Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-18 / 90. szám

1990. április 18., szerda SOMOGYI NÉPLAP 3 bejutott országgyűlési képviselők Saját tapasztalataim alapján is azonosultam azzal a prog­rammal, amit az SZDSZ képvi­sel. 1989. március 21-étől va­gyok ennek a pártnak a tagja, a városi ügyvivő teendőket látom el. Az előzetes elképzelések szerint Kaposváron az 1. sz. választókerületben indultam volna képviselőjelöltként. Az ehhez szükséges ajánlócédu­lákat meg is szereztem, de köz­tudomású, hogy — a Fidesz és az MDF képviselőjelöltjével együtt — Király Béla professzor ú javára visszaléptem. Király Béla egyéni jelöltként, én pedig pártlistavezetőként kerültem a parlamentbe. Elképzeléseiről, képviselői munkájáról ezt mondta: — Nekem, hála a jó Istennek korábbi önmagamhoz képest semmit sem kell változnom. Azt képviselhetem, amit eddig, a kommunista pártállam legkö­vetkezetesebb ellenfeleként. Ez a következetesség és radi­kalizmus vezérelt a legerősebb ellenzéki párt frakciójába is. Én a józan paraszti ész híve va­gyok, és az alapvető emberi jogok mélységes tisztelője. Az SZDSZ programját teljes egé­szében vállalni tudom. Tovább­ra is küzdők a 12 pontban meg­fogalmazottak végrehajtásáért. Ezen belül is azonnal helyre kell állítani hazánk függetlenségét. Meg kell gyorsítani a szovjet csapatok kivonását. Ki kell lépni a Varsói Szerződésből. A lehe­tő legrövidebb időn belül meg kell alkotni az önkormányzati törvényt, megtartani az önkor­mányzati választásokat. Meg kell vonni a kiemelt nyugdíjakat, és a kormánykitüntetésekkel járó fizetés-, illetve nyugdíjki­egészítéseket. Felelősségre kell vonni a múlt rendszer tör­vénysértéseiben elmarasztal­ható személyeket. Véget kell vetni az átmentést célzó lát­szatprivatizálásnak. És termé­szetesen sorolhatnám még to­vább. Tehát egyéni programom is sok munkát ígér az elkövetke­zendő időszakban. Mint mond­tam, nem vagyok politikus, de amit vállaltam, becsülettel, leg­jobb tudásom szerint igyek­szem teljesíteni. Most úgy gon­dolom, hogy csak ezt a legne­hezebbnek ígérkező ciklust vál­lalom. Ezt követően pedig a szakmámban szeretnék önál­lóan, valóban szabadon alkotni. Sok a tennivaló számomra is Dr. Horn Gyulát, az MSZP megyei listáján mandátumot szerzett országgyűlési képvise­lőjét megbízólevelének átvéte­le után kértük beszélgetésre. — Miként ítéli meg a lezajlott választásokat, illetve szemé­lyes szereplését? — A választások azt mutatták meg, hogy az ország lakossága gyökeres fordulatot akar, új po­litikát és új arcokat a parlament­ben. Ez határozta meg az egésznek a végeredményét, s erre számítani is lehetett. Ami a megyét illeti, örülök annak, hogy a szocialista párt — alig lemaradva a kisgazdák mögött — második helyen végzett. Az is jelentős eredmény volt pár­tom számára, hogy mind a hat jelöltünk talpon maradt az első forduló után, és jó eséllyel vette föl a küzdelmet a második for­dulóban. Az ellenfeleket ez ösz­tönözte arra, hogy mindenütt összefogjanak az MSZP ellen. A 40 év után első szabad vá­lasztásokon ez természetes­nek tekinthető. Ami viszont nem, az alkalmazott módsze­rek, az ahogy több párt a társa­dalomban fölgyülemlett indula­tokra alapozta kampányát. — Önt vitathatatlan érdemeit semmibevevő személyes tá­madások is érték. — Ezeket nehéz volt elvisel­ni, semmiképp sem akartam azonban hasonló módon vála­szolni. Ez az egyéniségemtől és korábbi munkásságomtól is teljesen idegen lett volna. Sehol egyetlen választási gyűlésen nem támadtam névszerint más pártokat vagy azok jelöltjeit. Végül is a második forduló szá­momra nagy csalódást jelen­tett. Hiszen ember vagyok ón is, s nemcsak politikus. Mégis az, hogy a megyei listán bekerül­tem a parlamentbe, lehetőséget ad számomra, hogy bizonyít­sak. — Hogyan látja pártja, illetve a baloldal jövőbeni esélyeit? —Az úgynevezett létező szo­cializmus és a baloldaliság na­gyon sokak szemében hitelét vesztette. Tehát itt most min­dennek volt kurzusa csak a bal- oldaliságnak nem. Egy másik dolog az, hogy a Szocialista Párt tavaly októberben tényle­gesen elkezdett építkezni. A nulláról indultunk, így ez az idő, úgy látszik kevés volt ahhoz, hogy ténylegesen felépítsük az új pártot. Következetlenségek is jellemezték a munkánkat, még hurcoltunk régi személye­ket és fölfogásokat is. Most az a legfontosabb, hogy tovább kell korszerűsítenünk a pártot. A gyorsított ütemben kiépülő piacgazdaság óriási mozgáso­kat fog megindítani a társadal­mon belül. Olyan rétegek is nehéz helyzetbe kerülnek majd — önhibájukon kívül —, akik egyetértenek a piacgazdaság kiépítésével. Százezrek érde­két kell majd fölvállalnunk. A mostani választók — már néhány hónap múlva—azt fog­ják bírálni, hogy az új parlament és kormány mit tesz az ő érde­kükben. Válasz helyett szá­mukra már kevés lesz az elmúlt negyven évre hivatkozni. Sok függ tehát attól, hogy ebben a helyzetben az MSZP milyen markáns politikát tud folytatni. — Lát-e garanciát arra, hogy a magyar külpolitikának külföl­dön elismert fő erénye, a kiszá­míthatóság megmarad? — Sok garanciát nem látok. A második választási forduló után rögtön jelentkeztek olyan fel­hangok, melyeket én nem tar­tok az ország érdekeivel össz­hangban állónak. Például ab­ban, hogyan visszonyuljunk a határainkon túl élő magyarság ügyéhez, vagy a szövetségi rendszerekhez, így a Varsói Szerződéshez. Az elmúlt más­fél-két évben mindent megtet­tünk annak érdekében, hogy az ország külpolitikája független­né váljon. A garanciát az jelenti, ha a parlament ellenőrzése alatt tartja majd az országnak e stra­tégiai fontosságú politikai terü­letét. — A nyugati kormányok megelégedettséggel nyugtáz­ták az országban történt politi­kai fordulatot, ugyanakkor na­gyobbrészt csalódottan az ön kimaradását az új kormányból. — Egy demokráciában telje­sen természetes dolog a politi­kai váltógazdaság. Az is — s ez személyektől független —, hogy aki ellenzéki párthoz tarto­zik, nincs jelen a kormányban. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a parlamentben és azon kívül is nagyon sok tennivaló és cselek­vési lehetőség van. Ezekkel én élni fogok. Szó sincs tehát arról, hogy megszakadnának a kap­csolataim azokkal a külföldi Az egész ország közvélemé­nye jól ismeri dr. Ilkei Csabát, a televízió Új Reflektor Magazin­jának felelős szerkesztőjét, mű­sorvezetőjét, aki a Magyar Demokrata Fórum somogyi lis­tavezetőjeként lett országgyű­lési képviselő. — A televízió közismert sze­mélyisége miért határozott úgy pártonkívüliként, hogy Lakitei- ken belép az MDF-be? — Azért, mert elkötelezettsé­gem mindig az értelemhez és a néphez szólt. És úgy ítéltem meg, hogy ennek a kettőnek a jegyében akar a Magyar De­mokrata Fórum egy lezüllesz- tett országért a legtöbbet tenni. Somogyból indultam, mindig is közelálltam a népi gondolkodá­sú értelmiséghez szellemiség­ben, erkölcsi arculatában. Nem lehetett vitás, hogy hol a he­lyem. Ezért léptembe. — Miképpen szeretné képvi­selni Somogyot a parlament­ben. — Ami engem hazahoz, az mindig a szülőföld megtartó szeretető, az itt élő, dolgozó, alkotó emberek kisugárzó szel­lemisége. És az a kötelessógér- zet, hogy Somogyba nemcsak hazalátogatni kell, hanem tenni, tenni és tenni. Somogyország mindig is a nagy adósságok, a nagy lemaradások, a későn- ébredés földje volt. Az adósság iszonyú. Ugyanakkor Somogy mindig a nagy lázadások földje volt Koppány vezértől Nagy Imréig. A nagy lemaradások es a nagy lázadások miatt van nagyon sok dolgunk. Különö­sen szembetűnő volt mindig, hogy az értelem napvilága so­hasem tudott áttörni korábban a feudális nagybirtokon, aztán a dzsentriuralmon, a mezőgaz­dasági banktőkén, a városi hi­vatalnokseregen, nem úgy, mint például Baranyában. Nem úgy, mint például Veszprémben vagy akár Tolnában is. partnerekkel, akikkel eddig is konstruktív volt a viszonyunk. — Pártlistán mandátumot nyert képviselőként is szív­ügyének tekinti-e majd a somogyi idegenforgalom fej­lesztését, a balatoni vállalkozá­sok segítését? — Feltétlenül. Elgondolkod­tatott, hogy a Csisztapuszta fej­lesztésére vonatkozó, néme­tekkel és olaszokkal folyt tár­gyalások kapcsán sokan féltek attól, hogy egy ilyen nagy lehe­tőség, amit ez a gyógyvíz is je­lent, egyoldalúan a külföldiek kezére kerül. Szó sincs erről. Ellene vagyok minden olyan Balaton-környéki fejlesztésnek, amely kirekesztené a magyaro­kat. Ilyen vállalkozást nem tá­mogatok. Ugyanakkor a balato­ni térség nemcsak lehetősége­ket rejt, hanem óriási gondokkal is küzködik. Úgy gondolom, az egész megyének nagyon sokat hozhat, ha a Balaton vidékét sikerül megszabadítani ezektől a súlyos gondoktól. Takáts Gyula azt írja, hogy az értelmiség körében ,,nálunk legnagyobbak tán a piktorok, / tájunk lelke rajtuk átcsorog”. Bernáth Aurél azt írja, hogy ,,a mi Európánk a Róma-domb”, és ez így volt igaz, de sajnos, hogy csak így és nem tovább, tehát valóban a piktorok nagyok vol­tak, a Róma-dombon Rippl- Rónai József, a nagy mecénás Rippl-Rónai Ödön, további Zi­chy, Vaszary, Iványi-Grünwald, Bernáth, Kunffy, Martin, de iga­zában rajtuk kívül nem tudott áttörni a népi értelmiség gondo­latvilága, rebelliója. írók,költők, filozófusok, ha megjelentek is, nem jelentettek áttörést a me­gye gondolkodásában. Maradt sokáig a feudális vármegye, 45 után pedig túl korán ráült az egyeduralkodó párt a maga apparátusával és azt tudjuk, hogy mit hozott: kontraszelek­ciót, a tehetség, az egyéniség háttérbe szorulását. Nem ala­kult ki az a minőség, amely meghatározóan bele tudott vol­na szólni a megye és a város életébe. Nem azért, mert nincs jelen a tehetség. Jelen van, csak ép­pen elvették a kedvét, az önálló gondolkodásra és a kritikára való hajlamát. Ezért visszahú­zódott, sokuk meglehetősen passzív szemlélője az eredmé­nyeknek. Sajátosan ezt a réte­get szeretném megcélozni, al­kotótárssá tenni. Muszáj, hogy kitermeljük a magunk új vezető- rétegét, amely visszavezethet minket Európába. Csak két szempontot ismerek, mint elkö­telezettséget. Elkötelezett­ségünk néphez és az értelem­hez szól. Nem a pártokhoz! A Magyar Demokrata Fórum so­hasem akar diktatúra helyébe diktatúrát. Egyfajta erőszakos irányítottság helyébe valami másfajta irányítottságot. Nem. 45 után jártam itt általános és középiskolába, 45-től 57-ig, s 57-ben érettségiztem a Tán­csics gimnáziumban. Végigél­tem, tapasztaltam a sodródást, az igazodást, az alkalmazko­dást. Beállni a sorba a szürkék, az átlagosok tömegébe, csak nehogy kilógj, csak nehogy le­gyen önálló gondolatod, csak nehogy merj kritizálni. Ennek kell veget vetni. Neveket sorolt, hogy megvan a cselekvő értel­miség magja, majd a beszélge­tés azzal folytatódott, hogy örül a Kisgazdapárt somogyi győ­zelmének. Tradíciói voltak, tábora volt és van, a mezőgazdaság, a föld elsőszámú kérdés Somogybán is. örülnék, ha ez azt is jelente­né — programjuk megvalósítá­sa a realitásoknak megfelelően —, hogy a Rákosiék által kiirtott magyar paraszti középosztály ismét meg tudna erősödni, tud­niillik nemcsak a földet szerette és művelte értőn, hanem egy­fajta gondolkodásmódot és magatartásformát is jelentett és soraikból került ki a népi értelmi­ség, amelyet Rákosiék tűzzel- vassal irtottak. Ami pedig a demokráciát és a pluralizmust illeti: elkerülhetet­len, hogy alulról fölfelé építkez­zen a somogyi társadalom is; — Somogy megye egyik leg­kisebb községében, Kisbe- rényben születtem, 1932-ben. Az édesapámnak ott egy kis magánmaima volt. Ezt működ­tette. s mellette még gazdálko­dott is — kezdte bemutat­kozását Németh Béla képvise­lő, aki a Független Kisgazda- párt területi pártlistájának veze­tőjeként nyert mandátumát vet­te át tegnap. — A középiskolát követően Budapesten végeztem el a Bánki Donát Műszaki Főiskolát, s ezután a fővárosban helyez­kedtem el. 1959-től a lengyeltóti gépállomáson dolgoztam fő­mérnöki beosztásban, majd két év múlva a talajjavító vállalat­hoz kerültem műszaki vezető­nek. Több átszervezés után ezt a vállalatot ma úgy hívják: a Dél­somogyi Mezőgazdasági Kom­binát vasipari üzeme. Ennek vagyok az üzemigazgatója. — Hogyan kezdte politikai pályafutását? — A családi indíttatásból adódóan is mindig édekelt a politika, ám korábban nem vol­tam párttag. Kívülállóként is nagyon érzékeny voltam azon­ban a politika iránt. 1989 elején Leltén az ismerőseim fölkeres­tek, hogy megkezdődött az MDF szervezése, s vegyek részt e párt munkájában. Ekkor még nem döntöttem. Később szóltak, hoay szervezzük meg a kisgazdapartot, ehhez kérik a segítségemet. Megmondom őszintén, ez az ajánlat azért tetszett meg, mert szeretem a tisztességesen gazdálkodó embereket, akikkel gyermekko­rom óta — a szülői ház révén — jó kapcsolatom alakult ki. — A Kisgazdapárt program­jának mely pontjai nyerték meg leginkább a tetszését? —- Engem a magántulajdon visszaállítása, a tulajdonosi vi­szonyok rendezése fogott meg leginkább. Megéltem a gépállo­máson 1959-ben a tsz-szerve- zést. Láttam annak összes gondját, baját, és visszássá­gait. Azt is láttam, hogy ez a szervezés mennyire volt ön­kéntes, ott és akkor. — Milyen tapasztalatokat szerzett a választási kampány során? — A Kisgazdapárt Somogy megyében nagyon szerény, ugyanakkor nagyon hiteles vá­lasztási,kampányt próbált szer­vezni. Úgy látszik az eredmé­nyekből adódóan, hogy elég jól sikerült kiválasztani az egyéni képviselőjelölteket is, hiszen egy kivétellel a hat választóke­rületben valamennyi jelöltünk hogy önkormányzati törvény alapján Somogyországban is egy egészséges önrendeződés következzék be; hogy az embe­reknek ismét kedvük legyen politizálni; hogy afalusi elöljáró­ságokban, a városi törvényha­tóságokban és a megyei gyűlé­seken hallassák a hagjukat; hogy a bizalmukból választott emberek kerüljenek oda. Rop­pant fontos ez. Legalább olyan fontos, mint amilyen az ország- gyűlési képviselőválasztás volt. érdekelt volt a választások második fordulójában. Kampányunkat az egyéni je­löltek meggyőző erejére és tisz­tességére alapoztuk. Kerültünk mindennemű csinnadrattát, ke­rültük a sok pénzbe kerülő pla­kátháborúkat, s minden olyan feltűnést, amely visszatetszést idézett volna elő. Választási fórumaink általá­ban jó hangulatúak voltak. Már ekkor lehetett látni és érezni, hogy a Kisgazdapártnak So­mogy megyében jó esélye van a választásokra. Az is bebizonyo­sodott, hogy a Balaton-part nagyobb helységeit kivéve meglepően sok szimpatizáns adta rank a voksát. Megmondom őszintén: a Kis­gazdapártban a képviselőjelöl­teket titkos szavazással válasz­totta meg a körzet párttagsága. A párt vezetése pedig titkosan szavazott a területi pártlista sor­rendjére. Amikor március 25-e után napvilágra kerültek az elért eredmények, abból egyértel­műen az következett, hogy vá­lasztási szövetséget kell kötni. Erre az MDF látszott a legalkal­masabbnak. Azért én egy meg­állapodás keretében visszalép­tem dr. Gaál Antal MDF-jelölt javára a 4. sz. választókerület­ben. — Önök nem gondoltak arra, hogy pártjuk országos vezetői közül hívjanak listavezetőt? — Nem. Mi csak somogyiakat akartunk szerepeltetni a pártlis­tán. Alapelvünk, hogy ezt a megyét somogyi emberek kép­viseljék a parlamentben. Mi tá­voltartottuk magunkat minden nagy névtől, mert ilyen esetek­ben csak a név vonzza a szava­zót, nem pedig a program. Még a kampány során sem vettünk igénybe megyén kívüli segít­séget. — Most, képviselőként mi­lyen célokkal lát munkához? — A Kisgazdapártnak van egy határozata, hogy a föld­programját már az első ülések valamelyikén elő kell terjeszte­ni, mert a választópolgárok, az emberek ezt már türelmetlenül várják. E kérdésben az MDF-fel konszenzusra kell jutni. A másik legfontosabb fela­datnak mi az önkormányzati törvény elfogadását tartjuk, mert úgy érezzük, hogy a vidék Magyarországának erre van a legnagyobb szüksége. A kormánykoalíció egyik meghatározó erejeként a me­zőgazdasági tárcán túl a koalí­ciós partnernek még valamit ajánlania kell. E konkrét meg­beszélésekre az elkövetkezen­dő napokban kerül sor. Itt kíván­juk tisztázni a kormányban való részvétellel kapcsolatos feltéte­leket, de véleményünk az, hogy a kormányban részt kell venni. Az összeállítást készítették: Bíró Ferenc, Gyertyáé László, Lajos Géza, Lengyel János Elkötelezettség a néphez és az értelemhez Programunk megvalósulásáért dolgozom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents