Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-09 / 58. szám

8 SOMOGYI NÉPLAP 1990. március 9., péntek NYUGDÍJASOK OLDALA Öregek öröme Két sudár fenyő fogadja nap nap után a mosdósi idősek klub­jának tagjait. Az égretörő örök­zöldek aljában megbújó vaska­pun át a falu 60—80 év közötti lakói juthatnak be a cserépkály­hával jól befűtött társalgóból, pihenőből és konyhából álló klubba. — A nagyberki tanács 1966. szeptember 15-e óta működteti klubunkat, mely reggel nyolctól délután négy óráig fogadja a falu magányosait, gondozásra szoruló, idős lakóit — mondja Bernáth Dezsőné klubvezető, aki csaknem három éve jegyez­te el magát az azonos sorsúak gyámolításával. Jelenleg 26 egyedül élő asz- szony tölti itt a mindennapokat. Jutányos áron kapják az ebédet a tüdőgondozó konyhájáról. Ét­rendjüket dr. Angeli István nyugállományú főorvos állítja össze. Együtt ünnepük meg a névnapokat, kirándulások kö­vetik egymást, A 77 éves Papp Aranka néni ottjártunkkor éppen az újságot böngészte, és Szapudi András sorait dicsérte, majd egy falon levő babára mutatott: — Nemrég varrtam a ruháit; ilyen volt az eredeti, mosdósi népviselet a harmincas évek derekáig — mondja. A fekete fejkendős asszony több évtize­de él egyedül, s az itteni közös­ségi lét jelenti számára a legna­gyobb örömöt. Bernáth Pálné egy vajszínű, ókalocsai terítő utolsó részletén dolgozik. Szemüveg nélkül varr, szemünk előtt alakulnak a szirmok az óarany fonalból. A kézimunkába feledkezés sok mindenről eltereli figyelmét, két éve halott fiának emléke azon­ban sokszor felidéződik... Napközben gyakran csendül­nek fel jóízű, napszámos nóták, de az éneklés nem zavarja Ba­konyi Istvánnét és Bernáth Ist­vánnál akik éppen a magyar kártya lapjait ütik. Zsíroznak. Később özvegy Kovács Károly- né, a nagyberki termelőszövet­kezet zárszámadó közgyűlésé­ről mesél, amelyen nyugdíjas tsz-tagként vett részt, s tombo­lájával egy 23 kilós malacot nyert. Szaporán mozog kezé­ben a kötőtű: puha, szürke zok­ni készül a fiának. A klubvezető szerint legalább még harminc idős embernek lenne szüksége erre a szociális gondoskodásra, a lelki mene­dékre. De nem mindenki viseli el a törődést: megesett, hogy hónapokon keresztül hordták az egyik néninek az ebédet, aztán gondolt egyet és lemond­ta. Kényszeríteni pedig senkit sem lehet... Ha beteg valamelyikük, itt, a klub fürdőszobájában mossák ki ruháit. Rendszeresen meglá­togatják lábadozó társaikat. Jelenleg csak két napilap jár, korábban több között válogat­hattak a betűre vágyók. A rádió, szinte állandóan szól, s a televí­ziót is nagy élvezettel nézik a klub lakói. A parabolaantenna révén megnőtt a választék, s azt ígérték nekik, hogy hamarosan a kábeltelevízió adását is vehe­tik. A mosdósi idősek klubjának tagjai egy nagy családot alkot­nak. Az életkor, a hasonló gon­dolkodás és érdeklődési kör összeköti az ittenieket. Nagyon jó a kapcsolatuk a tanács gon­dozási központjával és a szana­tóriummal, ahonnan a múlt évi öregek napján két tortát is kap­tak. Lőrincz Sándor Fotó: Jakab Judit MEGÁLLT AZ IDŐ Három szék összetolva, raj­tuk — bal könyökére támasz­kodva — borostás arcú, idős ember szendereg. Odébb két kipirult arcú, borvirágos orrú férfi beszélget, nagyokat húz­va az oportósüvegből. A sa­rokban szakadt télikabátban, vastag sapkában aggastyán silabizálja a betűket. Egyik kezében lupé, a másikban levél. Hosszasan olvassa, majd csillogó szemekkel gon­dosan összehajtja, és belső zsebébe süllyeszti. Vajon ki írhatott neki? Fia, lánya? Talán az unokái? Vagy a házigazda mondta fel az al­bérletet? Az utasok közül többen rá­hajtják fejüket az asztallapra; pihennek, s várják a vonatin­dulást. Csak a fiatalok éberek: ki-ki rejtvényt fejt vagy olvas. A székek között elhajított ci­garettacsikkek, használt pa­pírzsebkendők hevernek. Csönd van és nyugalom. Türelmesen várakozunk. És közben úgy érezzük, a kapos­vári vasútállomás várótermé­ben megállt az idő... L. S. TÉLUTÓ ‘90 (Egy nyugdíjas feljegyzései) Nincs a legjobb véleményem a mi közép-európai időjárásunk­ról. Megbízhatatlan. Az évszakok önkényesen előre-hátra szalad­gálnak. Január végén, február elején még tavasz volt a javából, azután hidegfront söpört végig (a magasabb hegyekben hó!) raj­tunk, február utolsó harmada pedig langymeleg áprilisra emlékez­tetőén indult. Mostanában a természetben is valahogy minden összezavarodik... A gyümölcsfák és a virágok hiszékenyebbje bedőlt a kora tavaszt idéző február eleji napoknak; nyári, korai almafáim duz­zadt rügyei, a présház előtt fehéredő tyúkhúrvirágok e hiszékeny­ség első hírnökei. A virágok felett méhek köröznek, ők is elhagyták kaptáraikat, miként jómagam is panelfészkemet. * * * Józsi bácsi, jó erőben levő nyugdíjas, szőlőhegyi szomszé­dom, a széles málnasorok közeit ásogatja. — Holnap kijön a Mama is, cukorborsót akar ide vetni... Teszem én is a dolgom, közben beszélgetünk. A megindult időről, a jó porhanyó földről, no meg a politikáról is; a megszámlál­hatatlanul sok pártról, a sok locsogásról, ígérgetésről... * * * Érdekes, hogy még a kóbor macska is mennyire vágyik a szeretetre: az ember szeretetére. Valahányszor kimegyek Póste- lekre dolgozgatni, ez a csont-bőr macska az első látogatóm a szőlőhegyen: kopog a szeme az éhségtől, a tányérjába öntött tejet viszont csak úgy hajlandó elfogadni, ha előtte megsimogatom. Ki érti ezt? * * * Rex, a büszke tartású németjuhász kutya reggelente végig­kutatja a szőlőhegy présházait, s minden alkalommal dolgavége- zetlenül tér vissza saját maga kaparta földkuckójába. Akit kere­sett, nem találta, nem találhatta. Egy hónapja temették. Azóta vi­gasztalan magányában naphosszat tutul, sír—és reménykedik... Kerner Tibor Tagsági pótlék A barcsi mezőgazdasági ter­melőszövetkezet a februárban tartott zárszámadásán megem­lékezett a gazdaság hétszázti- zenegy nyugdíjasáról is. Nem­csak szóban foglalkoztak az őket leginkább sújtó, nehéz életkörülményekkel, hanem a szövetkezetben hagyományos gyakorlat szerint tavaly is kere­sték a módját, hogy az elődök gondjain anyagilag is enyhítse­nek. Két évvel ezelőtt döntött úgy a szövetkezet, hogy a tagsági pótlék intézményét kiterjesztik nyugdíjasaikra is. Ennek meg­felelően karácsony előtt mint­egy egymillió-nyolcszázezerfo- rintot postáztak nyugdíjasaik­nak. Megélhetési körülményeik javítására jó néhány szolgálta­tást térítésmentesen végez ré­szükre a szövetkezet. Tavaly erre a célra kétszáznegyven­ezer forintot fordítottak. Esetenkénti gyorssegély cí­mén százezer forintot fizettek ki az időskorúaknak. Emellett úgy szervezték, hogy nyáron az iga- li meleg vizes üdülési lehető­séget elsősorban a nyugdíjasok vehessék igénybe. MEGKÉRDEZ TÉK— VÁLASZOLUNK A korengedményes nyugdíjazásról Több idős, de a nyugdíjkorha­tárt még el nem ért olvasónk is érdeklődött mostanában arról, miként élhetne a korengedmé­nyes nyugdíjazás lehetőségé­vel, s egyáltalán: milyen feltéte­leknek kell megfelelnie annak, aki így szeretne nyugdíjba men­ni. Ókét tájékoztatja Rózsavöl­gyi István, a Somogy Megyei Tanács V. B. munkaügyi iroda-, vezetője. A Minisztertanács 5/1990. (1.18.) számú rendelete ki­mondja, hogy a munkáltató leg­feljebb öt évvel az öregségi nyugdíjkorhatár előtt álló mun­kavállalóval megállapodhat — a munkavállalók helyi érdek- képviseleti szervének az egyet­értésével — a dolgozó koren­gedményes nyugdíjazásáról. További feltétel, hogy a dol­gozó nő legalább 25, a dolgozó férfi pedig legalább 30 évi — az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szerv által előzete­sen igazolt — szolgálati idővel rendelkezzék; a munkavállaló az adott munkáltatóval legalább öt éve munkaviszonyban álljon (kivéve, ha a munkáltató ennél rövidebb ideje alakult meg, és a dolgozó a megalakulás óta ott áll munkaviszonyban), a mun­káltató vállalja, hogy az öregsé­gi nyugdíjkorhatár betöltéséig a korengedményes nyugdíj (az évenkénti emeléseket, kiegé­szítéseket, házastársi pótlékot vagy a házastárs után járó jöve­delempótlékot tartalmazó) ösz- szegét a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóságnak félévenként előre — minden év január 31., illetve június 30. napjáig — befizeti, és a szükséges kiegészítéseket— módosító értesítés esetén—60 napon belül átutalja. Ha a gazdálkodó szervezet jelentős létszámleépítést való­sít meg, ilyen esetben kérheti a megállapított összegnek a Fog­lalkoztatási Alap terhére törté­nő, legfeljebb 50 százalékos átvállalását, föltéve, hogy az előző évi mérleg szerinti ered­ménye nulla vagy negatív volt. E rendelkezés alkalmazása Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc során jelentős létszámleépítés­nek minősül, ha a gazdálkodó szervezet egy intézkedés kere­tében az előző évi átlagos állo­mányi létszám legalább 25 szá­zalékának, vagy legalább 500 főnek szünteti meg a munkavi­szonyát. Ha a munkáltatót fel­számolják vagy jogutód nélkül megszűnik, az imént említett összeg teljes átvállalását kér­heti a Foglalkoztatási Alap ter­hére. Nyugdíj(emelés) és bérpótlék(csökkentés) Kiss Lászlóné kaposvári ol­vasónk az iránt érdeklődött: le­hetséges-e, hogy az 550 forin­tos nyugdíjemelés tulajdonkép­pen csak 410 forint, mert a ko­rábbi 290 forint bérpótlékból elvettek 140 forintot? A Somogy Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság nyugdíjosztályán ezzel kapcso­latban a következő felvilágosí­tást kaptuk: Egy korábbi minisztertanácsi rendelet tavaly decemberben módosult, e szerint az 1990. január 1-jétől hatályos szöveg: ,,Ha a nyugellátást, baleseti nyugellátást 1989. december 31-ét követő időponttól állapít­ják meg, azt havi 150 forinttal kell kiegészíteni. Ez az összeg jár akkor is, ha nyugellátásra, baleseti nyugellátásra az igény nem a naptári hónap első napjá­val nyílott meg.” 1987. december 31-ig a nyugdíjhoz a kereseti adatokat a 310 forint általános bérpótlék nélkül kellett közölni. A nyugdíj megállapításakor a 290 forint kiegészítést legkorábban attól a naptól kezdve kapta a nyugdí­jas, amikortól a nyugdíját teljes összegben folyósították. 1988. január 1 -jétől ez a bérpótlék—a bruttósítással — beépült a bér­be, a megállapított nyugdíjösz- szeghez azonban ettől függet­lenül járt a 290 forint bérpótlék, egészen a múlt év végéig. Vagyis: két évig lényegében duplán vették figyelembe a bér­pótlékot, illetve kiegészítést, ezt kellett korrigálni 1990. január 1 - jétől. Első lépésben — az említett jogszabály szerint — a 290 fo­rint kiegészítés helyett az idén már csak 150 forint kiegészítés jár a nyugdíjakhoz, természete­sen az emeléseket még ezen felül adják hozzá. AZ ADÓZÁSRÓL Ha a nyugdíjas még dolgozik... ... s így a nyugdíj mellett adó- köteles jövedelemre tesz szert, attól függően adózik, hogy a nyugdíj és az említett jöve­delem összevont összege meg­haladja-e a 108 ezerforintot. Ha alatta marad, akkor nem adókö­teles az évi összjövedelem, ha viszont meghaladja, akkor már kell adóbevallást készíteni, és adót is kell fizetni — de csak a nyugdíj összegére eső adón fe­lüli jövedelem után! Vagyis: az egész évben elért összes jöve­delemre eső adóból levonandó a nyugdíj összegére eső adó. Előfordulhat, hogy a nyugdí­jas tavaly egész évben munka- viszonyban állt. Ebben az eset­ben 120 ezer forint lehet az évi összes jövedelme anélkül, hogy ez után adót kellene fizet­nie — ugyanis ilyenkor minden munkaviszonyban töltött hónap után havi ezer forinttal csökken­teni kell az összjövedelmét. Nem kell adóbevallást készí­tenie és adót fizetnie annak a nyugdíjasnak, aki tavaly csak nyugdíjat kapott. Fizetnie an­nak sem kell, aki a nyugdíján kívül szert tett ugyan más for­rásból is jövedelemre, de a nyugdíj és ez az összeg együt­tesen nem lépi túl a 108 ezer forintot — adóbevallást v iszont neki is kell készítenie, mert az évközi adóköteles jövedelmek­ből levont adóelőleget csak így kérheti vissza! Fontos tudnivaló: a személyi jövedelemadó bevallásának határideje: március 20! De ez nem jelenti azt, hogy addig kell várni a bevallással, ugyanis a késlekedéssel az esedékes pénz is később áll a házhoz: a visszajáró adóelőleget a beval­lás benyújtásától számított 30 napon belül fizeti vissza az APEH.

Next

/
Thumbnails
Contents