Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-16 / 18. szám

1990. május 16., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Előtérben a szolgáltatások KFT. LETT A BALATONI MAHART (Folytatás az 1. oldalról) A svéd kapcsolat Úgy tetszik: a svéd gyárral szoros együttműködést tudunk kialakítani — folytatta. — A 125 négyzetméter vitorlafelületű Saturnus felújításához is ők szállították (no nem a szelet), a hajócsavart meghajtó lóerőket. Emellett forgalomba állítunk két 10 személyes, gyorshajtású kishajót, melyek taxiként teljesí­tenek szolgálatot. Úgy tetszik: a Mahart egyre erőteljesebben keresi az együttműködés lehetőségét az idegenforgalommal. Mindez persze nem új a nemzetközi gyakorlatban; a Bodeni tó part­ján például részvénytársasá­gokba tömörültek a szállodák, éttermek, butikok, hajók tulaj­donosai... „Külön-külön tenni a dolgunkat kissé szerencsétlen­nek tűnik” — mondta Szabó Sándor. — Arról nem is beszél­ve: ha minden érdekelt össze­fogna, lényegesen el lehetne nyújtani a balatoni szezont... — Eddig futotta saját erőből — kapcsolódott a beszélgetés­be Kapocs Ferenc. — A vasbor- dázatú hajók átépítése nagyon költséges, ezért csak abban az esetben érdemes megkezdeni a munkát, ha étterem, bár, kon­ferenciaterem kialakításával magasabb szinten eladható szolgáltatások teljesítésére vá­lik alkalmassá a jármű. Elsősor­ban a 650 személy befogadá­sára képes Beloiannisz es az egyaránt 400 fős Szentendre, Zebegény és Ercsi átalakításán gondolkodunk. Ehhez azonban tőkére lenne szükségünk. A kül­földi nem csak pénzt, hanem vendégeket is hozna magával. — Ezen a nyáron 26 személy­hajó, három vitorlás, és négy komp áll az utazók rendelkezé­sére — folytatta. — Tavaly 2 160 000 vendégünk volt; ezen a nyáron napi 96 járat közleke­dik majd a partok között. Saj­nos, a körülmények tarifaeme­lésre kényszerítettek bennün­ket (például az üzemanyagár­emelést sem tudtuk „lenyelni”). S hogy mit kínálunk cserébe a drágább átkelésért? 500 kilo­méter sugarú körben nem ha­sítják a hullámokat olyan szín­vonalú hajók, mint két egység­ből álló nosztalgiaflottánk, me­lyek rekonstruálása (ipartörté­neti, illetve közlekedéstörténeti emlékek) 6 és 9 millió forintba került. Bútorait, lámpáit, a teljes felszerelést nem a Tüzépnél vettük — külön-külön, darabon­ként kellett legyártatnunk. Ösz- szességében is komfortosabbá vált a hajóparkunk. Megrende­lésre pedig számos plusz szol­gáltatást vállalunk. Kétmillió utast várnak A forgalom zöme ezen a nyá­ron is a Siófok—Tihany—Bala- tonfüred háromszögben, illetve Fonyód és Badacsony között fog lebonyolódni. Siófokról afő- idenyben majd óránként indul­nak észak felé a hajók, a tó másik csücskében pedig na- onta 20 alkalommal fordul a atamarán. Figyelemre méltó egyébként, ahogyan Balaton- marián 5—6 éve dinamikusan növekednek az igények — idén már 220 személyes hajót kell itt forgalomba állítaniuk. S hogy hol-ho,va köthet ki a balatoni flo­tilla? Új kikötő egyelőre(l) nem kapcsolódik a forgalomba — s bár nem neveztek meg, úgy gondolom, a balatonaligai párt­üdülő mólója lehet a kérdőjel. A meglévő huszonkettő korszerű­sítésére az utóbbi három évben 65 millió forintot áldoztak. — Idén véget ér a kikötőre­konstrukció munkálatainak első szakasza — tájékoztatott Sza­bó Sándor. — Főképp a vízi­építmények állagának megőr­zésére fordítottuk eddig a pénzt. A következő periódus­ban remélhetőleg elkészülnek majd azok a beruházások is, melyeket majd észrevesz az utazóközönség. Ehhez 100 millió forintra len­ne szükség. Somogy megyé­ben 60 millió forintnyi munkát kellene elvégezni — ennek har­madát a leilei kikötőre költenék. Ezekre a beruházásokra is bő­ven akad(na) külföldi vállalkozó — főképp vitorláskikötők építé­sébe „szállnának be” Siófokon, Földváron, Szemesen és Lei- lén. Vajon kivel tárgyalhatnának? Az