Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-14 / 88. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 14., szombat ÁSZ-JELÖLTEK Élőadás — Kaposvárról A héten megyénkben járt a Magyar Televízió Ász című műsorának forgatócsoportja. Gregorich Andrástól, a felelős szerkesztőtől a forgatás előzményeiről, kulisszatitkairól érdeklődtünk. — Több mint másfélszáz középfokú oktatási intézménybe járó diákkal találkoztunk. Természetesen nem az utóbbi három napon, hiszen a „kaposvári ász” előkészítése csaknem két és fél hónappal ezelőtt kezdődött. Közülük 10—12 jelölt várhatóan már adásba kerül. — Milyen jelöltek iránt érdeklődnek? — Olyan diákoknak szeretnénk bemutatkozási lehetőséget biztosítani, akiknek a tevékenységük, hobbijuk műfaja miatt igen kis lehetőségük van színpadra lépni, bemutatni az általuk képviselt értékeket. Tehát nem azokat a gyerekeket keressük, akik szépen tudnak szavalni, énekelni és táncolni, hanem az úgynevezett másságot állítjuk reflektorfénybe. A műsor nem „Ki mit tud?” rendszerű, sokkal inkább a hagyományosnak nem nevezhető kategóriákat mutatja be, azokat a diákokat, akik valahogy „kilógnak a sorból”. — Kérem, mondjon néhány példát! — Ide tartozik például az a diák, aki mondjuk pókokat tenyészt otthon és — érthető módon — valószínűleg egy iskolai ünnepélyen ebbéli tudását nem teheti közszemlére, tehát nincs sikerélménye, holott hétköznapi életében ez a tevékenység jelenti számára az örömet. Lesznek olyan Ász-jelöltek is — például a háromtagú hordószónok csapat —, akik az élőadás keretében mutatják be tudásukat. — Mi a véleménye az eddig látott Ász-jelöltekrol? — Nagyon jó; sokoldalú diákokkal és igen színes témákkal találkoztunk. Műsorba kerül többek között egy olyan cukrász kislány, aki bátran ki merem jelenteni: már most, tanuló korában a szakma mesterének tekinthető. Mivel alapvetően szórakoztató műsorról van szó, nagyon tetszett két kaposvári fiatalember „produkciója”. Nevezetesen: már 5—600 méterről felismerik a megyeszékhelyen közlekedő sárga illetve kék buszokat, s külső jegyeik alapján megmondják rendszámukat. Az ilyen mániának is helye van a műsorban. S helye van annak a fiatalembernek is, aki föllendítette és népszerűvé tette az evezősportot itt a környéken, s annak a lovaskislánynak is,, aki már most remek díjugrató. Osz- szegezve: megfelelő anyagok kerültek dobozba. — Hogyan esett a választásuk Kaposvárra? — Műsorunk azt vállalta föl, hogy a vidéki kis- és nagyvárosok diákságát, illetve sajátos ténykedését — mániáját — mutatja be. — Mikor láthatjuk majd? — Április 29-én, vasárnap délelőtt tíz óra huszonöt perckor jelentkezik műsorunk, az élőadás helyszíne a kaposvári Ipari Szak- középiskola aulája lesz. Erre az egyórás — reméljük — kellemesen szórakoztató „nagy banzáj- ra” mindenkit szívesen várunk nézőközönségnek. T. R. Fotó: Csobod Péter Információszolgálat a Kiliánban Gyors és pontos tájékoztatás Szállást szerveztek a nyugdíjasoknak Éppen egy éve kapcsolódott be a közhasznú információkkal foglalkozó számítógépes hálózatba a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ. Á múlt esztendő tapasztalatait Hetényi Tamás, az információ- szolgálat vezetője összegezte: — Az országban rajtunk kívül még 86 intézmény tagja e hálózatnak. A megyében Siófokon, Barcson, Kadarkúton és Lengyeltótiban működik ilyen közhasznú információszolgálat, s a napokban a megyei könyvtár is belépett e láncba. Reggel 9-től este 8 óráig várjuk az érdeklő- , dőket. Akik egyszer betértek már hozzánk, rendszeresen jönnek máskor is, ám úgy érzem, hogy e tevékenység nem igazán népszerű még a lakosság körében. Ennek bizonyára az az oka, hogy a városlakók nem tudnak arról, hogy információgyűjtéssel és -közvetítéssel is foglalkozunk. A városi tanács rendszerét átvéve, azt gyarapítva, 134 témakörben díjtalanul állnak az érdeklődők szolgálatára. A munkatársak tájékoztatást tudnak adni — többek között — menetrendügyekben, a városról, a megyéről megjelenő írásokról, hol működnek testépítő klubok, milyen vidofilmek kölcsönözhetők s hányféle közművelődési pályázati lehetőség közül válogathatunk. Megtudhatjuk a Somogyi Fotóklub névsorát, a sprotegyesületek címét, vezetőinek nevét, s a számítógép adatai között már a somogyi parlamenti képviselők is megtalálhatók. A-szolgálatlánc tagjaival közvetlen kapcsolatot tartanak; ha valaki például Gyulán akar olcsó szálláshoz jutni, nos, akkor annak a lefoglalása is lehetséges. Legutóbb például egy nyugdíjascsoportnak segítettek ilyen ügyben. Hetényi Tamást és két kollégáját: Dénesné Lassú Andreát és Szűcs Erzsébetet naponta általában nyolcan-tí- zen keresik föl. Ám megesik az is, hogy senki sem téved be a művelődési házba ilyen céllal. Azt tervezik, hogy autóbuszjegy-árusítással, video- és hangkazetta-kölcsönzéssel is foglalkoznak majd a jövőben, és a somogyi megyeszékhelyről megjelent kiadványok, propagandaanyagok mellett a vállalati lapok terjesztésére is vállalkoznak. L. S. Magyarok a kaszinókban — valutáért A Pénzügyminisztérium április 15-étől engedélyezi a 18 éven felüli magyar államolgá- roknak — a devizajogszabályok betartása mellett —, hogy látogathassák a magyarországi kaszinókat, amelyekben valutáért játszhatnak. Ezt Nagy Miklós, a Magyar Játékkaszinó Kft. igazgatója közölte, hozzátéve: az erre vonatkozó engedélyt már régóta kérték. A kaszinókban nem ellenőrzik, hogy kinek honnan van a valutája, számukra egy a fontos: a tisztességes játék és hogy ne kerüljön forgalomba hamis pénz. A kft.-t 3 millió nyugatnémet márka alaptőkével 1980-ban hozták létre, a Danubius Szálloda- és Gyógyüdülő Vállalat 51 százalékos, illetve a Casino Austria AG 49 százalékos részesedése mellett. Azóta az alaptőkét 5 millió márkára növelték. Az első kaszinót 1981- ben a budapesti Hiltonban nyitották meg, a másodikat 3 évvel később Hévízen, majd tavaly Sopronban és a dunai Schön- brunn hajón, Budapesten nyílt kaszinó. Terveink szerint még ebben az ében újabb kaszinókat nyitnak mind a fővárosban, mind vidéken, de úgy tudják, hogy több más külföldi cég, illetve magyar vállalat és magán- személy is készül erre. A kft. négy kaszinójának múlt évi forgalma meghaladta a 6 millió dollárt; ez nyugat-európai ösz- szehasonlításban közepes forgalomnak felel meg. A leglátogatottabb a soproni, a legtöbb bevételt azonban a budapestiek hozzák. Az eddigi legnagyobb nyeremény 80 ezer márka volt, a legnagyobb veszteség pedig 100 ezer márka. A magyarországi kaszinókban 110 krupié dolgozik. A régebbieket Ausztriában képezték ki, az újakat pedig fna- gyarországi tanfolyamokon, de valamennyien rendszeres osztrák tréningeken vesznek részt. A kaszinókban egyébként francia és amerikai rulett, black jack, szerencsekerék és játékautomaták találhatók. Vendégségben — húsvét előtt Magyar gyerekek Romániából Kicsit feszült várakozás: megtaláljuk-e a hangot, jól érzik-e magukat nálunk. Aztán az egész feledésbe merül. Váratlan telefon az iskolából: már megérkeztek a gyerekek Kéz- diszentkeresztről. Kicsit talán váratlanul ért mindenkit. Egyik ismerősöm fél órával ezelőtt még az Audijét mosta — a vendégekért illik tiszta autóval menni. A találkozás kellemes és mindent meghatározó. Két mosolygó, ifjú hölgy: 12 éves, kiegyensúlyozott gyerekek. — Talán tegeződjün — vetem föl a bemutatkozás után —, hiszen csaknem egyidősek vagyunk. — Oké — mondja Papp Ibolya, aki végigaludta az utat, s most úgy érzi, hogy amíg itt van, beszélni kell. Fülöp Veronika megfontolt hölgy stílusában bólogat, s csak akkor „lazít”, amikor a közös programokra indulunk. Abban az első után biztos, hogy mi mindenről lemaradunk; a bogiári kombinát vendéglátásáról azonban már csak 20 másodpercet késünk. Igaz, 130 kilométeres sebességgel vágtatunk az iráni gyártmányú Mercedes kisbusz után. — Olyan ajándékot vegyetek, amihez Romániában nem lehet hozzájutni — mondja Nagyváradról áttelepült barátom, s mint kiderül, a farmer ilyen. Zuhog az eső, fúj a szél, alig van árus a piacon. Nehéz méretes nadrágot kapni; Veráét például majd az édesanyja fogja átalakítani, — Fantasztikus, milyen roham volt ma — meséli az udvarias kereskedő. — Romániából vannak itt általános iskolások, és minden vendéglátó család farmert akar venni a gyerekeknek. Ekkor jut eszembe, hogy nemcsak a 16 kézdiszentkeresz- ti, hanem a 44 borszéki iskolás is Fonyódon van néhány nevelővel. Stadler László, a fonyódi Magyar Bálint Általános Iskola igazgatója minden eseményen ott van. Korábban kollégájával, dr. Vida Jánossal volt kint a két romániai településen, Borszéken és Kézdiszentkereszten. Ajándékot, könyveket vittek, egyeztették a fonyódi programot. — A kézdiszentkeresztiek három magyar iskolának küldtek levelet, hogy szívesen fölvennék velük a kapcsolatot. Mi válaszoltunk először, bár Borszékkel már alakult kontaktusa volt a városnak. Intézményünk elég nagy ahhoz, hogy két kisebb iskolával megfelelő kapcsolatot tartson — mondja az igazgató. — Segítettek a középiskolák tanárai, a sportolók, a városi tanács, a fenyvesi és a bogiári gazdaság. A lányok — szerencsére — semmit nem vesznek észre ebből a segítőkészségből: olyan természetesen zajlik minden. Nálunk" különösen. Szandra, a szomszéd kislány már első nap felajánlja, hogy a lányokkal alszik. Kulcsra zárt háló- és fürdőszoba, sugdoló- zások, éjjel kettőig tartó vihán- colás jelzi: otthon érzik magukat. — Mennyire más itt minden — mondja Ibolya pénteken, az utolsó fonyódi napon. — Olyan jó nálatok, hogy még egy hónapot is szívesen maradnánk. Nem sokat beszélünk az otthoni dolgokról, de azért megtudjuk, hogy Vera édesanyja még nem evett banánt. Este csomagolunk: magyar cigaretta a szülőknek, dobozos sör, kávé, banán és rengeteg rágó a testvéreknek. Szombaton reggel először vagyunk pontosak: a program szerint a csapat 8-kor indul. A busz mellett kis körben beszélünk: kutyánk — középen — vidáman csóválja a farkát, csak a mi arcunk szomorú. — Ugye, eljöttök hozzánk?— kérdik a lányok, s a mosolygó szájuk sarkában rövid időre megpihennek a könnycseppek. Süli Ferenc Fotó: Gyertyás László
