Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-14 / 16. szám
1990. május 14., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Diákbúcsú A szemek hiába mosolyognak, itt—ott vékonyka gyémántfolyam hazudtolja meg őket, a könnycsepp drágakőként csillan. Meghatódott tekintetek simogatják egymást, s a szíveket átjárja egy gondolat: valami jó elmúlt. Ballagás... Virágpompás ruhába öltözött tantermek, útravaló a tarisznyában, s messzecsengő szomorkás dal- ' lamok. A jövő azonban a múltból táplálkozik, s az iskolapadokban töltött négy év után e nagyszerű ünnep záróakkord, egy hol vibrálóan vidám, hol pedig izgalmasan borongós szimfónia utolsó hangja. Megyénk harminckilenc középiskolájának mondtak búcsút végzős diákjai. 711 gimnazista, 949 szakközépiskolás és 1903 szakmunkásképzős, illetve szakiskolás vonult a jól ismert • folyosókon. Szinte valamennyi intézményben egyszerre csendült fel a „Gaudeamus” dallama... S az „abszolutórium" után megkezdődik életük első nagy próbatétele: ma ismét padba ülnek a diákok, és az írásbeli, valamint június 4-től a szóbeli érettségin bebizonyítják, hogy a négy év mihez volt elegendő. Szombaton délutánra kiürültek a termek, az iskolák, s a négy év örömétől és küzdelmétől úgy búcsúztak a gyerekek, mint a virágoktól a fény... (Tamási) Gombás Endre és eM Soós György kiállítása Nagyatádon Benkó Sándor: azt hittem talán hatvanan jönnek el, s voltunk háromszázan eM Soós György: Mayall ‘88 Portrék a zene világából címmel nyílt kiállítás Gombás Endre és eM Soós György munkáiból szombaton Nagyatádon, a Solár Hotelben. T úl- zás nélkül állíthatjuk, hogy igazi show volt ezen a napon az alkotók és a Benkó Dixi- lend Bend jóvoltából. eM Soós György az Ofotért nagyatádi üzletvezetője — mellesleg kollégánk, hiszen a Nagyatádi újság fotóriportere — és szombathelyi kollégája Gombás Endre koncertek tucatjainak hangulatát próbálja felidézni. Két tehetséges fotósról van szó. Mindketten különböző kiállításokon bizonyítottak. Erről beszélt dr. Benkó Sándor is, akit a kiállítást követően kértem beszélgetésre. — Hogy történhetett meg, hogy egy világhírű zenekar egy kisvárost is felvállal. — Nagyatád valóban kisváros, de a kisvárosiasság mellett is sokat gyarapodott az elmúlt években. Itt van például a Solár Hotel. Úgy tudom, hogy sok elképzeléssel akarják fejleszteni. A világon mindenhol kialakulnak különböző szellemi, kulturális társaságok a nagyobb szállodák körül. így van ez a Fórum, és az Intercontinentál esetében is. Nagyatádon a Solár klub is létrejött gazdag zenei és művészeti programmal. Ennek köszönhető, hogy megnyílt ez a fotókiállítás. S ha már zenéről, zenészekről szólnak a képek, miért ne vállalhattuk volna el a kiállítás megnyitóját. Él bennem a vágy, hogy amit nemzetközi porondon elértünk, amit megtanultunk a nagyvilágban, -i— amire Ronald Reagen, az Amerikai Államok elnöke azt mondta, hogy egyedülálló —, megismertessük saját hazánk közönségével. Nagyon nagyok az adósságaink. Évekig a nagyvilágot jártuk csak és megfeledkeztünk a hazai közönségről. — Az előbb tanúja voltam annak, hogyan ostromolták meg dedikációkért a rajongói. Mitől van ekkora sikere? — Azt nem tudom, hogy miért szeretnek az emberek, Gombás Endre: Zsuzsa ‘87 de nagyon jólesik, hogy szeretnek. — Az imént lemezüket dedikálta két zenetanárnak is. Ha jól tudom, akkor ismeretségbe is kerültek. — Itt van például az egyes számú iskola kórusa, amelyik fellépett a kiállítás megnyitóján. Közben azon gondolkodtam, hogy egy tizenhétezer lakosú város, ki tud állítani 20—25 tagú gyerekkórust, s erre mindenki méltán lehet büszke. Ezzel a kórussal vállalni lehet a nemzetközi meg- a mérettetést is. Egy zenetanár lokálpatrionizmusa már ebben is nagydolog. — Mintha a pedagógust hallanám. A zenei kislexikonból csak az derül ki, hogy Benkó Sándor 1940-ben született, de arról már nem szól a fáma, hogy Benkó Sándor egyetemi tanár, a műszaki egyetemen. —Az teljesen más ügy. A világon semmi köze nincs egymáshoz a két dolognak. Legfeljebb annyi, hogy egy pallérozott elme jobban tud zenekart vezetni. — Benkó úr, hogyan érezte magát Nagyatádon ? — Nagyon jól. Isteni volt a közönség! Én azt hittem, hogy talán hatvanan jönnek el a fotókiállításra. S voltunk vagy háromszázan. Ez tényleg egy nagyon kellemes délután volt. Nagy Jenő