszélgetésünk során nyomát sem tapasztaltam politikai indulatoskodásának. Jellemző viszont az 58 éves átlagéletkorú parlamenti csoportból fiatalságával is kitűnő képviselőre a higgadt véleményalkotás, a realitásokkal számoló érvelés. — Várható-e, hogy pártján belül a józan paraszti ész és bölcsesség kerekedik felül a „kutyaúristenit majd mi megmutatjuk!” alaphangú demagógiával szemben? —Azthiszem, hogy ez nem is történhet másképp. A Kisgazdapárt hagyományaiból és abból a szerepből amit be kell, hogy töltsön a jövendő magyar politika életében, ez következik. Múltja és szándékai révén ez egy józan néppárt. Gyűjtőpárt a szó igazi értelmében, tehát többféle réteg, csoport, foglalkozási ág érdekeit vállalja föl. Ezt nem lehet nagyhangú demagógiával tenni. Ehhez nagyon fontos, hogy a párton belül demokrácia legyen, hogy már ott összeütközzenek — persze civilizáltan — a különböző álláspontok. Csak így kristályosodhatnak ki azok a nézetek, melyeket azután a párt egységesen vállalni tud. Talán egyetlen más pártban sincs akkora szükség a belső demokráciára, mint a Kisgazdapártban, hiszen ez sokféle réteget igyekszik ösz- szekovácsolni. — Az ország helyzete sokkal bonyolultabb annál, hogysem megoldható lenne a földkérdés rendezésével. Megvan-e ehhez a hatalmas feladathoz a szellemi kapacitás a Kisgazdapártban? — Megvan. Meg kelt legyen. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy nálunk épp fordítva játszódnak le bizonyos politikai folyamatok, mint az MDF-ben vagy az SZDSZ-ben. Ez utóbbiak lényegében táguló körökben kifejlesztett értelmiségi klubok, melyek egy kemény magból jöttek létre, s azután tettek szert tömegbázisra. A Kisgazdapártban mindez éppen fordítva történt. Néhány idős ember alakította újjá a pártot, jószerével propaganda és bármiféle fölülről szervezettség nélkül. Mégis 60 ezer tagja lett, és mégis 1200 alapszervezete alakult ki. Ez a párt tehát alulról szerveződött. Azt kár lenne tagadni, hogy hátrányban vagyunk a két legnagyobb párttal szemben a szakértői gárdát tekintve. Viszont a hétköznapok oldaláról sokszor egyszerűbben megoldhatók a dolgok. Lehet, hogy ez közhely, mégis számos példa mutatja, hogy helyben, ott a faluban vagy a városban olyan kérdésekre is megtalálták a megoldást, melyekről itt, Pesten szakértői csoportok hónapokon át vitatkoznak. Készültek kötegnyi programok, melyektől még nem oldódtak meg egyes gondok. Lehet, hogy összefog három hentes, három sertéstenyésztő és nyomban 20 százalékkal olcsóbb lesz a hús. Hiszen ők tudják, hogy mitől drága, és azt is, hogy miként zsákmányolják ki őket a nagy monopolszervezetek. Persze, ezt szakértői oldalról is ki (ehet dolgozni, ám mire ez eljut a kis faluba és ott megnyílik a helyi mészárszék, akár évek is eltelhetnek. Alulról ugyanez egy hónap, persze, ha adott minden engedély, ha a jogszabályok segítik és ha létrejönnek azok a gazdasági körülmények, amelyek között , a takarmány olcsóbbá válik, a tsz-adminisztráció leépül. Végül is az alulról jövő kezdeményezéseknek találkozniuk kell a felülről jövőkkel. — Véleménye szerint a magántulajdonba kerülő földek képesek lesznek-e annyi embert ellátni, mint egy ipar- szerüen termelő nagyüzem? Ezt csak óvatosan kérdezem, mert pártja egy szónoka a választási kampány során azt kiabálta,-hogy aki nagyüzemet csak említeni is mer, az mind kommunista... — Az illető nyilván demagóg volt és nem tudta, hogy mit beszél. Ami a kérdést illeti, tudjuk, hogy mintegy 600 téesz a pénzügyi alapjait éli föl, nem hogy veszteséges, hanem már a csődön is túl van és rég föl kellett volna számolni. Az biztos, hogy egy jól működő nagyüzem és egy kezdő, feltételeket nélkülöző magángazdaság nem lehet versenytárs. Ne felejtsük el azonban, hogy a szövetkezés eszméjét nem vetette el a Kisgazdapárt. Ám csak az önkéntes, valódi egyéni érdeken alapuló szövetkezést támogatja, nem azokat a mesterséges szervezeteket, amelyeket 30— 40 éve összehozták. — Milyen hatása lesz választóik körében annak, ha a földkérdés nem úgy rendeződik, ahogy azt a kampány során hirdették? — A Kisgazdapárt lényegében csak azt hirdette, hogy a 47-es tulajdonviszonyokat- kell alapnak tekinteni. Ami érdekes, hogy csak egyetlen nagy nevű szociológus, Szelényi Iván jött rá arra, hogy vagy ez van, vagy semmi más. Ez az utolsó biztos év, amikor még civilizált jogrend volt Magyarországon és amikor már nem működött az a feudál- kapitalizmus, ami a Horthy korszakot jellemezte. Akkor elindultunk egy józan polgárosodás útján. Ezért tekintik a kisgazdák alapnak 47-et, ami viszont nem jelenti a realitások figyelmen kívül hagyását. — Talán Ön sem helyeselné, ha egy olyan réteg is földhöz jutna, akinek semmi köze nincs a földhöz, s a kisgazdák lángjánál csak a pecsenyéjét sütögeti... —Valóban, de nem lehet egy újabb önkényt rátelepíteni a régire. Azt kell tehát mondani, hogy aki 47-ben tulajdonos volt, az legyen most is tulajdonos. Csakhogy ezt táguló körökben kell elképzelni. Először az kapja meg a földet, aki műveli, ha az anyagi lehetőségek megengedik, akkor jussunk mi is tulajdonhoz, ha a nagyapánk tulajdonos volt. Valószínű, hogy el fogjuk adni, vagy bérbe adjuk, de ez ne most következzen be az első körben, hiszen az anyagi lehetőségek és realitások még nem engedik meg. Nem lehet azt kimondani, hogy X jogos tulajdonos, mert a földet műveli, Y pedig nem, mert elköltözött a faluból, mert elüldözték, vagy csak mert nem volt falun életlehetőség, jóllehet szívesen visszamenne. Szóval, nem lehet önkényre önkényt telepíteni, még ha ez az új önkény a realitásokból indul is ki. A jogot el kell ismerni! Hogy aztán ezt miként lehet valósággá tenni, az egy más kérdés... — Ne vegye udvariaskodásnak, de a Kisgazdapárt talán nagyobb választási sikert ért volna el, ha csak az önéhez hasonló higgadt érvelés jellemzi választási kampányát. — Ez demokratikus párt, ami lassan ki fog csiszolódni. A demokráciát nem lehet bevezetni. Ami most létrejött, az csak lehetőség. Majd ki fog alakulni. — Köszönjük a beszélgetést. Bíró Ferenc GABONAPERPATVAR Felkészülés (Folytatás az 1. oldalról) Vagra László, a megyei választmány elnöke mondta: — Elfogadhatatlanok a közlönyben meghirdetett árak: azóta ugyanis 75 százalékkal emelkedtek a műtrágyaárak, 27 százalékkal a növényvédőszerek, 22 százalékkal az alkatrészek, 30-cal az energia és ugyaneny- nyivel a szállítás költségei. Ezek költségnövekedések függetlenek a termelőktől, de kényszerhelyzetet jelentenek. Az előzetes tárgyalásokon a gabonaipar a tavalyi átvételi árak 14 százalékos emelését ajánlotta fel, de a 26 százalékos költségnövekedés miatt így még a gabona önköltsége sem térül meg. — El kell érni, hogy a gabona- termesztés nyeresége legalább 4—5 százalékos legyen — mondta Varga László. — Ez csak közös összefogás eredménye lehet. Várdaróci József a kovácshi- dai termelőszövetkezet főagro- nómusa, az országos választmány megbízott elnöke. Szerinte konkrét gazdasági számítások birtokában csak a MOSZ, illetve a választmány vett részt a tárgyalásokon, a többi érintett csak „lelkizett”. Azt javasolta, hogy aki nincs kényszerhelyzetben, az ne kössön értékesítési szerződést. Perge István, a gabonaforgalmi vállalat igazgatóhelyettese elismerte: tisztességes haszonra jogos igénye van a termelőnek. A