Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-24 / 25. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP— FIATALOK OLDALA 1990. május 24., csütörtök Zsolti, a hős 8—9 évvel ezelőtt tündéri kis kölyök volt; kicsit pösze, de már akkor nagy focista. Délutánon­ként stoplis csukájában bakta­tott el munkahelyem előtt, s ha nyitva volt az ablak, mindig be­köszönt: „Helló, Feri!” Kettőt-hármat pattant a lab­da, s már kint is voltam. Pasz- szolgattunk, fejezettünk néhá­nyat, aztán ő ment a pályára. Büszkén, délcegen, ahogyan egy 4 éveshez és stopliscipős- höz illik. Zsolt ma már csaknem fel­nőtt: május közepén lesz a 13. születésnapja. Még nem lehet tudni, Zsoltból valóban focista lesz-e, de ha nem, akkor való­színűleg tűzoltó. Ez már nem a szokásos gyermekkori ábrán­dozás. A mozdonyvezetés pár­ja! Zsolti ugyanis már tűzoltó­nak született. Szakmai berkekben a Posza név az elkötelezettséget, a hi- vatásszeretetet jelenti. Az ön­kéntes tűzoltóknak emberemlé­kezet óta az öreg Posza a pa­rancsnoka — azaz a nagyapa. Helyettese pedig ki lehetne más, mint a fiatal Posza, vagyis az apa. Csoda-e hát, hogy Zsolt, aki óvodás korában volt először tűzoltáson, maga is tű­zoltó akar lenni? Lehet, hogy a pályakezdő, hivatásos tűzoltók Zsoltot a ta­nárukká fogadhatnák, ha fecs­kendőszerelésről van szó. Zsolt büszke a „kollégákra”. Azt mondja, hogy sehol a me­gyében nincs olyan önkéntes tűzoltótestület, mint Fonyódon. Számára a tűz és a víz, sőt most már a berek és a tűz is összetartozó fogalom. Évek óta, minden tavasszal felgyújt­ják, gyakran a lakóházakat is veszélyeztetve. Négy évvel ezelőtt Bélatelepen együtt oltot­ta a tüzet a katonákkal: lapátot ragadott, s dolgozott, mint a fel­nőttek. A közelmúltban komoly jutalmat kapott az ifjú fonyódi hős: egy értékes horgászbottal ismerték el érdemeit , egy tava­szi tűzoltáskor. — Hogyan is történt, Zsolt? — A szakmunkásképző ud­varán fociztunk, amikor a berek fölött óriási füstöt vettem észre. Mindjárt otthagytam a baráto­kat, hazamentem, s vártam a rendőrség riasztását. Mivel ez késett, elmentem az egyik tűz­oltóhoz, Vass Lajoshoz; vele gyorsan összeszedtük-az em­bereket. Fonyódligeten, a há­zak közvetlen közelében volt a tűz; amire mi kiértünk, már ott voltak a marcali hivatásosok is. Villámgyorsan fölszereltük a motoros fecskendőt, s a tömlő­ket behúztuk a mocsárba. Nem túl kellemes dolog az iszapban, ingoványbán harcolni a tűzzel. . Rövid idő múlva újabb tűzről hoztak hírt: a halastavak mellett is felgyújtotta valaki a nádast. Az én brigádom összepakolt, s máris robogtunk a következő Van képünk hozzád! Szeretnénk a kedvedben járni, ezért új szolgáltatással bővítjük ezt a oldalt. Ha van kedvenc énekesed, színészed, akkor írd meg, és mi igyekszünk megszerezni a fotóját, illetve minden elérhető információt közlünk róla. Most kedvcsinálónak a „szép” szőke zongoristáról, Richard Claydermanról adunk egy fotót és néhány sort. Richard Claydermannak csak egy hátránya van: csalá­di élete makulátlan, nem szol­gál szenzációkkal és nem ismeri a botrányokat. Hátrány ez valóban? A zsurnaliszta szempontjából — igen. Hi­szen, ha gyakrabban szere­pelne az újságok címoldalán, akkor többet tudhatnánk a ma egyik legnagyobb popfeno- ménjáról. Az 1953. december 28-án, Párizsban