Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-14 / 88. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 14., szombat ÁSZ-JELÖLTEK Élőadás — Kaposvárról A héten megyénkben járt a Magyar Televízió Ász című műsorának forgatócsoportja. Gregorich Andrástól, a felelős szerkesztőtől a forgatás előz­ményeiről, kulisszatitkairól ér­deklődtünk. — Több mint másfélszáz kö­zépfokú oktatási intézménybe járó diákkal találkoztunk. Ter­mészetesen nem az utóbbi há­rom napon, hiszen a „kaposvári ász” előkészítése csaknem két és fél hónappal ezelőtt kezdő­dött. Közülük 10—12 jelölt vár­hatóan már adásba kerül. — Milyen jelöltek iránt ér­deklődnek? — Olyan diákoknak szeret­nénk bemutatkozási lehetősé­get biztosítani, akiknek a tevé­kenységük, hobbijuk műfaja miatt igen kis lehetőségük van színpadra lépni, bemutatni az általuk képviselt értékeket. Te­hát nem azokat a gyerekeket keressük, akik szépen tudnak szavalni, énekelni és táncolni, hanem az úgynevezett mássá­got állítjuk reflektorfénybe. A műsor nem „Ki mit tud?” rend­szerű, sokkal inkább a hagyo­mányosnak nem nevezhető ka­tegóriákat mutatja be, azokat a diákokat, akik valahogy „kilóg­nak a sorból”. — Kérem, mondjon néhány példát! — Ide tartozik például az a diák, aki mondjuk pókokat te­nyészt otthon és — érthető módon — valószínűleg egy is­kolai ünnepélyen ebbéli tudását nem teheti közszemlére, tehát nincs sikerélménye, holott hét­köznapi életében ez a tevé­kenység jelenti számára az örö­met. Lesznek olyan Ász-jelöltek is — például a háromtagú hordószónok csapat —, akik az élőadás keretében mutat­ják be tudásukat. — Mi a véleménye az eddig látott Ász-jelöltekrol? — Nagyon jó; sokoldalú diá­kokkal és igen színes témák­kal találkoztunk. Műsorba ke­rül többek között egy olyan cukrász kislány, aki bátran ki merem jelenteni: már most, tanuló korában a szakma mesterének tekinthető. Mivel alapvetően szórakoztató mű­sorról van szó, nagyon tetszett két kaposvári fiatalember „produkciója”. Nevezetesen: már 5—600 méterről felisme­rik a megyeszékhelyen közle­kedő sárga illetve kék buszo­kat, s külső jegyeik alapján megmondják rendszámukat. Az ilyen mániának is helye van a műsorban. S helye van an­nak a fiatalembernek is, aki föl­lendítette és népszerűvé tette az evezősportot itt a környéken, s annak a lovaskislánynak is,, aki már most remek díjugrató. Osz- szegezve: megfelelő anyagok kerültek dobozba. — Hogyan esett a választásuk Kaposvárra? — Műsorunk azt vállalta föl, hogy a vidéki kis- és nagyváro­sok diákságát, illetve sajátos ténykedését — mániáját — mu­tatja be. — Mikor láthatjuk majd? — Április 29-én, vasárnap dél­előtt tíz óra huszonöt perckor je­lentkezik műsorunk, az élőadás helyszíne a kaposvári Ipari Szak- középiskola aulája lesz. Erre az egyórás — reméljük — kelleme­sen szórakoztató „nagy banzáj- ra” mindenkit szívesen várunk nézőközönségnek. T. R. Fotó: Csobod Péter Információszolgálat a Kiliánban Gyors és pontos tájékoztatás Szállást szerveztek a nyugdíjasoknak Éppen egy éve kapcsolódott be a közhasznú információkkal foglalkozó számítógépes háló­zatba a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ. Á múlt esztendő tapasztalatait Hetényi Tamás, az információ- szolgálat vezetője összegezte: — Az országban rajtunk kívül még 86 intézmény tagja e háló­zatnak. A megyében Siófokon, Barcson, Kadarkúton és Len­gyeltótiban működik ilyen köz­hasznú információszolgálat, s a napokban a megyei könyvtár is belépett e láncba. Reggel 9-től este 8 óráig várjuk az érdeklő- , dőket. Akik egyszer betértek már hozzánk, rendszeresen jönnek máskor is, ám úgy ér­zem, hogy e tevékenység nem igazán népszerű még a lakos­ság körében. Ennek bizonyára az az oka, hogy a városlakók nem tudnak arról, hogy informá­ciógyűjtéssel és -közvetítéssel is foglalkozunk. A városi tanács rendszerét átvéve, azt gyarapítva, 134 témakörben díjtalanul állnak az érdeklődők szolgálatára. A munkatársak tájékoztatást tud­nak adni — többek között — menetrendügyekben, a város­ról, a megyéről megjelenő írá­sokról, hol működnek testépítő klubok, milyen vidofilmek köl­csönözhetők s hányféle közmű­velődési pályázati lehetőség közül válogathatunk. Megtud­hatjuk a Somogyi Fotóklub név­sorát, a sprotegyesületek cí­mét, vezetőinek nevét, s a szá­mítógép adatai között már a somogyi parlamenti képviselők is megtalálhatók. A-szolgálatlánc tagjaival köz­vetlen kapcsolatot tartanak; ha valaki például Gyulán akar ol­csó szálláshoz jutni, nos, akkor annak a lefoglalása is lehetsé­ges. Legutóbb például egy nyugdíjascsoportnak segítettek ilyen ügyben. Hetényi Tamást és két kollégáját: Dénesné Lassú Andreát és Szűcs Erzsébetet naponta általában nyolcan-tí- zen keresik föl. Ám megesik az is, hogy senki sem téved be a művelődési házba ilyen céllal. Azt tervezik, hogy autóbusz­jegy-árusítással, video- és hangkazetta-kölcsönzéssel is foglalkoznak majd a jövőben, és a somogyi megyeszékhely­ről megjelent kiadványok, pro­pagandaanyagok mellett a vál­lalati lapok terjesztésére is vál­lalkoznak. L. S. Magyarok a kaszinókban — valutáért A Pénzügyminisztérium ápri­lis 15-étől engedélyezi a 18 éven felüli magyar államolgá- roknak — a devizajogszabá­lyok betartása mellett —, hogy látogathassák a magyarországi kaszinókat, amelyekben valu­táért játszhatnak. Ezt Nagy Miklós, a Magyar Játékkaszinó Kft. igazgatója közölte, hozzá­téve: az erre vonatkozó enge­délyt már régóta kérték. A kaszi­nókban nem ellenőrzik, hogy kinek honnan van a valutája, számukra egy a fontos: a tisz­tességes játék és hogy ne kerül­jön forgalomba hamis pénz. A kft.-t 3 millió nyugatnémet márka alaptőkével 1980-ban hozták létre, a Danubius Szállo­da- és Gyógyüdülő Vállalat 51 százalékos, illetve a Casino Austria AG 49 százalékos ré­szesedése mellett. Azóta az alaptőkét 5 millió márkára nö­velték. Az első kaszinót 1981- ben a budapesti Hiltonban nyi­tották meg, a másodikat 3 évvel később Hévízen, majd tavaly Sopronban és a dunai Schön- brunn hajón, Budapesten nyílt kaszinó. Terveink szerint még ebben az ében újabb kaszinó­kat nyitnak mind a fővárosban, mind vidéken, de úgy tudják, hogy több más külföldi cég, illet­ve magyar vállalat és magán- személy is készül erre. A kft. négy kaszinójának múlt évi for­galma meghaladta a 6 millió dollárt; ez nyugat-európai ösz- szehasonlításban közepes for­galomnak felel meg. A leg­látogatottabb a soproni, a leg­több bevételt azonban a budapestiek hozzák. Az ed­digi legnagyobb nyeremény 80 ezer márka volt, a legnagyobb veszteség pedig 100 ezer márka. A magyarországi kaszinók­ban 110 krupié dolgozik. A ré­gebbieket Ausztriában képez­ték ki, az újakat pedig fna- gyarországi tanfolyamokon, de valamennyien rendszeres oszt­rák tréningeken vesznek részt. A kaszinókban egyébként fran­cia és amerikai rulett, black jack, szerencsekerék és já­tékautomaták találhatók. Vendégségben — húsvét előtt Magyar gyerekek Romániából Kicsit feszült várakozás: megtaláljuk-e a hangot, jól érzik-e magukat nálunk. Aztán az egész feledésbe merül. Vá­ratlan telefon az iskolából: már megérkeztek a gyerekek Kéz- diszentkeresztről. Kicsit talán váratlanul ért mindenkit. Egyik ismerősöm fél órával ezelőtt még az Audijét mosta — a ven­dégekért illik tiszta autóval menni. A találkozás kellemes és min­dent meghatározó. Két mosoly­gó, ifjú hölgy: 12 éves, kiegyen­súlyozott gyerekek. — Talán tegeződjün — vetem föl a be­mutatkozás után —, hiszen csaknem egyidősek vagyunk. — Oké — mondja Papp Ibolya, aki végigaludta az utat, s most úgy érzi, hogy amíg itt van, be­szélni kell. Fülöp Veronika meg­fontolt hölgy stílusában bólogat, s csak akkor „lazít”, amikor a közös programokra indulunk. Abban az első után biztos, hogy mi mindenről lemara­dunk; a bogiári kombinát ven­déglátásáról azonban már csak 20 másodpercet késünk. Igaz, 130 kilométeres sebes­séggel vágtatunk az iráni gyártmányú Mercedes kis­busz után. — Olyan ajándékot vegye­tek, amihez Romániában nem lehet hozzájutni — mondja Nagyváradról áttelepült bará­tom, s mint kiderül, a farmer ilyen. Zuhog az eső, fúj a szél, alig van árus a piacon. Nehéz mé­retes nadrágot kapni; Veráét például majd az édesanyja fogja átalakítani, — Fantasztikus, milyen ro­ham volt ma — meséli az udva­rias kereskedő. — Romániából vannak itt általános iskolások, és minden vendéglátó család far­mert akar venni a gyerekeknek. Ekkor jut eszembe, hogy nemcsak a 16 kézdiszentkeresz- ti, hanem a 44 borszéki iskolás is Fonyódon van néhány nevelő­vel. Stadler László, a fonyódi Ma­gyar Bálint Általános Iskola igaz­gatója minden eseményen ott van. Korábban kollégájával, dr. Vida Jánossal volt kint a két ro­mániai településen, Borszéken és Kézdiszentkereszten. Aján­dékot, könyveket vittek, egyez­tették a fonyódi programot. — A kézdiszentkeresztiek há­rom magyar iskolának küldtek levelet, hogy szívesen fölvennék velük a kapcsolatot. Mi válaszol­tunk először, bár Borszékkel már alakult kontaktusa volt a város­nak. Intézményünk elég nagy ahhoz, hogy két kisebb iskolá­val megfelelő kapcsolatot tart­son — mondja az igazgató. — Segítettek a középiskolák taná­rai, a sportolók, a városi tanács, a fenyvesi és a bogiári gazda­ság. A lányok — szerencsére — semmit nem vesznek észre ebből a segítőkészségből: olyan természetesen zajlik min­den. Nálunk" különösen. Szandra, a szomszéd kislány már első nap felajánlja, hogy a lányokkal alszik. Kulcsra zárt háló- és fürdőszoba, sugdoló- zások, éjjel kettőig tartó vihán- colás jelzi: otthon érzik magu­kat. — Mennyire más itt minden — mondja Ibolya pénteken, az utolsó fonyódi napon. — Olyan jó nálatok, hogy még egy hóna­pot is szívesen maradnánk. Nem sokat beszélünk az ott­honi dolgokról, de azért meg­tudjuk, hogy Vera édesanyja még nem evett banánt. Este csomagolunk: magyar cigaretta a szülőknek, dobozos sör, kávé, banán és rengeteg rágó a testvéreknek. Szombaton reggel először vagyunk pontosak: a program szerint a csapat 8-kor indul. A busz mellett kis körben beszé­lünk: kutyánk — középen — vidáman csóválja a farkát, csak a mi arcunk szomorú. — Ugye, eljöttök hozzánk?— kérdik a lányok, s a mosolygó szájuk sarkában rövid időre megpihennek a könnycseppek. Süli Ferenc Fotó: Gyertyás László

Next

/
Thumbnails
Contents