Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-09 / 58. szám
1990. március 9., péntek SOMOGYI NÉPLAP 7 KÖZELKÉPEK van: a városi tanács akaratom ellenére lebonttatta a saját műhelyemet. Egy új városrészt épített oda. Megértettem. Helyette kaptam ezt a műhelyt, teljesen romos állapotban. Úgy döntöttem, hogy ezt viszont már nem engedem. Eddig is belekerült több mint 200 ezer forintomba, a leendő felújítás pedig legalább 500 ezer forintot fog kitenni. Bízom abban, hogy a beruházás megtérül. Jelenleg van három szakmunkástanulóm, ősszel még hár- - Kaposváron, a Bér- mat beiskolázok, így hat lesz zsenyi u. 13. szám összesen. Több, minta megye alatt dolgozik Gimesi többi bádogosának összesen. István díszbádogos. Számos _ Bármilyen furcsán is magas tornyot megmászott hangzik — mondja ezután a már, hogy tetődíszeit elhelyez- mester —, a Berzsenyi utca ze ott. Mielőtt míves szakmájá- valaha Kaposvár egyik légről beszélgetnénk, azt kérdem: szebb helye volt. Gyerekko— Nem babonás? romban gazdag kereskedők, — A gyakorlat másra nevelt, iparosok lakták. Állatorvosok, Arra, hogy mindig saját ma- jónevű mesteremberek, és na- gamban bízzak, saját képessé- gyón szép házakat építettek. A geimben és képzettségemben, felszabadulás előtti Kaposvár- Tehát semmit sem bízok a vé- nak nagyon szép része volt ez, letlenre vagy a babonára. Éle- de az utóbbi 20 évben nagyon temben nem vettem sem lottót, tönkrement. Részint mert állaséin totót és sorsjegyet sem. mi kezelésbe kerültek az épü- Nem bízom benne. letek, másrészt a város vezetéA díszbádogosműhelye ere- sének hatalmas tévedése volt, detileg kékfestőműhelynek hogy a Malomárkot betemette, épült. A három műhelyrész Én be tudom bizonyítani, hogy közül kettőben ma is kút van! A mennyit emelkedett három év kékfestő szakmához ugyanis alatt a talajvízszint, és ott van vízre feltétlenül szükség volt. A már két ásónyomnyira. Tíz éve századfordulón viszont nem ez a víz tíz méterrel lejjebb volt volt városi vízmű, közmű. Az még. Ha le kell bontani ezt a akkori mesteremberek maguk műhelyt, akkor a lakberendező gondoskodtak a vízellátásról: a szövetkezetre is ez a sors vár. műhelyben kutat ásattak, és Miért éppen ezt az egy épületet abból szivattyúzták a vizet. kellene lebontani? Az épület eléggé elhanya- • Azt javaslom, hogy az idő golt,- akárcsak a Berzsenyi kerekét egy kicsit tekerjük visz- utca. sza: Kérdezem: hogyan lett —Nem gondolt arra, hogy az Gimesi István díszbádogos? A épületet meg kellene őrizni ■bádogos vész egy horganyzott mint ipartörténeti emléket? csatornát, fölteszi, és kész. A A díszbádogos így felel: díszbádogos mit ad még hoz-. — Köszönöm a felkérést, és zá? hogy erről beszélhetek. Ko- — A mai bádogosok-nem moly szándékom, hogy az épü- tehetnek arról, hogy csak sima letet úgy, ahogy van megőr- csatornákat és szegélyeket zöm. A saját költségemen újí- csinálnak. A magyar szakmun- tom fel; nem engedem lebonta- kásállomány nagyon jó volt. Én ni, jóllehet erre már bontási a mesteremre, a mesterem engedély is van. A múlt évben segédjeire jó érzéssel emlékvártuk a kilakoltatást, de hál’ szem vissza, istennek leszálltak rólunk. El- —Ki volt a mestere? lenszegülésemnek két oka — Először édesapám, aki szintén bádogosmester volt. A díszműbádogosságot Kovács Gy. JózseftöI tanultam. Iparművésznek vallotta magát, de soha nem ismerték el. Az ő korában ezt papírhoz kötötték, s neki nem volt ilyen papírja. Mint ahogy nekem sings. De ehhez a munkához nem is kell! Régen egy segédtől is megkövetelték azt, hogy meg tudjon csinálni egy rendes díszmunkát. Nem volt külön díszműbá- dogos, épületbádogos, csak bádogmester. Neki éppúgy kellet értenie a díszműbádogos- sághoz, mint a műszaki bádogossághoz. Ahogy öregapám mondta: a bimbitől a repülőig a bádogosok mindent csinálnak. A háború előtt Magyarországon kis műhelyek látták el az országot mindenfajta bádogostermékkel. Egyszerű mosogatókat, munkásfürdőket, fürdő- és ülőkádakat készítettek. Az 50-es években még sok olyan ember volt Kaposváron is, aki mindenhez értett. Aki ezeknek a keze alól szabadulhatott, az meg is maradt a szakmában és a legnagyobb igénytelenségben is igényes munkát végzett. — A lakosság részéről ma különösebben nagy díszmű- igény nincs; kevés a pénz! Nagyrészt az egyházak a megrendelők. A templomok örök szerelmeim: egészen Szabolcs-Szatmárig sok helyen megfordultam már. Botpalád, ez a Szabolcs-Szatmár megyei falu — közel a szovjet—román határhoz — majdnem erdélyi emberekkel, tiszta szép magyar nyelvvel, bodzakerítésekkel és nagyon szép református templommal, nagyon a szívemhez nőtt. Kevés pénzzel, de sok hittel megcsináltatták a templomot. — Mi a szép a templomtoronyesetében? — Követni elődeink példáját, ők nagyon szép épületeket hoztak létre. Csodálatos egy régi kereszt, egy régi gömb, abban szinte mindig találok írásos emléket is. Azt, hogy mikor épült a torony, hány pengőből vagy forintból. Leírják, hányán voltak. . a faluban, melyik .templom épült kegyúri ado mányból, melyik a hívőkéből. A katolikus templomok általában kegyúri adományból, a református .és evangélikus templomok a hívők pénzéből. —'Most a kaposvári tanács- székház díszbádogos munkáit újítja föl. Ha jól tudom; ezeket a díszeket a mestere készítette. — A városháza új fedése az 50-es évek elején készült el, a régi tervek és formák alapján, horganyzott lemezből. Ehhez a toronyhoz a 60-as évekig senki nem nyúlt. Amikor felújítására az első megrendelésemet kaptam, 1969-et írtak, és elég romos állapotban volt már. A bádogosmunkáról tudni kell: ha anyaga nem réz, akkor rendszeres karbantartásra és felújításra van szükség. Négyszer javítottam és festegettem át' a tornyot, most pedig le kell bontani. Végre a tanács úgy döntött, hogy nemes anyagból, vörösrézből újíttatja föl. — Szép díszek vánnak a torony körzetében. Ezek is újra készülnek? — Természetesen. Ez a munka megtiszteltetés számomra, és úgy ákarom elkészíteni, hogy az unokáim is ezt nézzék, és büszkék legyenek az öregapjukra. Horányi Barna Fotó: Kovács Tibor TORONYDÍSZEK Az unokáink is legyenek büszkék ♦