vállalatnak azonban a felvásárláshoz mintegy 900 millió forint hitelt kellene felvennie. Erre pedig ma még nincs garancia. — A jövő útja, vélekedett Perge István, hogy egy szervezetbe tartozzanak a termelők, a feldolgozók; így korrekt alapokon nyugvó üzletelésre van lehetőség. A termelők képviselői nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illették azt az állapotot, amely ma a gabonatermesztés és feldolgozóipar kapcsolatát jellemzi. Legnagyobb sérelmük, hogy a fogyasztó ismét a termelőre haragszik majd, mert ma senki sem hajlandó elmondani, miért lesz 75 deka a 9 forintos lisztből egy kiló 20 forintos kenyér. Pál György Tabról jött és következőképp fogalmazott: — Ha nem lesz a búza felvásárlási ára hatezer forint, akkor három lehetőségünk marad: aláírjuk a szerződéseket, és csendesen agonizálunk az év végéig. A második az, hogy nem írjuk alá, akkor mindketten tönkremegyünk, de a termelők ki tudnak tartani szeptemberig, és el tudják siratni a gabonamaffiát. Harmadik lehetőség, hogy az új kormányzat megoldja ezt a tarthatatlan helyzetet. Pál György bemutatott két vetőgépcsapágyat, melynek ára két mázsa búzával egyenlő. Tóth Tibor Barcsról jött és azt kérdezte: kivel köt egyezséget az élelmiszeripar, ha nem lesz termelő? Egyetlen farmer sem termel ráfizetéssel gabonát. Varga László vitaösszegzőjében azt javasolta: aki nincs rászorulva, az ne kössön szerződést a GMV-vel, de korrekt módon tájékoztassák az üzemek a körzeti felvásárlókat a felkínálható termésmennyiségekről. Perge István visszautasította a maffia minősítést a gabonaforgalmazókra, és kijelentette: betekintést engednek üzleti könyveikbe, azért, hogy a termelők láthassák, mennyi a nyereségük. Amin a vita folyik, az túlmutat a vállalat lehetőségein. A Somogy megyei gazdaságok képviselői elhatározták: hogy csak azok a gazdaságok kötnek szerződést a GMV-vel idei termesztésre, amelyek pénzügyi kényszerhelyzetben vannak. A termelők és élelmiszeriparosok vitáját végighallgatva Szabolcsi János az MDF gazdasági szakértője azt mondta: — A monopóliumok a végét járják. Tarthatatlan, hogy a termények ára nem tart lépést a termelésben, felhasznált anyagok árával, s a hasznot különféle szervek fölözik le s nem a termelők. Mészáros Tamás Javában tart a szakmunkásvizsgára való felkészülés a Kaposvári Finommechanikai Kft.-nél. Az idén nyolc szakmából 35 fiatal tesz majd vizsgát Fotó: Gyertyás László Közhasznú munka Nagyatádon (Tudósítónktól) A közhasznú munkavégzést az önhibájukon kívül elhelyezkedni nem tudók foglalkoztatására 1988 januárjában vezették be Nagyatádon. A tapasztalatokról azt mondja Gálovics József, a városi tanács illetékes osztályának veztője: — 1988-ban ötvenen, tavaly negyvenen, az idén ismét ötvenen dolgoztak még a költségvetési üzemnél, illetve a gamesz- nál. A költségeknek kétharmadát a foglalkoztatási alapból, a többit helyi forrásokból fedeztük. A bérek a teljesítménytől és helytállástól függetlenek. Nem véletlenül említem a „helytáU lás” szót, hiszen a közhasznú munkát végzők jelentős része a korábbi munkahelyéről fegyelmezetlenség miatt került ki, nehezebben kezelhető, szakképzetlen. Az idei évtől elsősorban kommunális munkát végeznek, parkosítanak, a zöldterületeket tartják karban, terep- rendezést végeznek, járdát és kerítést építenek, épületeket bontanak. Ä foglalkoztatók március óta mérik a közhasznú dolgozók által előállított munkák értékét is. Az eltelt 13 hónap alatt ez csaknem négy és félmillió forint volt, több mint a kifizetett. Gazdaságos tehát ez a foglalkoztatási forma és hasznos is. Keresethez jutnak a más módon elhelyezkedni nem tudók.
