Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-15 / 17. szám

1990. május 15., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 ,, A demokrácia nem tűri a kiszorítósdit” SZARAZ NYARAT ÍGÉRNEK A VIZESEK (Folytatás az 1. oldalról) —A bolsevik stílus — más szín­ben ugyan—továbbra is jelen van politikai életünkben. Miért gyó­gyulunk ki olyan nehezen ebből a betegségből? — Negyven év nagyon hosszú idő. Nem igaz, hogy ez idő alatt csak az idősebbek tanulták meg ezt a stílust. Akarva-akaratlanul, saj­nos, tovább is adták. A fiatalabb generáció túl sok ilyen mintát látott maga előtt, s most nehezen szaba­dul ezek hatásától. — Véleménye szerint milyen veszélyeket jelenthet, ha a baloldal teljesen kiszorul a politikai élet­ből? —Olyan demokrácia, amelynek nincs alternatívája még nem volt. Hogy az oldalakat minek nevezzük az jószeri vei közömbös. A „bal” és „jobb” elnevezések csak véletle­nül alakultak így, és korszakon­ként nagyon is viszonylagos volt a használatuk. A dolog lényege, hogy legyen választási lehetőség, amit megkövetel a politikai élet technikája és megkövetelnek a tár­sadalmi érdekek. Mindig kell le­gyen egy olyan csoport, politikai áramlat — ha úgy tetszik, pólus — amelyik azokat képviseli, akiknek nincs képviseletük. Az egész nép képviseletének kimondása és lát­szólagos megteremtése mindig a diktatúra egyik formája. Meglehet, amögött, hogy az MDF és az SZDSZ nem alakít nagy koalíciót, az a törekvés is áll, hogy kettejük jövőbeni politikai váltógazdasága eleve kiszorítsa a baloldalt. Ne fe­lejtsük el azonban, hogy az SZDSZ-nek is van baloldala. Én mindenesetre azt remélem, hogy az alternatíva a ma körvonalazódó­nál szélesebb lesz. — Az emberek többnyire nem eszmékre szavaznak, hatlem a va­lós vagy vélt érdekeiket megteste­síteni látszó pártokra vagy képvi­selőkre, ám itt is többnyire érzelmi alapon. — A széles tömegek politizálá­sában az érdek és az érzelem játsza a legnagyobb szerepet. Ezen nincs mit megütközni. Eleve elképzelhe­tetlen volna, hogy egy tízmilliós társadalomban mindenki tisztán racionális szempontok alapján és programokat mérlegelve adja le a szavazatát. Ez nem így történik. A különböző rétegekhez tartozók arra szavaznak, aki érdekeiket a legvonzóbban tudja kifejezni. Az érzelmi hangoltság Magyarorszá­gon most speciális körülmény volt. Az érzelmek zöme egyszerűen a múlt ellen és nem valami mellett nyilvánult meg. Ezek a most meg­határozó érzelmek a valódi érdeke­ket nem pontosan kifejező szava­zati arányokat hoztak.-— Mindazok, akiknek a korábbi rendszerben bármiféle anyagi vagy egzisztenciális sérelmük volt. eleve a szocialisták ellen szavaz­tak. Kire fognak szavazni a követ­kező választásokon azok, akiknek e gondjai a hatalomváltás után sem oldódnak meg? — Ok nyilván meggondolják, hogy ugyanarra szavazzanak-e, mint előbb. — Tény, hogy előfordult’, a pár­tok összefogtak az MSZP jelöltek lejáratására, s hogy ennek érdeké­ben az MSZP-t az állampárttal, képviselőiket pedig a kommu­nistákkal azonosították. Tény vi­szont az is, hogy a korábbi hatalom sem válogatott az eszközökben. Az ellenzéket például ellenségnek, sőt \.reakciósnak” minősítették. Min­dezek után mondhatjuk-e, hogy a politikában naivitás a, fair playt” számon kérni? — A politikát meg az erkölcsöt nem kell összekeverni. Ennek elle­nére régen gondolkodom azon, hogy a politikában mégiscsak van fair play. Ez akkor is igaz, ha ná­lunk ezeket az íratlan szabályokat sokszor nem tartották is be. A szo­cialista párt egészében véve méltó­sággal viselte el azokat a következ­ményeket, amelyek abból szár­maztak, hogy utódpártként indult. Ma az MSZP már legföljebb jogi értelemben tekinthető utódpárt­nak, de szellemileg, programját, eszmei hátterét és céljait figyelem­be véve semmiképpen. Ennek elle­nére sem vethető a többi pártok szemére, hogy kihasználták a for­mai „utódpárt” jelleget s az érzel­mi lehetőségeket, amelyek abból fakadtak, hogy az MSZP-nek vi­selnie kellett a múlt terheit. Én hi­szem, hogy a többi párt is valóban demokráciát akar, ha pedig így van, a politikai mérkőzéseken is egyre több példa lesz a fair playra és egyre kevesebb a kiszorítósdira. — Ón azelőtt sem tett lakatot a nyelvére, s vélhetően ezután sem fog. Autonóm személyiség, még­sem független képviselőjelöltkén indult... — Néhányan, mikor megtudták, hogy elvállaltam az MSZP-képvi- selőjelöltséget, ijesztgettek: „Hű mi lesz ebből?” Én mindannyiszor azt válaszoltam, hogy az elmúlt 30 évben jónéhányszor lett volna okom félni. Akkor ezt leküzdöt­tem. Most kezdjem el? Hát nem! —Köszönjük a beszélgetést. Bíró Ferenc Akaratlanul fültanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek, amikor a Hungarowork Külföldi Munkavállalási Iroda Kft. ügy­vezető igazgatója egy érdeklő­dőnek — történetesen egy sza­kácsnak — tízhónapos szerző­dést ajánlott egy olasz luxusha­jóra. A havi bér 400 dollár. Mint Földi Tamás, a kft. elnö­ke elmondta, cégüket tavaly nyáron hozta létre 12 millió fo­rintos alaptőkével az Országos Munkaerőpiaci Központ, vala­mint a Tescot azzal a céllal, hogy a külföldi munkára jelent­kező állampolgárokat szaksze­rűen közvetítsék, méghozzá üzleti alapon. Hogy ez mennyire sikerült, azt már az eddig eltelt rövid idő is igazolta. Jóllehet a külpiaci tevékenységet csak szeptem­berben kezdte meg a Hungaro­work és az egyéni külföldi mun­kavállalás-feltételeit is decem­berben könnyítette a kormány, a kft. márciustól önfinanszíro­zóvá vált. A frissen induló vállal­kozásokat kísérő problémák azonban őket sem kerülték el. Remélik, hogy az idén a köl­csönöket visszafizetik, s 1991­(Folytatás az 1. oldalról) A legkritikusabb helyzet Zse- lickislakon és Somogyaszaló- ban van. Az utóbbi településen egy mélyfúrású kút van, amely­nek a vízhozama az utóbbi években jelentősen megcsap­pant. A vizesek arra számítot­tak, hogy összekötik a várdai és a magyaregresi vezetéket; ez­zel kiegyensúlyozott vízellátást tudnak biztosítani. De nincs rá pénz! Zselickislakon a kút hibá- sodott meg. Néha még napi öt köbméter vizet sem adott. Most javítják, s amíg nem végeznek, addig tartálykocsikkal hordják az ivóvizet. Nagyatádon is gond van a vízzel. Nem a mennyisé­gével, hanem a minőséggel. Várhatóan az év végéig befeje­zik a vezetékrendszer mecha­nikus tisztítását, s végre végleg tiszta víz folyhat a csapokból. Egy jó hír a kaposváriaknak: nekik is lesz elegendő ivóvizük. Bóta László meghívta a vendé­geit az épülő csordahegyi öte­zer köbméteres víztárolóhoz. tői már nyereséget is termel­nek. Ez azért is figyelemre mél­tó, mert egyelőre nagyobb ará­nyú külföldi igény nem merült fel, és a hazai keresleti klientú­rát óvatosan építi ki a cég. Csak olyan külföldi partnert vesz komolyan, aki munkavállalási engedélyt is tud szerezni. A fej­lett világban ugyanis a munka­erőpiacot — a külföldiekkel szemben — többnyire törvé­nyek védik, s ez alól csak indo­kolt esetben, engedéllyel lehet „kibújni”. Az iroda a munkaerő-közvetí­tésért térítési díjat számít föl, ezt általában a munkaadó fizeti meg. Ha ez valamilyen okból nem oldható meg, akkor a köz­vetítői díjat a munkavállalótól kéri. A külföldön járó munkabér azonban nem megy keresztül