Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-23 / 24. szám

1990. május 23., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Cannes-i díjak A 43. cannes-i filmfesztivál nagy nyertese a kelet- és kö­zép-európai filmművészet, ezen belül a fiatal szovjet filme­sek „Új hulláma”. A nagy vesz­tes pedig Godard, a francia új hullám egyik megteremtője, akinek „Új hullám” című filmjét — és annak főszereplőjét, Alain Delont — sokan várták a díja­zottak közé, de egyetlen elis­merést sem kapott. A fődíj oda­ítélése David Lunch „Wild at Heart” című filmjének kisebb vihart kavart az ünnepélyes zá­róestén: az estélyiruhás közön­ség egy része lelkesen tapsolt, mások viszont pisszegéssel, füttyökkel fogadta Bernardo Bertoluccinak, a zsűri elnöké­nek bejelentését. Bertolucci egyébként az újságírók előtt nem csinált titkot abból, hogy a maga részéről Godard filmjét is díjazta volna, ám a döntést a zsűri egésze hozta meg. Lynch filmje egy fiatal pár ka­landos útját eleveníti föl az amerikai Délen, korántsem vonzó színben tüntetve fel ezt a környezetet. A Magyarorszá­gon is jól ismert rendező — aki­nek Elefántember és A kék bár­sony (Blue Velvet) című alkotá­sait is játszották a magyar mo­zikban —■ saját megfogalmazá­sa szerint „gonosz tündérme­sét”, alkotott, amikor fiatal hősei kalandosáét forgatta le; ezen az úton számos borzalommal kell találkozniuk, az élet ezernyi nehézségeivel kell megbirkóz­va. A franciák kedvenc filmszí­nésze, Gerard Depardieu a sokadik nekifutásra kapta meg a legjobb férfialakítás díját az egyébként jórészt Magyaror­szágon forgatott francia film, a Cyrano de Bergerac címszere­péért. A legjobb női alakításért díjazott kiváló lengyel színész­nő: Krystyna Janda. A szovjet filmesek több díjat is elhoztak Cannes-ból: a rende­zői nagydíjat Pavel Lungin kap­ta Taxi Blues című, a mai moszkvai emberek életét ke­gyetlen őszinteséggel bemuta­tó filmjéért, s a legjobb művészi megvalósítás díját is szovjet rendező, Gleb Panfilov nyerte el Gorkij, Az anya című művé­nek új megfilmesítéséért. Fiatal szovjet rendezőé lett az Arany Kamera-díj is: ezt Vitalij Ka- nyevszkijfilmjének elismerése­ként adományozták. Ezenkívül több, különböző testületek által odaítélt díjat is szovjet és len­gyel filmművészek kapták meg. A zsűri nagydíját Idrissa Oud- rago burkinai rendező kapta Ti- lai című filmjéért. Üdvözlet az égieknek, énekhangon és orgonán VIRÁGH ANDRÁS ÉS A VIKÁR KÓRUS ESTJE Klasszikus, romantikus és modern szerzők művei csen­dültek föl hétfőn este a kapos­vári belvárosi római katolikus templomban. Az Országos Fil­harmónia bérleti hangverseny- sorozatának méltó befe­jezéseképpen, Virágh András fiatal orgonaművész és a ka­posvári Vikár Béla Kórus, Zákányi Zsolt vezényletével szép élménnyel ajándékozta meg a közönséget. A bevezetőként felcsendülő Bach D-dúr toccata, adaggio és fúga BWV 564. megteremtette az est hangulatát. A Vikár Béla Kórus tagjai vo­nultak ezt követően az oltár elé. Lasuss Super flumina Baby- lonis című művének tolmácso­lása jelezte: a kórus ezen az estén túlnő önmagán. A finom összhangzás, a dallamívek hal­latlanul árnyalt, hajlékony ösz- szefonódása olyan élményt adott, mint mikor az ember a természet békéjében feltekint az égre és könnyű pehelyfelhők gomolyán elmélázik. Ezt az éte­ri tiszta hangzást és könnyed­séget még fokozni tudta a kórus Victoria 0 vos omnes című mű­vében. Telt, zengő fortissimók töltöt­ték be Isten földi hajlékát, ami­kor Lotti Crucifixus című műve csendült föl. Az erőteljes puha basszus és a tisztán zengő szoprán fenséges harmóniá­ban találkozott. Itt kell megje­gyeznem, hogy talán most a legideálisabb a szólamok hangszine, és örömmel fedez­tem fel a kórus tagjainak sorá­ban egy olyan régi „hűtlen” Vi- károst is Magyar Róbert szemé­lyében, akinek hangja színesíti a szólamok összhangzását. Zákányi Zsolt karnagy a tőle megszokott finom mozdulatok­kal, fegyelmezett instrukciók­kal, mély érzelmi átéléssel ve­zényelte a kórust. Az ismételten felcsendülő orgonaszoló Mendelssohn B- dúr szonátájának dicsőítő és hálaadó dallamait tolmácsolta. Az est orgonamuzsikájának fénypontját Liszt Angelus című művének megszólaltatása je­lentette. A Zeneakadémián 1983-ban végzett művész — aki egyben a Budapesti Kórus korrepetitor karmestere és Sal­gótarjánban tanítja az ifjú orgo- naművész-jelölteket — reper­toárján gyakran szerepel a magyar romantika mesterének egy-egy darabja. Virágh András ugyancsak 1983-ban a nemzet­közi Liszt Ferenc orgonaverse­nyen a Cziffra-alapítvány külön- díját is elnyerte. 1986-ban a Liszt-évben, a mester vala­mennyi orgonaművét eljátszot­ta hazai és külföldi orgonaeste­ken. A szélsőséges hangulalti elemeket, a virtuóz dallamokat átütő erővel, élményszerűen tolmácsolta ezen az estén is. Bruckner Ave Maria, Kodály 121. zsoltár és J. Hairtson Amen című műveivel lépett is­mét publikum elé a Vikár kórus. S ha ez még lehetséges a leír­tak után: fokozni tudták az él­ményt, nagyszerű lehetőséget teremtve arra, hogy érzékeny fülekkel felfedezzük a különbö­ző nemzetek zeneszerzőinek eltérő felfogású imakompozí­cióját. Bruckner magasztosan, Kodály keserűséggel és alázat­tal, J. Hairtson az öröm és meg­békélés hangján szólt az égiek- hez. A befejezésképpen fölcsen­dülő C. Franck Final erőteljes akkordjai zárták a hétfő esti hangversenyt. Nem ünneprontásképpen, de itt kell megjegyeznünk, hogy a fiatal művész orgonajátékát nagyban nehezítette a hang­szer katasztrofális állapota. Ró­nai Zoltán hangszerelőtől meg­tudjuk: a nagyon értékes hangszer fújtatói hiányosak és még számtalan műszaki hiba nehezíti a megszólalást. Várnai Ágnes Fotó? Jakab Judit J átékkoszorú A kaposvári gyakorlóiskola estje A hagyományoktól csupán a helyszín tért el ezúttal: nem a Latinca művelődési központ­ban, hanem a Csokonai tanító­képző főiskolán rendezte meg a kaposvári gyakorló általános iskola a tanulók művészeti bemutatóját.' Tizenegyedik alkalommal léptek pódiumra a diákok. Egy részük tanári segítséggel, má­sok önállóan készültek az idei bemutatóra. Az iskola hétszáz­ötven tanulója közül csaknem háromszázan szerepeltek. A műsorban bemutatkoztak azok is, akik az iskolai vers- és próza­mondóversenyen már eredmé­nyesek voltak: Bank Barbara, Bartos Marianna, valamint Mészáros Éva, Varga Diána és Petrók Petra. Hegyes Katalin— csakúgy, mint megyei népdal­éneklési versenyen — diáktár­sai és a szülők körében ismét nagy sikert aratott. A diákélet színei elevenedtek meg a kaposvári gyakorló álta­lános iskola tanulóinak produk­cióiban. A 7/c osztály diákjai l//'zözön cím me i összeállított je­lenetükben villantották föl isko­lai életük emlékezetes pil­lanatait. Sashalmi Mihályné irá­nyításával a 2/b osztály bábje­lenettel örvendeztette meg a közönséget, az alsós énekkar Nánásiné Mayer Mariann, a fel­sős énekkar Lakos Sándorné vezényletével szólaltatta meg a kórusicodalom számos gyöngy­szemét. A 3/b osztályt a gyerekjáté­kokból összeállított Játekko- szorú című produkcióért illeti dicséret, amit a közönség zúgó tapssal fejezett ki. Humán szervezőket képeznek Pécsen Humán szervező szakon indult posztgraduális képzés a Pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Továbbképző Intézete és az egyetem köz- művelődési tanszéke szerve­zésében, 1990 szeptemberé­től. A hat félévből álló — egye­temi diplomát nyújtó — kurzus felsőfokú végzettséggel ren­delkezők jelentkezését várja. A képzés a gazdasági szerke­zet korszerűsítéséhez elen­gedhetetlen menedzsment ismeretek oktatása mellett a hangsúlyt az emberi erőfor­rás-fejlesztés, a humán tőké­vel kapcsolatos szervezési, gazdálkodási ismeretekre helyezi. A képzéssel és jelentke­zéssel kapcsolatos informá­ciókkal, felvilágosítással az alábbi telefonszámon, illetve címen állunk rendelkezésük­re: 72-27-622/199. J. P. T. E. Közművelődési Tanszék 7624 Pécs, Ifjúság u. 6. Roy Medvegyev: Hruscsov (POLITIKAI ÉLETRAJZ) Roy Medvegyev — a világ­szerte ismert, de hazájában oly sokáig háttérbe szorított — szovjet történész és publicista nyilatkozata a közelmúltban — nem szó szerint — az alábbia­kat: Napjaink fölgyorsult törté­nelmi eseményei annyi érde­kességgel szolgálnak, hogy nincs időm a múltunkkal foglal­kozni. Am ha a mai sűrített élet nem is teszi lehetővé számára a múltba mélyedést, megtette már ezt évekkel ezelőtt. S most kerülnek egymás után kiadásra azok a politikai életrajzok, ame­lyeknek adatgazdagsága, szí­nes, érzékletes stílusa meghoz­ta számára a világhírnevet. Politikai életrajzaiból nálunk a közelmúltban a Hruscsovról szóló látott napvilágot. Nyikita Szergejevics Hruscsov. A mai középgeneráció még sokszor látta őt televízióban, filmhíra­dókban. Egy joviális, mindig mosolygó, derűs kövér ember képe merül föl bennünk, ha a nevét halljuk. De hát milyen is volt valójában? Roy Medve­gyev életrajza szerint sokszor nagyon is hirtelenharagú, na­gyon is lobbanékony, aki hihe­tetlen következetességgel és szívóssággal építette ki a hatal­mát. Ez a politikai karrier, ez a fo­kozatosan növekedő hatalom meghatározója egész életének. ,.Megúszta” a sztálini „tisztoga­tást”. S után már az ő szava volt a döntő... A mai olvasó szinte bámulja, hogy ez az 1984-ben született, s később lakatosként dolgozó egyszerű parasztfiú hogyan lett fokozatosan egy világbiroda­lom vezetőjévé. Hruscsov ifjúkora a polgárhá­ború dúlta Szovjetunió helyreál­lításának az időszakára esik. Ma, amikor a hatalmas biroda­lom lassú szétesése látszik ki­bontakozni, megbámulhatjuk a forradalom e második generá­ciójának hihetetlen munkabírá­sát és hitét. Hitüket abban, hogy a Szovjetunió rövidesen min­denben első lesz a világon. (Ezekért az illúziókért maga Hruscsov évtizedek múlva „fi­zetett” — hatalmának elveszté­sével.) Hruscsov az 1930-as évek elején lett a moszkvai és a területi pártbizottság titkára, s került Sztálin közvetlen környe­zetébe. A hamarosan országos méretűvé duzzadt terrorban (szemben Kaganoviccsal, Ma- lenkovval, Molotovval és Voro- silovval) nem volt meghatározó szerepe. De félt és háttérben maradt, mint más vezetők is, akik reszkettek Sztálintól, hogy nehogy rájuk is sor kerüljön... (A borzalmas 1937-es év azonban élete végéig nyomasztotta. S nyilvánvalóan fő inspirálója volt híres XX. kongresszusi beszé­dének.) Roy Medvegyev könyvének egyik legnagyobb érdeme, hogy politikai életrajza nem egy személy története. A kor min­den fontos egyénisége, mozga­tórugója elénk tárul. Emlékira­tokat, beszédeket, napilapokat vallat és idéz, állít és tagad, végig színesen, élvezetesen, így bontakozik ki az olvasó előtt ismét Sztálin 1941 -es tétovázá­sának, határozatlanságának súlyos következménye. 1953. március 5. Sztálin halá­la. Sokáig tartotta magát az a legenda, hogy az elkövetkező lázas, lüktető napokban a diktá­tor bizalmasát, a KGB rettegett főnökét, Beriját, Hruscsov sze­mélyesen lőtte agyon... Ez azonban nem felel meg a való­ságnak. Beriját csak 1953 vé­gén végezték ki. Az történelmi tény, hogy félreállításában — éppen Zsukov segítségével Hruscsovnak volt döntő szere­pe. Hruscsov 1953 szeptembe­rében följutott a hatalom csú­csára. Több mint tíz évig, 1964 októberéig volt az SZKP KB első titkára és 1958—1964 kö­zött miniszterelnök is. A Szov­jetunió óriási haderejű és űrku­tatási nagyhatalom, de ugyan­akkor — akárcsak ma, a pe­resztrojka napjaiban! — sokmil­lió ember küzd alapvető lét­szükségleti cikkek beszerezhe­tetlenségével. Hruscsov renge­teget utazik az országban. Gi­gantikus tervek születnek az Amerikát minden téren leha­gyó, bőséget ontó mezőgazda­ságról. Ám a megfoghatatlan „eredményt” a mai generáció is érzi... 1956 politikai bombája az SZKP XX. kongresszusa. Hruscsov híres beszéde a sztá­linizmus, a sze,mélyi kultusz le­leplezéséről. Ám még hosszú évek telnek el a kultusz híveinek háttérbe szorításáig. 1956 má­sik „bombáját" saját magunkon éreztük... Roy Medvegyev tö­mör ’megfogalmazásban Nagy Imréék letartóztatása és kivég­zése „indokolatlan kegyetlen­ség volt, amely szószegessel is párosult”. A Szovjetunió számos gaz­daságpolitikai melléfogását Hruscsov sikeres, sokszor vir­tuóz külpolitikával igyekezett ellensúlyozni. Színes eleven­séggel elevenedik meg előttünk 1959-es híres amerikai útja, de a kínai és a kubai válság is... Roy Medvegyev arra is talál módot, hogy az 1950-es, 60-as években kibontakozó új szovjet irodalmi élet jelentős egyénisé­Könyvespolc geit is (Paszternák, Jevtusen­ko, Szolzsenyicin stb.) elénk ál­lítsa. 1964-ben már egyre jobban látszik, hogy a „baljós turiszt”, a „nagy utazó” hatalma fokozato­san leáldozóban van. A 70 éves politikust vezetőtársai elsősor­ban a Szovjetunió gazdasági bajaiért okolták, s a Központi Bizottság Elnökségének októ­ber 13-i ülésén félreállították... Hruscsov e drámai fordulat után még hét évig élt. Nimbusza ma — mint a „peresztrojka atyjá­nak” — újra emelkedőben van. Igazi értékeléséhez, igazi meg­ismeréséhez, csakúgy, minta Szovjetunió e századi minden­napjaihoz — nélkülözhetetlen Roy Medvegyev könyve. És a történelem igazi fintora, hogy ma elsősorban azért értékelik, mert „jobb állapotban hagyta hátra országát, mint ahogyan átvette...” Azt hisszük, ilyen ér­tékeléssel minden politikus elé­gedett lenne— mais. Dr. Sipos Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents