Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-08 / 11. szám
1990. május 8., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Sörgyári forró napok Autószalon lesz Kaposváron? Túlkínálat a használtautó-piacon (Folytatás az 1. oldalról) — Az üdítőgyártás térségből való kiszorulása rendkívül súlyos következményekkel fog járni — kapcsolódott a beszélgetésbe Kőfalvi István, a vezérigazgató kereskedelmi helyettese. — Szeptember 1-ig ugyan még „elmegy” a Balatoni sör, de aztán vagy 100 embernek nem lesz munkája. Ezeken a 21 éves gépeken csak man- gót vagy kiwit tudnánk tölteni, ezekből pedig teljesen telített a piac. S aki üdítőt hoz a Balaton partjára, az fogja majd a sört is eladni. Ezért is létkérdés 100 család számára: lesz-e privatizáció, vagy sem. Fonyód hasonló helyzetben van. A fonyódi vizet a világon széles körben kiajánlottuk, bevezettük, s az komoly névet szerzett magának. Üveges kiszerelésben azonban eladhatatlan. Az új gépsor pedig 100 millió forintba kerülne. — Egy óránként 30 000 doboz töltésére képes, gépsort már vásárolt az új tulajdonos — tette hozzá Simon Imre, az üdítőiparért felelős osztályvezető. Ezzel évi 90 millió doboz üdítőt, elsősorban' Pepsi Colát tudnánk megtölteni. Úgy tűnik, ez nem lenne rossz üzlet a Nagykanizsai Sörgyár számára. A dolog azonban nem (Folytatás az 1. oldalról) lehetnek időlegesen egymás ellenfelei azok is akik egyébként számos-fontosabb kérdésben egymás szövetségesei. Kisebbségi szerep Az ellenzékkel már bonyolultabb a dolog. A mindenkori hatalomgyakorlókat sohasem fogja teljes egyetértés övezni és a politikai élet demokratikus működésének nélkülözhetetlen feltétele az, hogy a hatalmi küzdelemben valamilyen módon alul maradók (például mert kisebbségi véleményt képviselnek) is hallathassák hangjukat, részt vehessenek a politikai közéletben. Ellenzéki helyzetben lenni korántsem jelent örökké kisebbségi szerepet. (Elegendő talán a jelenlegi parlamenti képviselők nagy részének eddigi politikai életútjára gondolni.) Azokban az országokban, ahol a politikai intézményi szerkezet lehetővé teszi a különböző irányzatok, pártok rendszeres megméretését; ott egy-egy politikussal élete folyamán gyakorta előfordul, hogy a politikai szereplés mindkét oldalát átélheti; épp olyan valószínűséggel lehet miniszter, mint ahogyan ellenzéki figura. Mindez a változások normális részeként a demokrácia egyik feltétele. Úgy tűnik, hogy e finomságok és különbségtételek megtanulása hosszú folyamat lesz Magyarországon — s ez teljességgel érthető is. A tavaszi választások után egy időre leosztódnak a szerepek; lesz három kormányzati felelősséget viselő párt és lesz másik három, amelyek képviselőinek módja nyílik — hazai viszonyok között — a parlamenti ellenzék szerepének gyakorlására. Az is kétségtelen azonban, hogy e három utóbbi párt között (SZDSZ, MSZP és a Fidesz) attól még jelentős különbségek vannak — és lesznek — mert ők jelenleg egyaránt ellenzéki politikai erőkent léteznek. A képet még tovább bonyolítja annak felvetése, hogyan minősítsük majd azokat a pártokat, akik be sem jutottak a parlamentbe? Nyilvánvalóan azok, akik túlélik önnön választási vereségüket ilyen egyszerű — elvégre Magyarországon vagyunk. A februárban elindított privatizáció ugyanis még nincs rendben, s példaértékű vajúdásra már felfigyeltek széles e hazánkban. Tegnap az állami vagyonügynökség ügyvezető igazgatója, dr. Tömpe István is ellátogatott Siófokra és Fonyódra, hogy személyesen győződjön meg a helyzetről. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy kiárusításról, elkótyavetyélésről szó sincs: az ausztráliai üzletember tette a legkedvezőbb ajánlatot. Óriási pénzt fektetne a korszerűsítésbe, nem bocsátana el dolgozókat. Az áru eladására már előszerződéseket kötött, és a nyereséget nem vinné ki az országA Vöröskeresztes világnapon a hazai szegénység megsegítésére kívánja irányítani a figyelmet, s akcióival is a rászorulókat támogatja a Magyar Vöröskereszt, a május 8-án induló rendezvénysorozatával. A magyar segélyszervezet változatlanul 146 millió forint költség- vetési támogatást kap a kormánytól, így a segélyező tevékenységéhez szükséges növekvő anyagi alapot részben és továbbra is tevékenykedni szeretnének majd egyértelműen meg fogják fogalmazni politikai álláspontjukat mind a kormányzati hatalmat gyakorlókhoz, mind pedig az ellenzéki pártokhoz képest. S ez utóbbi viszony nyomán lesznek majd akik a parlamenti ellenzékiek politikai ellenzékei lesznek — a szélesebb értelemben vett közéletben. A szavazás csak egyszeri ítélet E vázlatos áttekintés is alkalmas talán arra, hogy előre jelezhessük: az érdeklődő állampolgár nem lesz könnyű helyzetben az elkövetkező időkben. Figyelmét kénytelen lesz megosztani a többszörösen tagolt politikai erők között — és az állandóan változó politikai erőviszonyok közepette kevéssé remélheti biztosítottnak álláspontja változatlanságát. Akik valamelyik párthoz szervezetten tartoznak, azoknak véleménye és magatartása együtt fog mozogni pártjukéval, hiszen ők is valamelyest alkotó tényezői e mozgásnak. Jól tudjuk azonban azt, hogy az összes párt együttes tagsága nem éri el még a választási jogosultak számának tíz százalékát sem. Ezért az igazi talány ma még a magát politikailag meg nem nevező óriási többség minősítésének a kérdése. Rendkívül nehéz megjósolni azt, hogy a lakosság ellenzéki, kormánypárti avagy érdektelen, semleges észjárás és érzelemvilág jegyében viszonyul-e az új hatalmi struktúrához. Fia kiszámoljuk, hogy az első fordulóban (amikor még pártokra szavaztak) mekkora volt a támogatottsága ama három pártnak, amelyek most kormányzati koalícióra lépnek, akkor azt láthatjuk, hogy kb. 2 millió százezer választó támogatta őket. Az ellenzéki hármas pedig szintén valamivel több mint kétmillió szavazatot kapott. Igaz, a választópolgárok nem is koalícióra nem is ellenzéki pozícióra hatalmazták fel pártjaikat; mégis érdemes azonban e fenti számokon elgondolkodni. Tény, hogy a szavazói magatartás: egyszeri vából, hanem további fejlesztésre fordítaná, illetve szállodákat építene belőle. Nem csodálkozhatunk azon, hogy dr. Tömpe István nagyon kíváncsi volt a dolgozók véleményére — bizonyos, hogy nem ők terjesztik a félreértésre és egyhelyben to- pogásra alkalmat adó gondolatokat. A telep lelkében — boszorkánykonyhájában, vegyészek között jártam, akik arra hivatottak vigyázni, hogy az itt „csapolt” Pepsi Cola minősége megfeleljen a világszabadalomnak. Álljanak itt az ő gondolataik: Gőgösné Batiz Erzsébet vezető laboráns: — Tragikusnak látom a helyzetünket. Végzettsaját magának kell előteremtenie. Ezért akcióihoz minden jó érzésű állampolgár és szervezet segítségét kéri. Erről hallhattak az újságírók a szervezet — a vöröskeresztes világnapot megelőző — hétfői sajtótájékoztatóján. A hazai szegényprogramjának megvalósításában számít e szervezet a társadalom segítségére; a világnapra például 30 ezer nyereménysorsjegyet lasztói ítélet. S mindebből egyáltalán nem következik, hogy az új kormányzatnak eleve számolnia kellene kétmilliós potenciális ellenzékkel. Hiszen azok, akik valamely más pártra szavaztak, egyáltalán nem biztos, hogy nem fogják támogatni az új kormányt, üe az ellenkezőjén is el kell töprengeni; ugyanis a választói bázis egyáltalán nem automatikus támasz- téka a majdani koalíciós kormánynak. Vagyis: a közeljövő kormányzatának lehet nagyobb is, meg kisebbis az ellenzéke, mintamit eme 2—2 milliós ide-oda megosztottság kifejez. Az emberek nagy valószínűséggel a kormányzati döntésektől függően fognak kormánypárti, ellenzéki avagy tökéletesen érdektelen szerepeket választani. Ez a többpárti struktúra ugyanis túlontúl fiatal ahhoz, hogy a tavaszi pártválasztások eredményeit hosszabb távon is meghatározó erejűnek véljük. A választás szabadsága, a sokpárti kínálat még friss élmény; a politika és a politikusok utálata és a velük szembeni bizalmatlanság viszont nagyon is erősen meggyökerezett, s több generáció életében megtapasztalt hagyomány. S éppen e bizalmatlanság folytán nagyobb a késztetés a csöndes, elfojtott, morgolódó, házi sütetű ellenzéki szerepre, mintsem a kormányzat aktív támogatására. (Ez utóbbi amúgy is gyanús, mert leginkább a politikából élők „kiváltsága” szokott volt lenni.) Az újabb erőpróba: a helyhatósági választások Mindeme — elvontnak látszó — elmélkedésnek nem is oly soká nagyon is gyakorlatias és mindennapi jelentőségét fogjuk átélni. Mihelyst fölállnak a központ hatalmi szervek azután nyomban át fog tolódni a politikai küzdelmek súlypontja a helyhatósági választásokra. Valamennyi magát komolyan vevő politikai erő ugyanis tisztában van azzal, hogy a tavaszi választásokon a rendszerváltásnak csak a felső régiókban megvalósítható része történhetett meg. Az igazi változást ségemmel nincs lehetőségem elhelyezkedni a környéken. Somogyi Ildikó és Hadolás Ildikó laboránsok: — Vegyészként még tanulni szerettünk volna — félő, hogy erre már nem lesz lehetőségünk. Kasza József laboráns: — A gépek szörnyen rossz állapotban vannak. Csak megfeszített munkával tudta eddig is elérni a kollektíva, hogy a minőség ellen ne merüljön föl kifogás. Nánási Lászlóné, a Pepsi Cola megbízott üzemvezetője: — Valamennyien tudjuk, hogy nem lesz munkánk, ha nem sikerül végrehajtani a vállalati tanács döntését. bocsátott ki. A 30 forintos sorsjegyek eladásából befolyt ösz- szegből a rászorulókat segítő akciót támogatják. Ugyancsak az anyagi alap gyarapítását célozza a Segíts, hogy segíthessünk a rászorulókon elnevezésű alapítvány. Az OTP félmillió és a Vöröskereszt 100 ezer forintjából induló alapítvány nyitott; az MNB-219-98007-760- 1721 csekkszámra bárki adományozhat.) azonban az hozza ha majd a száznál több város és az ezernyi falu vezérkara is lecserélődik; majd ennek nyomán pedig a kulturális, egészségügyi, közlekedési, helyi gazdasági szervezetek alkalmatlan vezetőit is leváltja a sors. A helyhatósági választásoknak nem lesz majd akkora zaja, nem lesz annyi plakátja és tévéreklámja, mégis az emberek jobban fogják tudni, hogy őket érintő — szolgáló változásokról lesz szó. A helyi küzdelmekben egészen más módon vetődnek majd föl az ellenfél — ellenzék —ellenség — problémák. Saját településeiken a leendő választók összehasonlíthatatlanul- jobban meg tudják ítélni azt, hogy ki a legalkalmasabb közügyeik intézésére. Tagadhatatlan annak is ajelentősege, hogy az egyes jelölteket mely pártok támogatják, s az is valószínű, hogy a már hatalmi helyzetben lévő pártok jelöltjei előnyösebb helyzetben lesznek. Mégis, a fordítottja is megfontolandó: a pártokat is erőteljesen minősíti majd az adott város, falu közössége előtt az a tény, hogy mennyire tudnak hiteles, elfogadott személyeket megnyerni jelöltnek. Ebből pedig fura kombinációk alakulhatnak majd ki; kormánypárti szavazók ellenzéki helyi jelölteket támogatnak, ellenzéki pártok szavazói nyugodt szívvel fogadnak el kormányzópárti jelölteket — ha őket látják alkalmasabbnak. Vagyis: a ma is eléggé bonyolult belpolitikai képlet további metszeteiben válik még tarkábbá, mindez pedig valamennyiünk számára tanulási folyamát. Megtanulhatjuk — akár alakítani is — azokat a közállapotokat, ahol is az ember végre magától döntheti el, hogy kit és mit támogat, minek-kinek lesz barátja vagy ellenzéke. S még ha fáradságos és hosszú is ez a tanulási folyamat, még mindig jobb (és európaibb) annál, mint amikor az ember szándékától függetlenül — mások és másutt — döntötték el, hogy ellenfél vagy ellenzék legyen belőle. Az alattvalónak általában nincs választása. Kéri László politológus A magyar autós örök bizonytalanságban él. Már nemcsak az nyugtalanítja, lesz-e alkatrész, hanem az is túl tud-e adni kedvencén, ha eljön a búcsú pillanata. — Egyre nehezebben teheti ezt — legalábbis azon az irreális áron, amelyen még sokan most is szeretnék eladni járművüket. Túlkínálat van a használtautó-piacon. Január óta 20 százalékkal csökkentek az árak — mondja Karg Ferenc kaposvári használtautó-kereskedő. — Nemrég még hiányról beszéltünk... — A túlkínálatot elsősorban a mintegy 70 ezer nyugatról behozott autó idézte elő. . Ezeket már nem csak kemény valutáért, hanem forintért is lehet kapni. Igaz, amióta az áfát bevezették, a korábbinál jóval kevesebben hoznak be egyénileg autót a Lajtán túlról. Vásári árrekordok — Ezért tűntek el az ön telepéről is a nyugati kocsik? — Közvetlen kapcsolatban álltam nyugati kereskedőkkel, akiktől különböző típusú autót vettem át bizománybán. Hét hónapon át volt megfelelő a kereslet. Mit tagadjam, magam is megtaláltam a számításomat... Az utóbbi időben azonban — a kényszerű magas árak miatt, melyeket az áfa okozott, — szinte teljesen visszaesett az érdeklődés. Abbahagytam. Nem tarthatom a nyugati partnereket abban a hitben, hogy elmegy az áru, amikor nem így van. Tudja, ha a piac kívánja, tudni kell váltani. — Most milyen sebességre kapcsolt a piacon a gyors tempóhoz szokott egykori versenyző? — Igyekszem elkerülni a szélsőségeket; tisztességgel megmondom az eladónak, mennyiért lehet túladni a járművön. Csak olyan áron veszek át autót, amiért valóban eladható. Nem indulhatok ki azokból az időnként még tapasztalható szélsőségekből, amelyek helyenként—főként a hétvégi vásárokon — elő-előidézik az árfelhajtást. Ez azonban nem tart sokáig. Szerencsére tesztjeim eddig mindig bejöttek. A tényleges állapotnak megfelelő értékelést bizonyára annak köszönhetem, hogy 14 éves korom óta foglalkozom gépkocsival, több mint kétmillió kilométert vezettem és verseny közben is megismerkedhettem a négykerekűekkel. Ötszáz méter vezetés elég ahhoz, hogy „megérezzem”, milyen műszaki értékű kocsival van dolgom. Persze nem elég ma már csak műszaki oldalról szemlélni a használtautó-piacot. Az emberek pénztárcájához is igazodni kell, mert az egyre laposabb. Ezért döntöttem úgy, hogy beszámítom az eladott kocsi árát, ha az eladó egyben vevő is nálam, és még 50 százalékos OTP-hitelt is adok, ha ezt igényli. Talán e két tényezőnek közsönhető, hogy soha sincs dugig a telepem —- noha nemcsak a legkeresettebb típussal, a Ladával, a Szamarával foglalkozom. Az autó eszköz és nem cél — Azt mondják, hogy mi, magyar autótulajdonosok egy kicsit beleesünk autóinkba: nem sajnáljuk érte az áldozatot. Azt is hallottam, hogy ez már időnként szélsőséges, sőt veszélyes méreteket is ölt: vannak családok, amelyek a nyugati kocsit nyögik és talán még a gyerekeik is a fölvett kölcsönök részleteit fogják fizetni. Igaz ez? —Van ilyen, ám úgy érzem, a választék bővülésével — különösen, ha a Suzuki és az Opel hazai összeszerelésben is kapható lesz — az autó egyre inkább lekerül a piedesztálról, valóban eszköz és nem cél lesz. Az a 20 százalékos árcsökkenés, amiről beszéltem, már ezt jelzi. Egyre többen csak azt adják meg érte, amit valóban megér. — Ebben a gyorsan változó helyzetben milyennek látja az autókereskedelmet és a saját jövőjét? — Minden vágyam, hogy Kaposváron autószalont nyissak. Azt tervezem, hogy közvetlenül a gyáraktól szerzem be az autót, kiiktatom a közvetítőket, azaz olcsóbban adhatom a kocsikat. Szerintem nincs szükség olyan nagy szervezetekre, mint a Merkúr. A csalódott autós A jövő a kis autókereskedéseké — mondja Karg Ferenc és fölemeli a közben megcsörrent telefonról a kagylót. Valaki vadonatúj kis Polskit ajánl. Karg következetes az előzőekben mondottakhoz és közli, hogy legföljebb csak 200 ezerert megy el. Ennyiért hajlandó bevenni. A telefonáló hangja csalódott le,$z. Úgy látszik, többet remélt. Ő még nem jött rá arra, amire a kereskedő: le kell szállni a fődre. Egyébként a földön hever az az életnagyságú fél autó is, amely nemreg még a kerítés fölé magasodva hívta fel a figyelmet a Karg-cégre. Most azt sugallja: semmi sem örök. Még a használtautó-árak is változnak az eladók bánatára, a vevők örömére. Szegedi Nándor Az ellenségtől az ellenzékig Kinek jó ez így, uraim? Czene Attila A magyar szegényekért
