Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-07 / 82. szám

1990. április 7., szombat SOMOGYI NÉPLAP 7 KÖZELKÉPEK Kaszó kerítések nélkül A Kaszói Erdészeti Üzemigazgatóság vezető' je, Végvári Jenő okleveles erdőmérnök díszes prospektust tesz elénk. Német nyelven íródott a kísérőszöveg... No, de kezdjük talán előbb más­sal. „Kaszópuszta Nagykanizsától délre, Kapos­vártól délnyugatra helyezkedik el egy 16 000 hektáros összefüggő erdőterület közepén. Meg­közelíthető Nagykanizsa felől a 61-es útról Iha- rosberényből leágazó úton, Kaposvárról — a Balaton felől érkezve — a 68-as útról Segesdnél leágazva Somogyszob felé." — olvasom a tájé­koztatóban. Ebből tudjuk meg azt is, hogy Ka­szópuszta már egy 1784-ben készült térképen is szerepel a Dél-Somogyot borító erdőrengeteg közepén. ....a buckák között meghúzódó ősi l ápfoltjai jellegzetesek. A legnagyobb kiterjedé­sű — mintegy 100 hektáros — ilyen terület a Baláta-tó, amely természetvédelmi terület.” Természetvédelmi terület? Mindeddig a fotós kolléga sem juthatott be. A most is működő kis­vasúira sem Szánhattunk föl. Most megteheti az, aki vált egy négyforintos jegyet. Az igazgató, a 37 éves üzemmérnök ennek okát természete­sen nem tudhatja, hiszen két éve lett kaszói igaz­gató. Van még egy egykori erdész, aki mesélhet­ne, de őt nem ajánlják beszélgetőpartnernek. — A sokat emlegetett Bokor-könyvberf olvas­ható, hogy a Magyar Néphadsereg (akkor még ez volt a neve) egyik ezrede Czinege utasítására kerítést épített Kaszó 16 000 hektárja körül. Ez az ezred a nagyatádi harckocstezred volt. Igaz­gató úr, mekkora volt ez a kerítés? — Körülbelül 130 kilométer hosszú, aminek javarészét lebontották már. — Lebontották? Ez már csak azért is furcsa, mert egy szakember azt állította, hogy ennek komoly veszélyei lehetnek a dél-somogyi vadál­lományra. Egy zárt területen előbb-utóbb kiala­kul egy belterjes tenyészet, ami minőségromlás­hoz vezethet. — Honnan van az információjuk? — Ennyit titkolódzás után ez maradhasson a mi titkunk. — Csak azért kérdeztem, mert ez így nem igaz. — Arra gondol, hogy a közelmúltban itt arany­érmes trófeákat lőttek? — Igaz. — Es az is, hogy ezekért nem fizettek egy fil­lért sem? — Igaz, de mindig és mindenütt voltak ven­dégvadászok. — Ha már itt tartunk, akkor megkérdezném, hogy igaz-e, hogy Czinege úr helikopterről va­dászott Kaszón? Mert azt tudjuk, hogy helikop­ter-leszállópálya valóban van Kaszóban. — Ez fizikai lehetetlenség. A helikopter csak a fák fölött tud repülni, onnan pedig nem lehet vadászni. És a többi legendából ugyan mi az igaz? Kár­páti László vendégházvezető kísér bennünket a kaszói birodalomban. Egyebek között megmu­tatja a Czinege-lakosztályt is. Puritán, s egysze­rű — a nagy szállodákhoz képest. Igaz, hogy külön borospincéje volt (van), Az asztalon még ott a piros és a zöld telefon. Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy valaki rájöjjön, miért is kellett két telefon. Amikor az úgynevezett vendégház szo­láriumában és szaunájában jártunk, ugyancsak meglepő volt, hogy ott a telefon. Ugyan, minek? Az asztalról elcsencselt telefonkönyvből kiderül, hogy innen a helikopterpályát is fel lehetett hívni. Minek? Ki tudja! No, de menjünk vissza a lakosz­tályba. A nagy fölszereltségből csupán annyi luxusra futotta, hogy egy Szinnyei Merse Pál- festmény reprodukciója került az ágy fölé. Az előszoba, az úgynevezett tárgyalóterem sokkal ízlésesebben van berendezve. Rejtély: hogy miért éppen egy reprodukció jutott a legfonto­sabb lakosztályba, amikor elsőként itt voít mű­holdas adások vételére alkalmas antenna, szí­nes tévé... Raffay Ernő vezette azt az országgyűlési bizottságot, amely a Bokor-könyv körül kialakult botrányt vizsgálta. Ő egy választási beszédében állította, hogy egy tavalyi vadászaton a táborno­kok itt szövetkeztek a Németh Miklós által is említett katonai összeesküvésre. Nos, atény az, hogy nem volt ilyen tábornoki összlövöldözés — vadakra — Kaszón. Egyébként azt sem árt megjegyezni, hogy Raffay Ernő nem járt Kaszó­ban, legalábbis az utóbbi időben nem. — állítja Végvári Jenő igazgató. Pedig szívesen látták volna őket, hogy saját szemükkel győződjenek meg a tényekről. Merthogy Kaszó nem is olyan egyszerű ügy. Itt külön kellene választani a dol­gokat: van egyszer az erdőgazdaság, van a vadgazdálkodás, van a faipar és vannak az üdü­lők. Ez utóbbit már nagyon sokszor és nagyon sokféleképpen nevezték. Volt a katonai pilóták rehabilitációs létesítménye, aztán elkeresztelték a Magyar Néphadsereg 4-es számú üdülőjének. Ottjártunkkor, kint volt ez a cégtábla. Április else­jétől azonban már ez is az erdészet gondnoksá­ga alá tartozik. Aki járt az Utazás ’90 kiállításon, az találkozhatott már a kaszói prospektusokkal: nyitott üdülőközpont lett a „rejtelmes" település. Aki meg tudja fizetni áraikat, az akár egy eskü­vőt, vagy egy bankettet is megrendezhet itt. Kárpáti Lászlónak ehhez egyetlen megjegyzése volt: első osztályú színvonalon csak első osztá­lyú árakkal szabad dolgozni. A vendéglátó szakember szerint egyszerre nyolcvan embert tudnak fogadni Kaszón. (Pót­ágyakkal együtt kilencvenet.) Van egy korsze,- rűen felszerelt sportcsarnokuk, ahol azonban a kondicionáló eszközöket előbb-utóbb ki kell cse­rélni. Válogatottak voltak itt edzőtáborban. Ami­Miként készült ez a riport? Mondhatná bárki, hogy a magánügyünk. Fél évig talpaltunk azért, hogy bejuthassunk Kaszóra. Aztán egyik napról a másikra kide­rült, hogy nincsenek sorompók, eddig is betérhettünk volna. Bár így lett volna! Kaszóra még a huszonöt kilométerre odébb lakó tudósító is csak baráti kapcsolatok révén, szigorú inkognitóban léphetett be. írni termé­szetesen semmiről sem írhatott. Kaszó neve legendákat költött, pedig nincs ben­ne semmi különös. Vagy mégis? Ennek próbáltunk utánajárni. ről biztosan tudunk: a birkózók. Velük ugyanis ri­portot készítettünk abban az időben — Nagyatá­don. Kaszó tehát áll a maga nem kis egyszerűségé­ben. Nem véletlen hát, hogy sokan fenték a fogu­kat erre a területre, a Sefag vezérigazgatója ugyanúgy, mint a Siotour vezetője. A lényeg: a HM nem akar lemondani nyereséges vállalkozá­sáról. Ez a nyereség egyébként a Pénzügymi­nisztérium kasszájába folyik be. Más dolog, hogy a költségvetésen keresztül így-úgy visz- szaáramlik a tárcához. Az viszont igaz, hogy a kaszói üdülőközpontot a Siotour közreműködé­sével értékesítik. De a „birodalom” nem a Sio­tour tulajdona. Az idegenforgalom paradicsoma lehet Kaszó. * Mindenekelőtt jó minőségű útjai miatt. Ki tudja, hogy egy vadásziakhoz miért kellett ilyent építe­ni. A helikopter-leszállóhely is kamatoztatható — annak ellenére, hogy állítólag évek óta nem használták — hiszen ma már van olyan légitár­saság, amely hajlandó Ferihegyről helikopterrel elszállítani azt, aki ezt meg tudja fizetni. Vad és hal akad bőven. A horgásztóban nagyméretű halak vannak. Telepítették őket. Egyszóval a halandó nyugodtan jöhet Kaszóba. Legfeljebb nyugatnémet vadászokkal találkozhat, mert ők 1988 óta járnak már ide. Nagy Jenő riportja Kovács Tibor fotói

Next

/
Thumbnails
Contents