az iroda kasszáján. A vállalkozás nem fix tarifával dolgozik: a munkaerő-közvetí­tés díja országonként és üzle­tenként változik. Ha, mondjuk, sokféle kívánalomnak megfele­lő műszaki szakembert, számí­tástechnikust vagy más kvalifi­kált munkaerőt keres a külföldi megbízó, akkor a Hungarowork Ez már eleve úgy épült, hogy alkalomadtán a drávai kavicste­raszról érkező vizet is fogadhat­ja. Mellette egy újabb tározót is fölépítenek. Ami viszont nem jó hír: a megváltozott hidraulikai viszonyok következtében Ka­posváron a zónahatárok módo­sítása miatt átmeneti zavarok lehetnek. Barcson az 500 köbméteres víztoronnyal vannak gondok. Statikai problémák miatt meg kell erősíteni az építményt. A Kaposterv elkészítette a terve­ket, s a DRV tárgyal a lajosmi- zsei termelőszövetkezettel a ki­vitelezésről. Ami viszont Barcs­ról jó hír: megszűntek a vízmi­nőségi problémák. Ugyanezt már nem lehet elmondani Mar­caliban. Bóta László úgy fogal­mazott: a város saját kútjainak vízminősége és hőmérséklete kívánni valót hagy maga után, így csak gyakori öblítésekkel lehet a vízminőséget tűrhető szinten tartani. Ezt azonban a rendelkezésre álló vízkészlet nem mindig teszi lehetővé. az egyhavi munkabér három­négyszeresét is elkéri. Kevés­bé keresett szakmák esetében viszont ellenszolgáltatásként fejenként körülbelül félhavi munkabért számítanak föl. Nem kérnek pénzt a jelentke­zők nyilvántartásáért, mert nem tartják etikusnak. Ma Magyar- országon ugyanis nem egysze­rűen elhatározás kérdése a kül­földi munkavállalás, azaz né­hány száz forintért nem vásá­rolható meg. Az igény jóval na­gyobb, mint a kereslet. Már mintegy háromezer jelentkezőt tart nyilván a cég. Az idegen nyelvet nem beszélőkkel nem tudnak mit kezdeni, így eddig csupán 65 jelentkezőt sikerült külföldre közvetíteni. Földi Tamás szerint a legke­resettebbek a különböző vas­munkások, a minősített he­gesztők, a marósok, az eszter­gályosok, a szájegyvezérlésű gépek programozói, a számító- gépes, az egészségügyi, illetve a vendéglátóipari szakembe­rek. Olaszul tudó ápolónőket, 19-25 éves angolul vagy ola­szul beszélő pincéreket, sza­kácsokat szinte azonnal kiköz­vetítenek külföldre. Nyárelőn természetesen szóba kerültek a DRV fürdői is. A csokonyavisontai, az igali és a kaposvári fürdőben drágultak a belépőjegyek. A legdrágább az igali fürdő. Szándékosan. A zsúfoltságot elkerülendő azt szeretnék a vizesek, ha a ven­dégek Igái helyett máshová mennének. Igái tanácselnöke ezzel persze nem ért egyet, de nincs mit tenni. Kétszázmillió forint kellene egy nagyobb fej­lesztéshez. Erre sincs pénz. Bár bíznak abban, hogy előbb- utóbb megjelenik egy „nagy­bácsi". Egyébként az csak apró bosszúság, hogy az igali fürdő hétfőnként továbbra is zárva van. Tovább javul a csokonya­visontai fürdő ellátása. Nem véletlen, hogy a külföldiek egy­re szívesebben keresik föl. Rossz hír Kaposvárról: a vízfor­gatót nem építették meg, így az 50 méteres medencét csak időnként használhatjuk. Nagy Jenő Országos ingyenkonyha- hálózatot hoznak létre Országos ingyenkonyha-há- lózat kialakítását tervezi a hát­rányos helyzetűek megsegíté­sére hirdetett akicóprogramja keretében az Orvosok Világ- szövetsége — mondotta Diener György, a hazánkban negyedik hónapja működő francia jóté­konysági szervezet magyaror­szági igazgatója. Kifejtette: a szegényprogram kezdeti lépé­seként, próbaként megnyitják az első ingyenkonyhát június elején Budapesten. A próba­üzem egy hónapig tart, száz személynek napi egyszeri étke­zést nyújt. A próbahónap ered­ményeként döntenek majd az országos hálózat megszerve­zéséről, arról, hogy milyen módszerben működjön az ét­keztetés. A mostani próba alatt 50 személy közös étkezdében kapja az ételt, ötven ágyhoz kötött betegnek pedig házhoz viszik. Az ingyenes étkeztetés megszervezésére a francia szervezet magyarországi kép­viselete számos magyar intéz­ménnyel, illetve testülettel vette föl a kapcsolatot, s kérte aktív közreműködésüket. Ennek eredményeként a Magyar Vö­röskereszt lett a társalapító. Koalíció és paktum Amikor közzétették a válasz­tások második fordulójának eredményeit, javában folytak már a találgatások, hogy a nyil­vánvaló nagy győztes, az MDF kit választ a tolongó „menyasz- szonyjelöltek közül. A korábban az SZDSZ-szel fraternizáló kis­gazdák már előre kikötötték maguknak (legalábbis) a föld­művelésügyi tárcát, mondván: ahhoz ők értenek a legjobban. A kereszténydemokraták szintén hajlandók voltak tárgyalni a koalícióról, és szelíden emlé­keztették Antall József éket arra a nem csekély segítségre, ame­lyet a párt nyújtott a voksolás második menetében. A „szám­la” tehát benyújtatott, s már úgy látszott, hogy innen kezdve minden úgy megy majd, mint a karikacsapás. Am ekkor „rob­bant a bomba”... Május elején váratlanul beje­lentették, hogy az egymástól kategorikusan elhatárolódó MDF és SZDSZ egyezségre jutott. Nem a kormánykoalíció­ról, ám lehetséges, hogy még annál is nagyobb horderejű do­logról van szó... A pesti szleng hamar elkeresztelte az ese­ményt Antall—Kiss-paktum­nak. A két vezető párt megegye­zésének lényege közismert már. A Magyar Demokrata Fó­rum beleegyezett abba, hogy a rivális párt adja az ország köz- társasági elnökét, a Szabad Demokraták Szövetsége pedig cserébe az eredetileg „neki jjáró” országgyűlési elnöki posz­tot ajánlotta fel. A miniszterelnö­köt eztán a parlament választja majd (méghozzá abszolút több­séggel), a minisztereket viszont a kormányfő javaslata alapján az államfő nevezi ki. Ez termé­szetesen nem mást jelent, mint hogy az SZDSZ nem is lesz annyira ellenzékben, hiszen beleszólása lesz a pozíciók elosztásába. A személyi ügyeken túl egy sor kardinális kérdésben kötött megállapodás fontosságát nem kell különösebben bizonygatni. Az oly sokáig hőn áhított de­mokrácia működése és az or­szág stabilitása szempontjából egyaránt rendkívüli jelentősé­gű, hogy a kormánypárt és a legerősebb ellenzéki erő alkotó módon képes együttműködni. A két pólus közé — jórészt mes­terségesen — ásott mély árok ezáltal már nem is látszik oly mélynek. A paktum hangsúlyozta: a két párt számít a többi politikai erő támogatására is. Szavakban ebben nem is volt semmi hiba, hiszen az MDF koalíciós part­nerei is belátják, hogy milyen fontos megállapodás született. Alig egy hét elteltével azonban felröppent a hír, hogy a keresz­ténydemokraták visszalépnek a kormányban való részvétel­től... Az értesülést még aznap cáfolták. A mindeddig vitatkozó kisgazdák tisztújítása is a párt soraiban érezhető fokozódó mozgolódásokra utal: a nyugta­lanság jele. A két kisebb koalí­ciós partner úgy érzi, hogy egy kicsit „átnyúltak” a fejük felett... így aztán könnyen előfordul­hat, hogy létrejön ugyan az MDF—kisgazda—keresztény- demokrata kormánytöbbség, ám az igazán fontos ügyeket az „árnyékkoalíció” (MDF— SZDSZ) fogja intézni. Vagyis: ha szabaddemokrata miniszte­rek (talán?) nem is lesznek, az SZDSZ-nek mégis jelentős be­leszólása lesz az ország irányí­tásába. A párt országos hírű szakembergárdájának felké­szültsége közismert már! Tóth Béla Szakács, programozó, ápolónő Kik számíthatnak külföldi munkára?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents