Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-14 / 16. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. május 14., hétfő Csődbe menni sem könnyű Beszélgetés Antal László miniszterhelyettessel (Folytatás az 1. oldalról) — Valóban azt mondtam, hogy ilyen döntés született, és ez igaz is volt, de most, a tetem- rehiváskor, mégsem érzem jól magam — kezdte a választ Antal László.—A kormány ugyanis kijelentette, hogy megsegíti a bankokat, ha azok megindítják a csődeljárást a nekik nem fizető vállalatok ellen. Meg is indult ilyen eljárás az Ikarusszal szemben, ám ekkor annak egyik partnere hirtelen mentőövet dobott neki, egy nagyobb összeggel megsegítette. Fogalmazhatok úgy is, hogy a segítőkész partner keresztbe tett a csődeljárásnak. Ez többnyire így van: jobbára mindig akad valaki — egy bank vagy egy üzleti partner—, amelyik kihúzza a pácból a bajbajutott nagy- vállalatot. — Nem arról van inkább szó, hogy a bankok nem igazán érdekeltek a csődeljárás kezdeményezésében? Hiszen akiknek hiteleznek, a nagyvállalatok, egyben tulajdonosai is a bankoknak. — Erről is szó van; egyre nyilvánvalóbb a kereszttulajdonlás képtelensége, és az, hogy a bankok számos ok miatt nem igazán érdekeltek a csődeljárás megindításában. A kereszttulajdonlásnál nyomosabb ok az, hogy amíg nincs csődeljárás, addig a bank hozzájut hiteleinek legalább a kamataihoz, ám ha a vállalat formálisan is csődbe jut, akkor a bank nemcsak a kamatnyereséget veszti el, hanem vagyonából is kénytelen leírni a behajthatatlan követeléseket. Ezért lépett be az a szabály, amelynek értelmében a bankoknak évente le kell írniuk behajthatatlan követeléseik tíz százajékát. — így azonban a fizetésképtelen vállalatok csak nagyon lassan mennek tönkre. Ha a kormány legutóbbi lépése, a bankoknak tett ígérete sem hoz valós megoldást, akkor mi lesz az érintett vállalatok sorsa? — Azt gondolom, hogy ezt az élet fokozatosan elrendezi. A szovjet export kényszerű visz- szafogása az idén 18—20 százalékos, de a gépiparban, ahol a termelés 30—40 százaléka szovjet megrendelésre készült, ennek súlyosabb a hatása. Az érintett vállalatok tehát valamit tenni kényszerűinek. Remélhetőleg átállítják termelésüket, és más piacokra próbálnak szállítani. — Rosszabb esetben csődöt kérnek maguk ellen ? — A vállalat vezetőinek érdeke a csőd elkerülése, ezért csődbemenetel helyett inkább lassan leépülés történik. Persze a csőd nem önmagában gyönyör, ne értsen félre, hanem csak annál jobb, mint ha a vállalat feléli vagyonát, és azután megy tönkre. — Tehát az várható, hogy a bajbajutottak lassan eladogatják vagyonrészeik. — Nem kell eladogatniuk, van ennél egyszerűbb megoldás is számukra, például az, ha bérköltségeiket az amortizációból fedezik. Ezzel nőnek a vállalatot terhelő adósságok, ami lényegében ugyanolyan, mintha vagyontárgyát eladogatná. Példának okáért: Magyarországnak x milliárd adóssága van, amit felfoghatok úgy is, hogy a magyar nemzeti vagyonon x milliárd jelzálog van. Ezért furcsa, hogy most beszélnek a nemzeti vagyon elherdálásáról, holott az már megtörtént. — Visszatérve a vállalatokhoz, lassú elhalálozásuk annyiban talán előnyösebb a csődnél, hogy csak mérsékelt munkanélküliséget okoz. Más, jobb megoldás nem lehetséges? — Néhány vállalat esetében valószínűleg lesz jobb is. Az, hogy egy létrehozandó állami vagyonkezelő veszi kézbe a vállalatot, megoldja legnyilvánvalóbb problémáit, és miután rendbehozta, kistafírozta, eladja valós tulajdonosnak. Mi javasoljuk az új kormánynak, hogy hozzon létre ilyen vagyonkezelőt. — Mit értsünk kistafírozá- son? — Ha maga el akarja adni az autóját, akkor előbb rendbehozatja, nem? így lehet eljárni azokkal a vállalatokkal is, amelyek erre még alkalmasak. Felszámolni legnyilvánvalóbb veszteségforrásaikat, megszüntetni legpazarlóbb anyagfelhasználásaikat, eltávolítani legtehetetlenebb vezetőiket, leválasztani felesleges funkcói- kat, ha kell, magukat a vállalatokat is részekre bontani. Sok mindent lehet tenni, hogy ezek a vállalatok eladhatók legyenek. A mérlegeikben szereplő bizonytalan tételek rombolják a vevő bizalmát, ezért mérlegeiket is rendbe kell tartani. — Mindabból, amit elmond, számomra az tűnik ki, hogy a veszteséges nagyvállalatok ügyében ez a kormány sem tudott semmi érdemlegeset tenni. — Ezt így nem mondanám. Abban valóban nem tudott semmire jutni, hogy a csődöket keresztül erőszakolja. Részben, mert maga sem volt elég eltökélt, részben mert sok ellenérdekelt partner van, részben mert nem vált a gazdasági etika részévé a fizetési fegyelem. Sehol sem veszik olyan rossznéven a nemfizetést, mint egy piacgazdaságban, ahol nem bíznak többé abban a cégben. Amit a kormány mégis tett, az az, hogy nyílttá tette a csődöt. , —Nyílttá tette? Ez mit jelent?, És miért érdem? — A szocialista export korábban is veszteséges volt az ország számára; aktívuma képződött, amit dollárbevételeiből kényszerült fedezni. Ezt azonban az exportőr vállalatok nem érezték, azok viszonylag jó helyzetben voltak. Most azzal, hogy a kormány visszafogta az exportot, nyílttá tettte a vállalati csődöt. Most az ország van kevésbé, és a vállalat van inkább csődben. Ez a helyzet pedig nyomást gyakorol a vállalatokra. Ha mondjuk 40 százalékkal kénytelenek csökkenteni exportjukat, akkor nyilvánvaló, hogy valamit tenniük kell, különben minden irányban fizetés- képtelenné válnak. — Talán csődöt fognak kérni önmaguk ellen? — Ez bizonyos helyzetekben kötelező lesz, de önmagában nem hoz megoldást. Elképesztő ugyanis, hogy a vállalatok ezt a kötelezettséget sem fogják teljesíteni, hiszen, mint említettem, a vállalat vezetőinek elemi érdeke, hogy elkerüljék a csődeljárást. Akkor viszont az államnak már lesz jogalapja, hogy fellépjen a vállalat ellen, amely nem teljesítette kötelezettségét, amit pedig a jogszabály ír elő. — Alighanem a tartósan veszteséges vállalatok ügyében is egyedül a normális piaci viszonyok hoznak majd generális megoldást. —Természetesen. A magyar gazdaságban a problémák, a felemás jelenségek olyan halmaza van, amit egy piacgazdaságban felnevelkedett szakértő meg sem érthet. De, mint említettem, egy állami holding néhány tönkrement vállalatot rendbehozhat és eladhat, ami esetükben megnyugtató megoldásnak ígérkezik. Gál Zsuzsa A Kapos Volán Ipari Kft. saját kárpitos műhelyében készíti az autóbuszokra, teherautókra az üléshuzatot és a teljes belső kárpitozást. Sőt külső megrendelésre is vállal munkát. Elkészült a vádirat Betörők jártak a nagyatádi papnál A BAJNOK: „A HALAKNAK KÖSZÖNHETEK MINDENT” Megyei horgászverseny Balatonújlakon Február elején súlyosan bántalmazták dr. Kisnemes Jánost, Nagyatád katolikus lelki- pásztorát. A most elkészült vádirat szerint — amelyet a vádlottakkal és jogi képviselőikkel is ismertettek — az 1957-ben született Petrovics Lászlót és az 1970-ben született Csonka Jánost — mindketten lábodi lakosok és munkanélküliek — társtettesként elkövetett rablás bűntettével és más bűncselekményekkel vádolják. Nem tud igazán szép dolgokat felmutatni az életútjából egyik sem. Petrovics vagyonelleni bűncselekmények miatt többször állt a bíróság előtt. Csonka Lajost ugyancsak több alkalommal ítélték el. Róla ezt írta az ügyész: „Csonka Lajos II. r. vádlott a debilites-imbecilli- tes határán lévő enyhe-közepes fokú gyengeelméjűségben szenved, mely állapota azonban nem zárta ki és nem korlátozta cselekménye következményeinek felismerésében, vagy a felismerésnek megfelelő cselekvésben.” De mit is követtek el februárban? Február 9-én este behatoltak dr. Kisnemes János Mártírok utca 1/a számú szolgálati lakásába, hogy kirámolják, amíg a lelkész istentiszteletet tart. Hosszasan lehetne sorolni, hogy mi mindent pakoltak össze. A vádirat szerint dr. Kisnemes Jánost 128 100 forinttal akarták megkárosítani. Házvezetőnőjét pedig 184 700 forinttal. A periratban szerepelnek aranytárgyak, dollárok és forintok is. A ház lakója korábban érkezett haza a házvezetőnőjével, mint a betörők számították. Dulakodni kezdtek. Petrovics László többször is megütötte a papot, aki komolyabb sérüléseket szenvedett. Petrovics beleharapott dr. Kisnemes János jobb kezének középső ujjába, a házigazda pedig belekarmolt támadója arcába. Az orvosi jelentések szerint a pap más sérüléseket is szenvedett. Megsérült a házvezetőnő is. „A bűn- cselekmények elkövetését bizonyítja Csonka Lajos II. r. vádlott részbeni beismerő vallomása, a sértettek és tanúk vallomása, a lefoglalt bűnjelek, a helyszíni szemle adatai, a felismertetési és szagazonosítási eljárás eredménye, az orvosszakértői vélemény.” A vádlottak az ítélethirdetésig előzetes letartóztatásban vannak. Nemcsak ezért a verekedésért és a betörés miatt kell felelniük. Egy másik nagyatádi ügy is a számlájukra írandó. Még decemberben behatoltak Bakonyi József né, Lőcsei utcai lakásába. Innen is jelentős értéket vittek el, amit a vádirat szerint ismeretlen körülmények között értékesítettek, vagy elrejtettek. (Nagy) Számomra a horgászversenyt még ma is egy 20—25 évvel ezelőtti élmény jelenti. A kisváros bajnokságára zeneszóra vonult fel a versenyzők serege, a parton egymás mellett helyezkedik el az orv- horgász-vadász és a polgár- mester (ebből is látszik, hogy a pecázás az egyik legdemokratikusabb sportág). Az 55-ös számú versenyző kettőt-hár- mat dobbant, s máris a horgon fickándozik a hal — a polgár- mester nagy irigységére. Gondolom, mindenki rájött már, hogy ez a horgászverseny nem nálunk, mégcsak nem is valóságban játszódott le, hanem a filmvásznon — és persze, hogy francia volt. Mert hol találni nálunk halakban bővelkedő folyót és irigy polgármestert? Ha nem is mázsaszám, de azért találtak halat szombaton a balatonújlaki horgászverseny résztvevői is. Igazi pe- cás időben rendezte meg a MOHOSZ Somogy Megyei Intézőbizottsága évadnyitónak is mondható versenyét, melyre 17 egyesület küldte el hat-hat fős csapatát. 102-en lógatták tehát rövid és hosszú botjaikat, köztük 17 nő es 17 ifjúsági korú horgász. Röviddel a start után kiderült, hogy az ínyenc halak ezen a napon a csontgilisztát és az árvaszúnyog lárvát részesítették előnyben. Igazi nagy fogás nem volt. Mindenki tudta, hogy ezért Száler Endre, az IB titkára a felelős, aki a halszállítmányokat és a könnyűbúvárokat az azonos időben rendezett újságíró horgászok versenyre irányította. (Munkatársaink szerepléséről még nem érkezett hír.) — Itt csak profik vannak — mondta — s nekik nem kell olyan segítség .„hogy búvárok akasztgassák horogra a halakat... Remekül érezték magukat a halak is—alig zavarták meg őket az evésben. Vidáman lakmározták a finom falatokat, s ha már unták egy-egy versenyző főztjét, kicsit odább úszkáltak. A horgászok persze optimisták voltak — lehettek is, egészen délig, amikor is a harang- és dudaszó a verseny végét jelezte. Nyeste János- né, a siófoki DRV versenyzője egy gyönyörű hallal sétált a mérlegeléshez: a küszök mintapéldánya lehetett talán hat centiméter hosszú is, súlyról azért nem tudunk hírt adni, mert a mérleg nyelvének kibil- lenésekor a tudósító diszkréten elfordította a fejét. — Lepréseli?— kérdeztem a hölgyet, aki ezért elárulta, hogy nem ez volt a legsikeresebb szereplése. A versenyen egyébként a kaposváriak és a siófokiak csillogták. Csapatban a megyeszékhely sporthorgász egyesülete győzött, második a siófoki, harmadik a marcali HE lett. Hölgyeknél a sorrend: első Tímár Imréné siófoki HE, második Egyed Lászlóné kaposvári SHE, harmadik Várnagy Józsefné Deseda HE, míg az ifjúságiaknál a kaposvári Szarka Norbert lett az első. A férfiaknál sokáig családi versenyfutás volt az első helyért, végül Szári Zsolt, meghajolt atyja tudása előtt, ám a célegyenesben a két kaposvárit megelőzte Látrányi László. A siófoki DRV horgásza csaknem öt és fél kiló halat fogott. A győztes szerint remek verseny volt: a hal evett, én ittam. Mindketten megtaláltuk a mértéket. Az egy liter célzóvíz — sörben — segített, hogy mindig megtaláljam a túlsó parton tanyázó keszeget. Köszönöm a halaknak a győzelmet. (Süli) május 14-től 17-ig farmervásárt tart a gyár klubtermében Nagy árengedménnyel! (110821) KONZUMBANK RT* KONZUMBANK RT értesíti ügyfeleit, hogy ismét emelte a letéti jegy kamatát Az éves kamat már 25.5%-os! Vásárolható: a Konzumbank Rt. kaposvári fiókjában: Kaposvár, Május 1. u. 7. (A kölcsönzőbolt mellett.) (149148)