államigazgatásban ugyanis vákuum keletkezett. A szaki­gazgatás országos vezetőinek csupán napjai vannak hátra bársonyszékükben, a helyi ön- kormányzatokat pedig (úgy tű­nik) majd csak valamikor ősszel választhatjuk meg. Tán ez lehet oka annak, hogy most sem le­het tettenérni azokat a testüle­teket, illetve a mögöttük már ru­tinosan megbúvó vezetőket, akik felelősek e remek üzletek elszalasztásáért. Vajon végleg elmegy-e országunktól a nyu­gati beruházók kedve, ha látják ezt a „tanácstalanságot", s a rendeletek napról-napra törté­nő változását? A dolgozók bérbe veszik a hajókat — Négyszázan vagyunk csu­pán, s amikor egy új katamarán 60 millió forintba kerül, nem gondolhatunk arra, hogy önerő­ből lényegesen előbbre tudunk lépni — fogalmazta meg az ügyvezető igazgató. De azért bizakodunk; megpróbálunk bol­dogulni a saját eszközeinkkel. Ezen a nyáron például egy 100, illetve egy 140 utast befogadni képes személyhajót bérbead­tunk dolgozóinknak. Várható, hogy a jövőben csökken a me­netrendi járatok száma, a szol­gáltatásaink skálája azonban szélesedni, színesedni fog. — Nem elégszünk meg az­zal, hogy a kikötést biztosítjuk — tette hozzá Kapocs Ferenc. — Konténervécéket telepítünk, lassanként megoldjuk a hajók téli tárolásának gondját. Persze sokat kell még dolgoznunk azért, hogy a kikötőhöz közel parkolót, éttermet, akkumlátor- telepeket létesíthessünk a víz szerelmeseinek. De például Siófokon a pavilonsor tulajdo­nosai (ilyeneket telepítünk rövi­desen Boglárra és Lellére is) felajánlották: segítenek tovább csinosítani, szebbé, komforto­sabbá tenni a környezetet. — Azt szeretnénk, hogy a ki­kötők, sétálóközpontok a helyi társasági élet központjai legye­nek —vette vissza a szót Szabó Sándor. — Ehhez kérjük az önkormányzatok segítségét. Aki hajókázni akar, annak vala­hol parkolnia is kell gépkocsijá­val. Aztán megéhezhet, meg­szomjazhat, megkívánhat egy fagyalaltot, vagy éppen szüksé­ge lehet egy fürdőnadrágra. Mi úgy gondoljuk, hogy a környe­zet európaivá tétele nemcsak a mi ügyünk. Miképpen 1847 ta­vaszán Széchenyi István, úgy most az eddig is sok áldozatot vállaló Közlekedési Miniszté­rium, a Balatoni Intéző Bizott­ság és a három megye közös akaratára van szükség, hogy teljesíteni tudjuk feladatainkat. Czene Attila Megoldódik Kaposváron a sétálóutcái boltok egy részének ellátása. Belső forgalmi utat alakítanak ki a Múzeum utca környékén, így nem járnak majd a teherautók a díszburkolaton. A munkát az IKV végzi, várha­tóan még a nyáron elkészül a kiskockakővel lerakott út Fotó: Jakab Judit Uj posta Barcson ÁTADÁS JÖVŐRE Tanácskozik a Nemzetközi Iparunió A hétfői zárt ülés után kedden folytatta munkáját Budapesten a Nemzetközi Iparunió (IGU) és tagszervezetei: a Nemzetközi Kézműipari Unió (IFH), valamint a Kis- és Középüzemek Nemzetkö­zi Szövetsége (FIPMI) tanácsko­zása. A háromnapos konferen­ciához csatlakozva ülésezik fővá­rosunkban az Európai Közösség Kis- és Középüzemi Uniója (UEAPME) is. A Kisiparosok Országos Szer­vezetének és a Magyar Gazdasá­gi Kamara kis- és középüzemi tagozatának meghívására ha­zánkba érkezett szervezetek ve­zetői előadásokat tartanak a kéz­műipar, valamint a kis- és közép­üzemek Európai Közösségen be­lüli .működési feltételeiről, a réte­get érintő banki beruházási kér­désekről, valamint Kelet-Európa, ezen belül Magyarország kis- és középüzemeinek támogatásáról. A konferenciától a házigazdák — a kisiparosok és a kamarai tago­zat — azt várják, hogy megismer­jék az nyugat-európai oktatási rendszer felépítését, a kisvállal­kozók tevékenységét segítő bankrenszert, az érdekvédelmi szervezetek munkáját. Hazánkban jelenleg 170 ezer az egyéni vállalkozók száma. Emellett mintegy 40 ezren dol­goznak a kiskereskedelemben és 50 ezer gazdasági munkaközös­ség tevékenykedik. Barcson, — noha az átmenet ott is rányomja bélyegét a köz­hangulatra —, a tanács nem ódzkodik a szükséges dönté­sektől. Ezt bizonyítja, hogy nemrég arról határoztak: épül posta a Dráva-parti városban. E fontos közszolgáltatást mind ez idáig egy régi, úgyszólván szük­ségépületben látják el. Ez a szépen fejlődő városhoz mél­tatlan helyzet 1991-ben meg­szűnik. Ugyanis akkor adják át az új postahivatalt, amely az új városrészben a rendőrkapi­tányság tőszomszédságában épül fel és ahhoz stílusában is hasonlít. Az új hivatal, amelynek kivite­lezésére pályázatot hirdet a tanács, mintegy 40 millió forint­ba kerül. A költségeket részben a posta, részben a vállalatok adják. A tanács telekkel támo­gatja a közös ügy megvalósítá­sát. Az 1991 -ben átadásra kerülő épület azonban még csak az úgynevezett postaforgalmat teszi az eddiginél korszerűbbé Barcson. Hátra van a modern hírközlés megteremtése. Dr. Bencze Lajos vb-titkár szerint ez sem várat túl sokáig magára. A postaforgalmi feladatokat el­látó épületet már úgy tervezik, hogy emeletén helyet kaphas­son egy, a kornak megfelelő hírközlő központ. A beruházásokban nem bő­velkedő években bizony ese­ménynek számít az is, hogy megkezdődött Barcson egy tű­zoltólaktanya építése. Ennek nemcsak a tűzoltók látják a hasznát, hanem például azok is, akik a Béke utcában laknak. A tűzoltólaktanya építése mó­dot nyit arra is, hogy ebben az utcában megépítsék a szenny­vízcsatornát. Jól haladnak a kétnyelvű ok­tatás céljait szolgáló kollégium kivitelezési munkálatai is; az intézményt augusztus 15-re mindenképpen át akarják adni. Eközben — ugyancsak az új városrészben — egy általános iskola építését is tervezik. Hogy milyen is lesz végül az iskola, az attól függ, polgárjogot nyer-e Barcson a 8 osztályos gimná­zium. Ha igen, akkor az új álta­lános iskola ehhez kapcsolód­na. (Szegedi) A TÉT AZ ÚJ ÁLLAMMODELL (Folytatás az 1. oldalról) — Azt jelenti ez, hogy egyes diktatórikus reflexek tovább él­nek, s hogy a parlament dolga e törekvések korlátozása? A hatalom természete — Igen, ezt nem lehet csodál­ni. Nemcsak azért, mert negy­ven évig ezt szokták meg, egy­szerűen a hatalomnak ilyen a természetrajza. A hatalmon lé­vők könnyen elhiszik, hogy szé­pek és okosak. Ezért kell most ezeket a reflexeket visszafogni. Nem esett jól, hogy az este már néhányan olyan telefonhívást kaptunk, hogy miért nehezítjük a kormányzati munkát. Elmond­tam, hogy fiatal fejjel én már átéltem egy diktatúrát, és nem akarok még egyet. — Ebben a parlamentben nem a kis számú független kép­viselő jelenti a mérleg nyelvét, hanem az SZDSZ. Ha ők igent mondanak, a vitának már nincs tétje. — Azt remélem ez a félolda­lasság majd kiegyenlítődik. Ez a parlament a múlt rendszer tagadásával indult. A T. Ház egyelőre nemcsak a régi vörös­re érzékeny, hanem az új ró­zsaszínre is. Kezdetben eleve leszavazták, amit az MSZP ja­vasolt. A legutóbbi bizottsági ülésen már úgy vettem észre, nem kellett attól tartani, hogy ha valaki az MSZP-javaslatot elfo­gadja, rögtön vörösnek is tekin­tik. Idő kell a valódi parlamenti demokratizmus kialakulásá­hoz. A mérleg nyelve az SZDSZ — Az SZDSZ a ,,Springer- ügyben" addig igyekszik verni a vasat, amíg meleg. Végül is mit szeretnének elérni? — kérdez­tük dr. Pető Iván SZDSZ-ügyvi- vőt Nem mondanék „Springer- ügyet”, mert nem a céga fontos, hanem ami történt. Tisztázat­lan, hogy a cég milyen módon és kitől szerezte meg a lapokat, másrészt így egy monopólium jött létre. — Monopólium-ellenes tör­vény nincs még Magyarorszá­gon és ilyet visszamenőleges hatállyal alkotni nem is lehet. — Hatörvényesen, netán egy joghézag kihasználásával tör­tént, akkor tudomásul kell ven­ni. Ha jogtalan átjátszásról volt szó, tehát például olyan adta el, akinek nem volt a tulajdonában, csak rendelkezési joga volt, akkor meg kell kérdőjelezni. —Azt mondja néma Springer a lényeg. Önök mégis elzárkóz­tak az elől, hogy a témát a Max­well és Murdock lapok helyzeté­vel együtt tárgyalják... —Azok legális üzletek voltak. Mi nem a külföldi tulajdon, csak a módszer és a monopólium el­len vagyunk. Szó sincs a sajtó „megrendszabályozásáról” és arról, hogy az SZDSZ a megyei sajtót akarná. Nincs tartalmi ki­fogásunk a Springer-lapok, hanem csak a homályos üzlet ellen. Amikor Pető Iván meg­tudta, hogy a Somogyi Hírlap képviseletében kérdezzük hoz­zátette még: — Nem értek egyet a 19-es szobrok minapi letakarásával. A19-es vértanúkat nem ugyan­olyanoknak tartom — bármelyik oldalon álltak is — mint az ideo­lógusoknak emelt szobrokat. — Az említett szoborcsoport­ban ott áll Lenin alakja is. — Ez így is más dolog. Bármi­lyen eszmét szolgáltak is a ki­végzettek számomra elfogad­hatatlan és törvénytelen módon végezték ki őket. A forradalmá­rok szobrának önkényes leta­karásával — még ha az SZDSZ tagjai tették is — nem értek egyet. Végétért a választási kampány, most már konszoli­dált módon kell az ügyeket in­tézni. Kontra rekontra Az már csak természetes, hogy a honatyák tevékenysége nem nélkülözi az előrelátást. Ebből a szempontból is figye­lemre méltó volt Roszik Gábor képviselő levele, amelyben Isten igéjére való figyelésre, közös imádságra hívta a képvi­selőtársait. Az elcsendesedés azonban — lelalább is tegnap—nem tar­tott sokáig. Az államtitkárok jog­állásának és felelősségének szabályozására készült előter­jesztés vitájában nyilvánvalóvá vált, hogy a kétpárti alku által nem szabályozott területeken könnyen előfordulhat az éles vita. S a kormánypárt számíthat koalíciós partnereire. Dr. Hack Péternek (SZDSZ) azzal a fel­vetésével kapcsolatban, hogy a jelenlegi „kormánytalanságért” a kormnyalakítási megbízást kapott pártok a felelősek, dr. Torgyán József (Kisgazdapárt) — nem kis iróniával — megje­gyezte: őszintén sajnálja, hogy nem dr. Hack lesz az ideiglenes köztársasági elnök, mert akkor már bizonyára lenne kormány. A vita közben többen is felve­tették, hogy ideje lenne már va­lóban tartalmas kérdésekkel foglalkozni. Király Zoltán pedig felszólította a T. Ház vezérka­rát: a témától elkalandozóktól a mindenkori házelnök vonja meg a szót. Úgy tetszett, hiába a fi­gyelmeztetés. Egyelőre még csak azt nem sikerült kideríteni, hogy a több­párti kártyapakliban hány ász található. A kontra és rekontra megkülönböztetése már nem okoz különösebb nehézséget. Időnként elbizonytalanodva éreztük magunkat, mert nem tudtuk biztonsággal megállapí­tani, hol is vagyunk: az ellenzéki kerekasztal — immár nyilvános — politikai egyeztető tárgyalá­sain vagy a parlament ülésén. Képviselői ülésrend Ám a csatározások az újabb­nál újabb indítványok sem tud­ták csökkenteni a somogyi kép­viselők figyelmét. A korábbi megye szerinti ülé- si rend helyett saját pártjuk frak­ciójában foglalnak helyet a hon­atyák. A beszélgető körök sem megyék szerint szerveződnek. Ám ez senkit sem zavar. A mi képviselőink az új társa­ságban is jól érzik magukat. No, persze van előnye annak, ha egy-egy párt, egy-egy megyé­ben több képviselővel is rendel­kezik. így legalább párban ül­hetnek, mint Ficzere Mátyás és dr. Páris András az SZDSZ, Ist­ván József és Németh Béla a Kisgazdapárt, dr. Gaál Antal és dr. Ilkei Csaba az MDF képvise­lője. A többiek sem szomorkod- hatnak azonban magányuk miatt. Király Bélát, aki a függet­lenek maroknyi csoportjának tagjaként az első sorban foglal helyet, minden ülésszak előtt külön üdvözlik a fideszesek, Gerbovits Jenő csak kéznyúj- tásnyira van dr. Tarján László- nétól, dr. Sipos Imre pedig a hátsó sorból figyelheti a többie­ket. Horn Gyulának e ciklusban úgy látszik meg kell elégednie Hámori Csaba társaságával. Bíró Ferenc Lengyel János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents