Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-26 / 27. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. május 26., szombat SZENVEDÉLYEK A BÚTORGYÁRBAN A megoldás: az együttműködés lehet Korszerű tanműhely A MÁV korszerű tanműhelyében, Hatvanban majdnem kétszáz fiatal sajátítja el a vasűti jármüszerelöi munkához szükséges ismereteket. (MTI- fotó — H. Szabó Sándor felvétele) A termék becsületének védelmében Ráfizetéses a drága tej — 12 évig tűrtem, hogy a Kaposvári Bútorgyár tönkreteszi a nyugalmamat, tovább nem vagyok hajlandó ezt tenni, hinni az ígérgetéseknek — mondta Rácz úr, aki a gyár közelében lakik, s egyszersmind azt is közölte, hogy újból följelentette az igazgatónőt, Choma Zsolt- nét, akit már egyszer a zaj miatt 10 ezer forintra megbírságoltak. Ha most a fenyegetést beváltják* akkor körülbelül 30 ezer forint lesz a büntetése. Pedig ő úgyszólván semmiről sem tehet, de mert jelenleg ő az igazgató, „el kell vigye a balhét". Nem is csoda, hogy rosszul lett és kivonult a fórumról, amelyet éppen azért hívtak össze, hogy próbáljanak egyetértésre jutni a bútorgyárnak (ma Kapos Bútor Kft.) és a környékbeli lakóknak a (zajártalom miatt támadt és időnként övön aluli ütésektől sem mentes) vitájában. Ellentmondások és következetlenségek Az esti fórum vezetője Szita Károly, a megyei tanács környezetvédelmi főmérnöke éppen erre a hosszú és keserves vitára utalva említette, hogy nem vezettek eredményre az üzem és a lakók képviselőinek legutóbbi próbálkozásai az egyezségre; azajszinttovábbra is túllépi a megengedett határértéket és most a szakemberek jelenlétében meg kell kísérelni a kompromisszumot. Fel is vonultattak mindenkit, aki ebben az ügyben érdemlegeset mondhat. Megjelentek a tervező vállalat—az Erfaterv— , a városi tanács, a Pécsi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, valamint a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság képviselői. Szám szerint talán többen is voltak, mint a környékbeli lakók — legalábbis azok,, akik nem az üzem dolgozói. így aztán a 30 beadványaláíró nevében mindössze hár- man-négyen csatáztak. Az Erfaterv főmérnöke, Sarkadi Szabó Sándor, gyorsan lehűtötte azok reményeit, akik úgy gondolták, a gyár részéről tesznek valamit. Közölte ugyanis, hogy az üzem zaja nem lépi túl a megengedett 60 decíbeles (külső) zajszintet, a környezet (út, jármű stb.) hangja az utóbbi időben növekedett; majdnem azonos az üzem által kibocsájtottal. A pécsiek saját méréseikre alapozva vitatták, hogy nem nőtt volna a gyár zaja és kijelentették, hogy a környezeti zajártalom nem éri el az Erfaterv által bejelentett értéket: „mindösz- sze” 47decibel körül van. Az Erfaterv főmérnöke sajnálattal közölte: nincs remény arra, hogy a zajszintet az áhított 50 decibelre levigyék. Úgymond, a tanács az évek során az üzemmel kapcsolatban kiadott határozataiban nem volt következetes, környezetét lakóterületnek sorolta be, közben azonban hozzájárult ahhoz, hogy a gyárat fejlesszék. Tudomásul kell venni tehát, hogy nincs más megoldás, mint ezzel a helyzettel együtt élni. Nvolcszáz ember kenyere A szenvedélyektől sem mentes vitában egy bizonyos Czink úr arról beszélt, hogy az ajánlott együttélésről a jelenlegi körülmények között szó sem lehet. Idézte a környezetvédelmi törvény paragrafusát, amelyben az is benne foglaltatik, hogy végső esetben a környezetet szennyező objektumot — ha nem tudnak rajta változtatni — meg kell szüntetni. Am a gyár megszüntetésének már a gondolata is felháborította az ott dolgozókat. Ez az üzem ugyanis — a családtagokat is számítva — több mint 800 embernek ad kenyeret. Ma, amikor úgy is növekszik a munkanélküliek száma, közösség elleni bűnnek számítana az üzem bezárása (kitelepítéséről ugyancsak nem lehet szó; ennek költségeit senki sem tudná finanszírozni). Különösen a rekonstrukció után lenne elhibázott lépés a rolólehúzás. A felszólalók arra hivatkoztak, hogy a gyárra — miután az a tanácsi irányítás alatt teljesen elsze- rencsétlenedett — a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság mintegy 110 millió forintot költött. Sok millió forintot fordítottak a környezeti ártalmak kivédésére, a munka- és szociális körülmények javítására. Micsoda illetlenség, hogy amikor végre talpra állt és a legkorszerűbbnek számító nyugati gépekkel dolgozik, éppen most kifogásolják a zajt. — Mi 30—40 éve itt dolgozunk — mondta a gyár egyik törzsgárdatagja a panaszko- dóknak —, önök jóval később jöttek ide lakni. Miért telepedtek le a gyár közelébe? Tudhatták, hogy ez itt nem szanatórium. Egyébként is miért éppen a bútorgyárat támadják a zaj miatt, amikor más üzemek környékén — így például a ruhagyárnál, a textilműveknél — és a kaposvári forgalmasabb útvonalak mellett is — hasonló a helyzet; ott sem lehet nyitott ablaknál televíziót nézni. Szégyen, hogy most az ország nehéz helyzetében egy korszerű gyárnál arról vitatkozunk, hogyan lehetne 10 decibellel csökkenteni a zajt — jegyezte meg az egyik régi gyári munkás. Persze, ez sem maradt válasz nélkül. A zaj elleni harc helyi vezérének számító Rácz úr nyíltan megmondta: a rekonstrukció előtt is bántotta őt a zaj, csakhogy nem mert szólni. — Ki mert volna szembeszállni a Se- fag korábbi nagyhatalmú vezérigazgatójával? — kérdezte ennek kapcsán Czink úr, az egyik lakó. Válaszolt is: — Senki. Hallgattunk és tűrtünk. De ennek most vége — jelentette ki. Ezzel a szakmainak induló fórum kicsit politikai küzdőtérré is változott. Látszik az alagút vége? A fórumot azért hívták össze, hogy valamiféle egységre jusson a gyár és a lakosság. De három óránál is több eltelt már, s még mindig nem látszott annak a bizonyos alagútnak a vége. A tanács képviselője, akitől többen is azt várták, hogy mond valami jó megoldást, csak elmérgesítette a helyzetet, meggyanúsítva a Sefagot, hogy nem kis mértékben politikai befolyásával kényszerítette ki 1983-ban a gyár rekonstrukciójára az engedélyt. Láthatólag vergődött. Nem is igen tehetett mást az elődök hibái mai következményeinek, az ellentmondásos tanácsi határozatoknak csapdájában. — Végül is a szimpatikusabb utat választotta, a lakók érdekeit képviselte, kissé leegyszerűsítve a problémákat — mondta valaki. Szerencsére azonban akadtak, akik megtalálták ebben a feszült és komplikált helyzetben a lehető legjobb megoldást. Különösen aSefag képviselője, Göndöcz Gyula „érzett rá” a teendőkre. O méltányolta a lakók pihenéshez való jogát és az üzem dolgozóinak érdekeit egyaránt. Kijelentette: annak ellenére, hogy a vállalatvezetés hallatlanul nagy pénzeket költött eddig a gyár zajvédelmére, még mindig hajlandó áldozni ésszerű határokig arra, hogy szakemberekkel kutattassa, hogyan lehet tovább kímélni a környezetet. Nem megszüntetni, nem elköltöztetni kell a gyárat, hanem keresni kell az ártalmak megszüntetésének, vagy legalábbis csökkentésének a módját. Az Erfaterv képviselőjével ellentétben állította: nincs olyan rossz helyzet, amelyen körültekintően ne lehtne javítani. Ebben úgy tetszett, hogy partnerre talált a pécsi szakemberekben, akik rögvest átnyújtották azoknak a cégeknek a névsorát is, amelyek tehetnek még valamit az ügyben. Támogatta ezt a törekvést Szita Károly, vállalva mindjárt, hogy közreműködik az érdekeltek „összehozásában”, előmozdítja a jelenlegi helyzetben a legtöbbet ígérő együttműködést. Ebben példaértékű is volt ez a fórum. Jó példára pedig — az egyre-másra szaporodó környezeti ártalmak és panaszok miatt, Kaposváron is egyre inkább szükség van. Szegedi Nándor A szarvasmarha-tenyésztők regionális szervezetei, melyben képviseltetik magukat a szövetkezeti, az állami gazdasági és a magántermelők, megalakították országos képviseletüket, a Szarvasmarhatenyésztők Országos választmányát. Kicserélték tapasztalataikat, megismerték egymás véleményét és nyilvánvalóvá vált, hogy a termelők az alapok további felszámolásának szükségességét mérlegelik. A választmány — már minden megyét képviselve — Siófokon ülésezett és Berend Ferencet, a pusztakovácsi termelőszövetkezet elnökét választották meg elnöknek. A tapasztalatokról őt kérdeztem: — Élénk eszmecsere volt a tejtermelés jövedelmezőségéről a tej felvásárlási és fogyasztói áráról. Összeállítottuk a tenyésztéspolitikával, a törzskönyvezéssel kapcsolatos igényeket, elképzeléseinket és foglalkoztunk a szakmai szövetségekhez való viszonyunkkal is. — Ma, az átalakuló politikai, gazdasági életben hol a helye a választmánynak? — A választmány keresi azt a helyét, ahol a legjobban, leghatékonyabban tudja az egész ágazat érdekeit képviselni. Szándékaink szerint abszolút szektorsemlegesen, a termék becsületét kívánjuk védeni. Ne a pillanatnyi érdek, hanem a piac határozza meg a termelés szükségszerű irányát. Ezt csak a közgazdasági feltételek átalaHOLLAND RUHÁK kilóra! a barcsi művelődési házban, 1990. május 29-én 9—18 óráig. (478562) kításával, államilag kidolgozott és ellenőrzött termesztéspolitikával lehet eredményesen megtenni. — A sertéshez hasonlóan veszélyben van a szarvasmarha-ágazat is? — Nem kritikus még a helyzet, de — a biológiai reprodukció idejének ismeretében —, ha nem áll meg a csökkenés, kritikus helyzet állhat elő. A tejelőszarvasmarha állomány több év óta csökken, most megállt ez, de a hús —, és a kettős hasznú állomány tovább csökkent. — Kedvezőtlenül hatott a termelőkre is a termékek fogyasztói árának emelése. Hogyan látják a termelők a kialakult helyzetet? — Ismeretes, hogy az 1990 lesz a hatósági felvásárlási ár emelkedése, átlagosan 19 százalék, a fogyasztói ár viszont 42 százalékkal nőtt. Emellett a tervezett 25 százalékos költség- növekedés az üzemekben már 32 százalékot ér el. Ismereteink szerint a tejipar vagyonarányos nyeresége az elmúlt évben meghaladta a 17 százalékot, a tejtermelő tehenészetek zöme viszont ráfizetéses. Ez a helyzet idén sem változik, pedig el kell érni, hogy a termelő is legalább 5—10 százalékos nyereséget érhessen el. — Miben látják a megoldást? — Ha továbbra is fennmarad a téli-nyári felvásárlási ár, akkor meg kell valósítani a téli-nyári fogyasztói ár különbséget is. A takarmányozás szempontjából egyébként is szinte elhanyagolható ez a megkülönböztetés. Legnagyobb akadály a tejipar monopolhelyzete. A regionális feldolgozóüzemek önállóan, és könnyebben meghatározhatnák —a piac feltételeinek figyelembevételével — termelési struktúrájukat. Ezzel megoldódna a tenyésztéspolitika kérdése is. — A nyáron termelt tejet olcsóbban kellene megvenni? — Ha a termelőktől olcsóbban veszi a feldolgozó az alapanyagot, akkor a fogyasztó is kapja olcsóbban a terméket. Ez növelné a fogyasztást, ami a termelés növekedését vonhatná maga után. A tej- és tejtermékfogyasztás a hetvenes évek szintjére esett vissza. Meg kell az ágazat további elsorvadását gátolni. — Kiknek juttatták el állásfoglalásukat? — Az illetékes szakminisztériumnak. Bízunk abban, hogy az új kormányzat szívén viseli és mielőbb megoldja a szerintünk tarthatatlan helyzetet. /-------------------------------------- 'v T apétát keres? Újjá szeretné varázsolni otthonát? Önnek szól ez a hirdetés! KÜLÖNLEGES NSZK TAPÉTÁKAT kínálunk rendkívül nagy választékban! Kizárólag a pégsi, siófoki, boglárlellei, kaposvári, tamási, siklósi FÉSZEK Áruházainkban kapható, valamint csurgói TÜZÉP-telepünkön. Ne keresse tovább! Most itt van a lehetőség, hogy megvásárolja! (110988) V._______________________________________________J M észáros Tamás c A Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat Kaposvár, Május 1. u. 101. I y > felvételt hirdet számviteli osztályvezetői munkakör betöltésére Felvételi követelmények: — közgazdaság-tudományegyetemi vagy számviteli főiskolai végzettség — számítástechnika iránti érdeklődés — legalább 3 év számviteli gyakorlat Valamint keres: okleveles árszakértői végzettséggel és gyakorlattal rendelkező munkatársat kalkulátori munkakörbe Fizetés megegyezés szerint. c Jelentkezni a vállalat személyzeti vezetőjénél lehet: Kaposvár, Május 1. u. 101. Telefon: 11-966 I A
