Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-05 / 9. szám

1990. május 5., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Csökken a rubelexport Vasasok a munkahelyekért Sokkal hatékonyabb érdekvé­delmet igényel a megye több mint tízezer vasas szakszerve­zeti tagja. Biczó József, a Vasas Szakszervezet két és fél hónap­pal ezelőtt megalakult Somogy megyei szövetségének titkára azt tartja a legfontosabbnak, hogy ennek az igénynek eleget tegyenek. — A közelmúltban tartottuk a megyei szövetség tanácsülését, utána pedig a szakmunkásképző intézetek képviselőivel tanács­koztunk. E fórumokon minden olyan téma szóba került, amely érdeklődésre tarthat számot. Megvitattuk a kollektív szerződé­sek megkötésével kapcsolatos szakszervezeti feladatokat, tár­gyaltunk az alapszervezeti ér­dekegyeztetésről, a munkahelyi sztrájkszabályzat készítéséhez adott ajánlásról, ötleteket adtunk a bértárgyalásokhoz, hogy a leg­fontosabbakat emeljem ki. A Vasas Szakszervezet Or­szágos Szövetsége is figyelem­mel kíséri, hogy mi lesz a vasipari vállalatok sorsa, figyelembe véve a várható privatizációt. Kü­lönösen nagy gond a rubelexport korlátozása, valamint az esetle­ges munkanélkülivé válás. A szövetségük is megkapta a jegy­zéket egy budapesti tájékozta­tón, hogy mit lehet kiszállítani és mit nem. Ennek ellenére voltak gondok más megyében a szov­jetunióbeli kiszállítással, így So­mogy is csatlakozott ahhoz, hogy a Vasas Szakszervezet Orszá­gos Szövetsége járjon el ebben az ügyben. — Mit tart legfontosabbnak a megyei szövetség a kollektív szerződések megkötésekor? — Az előbbi gondokkal össze­függésben azt tartjuk a legfonto­sabbnak, hogy minden munkál­tatónak legyen piacképes termé­ke, ne álljon sorba a bankoknál. Akkor beszélhetünk a munka­hely, a munkaerő megtartásáról is. Szeretnénk, ha rögzítenék a szerződésekben a szociálpoliti­kai és a munkavédelmi körülmé­nyek szinten tartását. Ösztön­zünk a dolgozók megfelelő java­dalmazására is. Biczó József elmondta, hogy a szakszervezethez tartozó tizen- héz vállalat közül csak a Danuvia nagyatádi gyárában van a szak- szervezetnek önállósági törek­vése. Három hónapig azonban még együtt dolgoznak, amíg ezek nem tisztázódnak. Sok minden nehezíti a szak- szervezet munkáját a megyé­ben. így az is, hogy a hangulat nem megnyugtató az üzemek­ben a jövőt illetően. Van olyan vállalat is, ahol még ki kell egé­szíteni az idei terveket. Elsősor­ban azonban azt nem tudja sen­ki, hogy 1991-re milyen gazda­sági, pénzügyi politika varható. Az üdültetés megőrzése, kor­szerűsítése és fejlesztése a szakszervezetek alapvető ér­deke, érdekvédelmi feladata. Ugyanakkor az üdülőket csak úgy tudja fenntartani a mozga­lom, hogy nyugatiaknak is kiad­nak helyeket. Valamikor az volt az egyik érv a szakszervezeti tagság mellett, hogy az embe­rek kedvezményesen üdülhet­nek. A vasasok is egyetértenek azzal, hogy az üdülés költségei­hez való hozzájárulás állami és munkáltatói érdek és kötele­zettség. — Nagyon sok tervünk van — mondta a megyei szövetség tit­kára. — Szeretnénk tárgyalni a pártok képviselőivel is, elsősor­ban arról, miként képzelik el az önkormányzat, s hogyan akar­ják bevonni a szakszervezetet, amikor a dolgozók érdekeinek védelméről, a munkahely meg­tartásáról, az életszínvonalról van szó. Fölvesszük majd a kapcsolatot a szomszédos or- szágokbeli, meg a haladó nyu­gati szakszervezetekkel. Ta­pasztalataik felhasználásával kívánjuk jobbá tenni a munkán­kat. A statisztikák szerint So­mogybán van a legtöbb nyugdí­jas — nagy részük mezőgazda- sági nyugdíjas —, s itt a legala­csonyabbak a nyugdíjak. A Va­sas Szakszervezet megyei szö­vetsége szeretné felhasználni az önkormányzat létrejöttét arra, hogy nyilvánítsák a me­gyét elmaradt régiónak, s a töb­bi megyéhez hasonló nyugdíj­átlagokat állapítsanak meg. A rubelexport csökkenése előrevetíti, hogy kisebb lesz az igény a szakmunkástanulók képzésére. Akkor pedig kihasz­nálatlan lenne a megye öt szak­munkásképző intézete. Épp ezért a szakszervezeteknek is át kell gondolniuk a teendőket. A közeljövőben a lakáshelyzet­ről szintén tárgyalnak, mert a fiatalok, a pályakezdők, a lesze- relők, a gyesről és a gyedről visszatérők lakásgondja egyre égetőbb, s az időskorúak közt is lesznek olyanok, akik nem bír­ják a nagy lakás fenntartását. A megyei szövetség elképzelé­seit, tervezett intézkedéseit meg akarja vitatni az új önkor­mányzattal is — a változtatás érdekében. Lajos Géza ALPE-ADRIA Z > NVHaVf-HcTIV Vásári pillanatok Grácban AZ ALPOK-ADRIA ÚJABB LÁNCSZEME „Rokonnál is fontosabb egy jó szomszéd” — ez a régi, ma­gyar mondás jutott eszembe, amikor a napokban az európai hírű, nemzetközi gráci vásáron részt vettem az Alpok—Adria közösség rendezvényén. Több mint egy évtizeddel ezelőtt in­dult el a kezdeményezés, hogy Ausztria, Olaszország, Jugo­szlávia, Magyarország határkö­zeli tartományai, vidékei alakít­sanak ki egymással szorosabb kapcsolatot. A földrajzi közel­ség, a szomszédság megannyi emberi, kulturális, gazdasági együttműködésre kínál lehető­séget, s ezek végül is nemcsak a szűk környezet, hanem* az egész ország javát szolgálhat­ják. Az Alpok—Adria-gondolat követőinek száma azóta évről évre gyarapodik. Ma már tizen­hat tartomány, illetve megye tartozik a közösséghez; Győr- Sopron, Vas, Zala mellett két év óta Somogy is. (Megfigyelő ér­deklődőként újabban Baranya is részt vesz a rendezvénye­ken). Az április végén, május elején megrendezett nemzetközi gráci vásár jó alkalmat kínált arra, hogy a közösség résztvevői ta­lálkozzanak Stájerország fővá­rosában. A közösség idegen- forgalmi bizottsága megbeszé­lést tartott; ezen megyénket dr. Ács Tamás, a megyei tanács irodavezetője, idegenforgalmi és nemzetközi referens képvi­selte. Nem véletlen az sem, hogy éppen ez a munkabizott­ság folytatott eszmecserét a közös feladatokról, hiszen má­sodik alkalommal most jelent meg a közösség képekkel gaz­dagon illusztrált magazinja. Két évvel ezelőtt ugyancsak a gráci vásáron indították útnak ezt a színes kiadványt, amely mindig egy kiemelt téma köré csoportosítja mondanivalóját. A mostani szám az ínyenceknek, a különlegességeket kedvelők­nek szól. A címből következik, hogy a közösséghez tartozók étel- és italkülönlegességeiket, jellegzetes vendéglátóhelyei­ket mutatják be. A bizottság ezen a megbeszélésen már a jövő évi magazin témájáról is tárgyalt; megegyeztek abban, hogy a kilencvenegyben megje­lenő magazin központi gondo­lata az egészségmegőrzés, a gyógyüdülés lesz. Ahogy eb­ben a számban két oldalon, bi­zonyosan abban is lesz mire felhívni a figyelmet Somogy­nak. A jó szomszéd sokat segíthet — ismét erre az örök igazságra utalok, hozzátéve azt is: csak meg kellene ragadni az alkal­mat, csak élni kellene a lehető­séggel! Akkor is, ha ez pillanat­nyilag nehéz, ha üres a pénztár­ca és a szegénység igencsak korlátozza a mozgásteret. Mert a megbeszélésen és az azt követő sajtótájékoztatón nem egy, a holnap idegenforgalmát is szolgáló jó javaslattal állt elő a bizottság vezetője, dr. Nikolaus Hermann udvari tanácsos, a stájer tartomány idegenforgal­mi hivatalának vezetője. Sze­retnének például kialakítani az ide tartozó országokban (me­gyékben) egy Alpok-Adria vendéglátóláncot. Olyan étter­mi hálózatot, ahol a közösség valamelyik országának étel- specialitását — vagy egynéhá­nyat — állandóan kapni lehet, az üzlet felszolgálói közül leg­alább egy beszéli a közösség valamelyik országának nyelvét. No, és természetesen jellemző a színvonal, a kultúr^. Ezek a vendéglátóhelyek viselhetik majd a közösség emblémáját. Ezzel összefüggésben vetődött föl az egységes elveken nyug­vó, esetleges ösztöndíjjal vagy cserealapokon történő vendég­látóképzés gondolata. Európában eddig egyedülálló térkép készül — és jövőre a bol­tokba kerül — az Alpok—Adriá­hoz tartozó területről, feltüntet­ve még a kerékpárutakat is. Katalógusba gyűjtik a szállás- és a vendéglátóhelyeket, a ne­vezetességeket. Hogy a jó ja­vaslatokból mit sikerül majd magvalósítani, az valóban a pénztárcától és a kölcsönös támogatási szándéktól függ. Amiből — úgy vélem — nincs hiány. Mert ez a tárgyalás — úgy éreztem —, tükrözte azt is, hogy egymás gondjai, nehéz­ségei iránt nagy megértést ta­núsítanak a résztvevők. S az keresik: miként lehetne egyet­értésben elhárítani a nehézsé­geket. „Az együttműködés nem­csak a gazdaságban, a kultúrá­ban, az idegenforgalomban je­lentős, hanem olyan szempont­ból is, hogy a szomszédos or­szágok népei közelebb kerül­nek egymáshoz emberileg” — hangzott el a találkozón, ame­lyen szlovén, olasz, Vas és Zala megyei népi együttesek adtak színes műsort, igen nagy siker­rel. Végül következett a kóstoló; ez ízelítőt adott az Alpok— Adria népeinek étel- és italkü­lönlegességeiből is. Nem kerülhetem el a meg­jegyzést: sajnos, Somogy ezút­tal egyetlen specialitással sem mutatkozott be. Pedig a jó bor­nak is kell a cégér! (Folytatjuk) Vörös Márta Terjengő cefreillatban SZESZVIZSGA A többszörösen módosított 13/1973-as MÉM-rendelet ér­telmében 1991. január 1-jétől csak szakképzett személyek vezethetnek szeszfőzdét. A képesítés megszerzése ko­rábban csak a Budapesti Szeszipari Vállalat által a fő­városban szervezett tanfolya­mokon volt lehetséges. A Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári karának továbbképzési intézete megszervezte a Dél-Dunántúl megyéi számára a tanfolyam és a vizsga lehetőségét. Teg­nap Szentbalázson, a közös községi tanács által működte­tett szeszfőzdében 31 hallga­tó tett gyakorlati vizsgát. Dr. Kiscsordás István és Orbán Csaba már csak szurkolni tu­dott a vizsgázókért, akik ün­neplőben ugyan, de a szakma biztos tudatában válaszoltak a szakmai, szeszjövedéki és munkavédelmi kérdésekre. A terjengő cefreillatban könnye­dén kezelték a fokolót, nem okozott gondot a bizonylatok kitöltése sem. December 31-e után ugyanis át kell térni a fi- nomítványmérésre. A gyakorlati vizsga rangját a kis zselici szeszfőzdében a vizsgáztatók személye adta igazán. A Szeszipari Kuta­tóintézetigazgatója, dr. Páder Ferenc és helyettese Bikfalvi Istvánná dr. a nyugalmazott igazgatóval, dr. Sólyom La­jossal együtt elismerően hall­gatta a vizsgázók válaszát. A Vám- és Pénzügyőrség vizs­gáztató szakemberei is meg­nyugvással tapasztalták: jó kezekben lesznek a somogyi, tolnai, baranyai szeszfőzdék. A szeszelőállítás és -forgal­mazás munkakörének betöl­téséhez szükséges szakké­pesítést a húsz somogyi, öt baranyai és hat tolnai főzde- vezető délután az elméleti vizsgakérdések sikeres meg­válaszolása után kapta meg. M.T.

Next

/
Thumbnails
Contents