Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-07 / 82. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 7., szombat SORSOK A sikerélmény egy évtized múlva születik! Családi támasz nélkül A rablók álarcot viseltek. Marcona külsejük rettenetét kívánt kelteni; viselkedésükben azonban nyoma sem volt az idegességnek. Pedig tettüket világos nappal, kíváncsi bámészkodók szeme láttára akarták végrehajtani. És „természetesen" sikerrel jártak. Mi több: zsákmányuk mellé az élénk tetszés- nyilvánítást is odatehették. Hiszen csak móka volt. Felszabadult, kedves, gyermeki móka. A szőlősgyöröki nevelőotthon — új nevén: gyermekotthon — pedagógusai így nem kiáltottak rendőr után. A vidám mulatság oldotta az intézeti napok egyhangúságát... A hányatott életű fiúkról a nevelőkkel beszélgetek. — Gyerekeink szociális ösz- szetétele sokat változott az idők során — mondja Takács Ferenc, a nevelőotthon igazgatóhelyettese. — Kezdetben többségben voltak az árvák, félárvák. Mára ők vannak kisebbségben. Most két véglet jelentkezik: a rendezetlen családi háttérből származó és a jól szituált környezetből jövő tizenévesek. Sajnos, a többség csavargó, galeriző, érzelmileg sivár fiatalokból áll. A családi háttér is változó: az alkoholista, a börtönben ülő szülőktől kezdve, az értelmiségiig. — Az intézetben általános iskolai oktatás is folyik, a gyerekek azonban gyakran túlkorosai vagy nagy lemaradásokkal érkeznek az otthonba. Felzár- kóztathatóak-e idővel? — Naponta olyan nehézségekkel kell szembenéznünk, mint az általános viselkedési normák elsajátítása, vagy a tízéves tanuló olvasni tanítása, azonban egy dolgot kell szem előtt tartanunk — vallja Zsom- bok Lajos munkaközösségi vezető —: ezek a gyerekek nem attól mások, hogy mentálisan alatta vannak az átlagnak, hanem hogy hiányzik nekik a családi miliő, az érzelmi gondoskodás. Ebben az intézetben éppen ezért mindent az érzelmi nevelésnek rendelünk alá. Persze ez nem jelenti azt, hogy az oktatók nem tesznek meg minden tehetségeset a felzárkóztatásért; nálunk azonban „kirakat-órákat” nem lehet és nem is szabad csinálni. Az ódon kastély fenyőárnyas parkja kellemes látvány, egészséges is, de mindez kevés, hogy az itt élő gyerekek szellemét és életvitelét megfelelő mederbe terelje. A leghatékonyabb segítséget a pedagógusok személyisége jelentheti: munkájuk példaértékű lehet az értékrendjükben megbicsaklott tizenéveseknek. — Bennünket, az itt tanítókat sokan megszállottaknak tartanak — vélekedik Szegedi Istvánná iskolai igazgatóhelyettes, aki eredetileg ugródeszkának tekintette az ittlétet, de már tizenhét éve itt tanít. — Köztudomású, hogy a nevelőotthonban dolgozó tanárokat a társadalmi megítélés egy fokkal lejjebb helyezi el a többi kollégánál. Szerencsére azonban akadnak olyan pedagógusok, akik belekóstolva annak zamatéba, amit a korrekciós tevékenység jelent, valóban megszállottként űzik hivatásukat. S vállalják a többletmunkát. — Nekünk a cipőfűzéstől a lelki világig mindenben a szülőt kell pótolnunk — veszi át a szót StullerLajosné. — Mi nem írhatjuk be az ellenőrzőbe, hogy a szülő gondoskodjon erről vagy arról... Amikor régi tanítványainkkal elmerengünk a múltban, kiderül: részletesen emlékeznek az egyéni gondoskodás melegére. — Mi adhat sikerélményt az itteni pedagógusnak? — Alapvető sikerélményünk szinte minimális — vallja Takács Ferenc. — Talán tíz év múlva jelentkezik először, amikor egy-egy tőlünk kikerült fiatalember visszalátogat hozzánk, és érezhetjük, hogy erőfeszítéseink nem voltak mindig hiábavalóak. Állam az államban — mondhatnánk joggal a gyermekotthon titulusaként, hiszen e 120 fiatalt befogadó, fővárosi felü- gyeletű intézmény még elhelyezkedését tekintve is elszigetelt környezet a zömmel Budapestről beutalt növendékek számára. Kikerülésük után már a távolság is akadályt jelent a kapcsolattartásban; de így is előfordul, hogy esetenként lelejönnek... A hangulat fokozódik, a lambada vérpezsdítő ritmusa elnyomja a mikrofonhangot. A jelmezesek díjazottjai újra megmutatják magukat a publikumnak. Elke nővér és betege, a menyasszony-vőlegény páros és a többiek hamarosan levetik magukról a kölcsön kapott szerepet. Este már az eredeti „figurát" játsszák... Fűzi Ildikó * Alomfilm az ágy alatt A filmrendező és plakáttervező Lukáts Andor A kaposvári Csi- ky Gergely Színház kiváló művészét, Lukáts Andort, nemcsak a pódiumról, hanem a filmvászonról is jól ismeri a közönség. Az idei évad egyik legizgalmasabb drámájának, Puskin Borisz Go- dunovjának rendezője azonban már két kiruccanást is tett egy másik műfaj, a filmrendezés világába. — Izgatott a film, hogyan készül... 1980-ban ismertem meg a Balázs Béla Stúdió munkatársait. Lehetőséget adtak rá, hogy nem szakmabeliként dolgozhassam náluk. Alagút címmel készítettem el az első, egy és egynegyed órás filmemet, amely egy szürreális történet. A forgatókönyvet is én írtam, egy álmom hatására. A film központi problematikája a félelem, és az álom, meg a képzelet határán mozog a történet. — Kik voltak a szereplők? — A Csiky Gergely Színház művészei, kollégáim. A főszerepet a díszlettervezőnk, Do- náth Péter játszotta. Ő akkoriban annak a Halász Péter-féle csapatnak volt a tagja, akik jelenleg New York-ban dolgoznak. A magyar avantgarde atyja; Erdélyi Miklós alakította a másik főszerepet. — Zene volt a filmben? — Hogyne! Egy repetitív zenét komponált Csapó Gyula, Kurtágh György tanítványa. De volt benne egy indiai énekes is, aki önmagát kísérte dobbal és még sok, egyéb hangszerrel. — I zgalmas, újszerű alkotás lehet az Alagút. Miért nem hallottunk róla, miért nem láthatjuk? — A film a kutyát sem érdé-' kelte... Talán egy-két pesti vagy miskolci filmklubban bemutatták, és egyszer a kaposvári Mozimúzeumban láthatták a kollégák. A BB-stúdió csak a saját ügyeivel foglalkozik. — Ezek után volt még kedve forgatni? — Persze. Tavaly nyáron Álombalzsam címmel készítettem egy 4 szereplős áldokumentumfilmet. _??? — Azért áldokumentumfilm, mert írtam egy öt és féloldalas novellát, aztán elvittem a kéziratot különböző szociális otthonokba, és idős emberekkel olvastattam belőle részleteket. A film két főszereplője ugyanis egy-egy 90 éves férfi és nő, akik szerették egymást, ám a hábo-' rú szétszakította őket. A fiú keresi a lányt, de' nem találja. Mindketten magányosak. Egymásról beszélnek, hogy mit jelent a másik hiánya, és várják egymást. Párhuzamosan elmesélnek egy álmot, és itt lép be még két szereplő a történetbe... A fekete-fehér dokumentumfilmbe szövődik a két színes álom. Visszatérve az áldokumentum kifejezésre... Az egyik szociális otthonban egy 90 év fölötti bácsika olvasta a szöveget, és elkezdett zokogni. Számtalan ilyen dolgot átélt. Magában hordja az egész évszázadot. Együtt gyerekeske- dett Várkonyi Zoltánnal, párbajozott a királynőért... és sorolhatnám a történteket. Ő lett a főszereplő. Még most is megkeres, szinte minden héten. Egy 10 órás filmet készülök forgatni az életéről. Csak egy jó kamera meg lámpa kellene... A film bármikor levetíthető, de nekem kéne menedzselnem. Most otthon van az ágyam alatt, a dobozban. — Senki sem látta ? — Tavaly februárban mutatták be nagyon mostoha körülmények között, a játékfilmszemlén. Körülbelül negyvenen ültek a nézőtéren és négyszázan üvöltöttek a folyosón. A „szakma” is hasonlóan érdeklődött. Azért Asher Tamás és Babarczy László megnézte. Nekik tetszett. — És most? — Egy katasztrófafilm forgatásáról folytatok tárgyalásokat. Több partner is akadna, aki vállalná. — Ahogy én Lukáts Andort ismerem, ez sem a hagyományos értelemben vett ka- tasztrófafilm lesz... — Valóban. Saját inspiráció. Kelet-európai katasztrófafilm, amely egy ringlispílen játszódik. — Úgy hallottam, ön tervezte . a Borisz Godunov plakátját is. — Terveztem én már díszletet az Übühöz, a Mario és a varázslóhoz. Ugyanis valamikor díszlettervező voltam, és most jött egy Ötlet... — Ugye tudja, hogy meghökkentő? — Amikor a kollégák meglátták, hangosan röhögtek, mintha a Ludas Matyit nézték volna. Én csak tényszerű voltam. Mindenki azt lát és gondol bele, amit akar, vagy tud... Várnai Ágnes
