Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-14 / 88. szám

1990. április 14., szombat SOMOGYI NÉPLAP 3 Egyetemes kapcsolat A német egyetemek elsősorban a kutatásban érdekeltek — Nyelvtudás nélkül semmi sem megy — Kína he­lyett Magyarországra jönnek a német tudósok Néhány nappal ezelőtt a Pannon Agrártudományi Egyetem Kapos­vári Állattenyésztési Karának vendége voft Erwin Reisch profesz- szor, a stuttgarti Hohenheim egyetem elnök-rektora. A neves tu­dóstól legalább azt szerettük volna megtudni, hogy egy NSZK-beli egyetemen miként vélekednek a velünk történő együttműködés le­hetőségéről. Az elnök tájékozódni jött Magyarországra, de mint látni fogjuk: könnyedén eligazodott meglehetősen kusza gazdasá­gi, politikai helyzetünkben. Végezetül megtudhatjuk azt is, hogyan vélekedik a sajtómonopóliumokról. — Az előző megbeszélésein­ken konkrét eredmények is szü­lettek. Együttműködési szerző­dést kötöttünk a budapesti Me­zőgazdasági Múzeummal, s szándéknyilatkozatot írtunk alá a gödöllői egyetem munkatár­saival. Szeretnénk együttmű­ködni mezőgazdasági és köz- gazdasági tudományos mun­kákban. Utazásom másik célja, hogy információkat szerezzek Magyarországról; szeretném személyesen is látni a gazdasá­gi, politikai változásokat. Kivált­képpen azt, hogy a mezőgaz­dasági struktúrák hogyan vál­toznak meg akkor, amikor fel­szabadulnak a politikai befolyás alól, és hogy milyen változások következnek be, amikor szigorú gazdasági és egyéb szükség- szerűségek vezetik ezeket a változásokat. — Ön szerint a politikai válto­zások túlnyomó része már vég­bement vagy éppen a dolgok közepénél tartunk? — Az átalakulás első felét élik még, tehát érdemes ezt minél gyorsabban tanulmányozni. Nálunk azt tartják helyénvaló­nak, ha a politika csak a keretet szabja meg, amelyben az em­berek személyes érdekei ki tud­nak fejlődni és produkálni képe­sek. Még nem tudni, hogy ez önöknél is hasonlóan alakul-e majd. — Lát-e valami alapvető kü­lönbséget a Hohenheim egye­tem és a Pannon Agrártudomá­nyi Egyetem kaposvári kara között? — Túlságosan kevéssé is­merem a keszthelyi s így a ka­posvári egyetemet is ahhoz, hogy erre a kérdésre tudjak vá­laszolni. De én nem keresek alapvető különbségeket. — Az már pontosan kiderült: melyik egyetemet alapították korábban? Úgy hallottam, hogy az európai elsőségről kisebb polémia alakult ki. — 1818-ban alapították a Hohenheim egyetemet. A keszthelyit 1799-ben, tehát az önöké sokkal régebbi; de ez közben megszűnt. Viszont a Hohenheim egyetem azóta egyfolytában működik. Annyi azonban bizonyos: mindig na­gyon jó kapcsolatok voltak a magyar és a német egyetemek között. — Én az alapvető különbsé­get az egyetem gazdálkodásá­ban kerestem volna. Ön mint elnök az egyetem financiális működéséért is felelős. Ma­gyarországon ma az egyik leg­fontosabb kérdés, hogy az egyetemek milyen pénzből, mi­lyen bevételekből tudnak gaz­dálkodni, hogy munkájukat, ku­tatásaikat végezni tudják. — A német egyetemek, így a mienk is, sokkal inkább a kuta­tásban érdekeltek és sokkal kevésbé az oktatásban. Az előbbi kérdésére visszatérve: ez mindenképpen alapvető kü­lönbség. Úgy vélem: önök a szovjetektől egy meglehetősen rossz szisztémát vettek át: a kutatást elvették az egyetemek­től és az akadémiai intézetek hatáskörébe utalták. Vélemé­nyünk szerint ez nem volt he­lyes. Ez egyszerűen azt is jelen­ti, hogy a mi egyetemeink rend­kívül drága intézetek, hiszen a