született Philip Pa­ges — ez Clayderman eredeti neve —, egy zongoratanár fia. Első sikere, az 1976-os „Bal­lade Pour Adeline” óta össze­sen 24 nagylemezt játszott fel (!), melyekért 202 arany- és 53 platinalemezt kasszírozott be. Ezzel az 1980 óta nős, sző­ke férfiideál a világ legsike­resebb billentyűs művésze lett! (A Pop-Expressz nyomán) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Magánügyben tűzhöz, és gyorsan megfékez­tük — meséli szerényen. — Zsolt! Te nem félsz ilyen­kor? — kérdezem teljesen fö­löslegesen, mert hiszen akkor bizonyára bezárkózna a szobá­jába, vagy tovább focizna a ba­rátaival. — Á, dehogy! Hiszen már pi­cikoromtól együtt vagyok ilyen­kor a papával és apuval. A bizonyítványról és a jövőről kérdezem a kis hőst. Erre még szerényebb lesz: — Hát, becsúszott néhány hármas... Egyébként valószí­nűleg tűzoltó-gépkocsivezető leszek. De ha nem, akkor is önkéntes tűzoltó... Régi barátokhoz illően bú­csúzunk. S ahogy utánanézek, megállapítom, bizony hamar felnőtt a kis stoplis csukájú srác. Talán nagyobbra is, mint amek­korának sokan látják. Süli Ferenc A többség nem hisz az ufóban Kosa Zoltán és Fehér János, a kaposvári 503-as Szakmun­kásképző Intézet két diákja, közvélemény-kutatást tartottak ufóügyekben. Ötven embert kérdeztek meg, íme felmérésük eredménye: húszán egyáltalán nem hisznek az ufó létezésé­ben, viszont öten saját szemük­kel látták e földöntúli lényt. 13- an nem láttak még ilyet, mégis feltételezik létezését. Többen űrrepülőgépnek vélik e jelensé­get, és 14-en vannak, akik más csillagrendszerből származó lényekre gondoltak. A fiúkat egyébként a pécsi rádió is fag­gatta közvélemény-kutatásuk tapasztalatairól. Rovatszerkesztő: Tamási Rita Varga Zsolt „Férjemtől hosszas huzavona után egy éve váltunk el, és 10 éves fiunkat nekem ítélte a bíró­ság. Együttélésünk idején férjem keveset foglalkozott a gyerekkel, fontosabbak voltak a barátnői. Most viszont ragaszkodik a látha­tásokhoz. Nem akarom ebben akadályozni, bár nem értek vele egyet, amikor egy-egy iskolai ren­dezvényről, barátokról kell miatta lemondania a gyereknek. Problé­mám abból adódik, hogy amikor közeledik a láthatás, a fiam egyre nyugtalanabb, gyakran szabá­lyos rosszullét, fejfájás, hányás fogja el. Akadályozzam meg ilyenkor a láthatást, vagy betegen is kényszeresem az apjához?” — Nem ismeretlen ez a jelen­ség, amiről Ön ír. A láthatási jog­gal élni akaró apa meggyanúsítja volt feleségét: csak szándékosan akadályozza a láthatást. Kételke­dik abban, hogy épp ezeken a hét végeken íenne beteg a gyerek. Panaszt tesz az anya ellen, kez­dődnek a meghallgatások, figyel­meztetések, feljelentések, orvosi igazolás szerzése... Az amúgy is békétlen viszony a két szülő kö­zött még inkább elmérgesedik. Képtelenek egymással leülni és megbeszélni ezeket a dolgokat. Pedig mindkettőjüknek azonos a célja: a gyerek szeretetének meg­tartása. Nem állíthatjuk, hogy a gyerek tudatosan megjátssza a Jimmy, egy tízesztendős Los Angeles-i kisdiák, Michael Jackson legjobb barátja. Egy Pepsi-Cola tévéreklám felvéte­lén, 1988-ban találkoztak, ahol a minden idők legnagyobb popsztárja így szól a fiúhoz: „Hé, Jimmy, Michael vagyok. Most megcsináljuk ezt a vacak videót és azután bekapunk egy fagyit, oké?” Aztán egy váratlan telefonhívás nem mindennapi kiruccanásra invitálta Jimmyt: elkísérhette Michael Jacksont az európai turnéjára. Jackson menedzserén kívül ő volt az egyetlen, aki bármikor bemehe­tett Michaelhez, és a koncerten korlátlan szabadságot élvezett a kulisszák mögött. A 34 nap, a kalandos utazás után azonban Jimmyt ismét várta az iskola­pad. A meglehetősen vad szerelmi életéről híres Don Johnson, így beszél Barbara Streisanddal kudarcba fulladt kapcsolatáról: ,, Barbara talán lehetett volna az „LÁTHATÁS” JELIGÉRE beteget. Tényleg rosszul van. De nem azért, mert fél az apjától, s szeretné elkerülni a találkozást. A gyerekek jól érzékelik a velük kapcsolatos — szóban ki sem mondott — elvárásokat. A látoga­tás közeledtével beindul a gépe­zet: „Aztán rendes legyél ám, nehogy szégyent hozz rám, mert még azt mondják, nem tudlak rendesen nevelni”. A másik oldal­ról: „Hogyan tudott anyád már megint ilyen hülye frizurát vágatni neked!” A gyerek előre elképzeli a megjegyzést: „Már megint csak a tévét bámultátok, ezért kár el­menni. Még ilyenkor sem tud apád foglalkozni veled!" Mindez épp elegendő ahhoz, hogy be­induljon a reakció, kezdődjék a fejfájás, a hányinger. A gyerek mindkét szülőt szere­ti. Nem tudja félelem nélkül elvi­selni azt az érzést, hogy egyik szülő szeretetéért esetleg elve­szítheti a másikat. Szenved attól, hogy érzéseit el kell rejtenie. Ha elmondhatná, milyen jót nevettek a tévéműsoron — de nem mond­ja, mert el akarja kerülni anyja vádló tekintetét. Ha elmondhatná aggályait vagy rokonszenvét apja új barátnőjével kapcsolatban — igazi, de nem tudta elviselni, hogy engem más nők is érde­kelnek.” „Don az álmaim férfija” —vallotta Barbra még a lángoló érzelmek időszakában. „Talán egészen egyszerűen, túl szex­éhes vagyok” — mondta Don, ám a hírek szerint azóta már sikerült negyedszer is bekötni a jóképű sztár fejét. Melanie Grif­fith színésznőt másodszor ve­zette oltárhoz. George .Michael igen sokat törődik a külsejével. Rendsze­resen jár kozmetikaszalonba, ahol zsíros tejből és mézből készült arcpakolást kap. Gyer­mekkorában ugyanis nagyon pattanásos volt az arca, ezért a páni félelem, hogy visszajön­nek a pattanások! Cuccarnak csak egy részét csináltatja, évente többször végigböngész 250 butikot, keresve a legújabb divatot. Egy kis barnaságért pedig Londonból a Cote d’Azur- re, a St. Tropez-i strandházba ruccan. de ezt sem mondja, mert bizony­talan: nem fogja-e akadályozni a jövőben a találkozást? Ha például nyíltan-szólna apjának: most iz­galmas focimeccs lesz, inkább oda menne — mégsem teszi, mert anyját érheti támadás, hogy felbiztatta, ne találkozzon az ap­jával. Nemcsak a gyereket, a szü­lőt is súlyosan megviseli érzelmi­leg a családi élet felbomlása. Ahhoz, hogy a gyereket keve­sebb károsodás érje, elsősorban a szülőknek kell túljutniuk a válás okozta krízisen. Csak ekkor tud­nak beszélgetni egymással a gyerek neveléséről, problémáiról. Ezzel adhatnák tanújelét annak, hogy a gyerek lelkiismeret-furda- lás nélkül szeretheti a másik-szü­lőt is... Az lenne persze az igazi, ha a beszabályozott láthatás helyett a gyerek szükségleteihez igazod­nának. S ha esetleg néha még közös programot is szervezné­nek, úgy, mint régen, amikor még egy család voltak... Mindezt persze könnyebb el­mondani, mint megtenni. Kevés