Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-20 / 92. szám

6 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 20., péntek UFO — ÚJAT SZERETŐ FIATALOK OLDALA A tréfa sikerült Április elsejei Trabantok Azt hiszem, Magyarországon mára kritikus méreteket öltött a gépkocsiínség. Az autóhoz ju­tás vágya annyira elhatalmaso­dott sok emberen, hogy a leg­képtelenebb dolgokra is hajlan­dó, hogy kocsitulajdonossá vál­hasson. Erre igen jó példa volt a múlt számunk „pályázata”, az Autót nyerhet, aki ügyes című írás, melyre csaknem negyven meg­fejtés érkezett. Félreértés ne essék, nem azt akartuk felmérni, hány ember akar tűzön—vízen át autóhoz jutni. Nem. Csupán — mint azt a feleimben jelezni kívántuk — áprilisi tréfa volt. Április elsejére íródott az a kis tréfa, és igen sokan beugrottak. Ez nem is baj, hisz tulajdonkép­pen ez is volt a célja. Mindene­setre az meglepő, hogy senki sem csodálkozott azon, mikor azt olvasta, hogy a Nissan konszern és a General Motors beolvad a Trabant művekbe. Az sem meglepő úgy látszik, hogy ezután a japán és az amerikai autócsodák a Trabant karos­szériájában kerülnek piacra. Nem ütött szöget senkinek a fejébe? No de sebaj, ha már érkeztek megfejtések, akkor értékeljük ki azokat: Nagyon sok levélírónk úgy gondolta, elő kell venni a szak- irodalmat, vagyis valamiféle Trabant prospektust. így aztán legalább tizenöt „megfejtés” szóról szóra ugyanaz. Másfajta a gyújtás, az akkumulátor, a fő- tengelyszimering, a karburátor és a fogyasztásmérő is megje­lent. Volt, aki saját kútfőre, illet­ve megfigyelésére támaszko­dott, és másfélének ítélte a műszerfal kiképzését, az ablak­mosórendszert, sőt még az ülésállító kar elhelyezkedését is. Őszintén szólva én magam nem hittem volna — igaz, soha nem volt Trabantom —, hogy ennyi minden megváltozott a ránézésre ugyanolyan régi és újabb autócsodán. A múlt számban feltett kér­désnek azonban volt egy máso­dik része is, valahogy így szólt: az egy Trabant — gázfröccs alatt kibocsátott mérgezőa­nyag-mennyiség hányszorosa a titkos arab vegyifegyvergyár készítményei hatóanyagtartal­mának? Erre mindössze két választ kaptunk. Egy Trabant-tulajdo- nos hölgy szerint nincs különb­ség a kettő között. A másik megfejtés telefonon érkezett és így hangzott: Uram csak tippel­ni tudok: négyszerese! Boldog áprilist kívánunk ked­ves olvasóinknak! A szerkesztő ' \ A világ legkisebb video­kamerája A japán Victor vállalat a jokohamai üzemében mutat­ták be április 10-én a világ legkisebb és legkönnyebb videorendszerét. A képen látható tenyérnyi, 160 gram­mos CCD-kamera és az 530 grammos S-VHS-C képmag­nó egy LCD monitorral, óan­goléval és teleptartóval egészül ki teljes rendszerré. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) POP-MUZLI Hírek; KONCZertek és egyebek Magyar előadók: 1. Délhúsa Gjon: Csavargó 2. Demjén Ferenc: Szabadság vándorai 3. Step: Ciao 4. Bikini: Közeli helyeken 5. Szandi: Kicsi lány 6. Exotic: Trabant 7. Zoltán Erika: Csak neked 8. Bonanza Banzai: Induljon a banzáj 9. Első Emelet: Vadkelet 10. Éget a vágy Külföldi előadók: 1. Bon Jovi: 111 betherefor you 2. Madonna: Dear Jessy 3. Holly Johnson: Americanos 4. Roxette: The look 5. Bros: Too much 6. Queen: L want i all 7. Sam Brown: Stop 8. Kaoma: Dancado lambada 9. Phil Collins: Nojacket required 10. Big Fun: Blame it on the Boogie A harmadik slágerlistát e héten a kapos­vári József Attila könyvesbolt hanglemez­osztályán állították össze. 