CSÖKKENŐ ELSZIGETELTSÉGBEN „Nem vagyunk kevesebbek...” Mozgássérültek Nemzetközi Balatoni Találkozója Szilágyi András már jócskán túl van a második x-en. Ennek ellenére egyetlen napot nem ült iskolapadban. Nem tették lehetővé számára... — A barátaim tanítottak meg írni, olvasni is. — mondta a fiatalember. — No meg a saját érdeklődésem, tudásvágyam hajtott előre. De az iskola hiánya miatt máig nem tudtam rendszerezni ismereteimet. András súlyos mozgássérült, Romániában él. Hazájában eddig egyszerűen nem vettek tudomást sorstársainak problémájáról — az állam például egyetlen fillér támogatást nem biztosított számukra. — Pedig nem vagyunk kevesebbek, mint a többi ember — vallotta. — Az is példázza ezt, hogy most meghívtak bennünket ide, Siófokra, egészséges emberek közé. Persze nem ment köny- nyen sorsom elfogadása, eltartott egydarabig, hogy rátaláltam az élet nekem is értékes ajándékaira. Mindegyőnket másképpen lehet megközelíteni, bizonyos, hogy a roppant hosz- szadalmas segítő munka rengeteg szeretetet és türelmet igényel. Nekem most az a feladatom, hogy az itt kapott többletet, feltöltodést átadjam Romániában élő társaimnak. Szilágyi András a Mozgássérültek Nemzetközi Balatoni Találkozójára érkezett a Balaton- partjára. Rajta kívül 192-en töltenek itt 10 napot kirándulásokkal, szórakozással és tanulással. Igen, tanulással. Mert az idei, immár a 7. találkozón először tanítják az érdeklődőknek számos kézműves szakma mesterei az alapvető fogásokat. Bőrműves, fafaragó, szövő, fazekas és népi játékkészítő foglalkozásokon csodálkozhatnak rá a mozgássérültek eddig fel nem fedezett kézügyességén. Aztán megtanulhatják a számítógép kezelésének alapvető fortélyait is... Mint arról dr. Hegedűs Lajos, a Mozgássérültek Somogy Megyei Egyesületének elnöke tájékoztatott: az ügyesebbek később továbbfejleszthetik az itt felfedezett készségeiket, s napjaikat értelmesen és hasznosan kitöltő foglalkozáshoz juthatnak. — A találkozóval nem elszP getelni akarjuk magunkat... — Sőt! Arra szerettünk volna lehetőséget adni sorstársainknak, hogy egészséges emberek között mozogva ismerkedhessenek, barátkozhassanak egymással. Tanuljuk: miképp kell ilyen közegben élni — az egészségesek pedig azt, hogy hogyan kell nem sajnálni bennünket... Egy társadalom humanitását elsősorban azon mérhetjük le, hogy hogyan bánik fogyatékos tagjaival. A rokkantak emberi elszigetelődése ellen önmagában nagyon kévéséi segíthet az állami támogatás. Napjainkban azonban egyre több ember néz szembe önmaga gyengéivel és hibáival, s érez ily módon mind több megértést a fogyatékosok iránt. Mindezt megerősíti dr. Gadó Pálnak, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége főtitkárának véleménye. —A találkozón résztvevők számára egyébként nem megszokott az, hogy üdülhetnek — mondta. — Az emberi kapcsolatok mellett az országos szervezetek között is együttműködések szálai szövődnek, mely nagyon jelentős segítséget nyújthat a további munkánkban. Olyas országos szabályok elfogadtatásán gondolkodunk, melyek Nyugat-Eu- rópában már természetesek. Hogy ne épülhessen például olyan középület, melyet tolókocsival nem lehet meglátogatni. A járdák sem alkalmasak zömükben közlekedésre a mozgásukban különben is korlátozottak számára. Emellett főként szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozunk. Saját újságunk is van, melyben bemutatjuk az önrehabilitáció szép példáit, segítjük a társkeresést. De helyet kapnak benne mozgássérültek irodalmi alkotásai, vagy speciális hirdetések is. Ok megpróbálnak segíteni magukon. Az ismerkedési esten vérpezsdítő rock-and- rollra ropta egészséges, kevéssé vagy jobban sérült és tolókocsis. Tanulhatnánk tőlük. Czene Attila A Bartók Vonósnégyes Párizsban Rendkívüli sikerű koncert Rendkívüli sikerű koncertet adott pénteken este a párizsi Magyar Intézetben, a Bartók Vonósnégyes. A világ egyik legjobb kvartettjének ismert együttes előadására szűknek bizonyult az intézet nagyterme, sok zenerajongó maradt kívül. A műsoron Bartók I. Vonósnégyese, továbbá egy Mozart és egy Debussy kvartett szerepelt. A Bartók Vonósnégyes szombaton a Louvre koncertteremben lépett fel. Műsoruk érdekessége, hogy azon két kvintett is szerepelt Tabea Zimmerman brácsaművész, és Budapesti Nemzetközi Brácsaverseny győztesének közreműködésével.