szülőnek sikerül, de legalább meg kell próbálni. S akkor gyógy­szer nélkül is elmúlnak a menet­rend szerinti rosszullétek, s a le­hetőségekhez képest egészsé­gesebb személyiségű felnőtt válik a gyerekből. Sípos Ferencné Kim Wilde-tól, a ragyogó szépségű szőke popcsillagtól nemrégiben megkérdezték egy interjú során: mi volt eddig a legbolondabb kérdés, amelyet valaha is újságíró feltett. Az, hogy tusoltál már utcai cipő­ben? A talpraesett válasz: És te fürödtél már síruhában? A Dieter Bohlennel töltött időt szegre akasztottam — nyilat­kozta már tavaly Thomas An­ders, a Modern Talking szépfiú­ja. Az egykori lányos arcú, lá­gyan omló, barna hajú — rosszmájú újságírók szerint — „a barnító szalonokban lesár­gult, züllött énekesire rá sem lehet ismerni: borostaszakál­las, hosszú haját varkocsba fogja, férfias jelenség. „A leg­több Modern Talking szám sze­rintem nem jó, harcolok sem­mitmondó popimage-om ellen” — mondta határozottan. Be akarja bizonyítani, hogy jó ze­nét tud csinálni, nem Modern Talking-féle „szemetet”. POPPLETYKÁK SLÁGERLISTA „A PENTHOUSE, AZ IGEN!” Magyar előadók 1. Ossián: A rock katonái 2. Délhúsa Gjon: Csavargó 3. Bikini: Közeli helyeken 4. Szandi: Kicsi lány 5. Step: Ciao 6. Demjén Ferenc: A szabadság vándora 7. Marcellina: Gyújts fényt 8. Pop — Tari — Top 9. Zoltán Erika: Csak neked 10. Neoton: Abrakadabra Külföldi előadók: 1. Sam Brown: Stop 2. Madonna: Dear Jessy 3. Pink Floyd: Meddle 4. Roxette: The look Sharp 5. Kaoma: Lambada 6. Phil Collins: No jacket requied 7. Dire Straits: Money for nothing 8. Queen: The Miracle 9. Bros: Too much 10. Hally Johnson: Americanas Ismét várjuk slágerlistáitokat! Szerencsére akadt spon- zorunk is, így újra nyerhettek poplemezeket. Bővíteni sze­retnénk a nyereménylistát koncert-belépöjegyékkel is. Kérünk benneteket, hogy slágerlistáitokon írjátok meg a pontos címeteket is. Mini szexkörkép Vajon mi a véleményetek az újságosbódékat, utcai könyv­árusok asztalait elborító szexúj­ságokról, erotikus könyvekről? Ezzel a kérdéssel indultunk út­nak a kaposvári sétálóutcában. — Hm... hát erről talán annyit, hogy drágák és gyengék — vá­laszolja egy fiatalember (úgy gondoljuk, ebben az esetben a szokástól eltérően elfogadhat­juk a névtelenséget). — Fölös­leges az óriási kínálat, amikor jó néhány szakadt, lerobbant emberek fotójával van tele. És nem szex, hanem pornófelvéte­lek. Pedig ezt is lehet színvona­lasan csinálni. Ott van például a Penthpuse. Az igen! — Érdemesebb lenne a mi véleményünk helyett a ti ta­pasztalataitokat leírni, ha odaálltok negyedórára egy könyvárus pultjához — ajánlja egy pécsi egyetemista lány. — Én megtettem. Többnyire nem fiatalok vásárolják ezeket az er­otikusnak alig nevezhető kiad­ványokat. — Lehet, hogy ez némi „pót- cselekvés” — teszi hozzá ne­vetve a társa. — Nem szeretjük, talán, mert nincs szükségünk rá! — Nem igaz, hogy ilyen szex­hirdetéseket feladnak, ilyen perverz ember nincs — vála­szol felháborodva egy középis­kolás diáklány. — Egyébként engem határozottan taszítanak ezek az újságok, nem értem napról napra növekvő számu­kat. — Nincs,véleményem! Nem akarok, és nem is mondok róla semmit! — mondja már három lépés távolságról egy fekete bőrruhás fiú. Neked mi a véleményed? írd meg!

Next

/
Thumbnails
Contents