Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-23 / 24. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. május 23., szerda Fonyódi kereskedők Bogláron Háború a területhasználat miatt A Kisosz által kezdeménye­zett fórumra hiába igényeltek a tanácstól Fonyódon a kereske­dők termet: nem kaptak. A leg­praktikusabbnak az látszott, hogy a bogiári tűzoltók tanács­termét megszerzik: ha túlságo­san forró lesz a hangulat, netán valaki tüzet kiált, kéznél vannak a szakemberek. Jogász legyen a talpán, aki a ma fennálló balatoni tulajdon- viszonyokban, bérletekben kiis­meri magát. A meghívott keres­kedőknek talán a harmada jött el a megbeszélésre, pedig a téma igazán izgalmas volt: 1578 százalékkal akarta a ga- mesz felemelni az egyébterüle- tek bérleti díját. Már az értelme­zés során is bizonyos vita kere­kedett: az egyébnek ugyanis hirtelen különös, tízezreken mérhető értéke támadt. Azt mindenki elfogadta, hogy a köz­terület-használati díjakat 100, néhány helyen 130 százalékkal emelték, itt azonban jóval több­ről volt szó. Az egyéb területek­hez olyan városi ingatlanok tar­toznak, mint például a standok, vagy a hajóállomás környéke. A jó magyar bürokrácia je­gyében persze nemcsak ezek alapján csoportosíthatók a ke­reskedők. Van, aki az állami te­rületre építtette üzletét, van, aki bérli a tanácstól, sőt olyan is, aki a felépített boltját adta át a helyi önkormányzatnak úgy, hogy az építési költséget majd lerakja. Ebből is látszik, mily felesle­ges a tulajdonviszonyok tisztá­zása Magyarországon. Volt ugyan, aki azt mondta, hogy ami ennyire komplikált, az már nem is lehet jó — ám ezzel sen­kit nem győzött meg. Egy idő után már nem is lehetett, mert a tanács és a gamesz jelenlevő képviselő,inek nem volt döntési jogköre. így aztán az érvek és az ellenérvek elcsúsztak egy­más mellett anélkül, hogy érde­mi megállapodás született vol­na. Csak ízelítőül: az egyéves területhasználati díj összege korábban 7600 forint volt, az idén 120 ezer forint lenne. A kereskedők azt tudakolták: ki­nek állhat érdekében tönkreten­ni a fonyódi magánkereskedel­met, újabb csapást mérni a helyi lakosokra és az idegenforga­lomra? Sok minden szóba ke­rült ezen a fórumon — éles kriti­kák a tanácsi vezetésnek, s az apparátusnak címezve, de nem maradt ki az elmarasztalásból a fonyódi végrehajtó bizottság sem. Azt mondták: szavaznak, de nem látják át a döntésük sú­lyát, következményét. A pártok jelenléte pedig ezeken az ülé­seken csak formális: javaslatai­kat nem fogadják szívesen, nem próbálnak velük konszen­zusra jutni. Az egyik kereskedő mondta: a tanács csak a pénzt szedi el tőlük a területhasználatért, de gondozni, takarítani már nekik kell. A szerződés úgy szól, hogy a tanács 60 napon belül lebont­hatja az üzletet, ha a területre igényt tart. Minden évben azon kell izgulni, hogy megkapják-e a következő szezonra az enge­délyt. Ilyen kiszolgáltatott hely­zetben nem lehet hosszú távra tervezni. A fonyódi kereskedők egyet­értenek a bérleti díj 100 száza­lékos emelésével, de a végle­ges megoldás a tulajdonvi­szony megszerzése. Addig is javasolták, hogy az azonos tér­ségben működő maszekok ala­kítsanak egyesületet, amely szembeszállhat a tanácsi appa­rátus — értékítéletük szerint — megalapozatlan döntéseivel. A jelenlevők úgy döntöttek: csak a százszázalékos emelést hajlandók megfizetni és kezde­ményezik, hogy a pártok a kép­viselők révén a helyi önkor­mányzatban segítsék elő a pri­vatizálást, a területek megvá­sárlását. Amíg ez nem történik meg, marad a stílus: „Ha a kö­zölt feltételeket nem áll szán­dékában elfogadni, kérjük, hogy a pavilont azonnali hatál­lyal távolítsa el területünkről”. (Süli) PICK SZALÁMI 24 ORSZÁGBA Eredményesen dol­gozik a szegedi Szalá­migyár és Húskombi­nát. Összesen ezer tonna Pick szalámit szállított az első ne­gyedévben megrende­lőinek: a világ 24 orszá­gába és a hazai piacra. Képünk a csomagoló­üzemben készült (MTI-fotó — Czika László felv.) A veszteségnek nincs köze a fogathajtó-vb-hez Lemondott a fenyvesi gazdaság vezérigazgatója Fonyódon futótűzként terjedt ej a hír, hogy lemondott Sütő Ödön, a Balatonnagybereki Ál­lami Gazdaság vezérigazgató­ja. Sokan tudni vélték, hogy a gazdaság múlt évi eredményte­lensége miatt kényszerült erre a lépésre. A vállalati tanács ülé­sén egészségügyi okokra hivat­kozva jelentette be távozását Sütő Ödön. Baumstark Mihály általános helyettest is meglepte ez a dön­tés. — A vállalati tanács ülésén Sütő Ödön tájékoztatott ben­nünket arról, hogy a korábbi betegsége miatt rendszeresen orvosi felülvizsgálatokon kellett részt vennie. Az ülés előtt né­hány nappal volt a soros ellen­őrzés, s a szakemberek taná­csára döntött a visszavonulás­ról. A vállalati tanács elfogadta Sütő Ödön lemondását, s úgy döntött, pályázat útján kell az állást betölteni, ennek eredmé­nyéig pedig a szervezeti sza­bályzat szerint az általános he­lyettes kötelessége a gazdaság irányítása. A vállalati tanács is átalakuló­ban van, az új elnökét pénteki ülésén választja majd meg a testület. Sütő Ödön a leköszönt vezérigazgató négy évvel ez­előtt rendkívül súlyos betegsé­get követően tért vissza dolgoz­ni. — Az utolsó vizsgálat ered­ményei alapján az orvosok 50 százalékos munkavégzést ja­vasoltak. Gondolom, mindenki tisztában van azzal, hogy ezt a munkát nem lehettél intenzitás­sal végezni. Megkérdeztem: mennyiben felelnek meg a való­ságnak a gazdaság 1989. évi veszteségeiről szóló hírek, s azt is, hogy az eredménytelenség összefügg-e a fogathajtó világ- bajnoksággal. — Tény, hogy az elmúlt év rendkívül gyenge volt: a BNB gazdaság több, mint húszmillió forint veszteséggel zárt. Ennek azonban nincs köze a világbaj­noksághoz, hiszen az nullszal­dós volt. Irányításom alatt ez volt az első tragikus éve a gaz­daságnak, bár a fennálló ren­delkezések értelmében a hiányt elkülönítve, 1990-ben és 1991- ben kompenzálni lehetne. Vol­tak és vannak is terveim, s ha igényt tart a munkámra a cég, szívesen segítek az elképzelé­sek megvalósításában. Le­mondtam ugyan a felmondási időmről és az ezzel járó munka­bérről is, ám változatlanul erő­sen kötődöm a gazdasághoz. (Süli) KEVESEBB PÉNZBŐL MEGFONTOLTABBAN A lábodi Zöldmező Mgtsz villanyszerelő-részlege vállal villanyszerelési munkákat új épületeknél, szabványossági javításokat magánszemélyek és közületek részére. Érdeklődni a lábodi 17-es telefonon a gépműhelynél, Kolozsvári Lajos energetikusnál lehet. (110932) Vállalati üdülőnkbe szezonális munkára keresünk takarítónőket 9 órás munkavégzésre, kiemelt bérezéssel. Egész évi alkalmazásra szakképzett kertészt és büfést keresünk, bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Balatonföldvár, Hullám üdülő. Az üdülővezetőnéfszemélyesen vagy telefonon: (84)40-305. Cím: 8623 Balatonföldvár, Rákóczi út 21. (110892) _ I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I J Bezár a cérnagyári óvoda A vállalatoknak nem kötelező jóléti alapot tervezni. A Nagy­atádi Cérnagyárban Kurucz Já­nosáé szakszervezeti titkártól azt kérdeztem: mire telik, mire nem? Vagyis jut-e pénz a szo­ciálpolitikára? — A dolgozók részére az elmúlt évek során megszokott szolgáltatásunkat bíztosíta- nunkkell, — mondta. A gyárban tavaly 12 millió fo­rintot költöttek az élet- és mun­kakörülmények javítására. Tö­rekvésünk az, hogy az elért szociális színvonalat a nehe­zebb gazdálkodási körülmé­nyek között is megtartsák és biztosítsák a jóléti és kulturális juttatások megszokott szintjét. — Az egy pillanatig sem volt vitás, hogy elkülönített szociál­politikai költség, szociális jutta­tás legyen-e. Az összeget ille­tően azonban változás követke­zett be: az idei szociálpolitikai feladataink ellátására előrelát­hatólag 7,5—8 millió forint jut:, kevesebb, mint tavaly. A Mas- terfil Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgatósága és a vállala­ti szb. is arra törekedett, hogy a szintentartást biztosítsa. Ez egy kis megszorításokkal talán sikerül is: lesz terület, ahol nem érzik az összeg csökkenését, de lesz ahol igen. Változatlanul hozzájárulunk a mintegy 350 bejáró dolgozó utazási költsé­geihez, a munkaruhához, a szakmai oktatás elősegítésé­hez, az üzemegészségügyi el­látáshoz. Csupán'frissítőkre — üdítőre, kávéra — fél millió fo­rintot költünk. Ugyancsak jelen­tős területe a szociális ellátá­sunknak az üzemi étkeztetés. Saját konyhánk van, amelyet átlagosan 330—350-en vesz­nek igénybe. Az idén egy ebéd 28 forintjába kerül a dolgozók­nak és mi ugyanennyivel járu­lunk hozzá. Sok kispénzű nyug­díjasunk is részesül az üzemi étkeztetésben. Sajnos valami­vel kevesebb jut dolgozóink üdültetésének a támogatására, az idén a bérleményeket meg­szüntettük, így csak két üdülőnk — a balatonszemesi és a szil­vásváráéi — áll rendelkezé­sünkre, ezekbe negyven beuta­lót kaptunk és 28 családi beuta­lóval rendelkezünk a különböző SZOT-üdülőkbe. Ez kevesebb, mint az előző évi: tavaly 115 beutalót osztottunk szét. Az üzemi művelődésre, sportra és a gyermekintézmények támo­gatására is kevesebb jut. Segé­lyezésre ugyanennyi — 300 ezer forint — a pénzünk. A lakástámogatás összegét sajnos ebben az évben nem határozták meg az egyes gyá­rak számára. Annyit tudunk csak, hogy vállalati szinten 3 millió forintot szánnak erre: ez az összeg hat gyár, illetve a központ között oszlik meg. Az igényeket a beérkezési sorrend alapján rangsorolják, mérlege­lik. Eddig mi 50—100 ezer forin­tot tudtunk biztosítani az igény­lőknek. (Ezt az utóbbi összeget azok a házaspárok kapták, akiknél a férj és a feleség is a gyárban dolgozik. Bízunk abban, hogy az idén sem lesz kielégítetlen igény. A gyár vezetői úgy határoz­tak, hogy az ősztől nem működ­tetik az üzemi óvodát, mert az épületre a gyárnak más célokra van szüksége. Az is igaz, hogy a városban jelentősen meg­csappant az óvódás korúak száma (ezt elősegítette az is, hogy a honvédcsaládok jelen­tős része távozik a városból) más intézményekben is elfér­nek az óvódás korú gyerekek. — Azt azért mindjárt hozzá­teszem — mondta az szb-titkár —, hogy ennek az érintett dol­gozóink egyáltalán nem örül­nek, de tudomásul veszik. Dorcsi Sándor Drága volt az olaj- szállítás Az ügyvezető kormány egyik legutolsó állásfoglalása szerint az OKGT-nek kell kigazdálkod­nia azt a mintegy 900 millió fo­rintos veszteséget, amit az olaj­ipari tröszt az első negyedév­ben a 210 ezer tonna iraki kőolaj importálásával elszenvedett. A szovjet kőolajszállítások első negyedévi leállítása miatt, az ország szénhidrogén-ellátásá­nak zavartalansága érdekében felvállalt iraki üzlet azért okozott ilyen nagymértékű ráfizetést, mert a rögzített belföldi termelői kőolajár nem követi a világpia­cit. Míg az OKGT tonnánként 11 ezer 250 forint értékben jutott a hajón, majd az Adria-vezetéken szállított olajhoz, addig a ma­gyar vásárlók tonnánként csak 7170 forintot fizettek érte. A tröszt többször jelezte a kormánynak, hogy nem tudja vállalni a majdnem egymillárd forint ráfizetést, ennek állami megtérítését kéri, hiszen állam­érdekből importált világpiaci áron olajat. Néhány hete a Mi­nisztertanács nemet mondott, az OKGT azonban változatla­nul fenntartja megalapozott igé­nyét. Elengedhetetlennek tart­ják, hogy a vásárló ne a világ­piaci áron, illetve az ahhoz járu­ló költségekkel együtt, a tényle­ges ráfordítást megfizetve jus­son az energiahordozókhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents