Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-02 / 77. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 2., hétfő Vállalkozók A siker jele: kézlegyintés, feljelentés Az biztos, hogy Magyarországon nincs olyan sikeres — vagy kívülről sikeresnek látszó — vállalkozó, akit néhányszor már föl ne jelentettek volna. Akinek milliói vannak, az gyanús, sőt... csaló, szélhámos, hazardőr. Átok reá és házkutatás, melyet diszkréten lakhelyellenőrzésnek neveznek. S miután az alsóneműk közül sem került elő a valuta, a hivatal visszavonul, s ha intelligensebb a dolgozója, esetleg elnézést is kér. A házigazda pedig ül felbolygatott fiókjai előtt és nem tudja, hogy mit tegyen: főbe lője magát, vagy leugorjon a félkész kerthelyiség tetejéről? Netán csinálja tovább, hogy holnap egy másik intézmény vesse rá magát, alázza meg, zsigerelje ki? Ha meghal, csak a családdal szúr ki: dolgozhatnak helyette is. Menjen külföldre, hagyja itt álmait, napi 16—20 órás munkával szerzett birtokát, bankkölcsönéit...? Különös emberek a vállalkozók. Magyarországon különösén. Érthetetlenül szemléljük magányukat, harcukat, szívósságukat. Különös emberek egy különös országban. Európa közepén olyan társadalomban, amely még nem tudja elviselni a másságot. Nem értjük, miért nincsenek velünk a biztos állami és szövetkezeti szférában. Nem értjük, miért kevés nekik a ma elért siker, miért akarnak naponta újat, miért vállalnak milliós bankkölcsönöket, kockáztatva esetleg unokáik jövőjét is. Nem tudjuk, nem értjük, •mert talán igazán nem is akarjuk. Elszoktattak bennünket attól, hogy mások akarjunk lenni. Attól, hogy merjük vállalni önmagunkat — azt, hogy minden ember más és más, és hogy az emberi lét értelme önmagunk megvalósítása. Akik vállalkoznak, ezt akarják. A regula alól jó kitörni. Még akkor is, ha ezernyi veszéllyel jár. A vállalkozás nálunk nagy kaland. Dicséret, elismerés ritkán jár érte. Csákány csipetnyi település a 7-es főúttól egy kilométerre, Somogy északnyugati részén. A Téglás családnak valószínűleg meghatározza jövőjét az itteni beruházás. 1986-ban vették meg a Lehner család uradalmi épületét, s 10—12 millió forintos költséggel felújították, bővítették. Három évig dolgoztak rajta úgy, hogy fizetett szakmunkások csak a legfontosabb munkákhoz jöttek. Ami ma itt látható, nemcsak Csákány büszkesége lehetne. Semmi sem utal extravaganciára; minden kellemes, kényelmes, esztétikus. A tetőtérben tíz kétágyas szobát alakítottak ki, hét zuhanyfülkés, három fürdőszobás. A földszinti étterem 70 személyes, a pincébe 40—50, a teraszon 50—60, a kerthelyiségben 250 vendéget tudnak egyszerre fogadni. Ha a hatmilliós tartozás nem szabna határt, Téglás Tamás a falut is vendégül tudná látni. Az egész család vendéglátós. A papa és mama — még innen az ötvenen — melegkonyhás üzletvezető, Tamásnak szakácsképesítése van. Télen négyen segítenek nekik, nyáron természetesen többen, hiszen májusban megérkeznek az első szervezett csoportok. Ez az időszak, bizony, a pangás jegyében telik; alig-alig jön vendég Zalakarosról vagy a környező településekről. A helybeliek pedig nem szívesen jönnek, mert át kellene öltözniük. A kényelem és nem az árak tartják őket távol a fogadótól. Téglásék persze „bedobnak mindent” holtszezonban, hogy ide csábítsák a vendégeket. Vámosi Jánost és az Old Boys együttest várják. Az igazi üzlet természetesen a nyár. A családfő újabb és újabb ötletekkel próbálja az idegenforgalmi hivatalok érdeklődését fölkelteni. Nemcsak a finom és olcsó ételekkel akarja vonzóvá tenni vendéglőjét. Lovastúrát, néptáncesteket, malacsültet, bográcsos gulyásfőzést, horgászatot szervez igény szerint, s közben tervezi a bővítést. Automata tekepályát, autómosót építene, s szeretne közreműködni a melegvíz hasznosításában is. Nyugati beruházók érdeklődnek a termálvíz iránt, s óhatatlanul kapcsolatba kerülnek Téglásékkal. A Leh- nerfogadó legalább egy kávéra becsalogatja őket. Szépek a tervek, lelkesek Téglásék, de a kiábrándító jelen gátat szab a fantáziának. Elég egy villanásnyi eltérés a beszélgetés fonalától, s máris a kedvezőtlen társadalmi környezet a téma. Ki támogatja ma a váltakozókat Magyarországon — a szónoklatokon kívül? Ők leilei házukat adták el, mindenüket beépítették ebbe a fogadóba (ez a lakásuk is), de a vizet, villanyt, háromszoros áron kapják. Telefonhoz százezer forintért sem jutnak (igaz, most nincs is ennyi pénzük). A bankok nem adnak kifutási lehetőséget; két év alatt kell milliókat visszafizetni, de tisztességes munkával képtelenség évente egymillió forint hasznot kitermelni. — Milliomosok vagyunk mondják rólunk, ez igaz, csak adósságban! Népszerűek vagyunk, de csak a vámosok előtt, akik előszeretettel kotorásznak intim holmijaink között. Nemrég így búcsúztak tőlünk: „Viszontlátásra”; de mi másokat: a vendégeket szívesebben látnánk. Vigasztalom őket, hogy hazánk hamarosan a tízmillió vállalkozó országa lesz, és akkor már ki figyel rájuk. Csak legyintenek — némán, búsan, lemondóan. Süli Ferenc A Kisosz-titkár a kérdőjelekről Van vállalkozói törvény, de nem tudják, hogy mit kell csinálni Az egyéni vállalkozásról szóló törvényt április 1 -tői kell alkalmazni. A Kisosz kezdeményezte, hogy ezt a törvényt ne tárgyalja addig az országgyűlés, amíg a kapcsolódó jogszabályok nincsenek készen. A végrehajtást szolgáló szabályok között lehetnek olyan információk, amelyekre a vállalkozóknak mindennapi tevékenységükhöz szükségük van. Kertész Rezső, a Kisosz megyei titkára mondta: — Kedden egy szakmai értekezleten vettem részt Budapesten. Megdöbbentünk, amikor kézhez kaptunk egy jogszabálytervezetet: mi ugyanis már a kész jogszabályt vártuk. Véleményem szerint amíg nem hirdetik ki, alkalmazni sem lehet. A végrehajtásról intézkedő terveket túlságosan liberálisnak ítélem. 1982-től éppen a fogyasd tói érdekvédelemre hivatkozva — a magánkereskedőktől legalább az általános iskolai végzettséget elvárták. A tervezet 24 tevékenységi kört sorol fel. A vendéglátóiparban például — ahol eddig 2—3 éves szakmába vágó gyakorlatot is el lehetett fogadni — most szakács, felszolgálói vagy ehhez hasonló szakképesítés kell. Arra számítottunk, hogy 100—150 személy kap majd vállalkozói igazolványt. Ezek az emberek csak szakképesítéssel rendelkező alkalmazott, vagy besegítő családtag foglalkoztatásával tudják megnyitni azt az üzletet, amelyet korábban családi vállalkozásként akartak üzemeltetni. A véleményük abban egyezett a Kisosz-titkároknak, ami a vállalkozás szabadságát biztosítja: ne a szakképesítés, hanem az alkalmasság legyen a mérvadó. Ezt pedig a vállalkozás elképzeléseinek valóra váltása biztosítja. Ha valamelyik beosztottnak van szakképesítése, akkor elkezdhető a vállalkozás. Az azonban semmiképpen sem szerencsés, ha a vállalkozónak van sok pénze, de általános iskolája sincs, hiszen hogyan tudja vezetni akkor például a pénztárkönyvet, s intézni a vásárlói reklamációkat. — Egyetértek, hogy a magánvállalkozásoknak teret kell engedni, de az ne történjen a minőség rovására. Ha több lesz a vállalkozó, élénkül a konkurencia, s ennek hatása egy idő után az árakban, a minőségvédelemben és a fogyasztói érdekvédelemben is megmutatkozhat. A törvény alapján egyszerűsödik az engedélyezési eljárás: három példányos vállalkozói igazolvány-űrlapot kell kitölteni: néhány adatot beírni, s a telephely, vagy a székhely szerinti tanács záradékolása után az az egyéni vállalkozó megkezdheti tevékenységét. Neki kell meghatározni, hogy milyen üzletkörben, milyen nyitvatartási renddel dolgozik. — Megyénkben jelenleg több mint 2300 magánkereskedő dolgozik, a Balaton-parton a legdinamikusabban. Az üzlettulajdonosoknál sokan azt tervezték, hogy az előszezont megnyújtva — már húsvétra kinyitnak. Kézbekaphatják-e ők ma, április első munkanapjain a vállalkozói igazolványt? —Ebben csak reménykedem — mondta Kertész Rezső. Eléggé szkeptikus vagyok abban, hogy a vállalkozói igazolvány-kérelmeket el tudják bírálni a tanácsok. (Lörincz Sándor) Kilencmilliárd THI-MO! ______________ A utóvásár Söechauban, (Ausztria) Fürstenfeld mellett, április 8-án. Mitsubitsu autók, mezőgazdasági munkagépek. Értékes tárgynyeremények sorsolása. Nagy szeretettel várjuk kedves magyar vendégeinket. (Rábafüzes határállomástól 26 km-re) (131783) l 1 1 , I É I I 1 Vegye igénybe a SZÖVAUT Zalai Üzemigazgatóságának szglgáltatásait^ — építőanyagkereskedelem ingyenes házhoz szállítással (gázszilikáttégla, födémbéléstest, cement, mészhidrát stb.) — tehergépjármű-javítás, vizsgáztatás, felújítás rövid határidővel (Ifa, Robur, Barkas, Zuk, Nysa) — CORROSTOP elektromos alvázvédő rendszer fölszerelése 5 év garanciával Érdeklődni: Zalakomár, Vasút u. 4. Tel.: 45,46 Nagykanizsa, Hevesi úti szolgáltatóház Tel.: 11-579 Telex: 12-701 I I SS I I (110126)J Nagyszerű hírrel örvendeztetett meg bennünket minap a televízió híradója. Gazdaságunk pozitív oldalát kiemelendő: hatalmas nyereségről számolt be, melyet az egyik kiváló bankunk ért el a múlt esztendőben. Kilencmilliárd forint nyereség. Ez már igen! — csettinthetnénk. Könnyen elképzelhető, hogy Somogy megye összes vállalata, üzeme, vállalkozása nem produkált ekkora eredményt a szűkös 1989-es évben. Azt is el tudom képzelni — sőt, látom lelki szemeimmel —, ahogy erre gondolnak ezeknek a cégeknek a vezetői is, s ösz- szecsapják tenyerüket az örömtől. A téeszelnök, aki 25 százalékos kamatra kap csak kölcsönt, hogy a vetőmagját meg tudja vásárolni, s végül az aszály csak 4—5 százalékos nyereséget engedélyez neki a növénytermesztésben. Vagy ahogy már nem tudja elnézni a tehenészeti telepen dolgozókat, hogy a trágyában térdig járva porciózzák az abrakot, s hiába, a gépvásárlásra is kölcsön kellene, de nincs fedezet a kamatokra. A magángazdálkodó is szeretné állományát fejleszteni vagy új vállalkozásba kezdeni, ám a mezőgazdasági kölcsön kamata durván háromszorosa az elérhető nyereségnek. A sort természetesen folytathatnánk tovább a vállalatigazgatón, a vállalkozó szellemű kereskedelmi cég igazgatóján át egészen a személyi kölcsönre szoruló állampolgárig. Mindenki tudja már, hogy a kamat megöli a vállalkozást. Jobb esetben még csírájában. S ekkor jön a Híradó a fent említett riporttal. Kilencmilliárd... Persze, még mielőtt felszínességgel vádolnának, én is hallottam a műsorvezető további kommentárját, miszerint a hatalmas nyereségnek „csak” mintegy a fele származik a kamatokból. A többit a jól működő vállalkozások hozták a „konyhára”. Arra azért kíváncsi volnék, hogy ezekbe a vállalkozásokba milyen alaptőkével ugrott bele a bank, s honnan származik a befektetett pénz? S ha már a kamatok alkalmat adtak arra, hogy vállalkozhasson a bank, azt miért nem közölték, hogy a nyereségek osztalékából ki részesül? Gyanítom, hogy a „bivalybürgözdi” téesz, amely végső kétségbeesésében kölcsönt vett föl, nem látja viszont a „befektetett pénze” osztalékát. Talán a takarékos emberek és vállalatok részesülnek ebből? Talán. A huszonnégy-huszonhat százalékos bruttó kamat, amit a letéti jegyek után fizetni tudnak, biztosan ebből a nyereségből származik. Ám amellett, hogy kínosan ügyelnek rá: az infláció nekik dolgozzon, s ez a pénz csak töredéke a kilencmilliárd forintnak, csak tovább mély íti a szakadékot a hitelből gazdálkodók és a pénzt megtakarítani tudók között. Jó, tudom, a farkastörvények... A kétkedő arcú műsorvezető befejezésül — a feszültséget enyhítendő — azt szánta poénnak, hogy e kilencmilliárd forintnak a fele természetesen a költségvetést gyarapítja. Ez igen megnyugtatott mindenkit, meg engem is. Ezek szerint a pénznek, amit a Bank így vagy úgy, de megtermelt, az állam magára vállalta az elherdálását. Bocsánat..., szóval az elosztását. Talán ebből a pénzből jut Ózd és Nagymaros mellett azoknak is, akik „összeadták”, „megfizették” vagy nevezzük akárhogy. Szóval nekik, a gazdálkodóknak, akik legalább néhány százalékos nyereséget fel tudnának mutatni kamatmentes befektetéssel... Varga Ottó
