Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-03 / 7. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — HORIZONT 1990. május 3., csütörtök Ezüstplakett Hirosimából BEMUTATJUK A RETINA FILMSTÚDIÓT éve erősödött tervvé, amikor több filmemmel együtt tavaly májusban meghívtak New Yorkba, a nemzetközi Super 8-as filmfórumra. Itt én voltam az egyetlen magyar résztvevő, Az Alfa, Jerikó, Kuba című filmjeim vetítését követően az angol kurátor meghívott a londoni filmszemlére, s azóta már számos meghívásnak eleget tett a Retina. Mivel filmjeimmel az utóbbi években szerepeltem Japántól New Yorkig több fesztiválon és kísérleti filmes programon, úgy gondoltam, Hogy hazánkban is megalapozhatnánk egy műhelyt, egy fesztivált, ahol a teoretikusok és az alkotók újszerű módon találkozhatnának egy európai léptékű kulturális esemény kapcsán. A külföld és a szakemberek érdeklődése bátorított bennünket arra, hogy nemzetközi rendezvény szervezésébe kezdjünk. Hosszas, buktatókkal teli előkészületek után, szeptemberben végre megvalósult a Retina '89 I. nemzetközi kísérleti film- és vi- deoszemle, melyen az USA-tól kezdve Franciaországon át Nagy- Britanniáig számos országból voltak vendégeink. Hazánkban, de Kelet-Közép-Európában először volt ilyen szabású kísérleti film- és videoszemle. A kritikusok és a Független Média című londoni lap elismerően szóltak a találkozóról. A fesztivál véget ért, s azóta a konfliktus-enyhült. Úgy látszik, az idő megoldotta a problémát, s méltán reménykedhetnek abban, hogy ez a kapcsolat normalizálódhat. Jó lenne, ha mások is ész- revennék, hogy új utak kellenek a kultúrában, s olyan kapcsolatok, amelyeknek hasznát vehetjük. Ehhez elengedhetetlenül fontos a nyugati kulturális élet irányába nyitni. A Retina megtette a kezdeti lépéseket. — Megpróbálok Nyugat-Euró- pára olyan kaput tárni Szigetvárról, amely egy kisváros kultúrájában fontos mérföldkő. Olyan kapcsolatok kezdete lehet ez a vizuális kultúrában a Nyugat felé, amelyet más irányban, az iparban, a gazdaságban kellene megtenni. A művészet „vasfüggönyének" lebontásáig el voltunk zárva tőlük, de most bekapcsolódhatunk á vérkeringésbe. 130 nyugat-európai filmessel levelezek. Kapcsolatban vagyunk a bonni Experi rövidfilmező társasággal, a New York-i Exit Art művészeti csoporttal, a londoni Film Mackers CO-DP független filmes csoporttal, valamint Japánban a Film Mackers Field csoporttal. Csehszlovákiában a rozsnyói filmklubbal jók a kapcsolataink, bár ez a cseh forradalom előtt akadozott. Mindezt saját zsebemből finanszírozom. Az erkölcsi haszon jóval nagyobb annál, mint amit anyagiakban kapok. A jövőt tekintve nagyon sok elképzelésem és tervem van. Kialakítottunk egy archívumot a filmes és videós munkából, amely fontos tára lehet az avantgárd kultúrának. Film. Fantasztikus dolog. Szórakoztat, Felüdít. Bárhol talál otthonra, közönségcsalogató ereje van. De mi a helyzet a mostohagyerekként kezelt kísérleti filmmel? Ha most tréfás szófordulattal élnék, akkor annyit mondanék, hogy a helyzet évek óta változatlan. Vannak ádáz gyűlölői, akik idegőrlő népbutításnak titulálják, vannak, akik egyszerűen csak elsiklanak mellette, még mások hittel fordulnak felé, s életüket teszik fel a megvalósítására. Hisznek abban, hogy a nagymozik mellett egyre inkább megnő majd az igény a nonprófessional és alternatív anyagok készítése és forgalmazása iránt. Organ Nem mondhatni, hogy rengeteg munkájuk és erőfeszítésük fejében az elismerés özöne oly gyakran érné utol őket. Sőt! Sokukról még azt sem tudni hogy léteznek, pedig nem akármilyen sikereket mondhatnak magukénak. Nézzük csak! Szigetvár. A legtöbb embernek e név hallatán a következők jutnak eszébe: történelmi város. Zrínyi Miklós, törökök, s ha most azt is hozzáteszem, hogy Retina Filmstúdió, s a magyar amatőr film egyik legelső tevékenysége, sokan meredten néznek maguk elé, s megpróbálnak alaposabban visszaemlékezni a múlt minden mozzanatára. Igaz, múltja már van a stúdiónak, de ennek gyökerei nem török időkbe nyúlnak vissza, csupán 1982-re. Igazán független csoport ugyanis ekkor szerveződött Szigetváron, a Retina Kisgaléria nyomán. Profilja ma is a képzőművészeti-kísérleti film és annak határterületei. A társaság hat fiatalkorú és négy felnőtt taggal működik. A kezdeti lépésekre, majd az ezt követő évekre Hanczik János, a stúdió vezetője így emlékezik vissza: — 1982 óta foglalkozom filmmel és a képmobilizálhatóság problémájával. Sasvári Lászlóval és Pinczehelyi Józseffel kezdtem ekkor a munkát. Egy kis galériában mutatkoztunk be Retina néven, ahol fotókat, grafikákat, foto- grafikákat mutattunk be, hol engedéllyel, hol anélkül. Ezt idővel szűknek éreztük, s áttértünk a Super 8-asra, amellyel megkezdődött a képzőművészeti alkotás mozgása. Minden eszköz, mely a statikus alkotást elemelni képes önmaga bezártságából és mozdulatlanságát feloldja, érdekel, foglalkoztat. Erősen képzőművész beállítottságú vagyok. Az általános iskolában Zágon Gyula ismertette meg velem a klasszikus vizuális művészetet. Majd a későbbiekben Lantos Ferenc irányította a figyelmemet a 20-as évek avantgardjá- ra, s arra, hogy élőben is kell látni a művet. Mindig fel kell keresni a forrásokat, hogy az ismereteket alkalmazni tudjuk munkánkban. Az egész tevékenységnek az volt a lényege, hogy ebben a kisvárosban elindult egy avantgárd művészeti csoport. Ezzel egyidejűleg a folyamatos küszködés is a helyi vezetéssel, mert nem értették az avantgárdot. Értetlenség, közöny, szembenállás mutatkoAmeri-cana tett. Minden fontos számukra, ami a látvánnyal, mint mobilizált gondolattal foglalkozik. Szeretnék megtalálni a tiszta forrást és azt a szubsztanciát, melyet nyugodtan nevezhetünk filmművészetnek. Noha jó úton haladnak, mégis sok a buktató mind országos, mind helyi szinten. A kísérleti film és video bemutatkozási, forgalmazási gondokkal küzd. Fórumai szegényesek, alig támogatottak. Ráadásul képzetlen kritikusok rövidlátó bírálata uralkodik. Persze Szigetváron sem sokkal rózsásabb a helyzet. — Nálunk nagyon sokáig lekezelt volt az avantgárd irányzat.'A vezetők nem tájékozottak a vizuális kultúrában, ami a magyar közoktatás egyenes következménye. A képzés során nem fordítanak figyelmet arra, hogy sokrétű ismeretet sajátítsanak el. Persze, merész dolog részemről elvárni, hogy az avantgárd vizuális művészetekben jártas legyen egy városi vezető, de akarat sincs bennük. Sokan az önzés vágyával illettek, s egyfajta társadalmi távolállást próbáltak kialakítani velem szemben. A múlt évben például le akarták állítani a készülő fesztivált. . A Retina '89 elnevezésű I. nemzetközi kísérleti film- és videó- szemlére végül 1989 szeptemberében sor került. A helybeli vezetéssel kialakult konflilctus miatt ez volt az első nyilvános szereplésük Szigetváron. — A találkozó ötlete már régen megfogalmazódott, de csak egy Kubus zott részükről. Egy idő után belefáradtunk, ketten távoztak a csoportból, s azóta a tagság folyamatosan cserélődött. Nehezen birkózunk meg az anyagi támogatás hiányával. Példaként említem, olyan csoport nem részesül vámkedvezményben videóra, amelyik ezzel dolgozik. A másik gond, ami jelentős szerepet játszott a társaság szétszéledésében, a hely, a terem hiánya. A mai napig sem ajánlottak fel helyet a csoportnak —ahol dolgozni tudnánk —, pedig már európai hírűek vagyunk. így áz egyik szobámat neveztük kí stúdiónak. Bár a hely kicsi, támogatás alig- alig akad, az alkotások sorra születnek, melyek a világ bármely pontján dicsőséget aratnak. Gyakran lépnek fel az NSZK-ban különféle fesztiválokon, s Ausztriában az Unica-rendezvényen. New Yorkban három filmjüket mutatták be a Millennium moziban, maid Londonban is. Dél- Amerikában, Mar del Platán a magyar avantgárd filmet képviselték. Hirosimában az Ézsiás című filmmel ezüstplakettet nyertek. A filmnek olyan sikere volt, hogy Japánban több helyen bemutatták. Nem titkolt szándékuk a hollywoodi, populációt kiszolgáló, közönségcentrikus és az eladhatóságot célzó művek helyett megtalálni azt az utat, amelyet a film, mint művészet 1920-ban elvesziA tavalyi rendezvény folytatását 1990-ben tervezzük, s 1995- ben a világkiállításon is meg akarjuk szervezni. Komoly filmes, videós központot szeretnénk kialakítani. Ami a legfőbb! Szeretnék még nagyon sok filmet készíteni, meri életcélomnak tekintem ezt a munkát, hogy kielégítsem a bennem lévő szellemi igényt. Bánfai Tamars
