Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-23 / 24. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. május 23., szerda Fonyódi kereskedők Bogláron Háború a területhasználat miatt A Kisosz által kezdeményezett fórumra hiába igényeltek a tanácstól Fonyódon a kereskedők termet: nem kaptak. A legpraktikusabbnak az látszott, hogy a bogiári tűzoltók tanácstermét megszerzik: ha túlságosan forró lesz a hangulat, netán valaki tüzet kiált, kéznél vannak a szakemberek. Jogász legyen a talpán, aki a ma fennálló balatoni tulajdon- viszonyokban, bérletekben kiismeri magát. A meghívott kereskedőknek talán a harmada jött el a megbeszélésre, pedig a téma igazán izgalmas volt: 1578 százalékkal akarta a ga- mesz felemelni az egyébterüle- tek bérleti díját. Már az értelmezés során is bizonyos vita kerekedett: az egyébnek ugyanis hirtelen különös, tízezreken mérhető értéke támadt. Azt mindenki elfogadta, hogy a közterület-használati díjakat 100, néhány helyen 130 százalékkal emelték, itt azonban jóval többről volt szó. Az egyéb területekhez olyan városi ingatlanok tartoznak, mint például a standok, vagy a hajóállomás környéke. A jó magyar bürokrácia jegyében persze nemcsak ezek alapján csoportosíthatók a kereskedők. Van, aki az állami területre építtette üzletét, van, aki bérli a tanácstól, sőt olyan is, aki a felépített boltját adta át a helyi önkormányzatnak úgy, hogy az építési költséget majd lerakja. Ebből is látszik, mily felesleges a tulajdonviszonyok tisztázása Magyarországon. Volt ugyan, aki azt mondta, hogy ami ennyire komplikált, az már nem is lehet jó — ám ezzel senkit nem győzött meg. Egy idő után már nem is lehetett, mert a tanács és a gamesz jelenlevő képviselő,inek nem volt döntési jogköre. így aztán az érvek és az ellenérvek elcsúsztak egymás mellett anélkül, hogy érdemi megállapodás született volna. Csak ízelítőül: az egyéves területhasználati díj összege korábban 7600 forint volt, az idén 120 ezer forint lenne. A kereskedők azt tudakolták: kinek állhat érdekében tönkretenni a fonyódi magánkereskedelmet, újabb csapást mérni a helyi lakosokra és az idegenforgalomra? Sok minden szóba került ezen a fórumon — éles kritikák a tanácsi vezetésnek, s az apparátusnak címezve, de nem maradt ki az elmarasztalásból a fonyódi végrehajtó bizottság sem. Azt mondták: szavaznak, de nem látják át a döntésük súlyát, következményét. A pártok jelenléte pedig ezeken az üléseken csak formális: javaslataikat nem fogadják szívesen, nem próbálnak velük konszenzusra jutni. Az egyik kereskedő mondta: a tanács csak a pénzt szedi el tőlük a területhasználatért, de gondozni, takarítani már nekik kell. A szerződés úgy szól, hogy a tanács 60 napon belül lebonthatja az üzletet, ha a területre igényt tart. Minden évben azon kell izgulni, hogy megkapják-e a következő szezonra az engedélyt. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben nem lehet hosszú távra tervezni. A fonyódi kereskedők egyetértenek a bérleti díj 100 százalékos emelésével, de a végleges megoldás a tulajdonviszony megszerzése. Addig is javasolták, hogy az azonos térségben működő maszekok alakítsanak egyesületet, amely szembeszállhat a tanácsi apparátus — értékítéletük szerint — megalapozatlan döntéseivel. A jelenlevők úgy döntöttek: csak a százszázalékos emelést hajlandók megfizetni és kezdeményezik, hogy a pártok a képviselők révén a helyi önkormányzatban segítsék elő a privatizálást, a területek megvásárlását. Amíg ez nem történik meg, marad a stílus: „Ha a közölt feltételeket nem áll szándékában elfogadni, kérjük, hogy a pavilont azonnali hatállyal távolítsa el területünkről”. (Süli) PICK SZALÁMI 24 ORSZÁGBA Eredményesen dolgozik a szegedi Szalámigyár és Húskombinát. Összesen ezer tonna Pick szalámit szállított az első negyedévben megrendelőinek: a világ 24 országába és a hazai piacra. Képünk a csomagolóüzemben készült (MTI-fotó — Czika László felv.) A veszteségnek nincs köze a fogathajtó-vb-hez Lemondott a fenyvesi gazdaság vezérigazgatója Fonyódon futótűzként terjedt ej a hír, hogy lemondott Sütő Ödön, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság vezérigazgatója. Sokan tudni vélték, hogy a gazdaság múlt évi eredménytelensége miatt kényszerült erre a lépésre. A vállalati tanács ülésén egészségügyi okokra hivatkozva jelentette be távozását Sütő Ödön. Baumstark Mihály általános helyettest is meglepte ez a döntés. — A vállalati tanács ülésén Sütő Ödön tájékoztatott bennünket arról, hogy a korábbi betegsége miatt rendszeresen orvosi felülvizsgálatokon kellett részt vennie. Az ülés előtt néhány nappal volt a soros ellenőrzés, s a szakemberek tanácsára döntött a visszavonulásról. A vállalati tanács elfogadta Sütő Ödön lemondását, s úgy döntött, pályázat útján kell az állást betölteni, ennek eredményéig pedig a szervezeti szabályzat szerint az általános helyettes kötelessége a gazdaság irányítása. A vállalati tanács is átalakulóban van, az új elnökét pénteki ülésén választja majd meg a testület. Sütő Ödön a leköszönt vezérigazgató négy évvel ezelőtt rendkívül súlyos betegséget követően tért vissza dolgozni. — Az utolsó vizsgálat eredményei alapján az orvosok 50 százalékos munkavégzést javasoltak. Gondolom, mindenki tisztában van azzal, hogy ezt a munkát nem lehettél intenzitással végezni. Megkérdeztem: mennyiben felelnek meg a valóságnak a gazdaság 1989. évi veszteségeiről szóló hírek, s azt is, hogy az eredménytelenség összefügg-e a fogathajtó világ- bajnoksággal. — Tény, hogy az elmúlt év rendkívül gyenge volt: a BNB gazdaság több, mint húszmillió forint veszteséggel zárt. Ennek azonban nincs köze a világbajnoksághoz, hiszen az nullszaldós volt. Irányításom alatt ez volt az első tragikus éve a gazdaságnak, bár a fennálló rendelkezések értelmében a hiányt elkülönítve, 1990-ben és 1991- ben kompenzálni lehetne. Voltak és vannak is terveim, s ha igényt tart a munkámra a cég, szívesen segítek az elképzelések megvalósításában. Lemondtam ugyan a felmondási időmről és az ezzel járó munkabérről is, ám változatlanul erősen kötődöm a gazdasághoz. (Süli) KEVESEBB PÉNZBŐL MEGFONTOLTABBAN A lábodi Zöldmező Mgtsz villanyszerelő-részlege vállal villanyszerelési munkákat új épületeknél, szabványossági javításokat magánszemélyek és közületek részére. Érdeklődni a lábodi 17-es telefonon a gépműhelynél, Kolozsvári Lajos energetikusnál lehet. (110932) Vállalati üdülőnkbe szezonális munkára keresünk takarítónőket 9 órás munkavégzésre, kiemelt bérezéssel. Egész évi alkalmazásra szakképzett kertészt és büfést keresünk, bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Balatonföldvár, Hullám üdülő. Az üdülővezetőnéfszemélyesen vagy telefonon: (84)40-305. Cím: 8623 Balatonföldvár, Rákóczi út 21. (110892) _ I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I J Bezár a cérnagyári óvoda A vállalatoknak nem kötelező jóléti alapot tervezni. A Nagyatádi Cérnagyárban Kurucz Jánosáé szakszervezeti titkártól azt kérdeztem: mire telik, mire nem? Vagyis jut-e pénz a szociálpolitikára? — A dolgozók részére az elmúlt évek során megszokott szolgáltatásunkat bíztosíta- nunkkell, — mondta. A gyárban tavaly 12 millió forintot költöttek az élet- és munkakörülmények javítására. Törekvésünk az, hogy az elért szociális színvonalat a nehezebb gazdálkodási körülmények között is megtartsák és biztosítsák a jóléti és kulturális juttatások megszokott szintjét. — Az egy pillanatig sem volt vitás, hogy elkülönített szociálpolitikai költség, szociális juttatás legyen-e. Az összeget illetően azonban változás következett be: az idei szociálpolitikai feladataink ellátására előreláthatólag 7,5—8 millió forint jut:, kevesebb, mint tavaly. A Mas- terfil Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgatósága és a vállalati szb. is arra törekedett, hogy a szintentartást biztosítsa. Ez egy kis megszorításokkal talán sikerül is: lesz terület, ahol nem érzik az összeg csökkenését, de lesz ahol igen. Változatlanul hozzájárulunk a mintegy 350 bejáró dolgozó utazási költségeihez, a munkaruhához, a szakmai oktatás elősegítéséhez, az üzemegészségügyi ellátáshoz. Csupán'frissítőkre — üdítőre, kávéra — fél millió forintot költünk. Ugyancsak jelentős területe a szociális ellátásunknak az üzemi étkeztetés. Saját konyhánk van, amelyet átlagosan 330—350-en vesznek igénybe. Az idén egy ebéd 28 forintjába kerül a dolgozóknak és mi ugyanennyivel járulunk hozzá. Sok kispénzű nyugdíjasunk is részesül az üzemi étkeztetésben. Sajnos valamivel kevesebb jut dolgozóink üdültetésének a támogatására, az idén a bérleményeket megszüntettük, így csak két üdülőnk — a balatonszemesi és a szilvásváráéi — áll rendelkezésünkre, ezekbe negyven beutalót kaptunk és 28 családi beutalóval rendelkezünk a különböző SZOT-üdülőkbe. Ez kevesebb, mint az előző évi: tavaly 115 beutalót osztottunk szét. Az üzemi művelődésre, sportra és a gyermekintézmények támogatására is kevesebb jut. Segélyezésre ugyanennyi — 300 ezer forint — a pénzünk. A lakástámogatás összegét sajnos ebben az évben nem határozták meg az egyes gyárak számára. Annyit tudunk csak, hogy vállalati szinten 3 millió forintot szánnak erre: ez az összeg hat gyár, illetve a központ között oszlik meg. Az igényeket a beérkezési sorrend alapján rangsorolják, mérlegelik. Eddig mi 50—100 ezer forintot tudtunk biztosítani az igénylőknek. (Ezt az utóbbi összeget azok a házaspárok kapták, akiknél a férj és a feleség is a gyárban dolgozik. Bízunk abban, hogy az idén sem lesz kielégítetlen igény. A gyár vezetői úgy határoztak, hogy az ősztől nem működtetik az üzemi óvodát, mert az épületre a gyárnak más célokra van szüksége. Az is igaz, hogy a városban jelentősen megcsappant az óvódás korúak száma (ezt elősegítette az is, hogy a honvédcsaládok jelentős része távozik a városból) más intézményekben is elférnek az óvódás korú gyerekek. — Azt azért mindjárt hozzáteszem — mondta az szb-titkár —, hogy ennek az érintett dolgozóink egyáltalán nem örülnek, de tudomásul veszik. Dorcsi Sándor Drága volt az olaj- szállítás Az ügyvezető kormány egyik legutolsó állásfoglalása szerint az OKGT-nek kell kigazdálkodnia azt a mintegy 900 millió forintos veszteséget, amit az olajipari tröszt az első negyedévben a 210 ezer tonna iraki kőolaj importálásával elszenvedett. A szovjet kőolajszállítások első negyedévi leállítása miatt, az ország szénhidrogén-ellátásának zavartalansága érdekében felvállalt iraki üzlet azért okozott ilyen nagymértékű ráfizetést, mert a rögzített belföldi termelői kőolajár nem követi a világpiacit. Míg az OKGT tonnánként 11 ezer 250 forint értékben jutott a hajón, majd az Adria-vezetéken szállított olajhoz, addig a magyar vásárlók tonnánként csak 7170 forintot fizettek érte. A tröszt többször jelezte a kormánynak, hogy nem tudja vállalni a majdnem egymillárd forint ráfizetést, ennek állami megtérítését kéri, hiszen államérdekből importált világpiaci áron olajat. Néhány hete a Minisztertanács nemet mondott, az OKGT azonban változatlanul fenntartja megalapozott igényét. Elengedhetetlennek tartják, hogy a vásárló ne a világpiaci áron, illetve az ahhoz járuló költségekkel együtt, a tényleges ráfordítást megfizetve jusson az energiahordozókhoz.