kutatás ma igen sok pénzbe kerül. Valamennyi egyetemünk a tartományok vezetéséhez tar­tozik, nem össz-szövetségi in­tézmény. — A pártoknak van valami­lyen beleszólásuk a kutatásra fordított pénzek mennyiségével vagy az egyetem általános gaz­dálkodásával kapcsolatban ? — Ha ezt tárgyalják, akkor a parlamentnek van beleszólási joga; maga az egyetem auto­nóm intézmény, ott senki sem szólhat bele, sem szakszerve­zet, sem egyház... Arra már nincs több pénze a kormá­nyunknak, hogy a mezőgazda- sági terményeket jobban dotál­ják, de arra rengeteg pénz van, hogy ezeket a magas árakat mi még kevesebb vegyszerrel állít­suk elő. Nos, erre ösztönöznek bennünket. Arra is sok pénzt kapunk most, hogy az NDK-val és más kelet-európai orszá­gokkal együttműködést dolgoz­zunk ki. Ez a jövő útja. — 15 mezőgazdasági akadé­miát végzett fiatal magyar mér­nöknek ajánl fel egyévi tovább­képzést a baden-württenbergi kormány. Kaposvárról is öten utazhatnak majd önökhöz. A költségeket a kormány termé­szetesen magára vállalta. Az együttműködés már elindult, de ezek csak kezdeti lépések. Mi­lyen lehetőséget lát arra, hogy a hohenheimi diákok és a kapos­vári diákok, valamint az ottani és ittteni kutatók szorosabb kapcsolatba kerüljenek? — Az egyik legfontosabb: az emberek akarjanak és tudjanak egymással beszélni, s ez nyelv­tudás nélkül nem megy. A má­sik: biztosítani kell ennek az anyagi hátterét. Szinte minden héten megkeresnek bennünket a világ valamelyik pontjáról, hogy nem akarunk-e velük együtt dolgozni. Hat hónappal ezelőtt még egyáltalán nem gondoltunk Kelet-Európára, nem úgy, mint most. Otthon majd elmondon: Magyarorszá­gon óriási az igény és a nyitott­ság az együttműködésre. 1987- ben és 88-ban negyven tudóst küldtünk Kínába. Es most a kí­naiak lépése — baklövése — miatt a szakembereket a kelet­európai országokba fogjuk irá­nyítani. De nálunk nagyon ke­vés ember beszél magyarul. Két olyan tudósunk van, aki 56- ban innen jött el, ám a fiatalab­bak nem tudnak magyarul. Mi németül és angolul dolgozunk. — Itt, a kaposvári egyetemen kitűnő nyelvoktatók vannak. Nehezebb megteremteni a másik feltételt, az anyagi hátte­ret. A baden-württenbergi kor­mány hajlandó-e esetleg anya­gilag is hozzájárulni ahhoz, hogy az együttműködés mie­lőbb létrejöjjön? — Minden bizonnyal, de a közös európai piac is nagy sze­repet fog ebben játszani. — Szokta olvasni a Die Welt című lapot? A Die Welt a Sprin- ger-konszern lapja. Nem tu­dom, hallott-e arról, hogy a Springer Magyarországon is megjelent, és budapesti kft.-je révén tárgyalt a Somogyi Nép­lappal is. Szeretném megkér­dezni a véleményét erről a fajta tőkebehozatalról. —Szabad egy alapvető meg­jegyzést ehhez? Nagyon fon­tos, hogy a különböző politikai mozgalmaknak és felfogások­nak legyen fóruma, legyen új­ságja. Például a Frankfurter Rundschaut nagyon erősen be­folyásolja a szakszervezeti mozgalom. Van olyan újság, amelyik az iparnak vagy a sza­bad vállalkozóknak a vélemé­nyét tükrözi inkább. Az a baj, ha egy vélemény uralkodik. Sem­mi kifogásom az ellen, ha ide­gen tőke egy országban befo­lyást nyer; az a fontos, hogy ne váljon egyeduralkodóvá. Egyet kell megítélni: mennyire válik a Springer most monopóliummá, mennyire nő meg a hatalma, ha átveszi a megyei lapokat. Min­denesetre az döntő kérdés: ahol komoly társadalompolitikai veszélyek vannak, ott rendet kell teremteni, irányt kell szabni. — Köszönöm a beszélgetést, és kívánom: mind az ön munka­társai, mind honfitársaim nyer­jünk ezzel a kapcsolatteremtés­sel. Nyerjünk azzal, hogy Ba- den-Württenberg tartomány, az önök egyeteme és a magyar agrártudományi egyetemek között létrejöhet a kapcsolat. Faragó László A REGIEK HELYETT ÚJ MÓDSZEREK KELLENEK Valódi nyilvánosságot a képviselők tevékenységének! A képviselőket megválasztot­tuk, a parlament várhatóan má­jus 2-án megalakul. A honatyák és honanyák még nem láttak munkához, az országgyűlés nyilvánossága azonban már vi­tatémává vált. A Magyar De­mokrata Fórum egyik sajtótájé­koztatóján is megkédezték, mi a véleményük arról a nyilatko­zatról, amelyet Csurka István adott a Szabad Európa Rádió­nak. Ebben ugyanis olyan meg­jegyzést tett, hogy szerinte nincs szükség az eddigi ország- gyűlési tévéközvetítésekre. Az MDF alelnöke azt válaszolta, hogy ez Gsurka István magán- véleménye, természetesen ezután is szükség lesz a parla­menti munka nyilvánosságára. Sokkal nehezebb azonban ma válaszolni arra, hogy a rá­dió, a televízió, a sajtó milyen módon tájékoztassa a lakossá­got a vitákról, a kompromisszu­mokról, a döntések előkészíté­séről és magukról a döntések­ről. A leköszönt Országgyűlés is szakított már azzal a régi, pártállami gyakorlattal az utóbbi időben, hogy volt egy tavaszi, egy nyári, majd őszi és téli ülésszak. A most majd megala­kuló parlament csak akkor tud eredményes törvényhozói munkát végezni, ha teljesen más módon tevékenykedik, szinte állandóan ülésezik. Eb­ben az esetben pedig már el­képzelhetetlen az, hogy a rádió, a tévé, a sajtó az eddig megszo­kott módon közvetítsen és írjon a képviselők tevékenységéről. Minden javaslat hasznos le­het, éppen ezért nagyon örül­tünk annak a levélnek, amit Jezerniczky Istvánná boglárlel- lei olvasónktól kaptunk. Az ötle­tet szűkebb környezetében hal­lotta, s ezt megosztotta a szer­kesztőségünkkel. Ők arra gondoltak, hogy a Somogyi Néplap esetleg felvál­lalna egy havi újságot, amely­ben a megye képviselői el­mondhatnák, hogy abban a hónapban miként képviselték a választóikat. „Most olyan sok szép elképzelést, ígéretet kap­tunk a jövőre vonatkozóan — írta boglárlellei olvasónk. — Hogy ezekből mi valósul meg, ebből az újságból is megtudhat­nánk. A különböző parlamenti viták után megtudhatnánk azt is, hogy miként szavazott, s hogy miért. Azt hiszem, ebben a demokratizálódó helyzetben a képviselők ilyenfajta „elszá­moltatása” a tetteikről jogos len­ne és nagy érdeklődést váltana ki.” Jezerniczky Istvánná még címet is javsolt az újságnak: Képviselők vagy Képviselünk. Ólvasónk javaslata minden­képpen elgondolkodtató, mert szerintem nagyon sok választó- polgár törheti a fejét azon, ho­gyan értesül majd a most meg­választott somogyi képviselők tevékenységéről, figyelembe véve a várható változásokat a régi gyakorlathoz képest. Ma még a szerkesztőség is gondol­kozik azon, hogy miképpen számol be az új országgyűlés tevékenységéről. Akár külön oldalon, akár mellékletben szó­laltatjuk is meg a tíz somogyi képviselőt, mindenképpen él­nünk kell azzal a lehetőséggel, hogy a somogyi választópolgá­rok nevében nyilvánosan ellen­őrizzük a tevékenységüket a most formálódó sajtószabad­ság szellemében. Ez arra is fel­hatalmaz majd bennünket, hogy ha kell, akkor a kormányt is bíráljuk, s ugyanolyan teret adjunk a kormányon levő pártok képviselőinek, mint azoknak, akik az ellenzékhez tartoznak. A vélemények kifejtése, ütköz­tetése nélkül a választópolgá­rok sem ismerhetik meg a kép­viselők gondolkodását, állás­pontjuk formálódását, egy-egy szavazatuk miértjét. Csak a teljes nyilvánosság adhat biztonságot, biztatást a most megválasztott somogyi képviselőknek is. Az, hogy ez milyen formájú lesz, majd eldől, mert a régi, megszokott rádió, tévé és sajtótudósítások már nem szolgáltathatják eredmé­nyesen a többpárti parlamenti demokratizmust. A Somogyi Néplap szerkesztősége — az olvasók esetleges újabb ötleteit is figyelembe véve — igyekszik majd kialakítani új módszereit az országgyűlés, a képviselők tevékenységének a bemuta­tásáról. Lajos Géza Májustól gyorsabban utazhatunk Sajtótájékoztató a határőrségnél. (Munkatársunk telefonjelentése) Május elsejétől minden ko­rábbinál gyorsabban kelhetünk majd át az országhatáron — je­lentették be tegnap délelőtt Budapesten a Bm. Határőrség sajtótájékoztatóján. Zubek Já­nos alezredes, a testület szóvi­vője — készülve az újságírók várható kérdésrohamára — meghívta a beszélgetésre dr. Bakondi György alezredest, a határőrség határforgalmi osz­tályvezetőjét, Dobi Miklós alez­redest, a Vám- és Pénzügyőr­ség osztályvezetőjét, illetve dr. Ráczki András őrnagyot, a Bm. útlevélosztályának helyettes vezetőjét is. Az elmúlt években jelentősen nőtt a határforgalmunk. A 74 határátkelőhelyen tavaly már több mit 90 millió utast számlál­tak. Hasonló forgalomra számí­tanak az idén is — mondták. Hogy minél gyorsabban folytat­hassuk utunkat, a határőrök is változtatnak korábbi gyakorla­tukon. Május 1-jétől három részre osztják az utasokat a közúti átkelőhelyeken. Az egyikbe a magyar utasok kerül­nek, a másikba azok, akiknek nem kellett vízumot kérniük, a harmadikba pedig azok, akik­nek a vízumot is fel kell mutat­niuk. A magyar útlevélbe ezen­túl nem kerül bélyegző sem az Jugoszláviába szállítanak tejet a csurgói sajtüzemböl. Az eladott mennyiség nem veszélyezteti a hazai ellátást, mert a sajtüzem az igényeken túl is képes termelni. ország elhagyásakor, sem a hazatértünkkor. A vámosok mindenhol beve­zetik a piros, illetve zöld folyo­sót. Ezt folyamatosan csinálják meg. Az osztrák határon a mű­szaki jelzőrendszer után eltűn­nek a szuperbiztos sorompók is. A nagyobb határállomások előtt olyan jelzőrendszerek lesznek, amelyeknek segítsé­gével eldönthetjük, hogy melyik határátkelőn juthatunk át a leg­gyorsabban. Például Sopron szélén választani lehet, hogy Kopháza, vagy Sopron határál­lomásán akarunk-e áthaladni. A Somogyi Néplap kérdésére elmondták: előkészületben van az Európa-útlevél bevezetése. Ezt azonban legkorábban csak 1992-ben vehetjük kézbe. S nem helyettesíti majd a szemé­lyi igazolványt. Elmondták azt is, hogy nem szüntetik meg az egyszerűen csak kishatár-útle- vélnek nevezett határátlépési okmányokat, bár nincs sok ér­telmük — ebben Dobi alezre­des is egyetértett velünk. Ugyancsak tőle kérdeztük, hogy mi igaz abból a hírből, amit tegnap a Népszabadság tett közzé az ASZP-re hivatkozva: kelet-európaiak csak akkor utazhatnak be Jugoszláviába, ha 200 dollár értékű valutát vál­tanak be. Nos, "ezt a hírt nem tudták megerősíteni. Dobi Mik­lós alezredes szerint nyugod­junk meg, a magyarokra nem vonatkozik ez a kitétel. S még egy somogyi érdekes­ség: a balatonkiliti repülőtéren is kezelnek útleveleket, az igé­nyeknek megfelelően. A tegna­pi sajtótájékoztató egyértelmű summázata: mindent az utas­ért. (Nagy)

Next

/
Thumbnails
Contents