Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-24 / 25. szám

1990. május 24., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 ANDRÁSFALVY BERTALAN MINISZTER A TANKERÜLETI RENDSZER HÍVE Az emberi lét értelme * « egyediségében rejlik Erdélyi iskolaigazgatók Kaposváron „AZÉRT JÖTTÜNK, HOGY LÁSSUNK! Andrásfalvy Bertalan, a kultu­rális tárca minisztere interjút adott terveiről az MTI pécsi munkatársának. • — Tervez-e átalakítást a sokrétű feladatkörrel foglal­kozó minisztérium apparátu­sában? —A minisztérium eddigi felál­lását csak vázlatosan ismerem. Lényegében minden osztálya megvan, amely az intézkedés­hez szükséges. Ez azonban nem elég, mert demokrata meg­győződésem szerint az adott szakmák legjobbjait is meg kell kérdezni, hogy megelégedé­sükre szolgáló intézkedések szülessenek. Létre kell tehát hoznom a konkrét döntések előkészítését véleményező szaktanácsadó testületeket. Azt akarom az új körülmények­hez igazítva működésbe hozni, ami az elmúlt évtizedekben vagy akár évszázadban bevált és működött. —Említene néhány konkré­tumot? — Például a megyei művelő­dési osztályok, amelyek irányí­tották, cenzúrázták az oktatást, a sajtót, gyakorlatilag az egész kultúrát, feleslegesek. Ezek he­lyett visszaállítanám a tankerü­leti, tanfelügyelői rendszert, amely a két háború között mű­ködött, s amelyben két-három kiváló tanár megfelelő óraked­vezménnyel látogatja, segíti a kerület intézményeinek munká­ját. A minisztérium csak kivá­lasztja őket, tevékenységüket a tantestületek önkormányzatai hitelesítik. Ugyanakkor nem­csak a tantestület jogosult dön­teni az iskola önkormányzatá­ról, hanem természetesen a szülők és az iskola fenntartói is partnerek ebben. Az iskolaszékben a szülők­nek a tanárokkal és a fenntar­tókkal azonos jogokat kell kap­niuk, érdekeltté kell tenni őket gyermekeik előmenetelében, egyéniségük kibontakoztatásá­ban, egyáltalán abban, hogy jól érezzék magukat az iskolában. A nevelésügynek vissza kell hódítani a társadalmat, s min­denekelőtt a családot. Lehető­vé kell tenni legalább azt, hogy a gyermeknevelésre fordított idő beszámítson a folyamatos munkaviszonyba, és osztott, csökkentett idejű vagy bedolgo­zói munkát kell keresni számuk­ra, hogy több idejük legyen gyermekükre. Ez sokkal ol­csóbb, mint a napközik fenntar­tása. Van-e már az új miniszter­nek átfogó oktatásügyi kon­cepciója? — A nyolc általánosnak meg­felelő — ám korántsem bizto­san ugyanolyan—alapoktatás­nak sokszínűnek, s mindenkép­pen ingyenesnek kell lennie. Az államnak azonban nem feltétle­nül kell magára vállalnia az egész oktatásügy ingyenessé­gét. A tehetségeket ösztöndí­jakkal, a kevésbé rátermetteket a tandíjak rendszerével kell adottságaiknak megfelelő kép­zettség megszerzése felé terel­ni. A nemzeti alaptantervet tel­jesíteni képes alapoktatási in­tézményt bárki alapíthasson. Az alapoktatás természetesen állami támogatást kap, azon túl teljes szabadságot élvez az in­tézmény, hogy az iskolaszék döntései szerint mit oktat, s működéséhez hogyan teremti elő önállóságának forrástöbb­leteit. Az iskolákat az minősíti majd, hogy érzik ott magukat a gyerekek, s milyen eséllyel ta­nulhatnak tovább. Ez még nem piacosítás, de egy új értékrend kialakulásának kezdete. — Mi az