1. Exotic: Trabant 2. Ossián: A rock katonái 3. Pop-Tari-Top 4. Napoleon BLD: Mennyből az angyal 5. Szandi: Kicsi lány 6. Roxette: Look sharp 7. Joe Cocker: 8. Pink Floyd: Meddle 9. Beatles: 10. Bros: The time Nyertesek: A József Attila könyvesbolt ajándékát, Nat King Cole Unforgettable című albumát Németh Zoltán balatonke- resztúri olvasónk nyerte. Az UFO ajándékát, a Pop-Tari-Top 89' lemezt Bilkei Anita polányi levélírónk kap­ja­Gratulálunk és várjuk a leveleket a slá­gerlistákkal! Óriási sikert hozott Koncz Zsuzsa tur­néjának utolsó pesti állomása a Kerté­szeti Egyetem Klubjában. A jó másfél órás buli végén számtalan ráadást adtak Zsuzsáék, majd hullafáradtan az öltöző­be vonultak. Én is bementem velük, és már mindenféléről beszélgettünk, ami­kor Zsuzsa — miután hírnök jött és kö­zölte kint még mindenki a helyén áll és kiabálja, hogy vissza, vissza—úgy dön­tött, kimennek még egyszer. Szegény Bornai Tibor majdnem alsó­nadrágban jelent meg a porondon és út­közben még bem utatott egy világszámot „cipőfűzés futás közben” címmel. A színpadon némi meglepetés várta a társaságot, a Roadok ugyanis félig le­bontották a „motyót”. Miután Márton Andris visszaszerelte a cineket, a töb­biek pedig „bekötötték” magukat, rajta! Kertész leszek, fát nevelek, a kelő nap­pal én is kelek... kontroll hangfalak és próba nélkül, de tökéletesen. Bravó! Ez a turné tehát véget ért, egy másik viszont éppen most kezdődik. Egy „fia­tal, tehetséges” trió indul országjárásra, Lerch István, Karácsony János és Solti János. Nem semmi. Pláne, hogy a reper­toárba egy-két Loksi is belefér. Ha már a turnéknál tartunk, szólni kell a Demjén-csapatéról is, kissé elégedetle­nül! Egyszerűen csalódott vagyok, és azt hiszem, nemcsak én. A műsor gerincét a Szerelemvonaton kívül ugyan ajól ismert és szeretett V’ Moto-Rock nóták adják— vajh’ miért is kellett feloszlatni ezt a zene­kart?—, csak régen, Herpai Sándorral és Lerch Istvánnal mintha jobban szóltak volna. Ez persze relatív, de az, hogy Rózsi sajnálatosan messze van a csúcs­formájától, az tény. És ez baj. Pontosab­ban nagy kár. Persze az élet nemcsak turnékból áll — bár hamarosan indul majd a KFT-é, az Ossiáné, az Első Emeleté és másoké is —, hanem többek között lemezkészítés­ből is. (Már legalábbis zenészéknél.) Egyebek között ezzel foglalatoskodik most a KFT, a Pa-Dö-Dö, a Pokolgép és az Edda is. No meg a régi sikerek felidézéséből is. Hál’ istennek. Erre készül az Edda — Slamóval, Csapó Gyurival, Zsöcivel és „bakancsokkal”, — valamint az egykori Karthago is. Már szinte hallik az elefántdübörgés. Márton György Boksz a discóban Közeledik a nyár, a Balaton- parti diszkókban minden bizony­nyal már a szezonra készülőd­nek. A zenén kívül eddig nem sok látnivalóval kényeztették a kö­zönséget hazai diszkósaink, ám a konkurenciaharc idén már min­den bizonnyal őket is rákénysze­ríti, hogy különböző vendégcsalo­gató fogásokhoz nyúljanak. Ehhez szeretnénk nekik egy tippet adni. Az osztrák diszkósok egyik ilyen vendégcsalogató ötle­te, hogy olyan show—műsort ren­deznek a tánc szünetében, mely­ben félmeztelen lányok bokszol­nak egymással. A felvétel egy Graz melletti falu diszkójában készült, ahol remél­hetőleg magyar diszkósok is megfordultak már. Lehet, hogy az ötlet nyáron már nálunk is megva­lósul? A kesztyűt mindenesetre fel kell venni! Fésületlen magánügyek Tízéves voltam, amikor a szüleim elváltak. Már előzőleg szorongásos, szomorú kis kö­lyök voltam, megéreztem, hogy valami baj lesz, bár pontosan nem tudtam, miért az állandó feszültség otthon. Apa elköltö­zése után megkaptuk a tartás­díjat. De ő többé nem törődött velünk. Ezután anyu még éjjeli műszakot is vállalt, hogy eltart­son, persze, rám nem maradt ideje. Egy fiatal szomszédasz- szony, éppen gyesen, reggel, amikor anyám már vagy még munkában volt, bejött, fel­ébresztett, megreggeliztetett, uzsonnát pakolt és iskolába indított. Amikor hazajöttem ebéddel várt, velem is törődött a saját kis csecsemője mellett, a házi feladatokban is segített. Játszottunk, és sétáltattuk a kicsit. így fejeztem be az álta­lánost Vera néni védőszárnyai alatt, aki után később is sokáig ,,honvágyam” volt. Ugyanis a budapesti nagyim halála után nagyapát már nem hagyhattuk egyedül, hozzáköltöztünk, a kétszoba-hallos lakásba, és én a szakközépet Budapesten végeztem el. Különösebb gondozást már nem igényeltem, de anyának nem is lett volna módja rá. Ha­zajövet a hivatalból elkészítette nagyapa diétás kosztját, mi hi­deget ettünk, a déli étkezésünk a napköziben, illetve anyu hiva­talában volt. Esténként anyu gépelést vállalt, nemcsak a ke­reset miatt. Akkor már megér­tettem, a munkába fojtja bána­tát, apám miatt, akinek vissza­térésében évekig reményke­dett. Már érettségiző voltam, amikor élettársi kapcsolatba került Gábor bácsival. Jó em­ber, hozzám is mindig rendes volt, mégsem szerettem. Vala­hogy úgy éreztem, mindkét szülőm idegenek miatt ejtett engem, a gyereküket. Vera nénit a távolság miatt ritkán láttam. A férje temetésé­re is csak anyám utazott le, én évekig külföldi munkán voltam. Hosszú idő után tavaly talál­koztunk először, nagyapa te­metésén, utána mind gyakrab­ban .kívánkoztam hozzá. He­tenként egyszer—kétszer, kü­lönösen víkendre, lementem a kocsimmal. A fia külföldi ösz­töndíjas volt, anyám végre hoz­záment Gábor bácsihoz és odaköltözött, így tehát Vera is, én is egyedül voltunk. A kap­csolatunk egyre komolyabb lett, ő nekem anyám és társam egy személyben. Néha gond­terheltnek látom, mert nem tart­ja reálisnak kapcsolatunkat. Önnek mi a véleménye? ,, Reménykedjem ?" Nehéz egy olyan helyzet rea­litását vitatni, amely egyesek számára talán szokatlan ugyan, de mégiscsak van, s esetük nem is olyan ritka. Ha jövőjük elképzeléséhez a hófe­hér menyasszonyi ruha és a közös gyerek tervezése is hoz­zátartozna, ez nem volna reá­lis. De ha csak a kölcsönös mégértést, megbecsülést, őszinteséget tervezik a jövőre, ez miért ne lehetne reális? S kit bántanak vele, hisz mindketten szabadok. Jósolni nem lehet, de remélni igen! Házasságom soha nem volt zavartalan, az utolsó évben különösen sokat kellett szen­vednem. Özvegy, beteg, agy- vérzéses, béna édesapámat etetem, ápolom. A férjem nem kifogásolta, amikor tágas, ker­tes családi házunkba magunk­hoz vettem. Fél éve nyaralót is vettünk a Balatonnál, akkor ez nagy öröm volt nekem, de most új konfliktusok forrása. Apámat soha nem hagyhattam magára, s a férjem egyedül járogat oda. Megtudtam, hogy ott egy nála jóval idősebb nővel van viszo­nya, de ez persze nem az első esete. Én beszéltem a hölgy­gyei, kölcsönösen szerelme­sek egymásba. Most mit csinál­jak? A férjemet sem hagyom, de az édesapámat is nagyon szeretem. Az orvos szerint meg vannak számlálva a napjai. Egyetlen gyereke vagyok, nem akarom őt lerázni, elfekvőbe tenni. De a férjemet sem en­gedhetem át a nőnek, s külön­ben is még csak két éve va­gyunk házasok. ,,Apám vagy a férjem?" Nem valószínű, hogy édes­apja utolsó napjainak megke- serítése boldoggá tenné a há­zasságukat. Azt sem hiszem, hogy ha valakinek már kevés van hátra az életéből, annak mindegy lenne, hol tölti azt. S gondolja, hogy a férje automati­kusan lemondana szeretőjéről, mivel feleségének több ideje lenne az ellenőrzésre? Bízzon abban, hogy csak átmeneti je­lenségről van szó, hiszen férjé­nek nem ez az első esete. S ha mégsem lenne megoldás erre a dologra, ne keseredjen el, hiszen még csak 23 éves, s két évi házasság még nem min­den! A fodrász

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents