Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-04 / 79. szám
1990. április 4., szerda SOMOGYI NÉPLAP 5 Kenyér tokaszalonnával — Ha belegebedek, akkor is elérem, hogy termelőszövetkezeti tag lehessek — csapott az asztalra immáron harmadszor Béla bácsi, hogy söre csak úgy fröcsögött szanaszét. — Az a gané Andris meg csak játssza az eszét, amikor nyikorgó biciklijén, olajfoltos munkásruhájában végigkerekezik a főutcán — üvöltött föl elkeseredésében. .— Sajnáltatja magát a gazember. Aztán kiderül, hogy kétszer annyit keres az a nyomorult traktoros, mint a jól menő Bala- ton-parti butikosok! Hát igen. Béla bácsinak van egy unokája, annak pedig jól menő divatüzlete Siófokon. Nyugati márkájú autón jár dolgozni, elegánsan él. Télen két hét síelés Svájcban, nyaranta egy hónap a francia Riviérán. Szégyellte is magát az öreg szülőfalujában. Egészen tegnapig. Mert tegnap (igen, hajói emlékszik, akkor ebéd után történt) megtudta, hogy a termelőszövetkezeti tagok tavaly átlagban kétszer annyit kerestek, mint a maszek kiskereskedők. Ő sem hitte volna, de pecsét is volt a hivatalos papíron, no meg aláírások is szép számmal. A kimutatást egyébként az adóbevallások alapján készítették szakemberek — ők meg csak értik a módját. — Szegény unokám, mennyit kell spórolnia, hogy a havi 5800 forintból fussa erre az életmódra—sóhajtott fel szomorúan.— Talán még kenyérre sem mindig telik neki... Az a gazember meg, amikor építkezett, tőlem könyörgött két vödör homokot, a felesége pedig még főzni is a mi csapunkról hordta a vizet, nehogy pénzbe kerüljön neki — horkant föl Béla bácsi. — Állandóan a tanács gyámügyiséhez jártak segélyért koldulni, merthogy egyik napról a másikra élnek. Igaz, jóravaló, dolgos emberek, az Andris nem is iszik — törölgette orrát az öreg. — De mennyit röhöghetett rajtam az az alávaló — dühödött neki újra. Ekkor döntött úgy: nem veszi bérbe a termelőszövetkezettől a szülei jogán neki járó 99 kateszteri holdat, hanem inkább megpróbál belépni a tagok közé. Az ott tejjel-mézzel folyó kánaán lehet: a dolgozók kétszer annyit keresnek (adóbevallásuk alapján), mint a butikosok! (Kiskereskedők, ne tűrjetek tovább! Mégiscsak lehetetlen állapot, hogy az óvónők, a pedagógusok, a kezdő mérnökök és orvosok is többet keresnek nálatok. Hát hol az igazság? Tehettek ti arról, hogy nyolczáz forintért kell adnotok egy trikót, háromezerért a cipőt, nyolcezer ‘orintért egy öltönyt? Nem, mindről csak a körülmények te- etnek. Rátok pedig az önzetlenek dicstelen szerepe jutott. Ne gürizzetek tovább 5000 forintért!) í,Tóth András (merthogy ez az Andris becsületes neve) termelőszövetkezeti tag tegnap este korán megvacsorázott. Egy karéj kenyeret evett tokaszalon- naval. Aprókat harapott, hogy tovább tartson. Aztán előhúzta overallja zsebéből a kéthasá- bos totószelvényt, amit dugi- pénzéből vett. „Csak meg ne tudja az asszony!” Szemöldökét összeráncolva, ceruzája hegyét meg-megnyalva, komótosan kitöltötte a sorokat, aztán gyorsan ágyba bújt. Hajnalban, mielőtt bemegy dolgozni a gépműhelybe, még meg kell etetnie a disznókat is. Fáradt volt, így hamarosan elaludt. Arról álmodott: ha megüti a főnyereményt, akkor megpróbál elmenni butikosnak. Szégyellné magát, ha tudná: mindössze 5800 (?) forintért irigykedik. Czene Attila niség a játékban, ám azt—tudjuk, rutinosabb is a színpadon — nem uralja. Örömmel láttuk, hogy a Jászai-díjas Kulka János is élvezi a szerepét XIII. Boldizsár király öltözetében és átváltozva udvara bolondjának viseletébe. Czelzel Gábor, a darab rendezője ügyesen választotta a mostoha szerepére Csákányi Eszter Jászai-dijast, akinek azonban halványabbra sikerült megformálni a rosszat megtestesítő figurát. (Különös viselete — hajkoronája — is közrejátszhatott abban, hogy visszafogottabbnak éreztük.) Á két mostohatestvért csupán néhány színnel jelenítette meg Kristóf Kati és Nagy-Kálózy Eszter. A szakács, takács, kovács jó ember szerepében Quintus Konrád megérdemelte a tapsot ugyanúgy, mint a két galambot megformáló Veréb Judit és Szűcs Ágnes. Torday Hajnal jelmezei a Kovács Zsuzsa és Kelemen József jelenete Csákányi Eszter és Lipics Zsolt Grimm-mesét idézik, noha a mozgásban sok szereplőt akadályoznak, Menczel Róbert díszlete ismét hozzájárul egy új előadás sikeréhez. Czeizel Gábor rendező újfent bizonyította, hogy képes ellátni feladatát, képes fölgyújtani képzeletünk lámpácskáját. Horányi Barna Fotó: Csobod Péter Operettgála Boldizsár király udvarában Hamupipőke A színházi évad bemutatói leperegtek előttünk, ám még számos előadás élménye vár a nézőkre, így A két Lotti helyett játszott Hamupipőke is számos délutánon idézi föl Grimm történetét, Fényes Szabolcs és Romhányi József földolgozásában. Jóleső érzéssel töltött el a gyereknézőtér zsivaja, ami az izgalom hőfokát jelezte. Színpadi csodára várnak! — ez lelkesítheti a társulat tagjait, akik szerepet kaptak a zenes mesejátékban. Olvasva a színlapot, még a Grimm-mese jut eszembe. A jelzők arról árulkodnak, hogy itt és most a jó és a rossz harcáról lesz szó. Hamupipőke: árva lány. Hétzsákné — a pénzes asszonyság —: mostoha. Aranyka — Gyöngyike: mostohatestvérek. A király és királyfi az, ami — de a szakács, a takács, a kovács, akit egy személy testesít meg: jó ember. És persze kell legyen a történetben rossz ember is, nem más ő, mint a pitvarmester. Fényes—RomA híres cipőpróba-jelenetben Kulka János Jászai-díjas és a címszereplő, Kovács Zsuzsa hányi átdolgozásából a galambok sem hiányoznák, akik a jótevők sorába tartoznak, mint a mesében... A színpadi történet megpróbálja nyomon követni Hamupipőke sorsát, úgy, ahogy azt Grimm megírta... Romhányi szövege — néhány játékos nyelvi fordulata — kimondottan ötletes, éppen ezért tetszik. Két nagyszerű színészi alakításra figyelhetünk föl: a címszerepet alakító Kovács Zsuzsáéra és Kelemen Józsefére, aki Gáspár királyfit testesíti meg a történetben. Tetszik a közzene, s egyszer csak megszólal Kovács Zsuzsa énekhangja, ami mesébe illő lenne, ha a zene nem csapna át egy operettgálába, aminek a helyszíne XIII. Boldizsár király udvara... Népszerű operettdallamok bárányfelhői úsznak át a mesejáték tiszta kék egén annak a kornak az illusztrálására, amelyben Grimm meséjét átgyúrták a közízlés(?) szellemében. Mert miért is ne hallja a gyerek Hamupipőkétől és szereplőtársaitól azt az operett-slágerlistát, amit a rádió naponta népszerűsít. Vajon a „De szeretnék boldog lenni” kezdetű dal marad-e meg a nézőben, vagy az álruhába öltözött királyfi és Hamupipőke tiszta, őszinte szerelmének—a gyerekeknek ez a kapcsolat életkoruknál fogva talán mást jelent, mondjuk barátságot — története, amelyben győz az igazság, és lehull a lepel a gonoszról. A két főszerepet játszó színész alakítása: élmény. Kovács Zsuzsa nemcsak szép énekhangjával képes mesébe ringatni a nézőt, hanem játéka is többnyire hiteles, amin átsüt ragyogó egyénisége. Kelemen József — Gáspár királyfi — talán egyenletesebben formálja meg szerepét, színesebb egyéNÉPI IPARMŰVÉSZEK ✓ TARLATA BUDAPESTEN A Népi Iparművészek Galériáját nyitották meg március végén Budapesten. A kiállítás rendezői a legkiválóbb népi iparművészek alkotásaiból válogatták össze a tárlat anyagát, és láthatók a közelmúltban kitüntetetteknek — a népművészet mestereinek — legújabb munkái is a bútorfestőtől a szövőig. A kiállításon szereplő tárgyak alaphangulatát a textíliák adják meg, amelyet szépen egészítenek ki a festett és faragott bútorok, kerámiák, valamint a fából, csontból és szaruból készült használati és dísztárgyak. A kiállítás április végéig tekinthető meg a főváros első kerületében található Szilágyi tér 6. szám alatt. A fájdalomról is szépen beszéljünk Gárdonyi Tibor festőművész kiállítása Megdöbbentően zaklatott, lendületes ecsetvonások nyomán, megnyugtató szép színekkel születik meg a harmónia Gárdonyi Tibor képein. A Kaposvári Galériában szombaton megnyílt kiállításán ennek a kettős hangulatnak és életérzésnek együttesében szemléltük képeit. Az 1958-ban T apolcán született művész több mint tíz éve fest. „Iskolákból nem tanultam.” — írja a kiállításra invitáló kis prospektusban. Az életét és munkáit meghatározó élményeinek gyökereit Lesenceto- majban töltött évei határozzák meg. És ami még nagyon mélyen érintette, az egy fiatal munkásnő, valamint édesapja halála. Gárdonyi Tibor rendkívül érzékeny festő. Már-már a végletekig elemzi az emberekkel való kapcsolatának negatívumait, és mint ahogyan az az utóbbi három év festményeiből is kiderül: a nyugalmat a természetben keresi és leli meg. Ám bármennyire is lelket üdítő a füvek, fák látványa, mégis ott érezzük a tubusból felkent erőteljes ívek játékában azt a feszültséget, melyet feloldani csak a megbékélés, a teljes harmónia tudna. A hideg színek, kékek, zöldek tömegébe be-bevillan a fekete, vagy egy feketének tűnő sötét árnyalat. A göcsörtös fa barnából narancs- sárgába „izzó”, masszív törzse az akarat, a kitörnivágyás szimbólumaként jelenik meg. S milyen rendhagyó, hogy Gárdonyi Tibornál a fájdalom emlékképbe való sűrítése (Apám halálára) a vörös és a terrakotta színek együttesében jelenik meg! A több évig díszlettervezőként dolgozó festő képei kevés figuratív elemet tartalmaznak. Ahol rejtetten mégis megjelennek a növények, vagy egy-egy emlékkép részeként — például a templom —, ott is szerves egységet alkotnak a környezettel és csak távolról szemlélve rajzolódnak ki előttünk. Várnai Ágnes A Zrínyi Kiadó 1990-es tervei A Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó a honvédség megváltozott szerepének megfelelően elsősorban a nemzeti értékeket kívánja közrebocsátani; a Honvédelmi Minisztérium bizonyos megrendeléseit kielégíti, a hadseregen belüli nevelőmunka segítését természetesnek tartja — hangsúlyozták a kiadó 1990- es elképzeléseiről tartott keddi tájékoztatón. Az idén 43 mű kiadásáttervezik 911 ezer példányban. Legrangosabb tudományos vállalkozásuk, a Zrínyi Könyvtár sorozat — a névadó életművének bemutatása — idén a negyedik kötettel jelentkezik. Folytatják a két éve elindított, a két világháború politikus, közéleti és katonai személyiségeit bemutató Sisak es cilinder sorozatot, amely idén négy könyvvel bővül. Továbbra sem feledkeznek meg a kortárs magyar szerzőkről, az ünnepi könyvhétre kiadják Sarusi Mihály Hanyattúszás és Takács Tibor Tatárcsillag című munkáját.