álláspontja a ma­gánegyetemről? — Nem adhatok kategorikus választ, meg kell ismernem a feltételeket, s a szakemberek véleményét, mert nem lehetek mindenben szakember. Ha képes előteremteni forrásait, s eleget tud tenni az európai mér­cének, ám legyen. Ez olyan, mint egy beruházás. Mit vesz át elődjétől az új tárca vezetője? — Nem tudom még áttekinte­ni, mert nem vettem át tételesen mindent. Rengeteg reform van folyamatban, és sok dolog tisz­tázatlan. Vajon megvan az egy- milliárd forint a Pro Cultura Ala­pítványhoz? A minisztériumnak ugyanakkor nincs elegendő pénze a működéséhez, s ha nem kapunk, be kell zárni az Országos Levéltárt és a Szé­chényi könyvtárat. Könnyű len­ne azt mondani, hogy a közpon­ti intézmények fenntartása álla­mi feladat. Hogy mit lehet „leadni” a helyhatóságoknak, az szinte minden területen vitatott. Ez a művelődési intézményekre is érvényes. Az országos jelentő­ségű ügyeket azonban valóban az államnak kell felvállalnia, mert tudomásul kell venni, hogy a kultúra nem képes önmagát fenntartani. — A kisebbségi kultúra ügye milyen támogatásra számíthat a néprajztudós-mi­niszter részéről? — Az Európához való csatla­kozásunknak azért is alapvető feltétele ez, mert az emberi lét értelme egyediségében rejlik, s ennek megtestesítői a kisebb­ségi kultúrák, amelyeknek elismerése elemi követelmény. Az emberi lét kiteljesítése, gaz­dagítása nem nélkülözheti azo­kat a kulturális eszközöket, amelyeket éppen a kisebbségi kultúrák adnak. Érdekelve va­gyunk a nemzetiségek megma­radásában, ehhez pedig az anyanyelvi oktatás és művelő­dés joga, az anyanemzettel való kapcsolttartás, és közéleti nyelvhasználat elengedhetet­len. Erre számos jó példa van szerte Európában. Pozitív disz­kriminációra van szükség. Jö­vendőnk a partikulák önállósá­gában, kivirágozásában van. Létkérdésünk a sokszínűség fenntartása. Káplár László Hargita megyéből hétfőn este öttagú küldöttség érkezett Ka­posvárra. Egy héten át ismer­kednek a városban és környé­kén az általános iskolai oktatás­sal. Kedden Garami Attiláné, a Toldi-lakótelepi általános iskola igazgatója kalauzolta a Csík­szereda környéki falvak iskola- igazgatóit, akik arra töreksze­nek, hogy testvériskolai kap­csolatok alakuljanak a somogyi és a Székelyföldön élő gyere­kek között. — Úgy siettünk ide, hiszen most végre lehetőségünk nyílt a látogatásra — mondta Czikó Gergely csíkbánfalvai igazgató. — Nyomban jöttünk, amint le­hetett, a jelenlegi szabadságér­zetet mielőbb ki kellett használ­nunk... Korábban csak köny­vekből szereztünk tudomást a tudományos kapcsolatokról, most pedig, örömünkre, itt Ka­posváron, gyakorlati szemlélői is lehetünk ennek. A komplex órák nagyon tetszettek nekünk, ám mindannyian tudjuk jól: ez Székelyföldön nem mostaná­ban valósulhat meg. —Általában 20—30 gyermek tanul egy-egy összevont osz­tályban — vette át a szót Csi- szer Erzsébet, a csíkszentkirá- lyWskola igazgatónője. — A for­radalom jótékony hatása elle­nére negatív jelenségeket is felszínre hozott. — Eddig a világra való rálátás nem lebeghetett célként előt­tünk — állapította meg Csóg Samu, csíkszentsimoni igazga­tó. — Jelszavakat kellett taníta­nunk. A változás már most érez­hető, hiszen néhány téma — személyeket és a pártot istenítő „rigmusok" — kimaradt az iro­dalmi és a történelmi tananyag­ból. Addig azonban, amíg nem készül el az új tanterv, a szakta­nárok a saját belátásuk szerint oktathatnak. Sajnos, szegé nyes a rendelkezésünkre álló metodikai ismeretanyagtár. Az is gondot okoz, hogy most telje­sen másként kell tanítanunk azt, amit éveken át súlykol- tunk... —A tantermek faláról lekerül­tek a Ceausescu-képek, ám helyettük még semmi más nem került fel. Csupaszak a falak. Itt rengeteg ötlettel találkoztunk, s ha hazatérünk, első dolgunk az lesz, hogy a látottakat megvaló­sítsuk — jegyezte meg Feren- czi Ildikó, Csíkmenaság iskola- igazgatója. Azért jöttünk, hogy lássunk, hiszen rengeteg pótol­nivalónk van. A gyermekköz­pontú nevelés igazi példáját tapasztaltuk ebben a modern iskolában. A mi oktatási rend­szerünkre (is) nagy súllyal tele­pedett rá a politika. Ám az őszre ígért tantervben és a megye vezetőiben nagyon bízunk. — Mire számítanak? — Tartalmi javulást, keve­sebb, de jobb minőségű tan­anyagot, a gyermekek es a ta­nárok túlterhelésének csökken­tését várjuk — összegezte Koszta Mária, a csíkszentgyör- gyi általános iskola igazgatónő­je. — Bízunk abban, hogy mi­előbb rendezik a fizetésünket, s akkor talán nem lesz pedagó­gushiány az iskolában. Hargita megyében például Csíkszentki­rályon kívül egyetlen falusi álta­lános iskolában sincs képzett zene- és rajzszakos tanár. A vendégek délelőttönként tanórákat látogatnak az iskolá­ban; délután és este pedig Ka­posvár látnivalóival ismerked­nek meg. Lőrincz Sándor Fotó: Jakab Judit A főhatóság már nem dönt Szimultán a szexről Szűkös a keret, sok a pályázó Egyre több társadalmi szer­vezet és magánszemély pályá­zik szakmai és szabadidős programok megvalósításához főhatósági segítségre. Idén to­vább növekedett a programok­hoz igényelt anyagi támogatás összege. A minisztériumok a kuratóriumok véleménye alap­ján döntenek a pályázatokról. A Szociális és Egészségügyi Mi­nisztériumnál — ez az egyik legjobban ostromolt tárca — például több milliárd forintra pá­lyáznak, viszont a keret nem éri el a 300 milliót. Tehát nehéz dolga lesz a kuratóriumoknak. A döntést azonban nem min­denhol vállalják. A Miniszterta­nács ifjúságpolitikai kormány­biztosságához Somogyból is több pályamunka érkezett gyer­mek- és ifjúság) tevékenység patronálására. Ók a kormány- váltás küszöbén nem vállalkoz­tak a pályázatok elbírálására. Mi lesz tehát? Erről kértünk információt Tóth Annától, a So­mogy Megyei Tanács társada­lompolitikai főosztályának mun­katársától. — Az ifjúságpolitikai kor­mánybiztos a megye 6—18 éves korosztályának arányá­ban 560 ezer forintot utalt át a tanács közösségletéti számlá­jára és ezzel együtt továbbította a hozzá küldött somogyi pályá­zatokat. Tehát itt van a pénz és a pályázatokról egy most felállí­tandó adhoc-bizottság dönt. Persze pályázni még most is lehet — június 8-icj — a nyári szervezett szünidőtöltés felté­teleinek bővítésére irányuló munkákkal. Azokat rekesztik csak ki a lehetőségekből, akik egyéb ifjúságpolitikai pénzek­ből már részesültek idén támo­gatásban. A döntésről június 30-ig értesítik a pályázókat. V. Zs. Kedden este a Televízó kettes műsorában Benda Lajos rendezésében sokakat érintő ösz- szeállítást láttunk. A Szimultán című műsor az erotikáról, a pornográfiáról és az erkölcsről igye­kezett — a teljesség igénye nélkül helyzetképet adni. Az utóbbi években hazánkban elszaporodtak a jó ízlést sértő kiadványok; szinte naponta jelenik meg ilyen jellegű új lap vagy könyv az utcai árusok standjain: szexshopok és -klubok nyílnak, s a pornókazetta-forgalom is virágzik. Mégha e jelen­ségen sokan felháborodnak is, ettől függetlenül létezik és fejlődik a szexipar. A film elején megszólaltak a járókelők és az újságárusok. Az előbbiek véleménye megoszlott e kérdésről, az újságárusok viszont csak üzleti szempontokról beszéltek. A néző megdöbbent, amikor a derengő homályban elváltoztatott han­gon egy „másodállásban” fotómodell tanárnő vallott arról, hogy az aktfotózást hobbiból vállalja, ám ez nem jelenti azt, hogy azonosul(l) a lappal. Egy másik fotómodell tévhitet oszlatott el ben­nünk, amikor megjegyezte, hogy ez a szakma sokkal keményebb és erkölcsileg megbecsül­tebb, mint ahogy azt a köztudat tartja. Remekül érzi magát, mert — szerinte — testtel lehet a leg­őszintébben „beszélni”. Természetesen nem maradhatott ki az erotikus jeleneteket is felvillantó összeállításból a prosti­tuált, aki élettárs és gyermek mellett így keres pénzt. Egy szexpartner-közvetítő iroda vezetője elé­gedetten szólt tevékenységükről, amely egy célt szolgál: segítséget nyújtani az embereknek, akár a perverzitások figyelembevételével is. Ezután egy love-show gondolatbeli részvevői lehettünk. A testőrökkel körülvett Vörös Antal László ügy­vezető igazgató, a „pornókirály” klubja szolgálta­tásairól vallott, s egy szexmasszázs-szalon sajá­tos munkálataiba a változó időtartamú gyógy-, pihentető- és potenciát növelő masszázsba is bepillanthattunk... Illés Gyula rendőr őrnagy, a Budapesti Rendőr­főkapitányság képviseletében elmondta, hogy ők csak a tevékenységi körök engedélyezésének jogszerűségét vizsgálhatják. Darvas Iván most mint SZDSZ-képviselő nyilatkozott az efféle sza­badosságról. Véleménye szerint a pornográf saj­tótermékek és a szexkereskedelem tekintetében konszenzusos döntést csak a parlament hozhat, de úgy véli, ez egy hosszabb vita eredménye lesz. Hogy addig mi történik? Minden marad tovább, a folyó tovább termeli hordalékát. Egy bizonyos — mint ahogy egy fiatalember is jegyezte a film­ben —: a kirakatok és az árusok pornográf porté­kájára a külföldiek is felfigyelnek: ezzel mérik szexuális kultúránkat. . _ A Soros Alapítvány felhívása Külföldi utak támogatására A Soros Alapítványhoz az utóbbi időben sok olyan kérdés érkezett, amelyben iskolák, diákcsoportok, osztályok valu­tatámogatást kérnek külföldi szakmai, illetve diákcsere út­jaikhoz. A Soros Alapítvány fi­gyelembe véve az igényeket úgy döntött, hogy pályázatot hirdet a nyárra, őszre már megszervezett külföldi utak tá­mogatására. Az alapítvány va­lutát ad a nyertes pályázóknak, előnyben részesítve azokat, akik a valuta forintfedezetével rendelkeznek. A programok megszervezését azonban az alapítvány nem vállalja. A pá­lyázatnak tartalmaznia kell a részletes programot (úticél, szervezettség, költségvetés). Levélcím: MTA Soros Alapít­vány, 1014 Budapest, Pf.: 34. Pályázati határidő: 1990. jú­nius 10.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents