Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

1990. március 31., szombat SOMOGYI NÉPLAP 15 SPORT Fehér köpeny — fekete mez Fociról az év játékvezetőjével RÖPLABDA NB I. Váratlan fordulat a fővárosban VASÁRNAPRA MARADT A DÖNTÉS Marcaliban a Berzsenyi-lakó­telep többnyire csöndes. Nem mindig mondható el ez a hús­boltjáról, melyet többnyire a gyengébb nem képviselői ke­resnek föl. Van azonban ott kí­nálat a férfiak számára is. A rövidkarajok és a felsálak társa­ságában ott sorakoznak azok a friss sporthírek, amelyeket a bérlő, Dunkler György sohasem mér szűkmarkúan. Keddenként alig nyílik ki az ajtó, máris „szivárognak be” a kiéhezett sportbarátok, első­sorban a labdarúgás kedvelői. Dunkler György ugyanis „csak” főállásban hentes, a „mellék- foglalkozása”, amelyet jómaga egyenrangúnak tart mestersé­gével, labdarúgó-játékvezető. Méghozzá nem is akármilyen! Múlt évi teljesítménye alapján már másodszor választották Somogy legjobb bírójának, s ez azért nem akármilyen megtisz­teltetés. Szóval az említett na­pon hamar összeverődik a megszokott társaság, s a mester ilyenkor nemcsak a fél­sertéseket bontja, hanem a „vevőkkel” együtt boncolgatja a sportpályákon történteket is. Gyuri sohasem kérdezi, hogy lehet-e „tíz dekával több?” hi­szen tudja, hogy az éhes gyüle­kezet minden mennyiségre vevő. A hentesek általában minde­nütt nagyon népszerűek; a szépasszonyok mosolya kíséri mozdulataikat. Ebben a boltban azonban kissé fölborult ez a „rend”. Dunkler Gyurinak ugyanis mindenkihez van né­hány kedves szava, arcán a mosoly sem erőltetett. Nem is értem, a róla terjengő híreket, miszerint egykor ott, a marcali labdarúgó-csapat hátvédsorá­ban marconaságáról volt híres, aki ha az ellenfél támadásainál közbelépett, a pályagondnok már előkészített egy maréknyi fűmagot. Hogy lépte nyomán nem nőtt ki fű, az talán túlzás, de szó, ami szó, az NB( III balszél­sői igyekeztek nagy ívben elke­rülni. Csak a keménységétől kellett tartaniuk — sportszerűt­lenségétől aligha. Dunkler Gyu­ri, a labdarúgó ugyanis soha­sem az ellenfelek lábát céloz­gatta, hanem a labdát. Egyesek szerint többre volt hivatott, mint az NB III, de ő hű maradt a mar­cali csapathoz, így a magasabb osztály csak vágyálom maradt. Viszonylag fiatalon, huszonki­lenc éves korában mondott búcsút az imádott sportnak. Egy makacs sérülés megfosz­totta a játék örömétől, de a pá­lyáról nem tudta leparancsolni. Egy héttel az általa játszott utol­só mérkőzés után ismét ott volt a gyepen, de már talpig feketé­ben. Nem, nem az elszaladt éveket gyászolta, csak fölcsa­pott játékvezetőnek. így aztán napjainkig sem beszélhetünk visszavonulásáról. A szigorú hátvédből még szigorúbb játék­vezető lett, aki most már nem­csak a balszélsők táborában szerez hétről hétre respektet. Dunkler Györgyöt eme kör­ben is hamar megismerték, s egyre inkább tisztelték. Csak fél évet fújta a sípot a járási bajnok­ságban, máris a megyei keret­be helyezték. Ott is a legjobbak közé tartozott. így egyenes volt útja az NB lll-ig. Az első har­madvonalbeli mérkőzésére ma is élénken emlékezik. A Komló — Bonyhád találkozó ugyanis úgy kezdődött, hogy a hatodik másodpercben tizenegyest kel­lett ítélnie. Lehet, hogy ez volt az a nagy pillanat, amikor sokan rádöbbentek, hogy ez az ember nem kukoricázik, s ha kell, ha nem, helyén van szíve, no meg a bátorsága is a régi. Azóta megannyi rangadót vezetett, köztük több olyat, amelyen az NB ll-be jutás volt a tét. Tudott dolog, hogy ezeket nem akár­kiknek osztják ki. A küldők biz­tosak voltak abban, hogy Dunk­ler György felkészülten kél útra, és szakmáját feledve nem mér­legel; a legjobb tudása szerint vezet. Igen, így szerepel ma is a köztudatban és az NB lll-as csapatok körében is. — Hogy mit jelent számomra a felkészülés?—teszi föl szinte önmagának a kérdést. — Heti három alkalommal végzek fu­tóedzést, gyakori vendég va­gyok a Latinka sporttelepen, s emellett rendszeresen játszom az öregfiúk kispályás bajnok­ságban. Aztán arról is szót ejt, hogy gyakran forgatja a szabály- könyvet, a játékvezetők bibliá­ját, s nem szégyelli bevallani, hogy miként a jó papnak, neki is illik holtig tanulnia. Tizenegye­dik éve járja — hétről hétre — a pályákat, és egyelőre meg sem fordul a fejében a visszavonu­lás gondolata. Talán mert élvezi azt, amit csinál, nem tekinti munkának, s a bíráskodás, bár­mennyire is teljes koncentrá­ciót igényel, mégiscsak kikap­csolódást nyújt számára. Mint volt aktív labdarúgó, helyzeti előnyben van, hiszen az egyes játékszituációk megítélésében sokat jelent, hogy azokat megannyiszor maga is átélte. Csak ilyen „háttérrel”, ilyen ma­gabiztossággal képzelhető el, hogy valaki egy kiesési rang­adón közvetlenül a kezdés után lelkiismeret-furdalás nélkül kiál­lítson valakit, s később se te­gyen szemrehányást magának, amiért az általa „megtizedelt” csapat el is búcsúzott osztályá­tól. Mert ilyet is megért Dunkler György, és büszkén említi: a „sértett" csapat vezetőitől sem kapott ezért elmarasztalást. Egyet azért hangsúlyoz: magá- rahagyatva nem sokra menne. A játékvezető valósággal össze van nőve partjelzőivel — csak hárman együtt képesek jól megoldani a feladatot. És neki ebben is szerencséje van, hi­szen két nagyszerű társra lelt, s többnyire együtt járják a me­gyéket. — Én Hosszú Lacit és Nagy Bélát, akikkel együtt bírásko­dom az NB ill-ban, egyenrangú társaknak tekintem; sőt álsze­rénység nélkül vallom, hogy néha fontosabb a szerepük mint az enyém. — Félelem... Ismerős-e ez a szó? — érdeklődöm. — Én ezzel az érzéssel még nem találkoztam. Volt egy mér­kőzésem Dunaföldváron, ahol az egyik hazai néző megütötte az ellenfél játékosát és ezért félbeszakítottam *a találkozót. Őszintén megmondom: egy csöppet sem izgultam, olyan biztos voltam döntésem jogos­ságában. Igaz, a pályától száz­ötven méterre levő öltöző kissé távolinak tűnt, de a hajunk szála sem görbült meg. Lehet, hogy szerencsés ember vagyok, de nekem még sehonnan sem kel­lett menekülnöm. Dunkler György szerencsés embernek véli magát, én azon­ban inkább felkészültnek mon­danám, mert Fortuna megan­nyiszor aligha óvta volna meg az elmúlt évtized során. — Sohasem vágyott még magasabb osztályba? Egy pillanatra mintha eltűnne a mosoly a szeme sarkából, de nem kerüli meg a kérdést: — Elkéstem. Tavaly vala­mennyi mérkőzésemre a maxi­mális tíz pontot kaptam az ellen­őröktől, mégsem íéphettem fel­jebb, mert túl vagyok a korhatá­ron. Hiába, ami a férfiaknál a legszebb kornak számít, az a já­tékvezetésben már a leszál­lóághoz tartozik. Az év játékvezetője most, a hét végén egy megyei bajnoki mérkőzésen csupán „legyezni" fog, de ezt sem tartja leala- csonyítónak. Fontos, hogy ott lehet. Bentmaradni hétről hét­re a vérkeringésben—ez a fon­tos számára. Vár rá azonban komolyabb feladat is. Egy héttel később következik a Boly— Paksi Atom, már az ő irányítá­sával. Dunkler György a két mérkőzés közé egyenlőségje­let tesz. Talán ez az igazi hitval­lása a focitól. , Jutási Róbert Kapos Volán — Tungsram SC 3-0 (7,13,8) Budapest, 50 néző. V.: Fe- renczy, ifj. Kiss. Kapos Volán: Schmidt, dr. Pridál, Stefik, Cifra, Kántor, Czotter. Edző: Laszczik Iván. 2-1 volt már a Tungsram elő­nye, ezért hatalmas elszánt­sággal indult a Kapos Volán Budapestre, hogy negyedik al­kalommal is összemerje erejét a Tungsrammal. S az első játsz­mában már 11 -2-re vezetett a kaposvári csapat. Ezt követően néhány pontot sikerült gyűjtenie a Tungsramnak, de ez nem be­folyásolta a Volán fölényes szettgyőzelmét. Az összes ka­posvári játékos tudta, hogy a második játékrész döntő fon­tosságú lesz: biztos, hogy a Tungsram többet fog nyújtani, mint az előző szettben. Ennek megfelelően rendkívül szoros volt a küzdelem. 13-13-ig fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd a jobban összpontosító Kapos Volán ezt a szettet is hozta. A harmadik játszmában a határtalan lelkesedéssel küz­dő kapovári gárda 7-1 -re elhú­zott. Ékkor már érezni lehetett, hogy a Kapos Volán megnyeri a A tavaszi bajnoki idényben még veretlen együttesek talál­koznak ma 15 órakor Siófokon. A vendég váciak egy győzelem­mel és három döntetlennel, a Bányász pedig két-két győze­lemmel, illetve pontosztozko­dással a tarsolyában lép pályá­ra. A hazaiaknál a középhátvéd posztján újra Aczél szerepel. Gellei Imre vezető edző — aki csapatától győzelmet vár — elmondta: nem kíván versen­gést Aczél és a Pécsett pontot jelentő gólt szerzett kiváló játé­kos, Zare között. A két labdarú­gó ugyanis a jövőben remekül kiegészítheti egymást, és egy­szerre lehetnek a piros-feketék hasznára. Sérülés és sárga lap egyéb­ként nem befolyásolja a Siófok összeállítását. Ajátékosok han­mérkőzést. A fővárosi együttes még föl tudott zárkózni, de nem lehetett vitás, hogy a Kapos Volán ebben a játékrészben is egyértelműen jobb ellenfelénél. Nagyot változott a kaposvári csapat játéka a keddi találkozó óta. Döntő fontosságú volt, hogy Czotter jó sáncmunkájá­val rendre blokkolni tudta Pál ütéseit. A jó nyitás-fogadások­ból indított támadásokkal pedig sikerült a Tungsramtól a labdá­kat pont nélkül visszaszerez­niük. A kaposvári együttes tulaj­donképpen az egész mérkőzé­sén végig vezetett, csak a má­sodikjátszma hozott szorosabb eredményt. A Tungsram idege­sen, játékosai egymással ve­szekedve játszottak. A Kapos Volán csapatának valamennyi játékosát dicséret illeti Buda­pesten nyújtott teljesítményé­ért. így a két együttes vasárnap a kaposvári Városi Sportcsarnok­ban 17 órakor újra megmérkő­zik egymással. Az összecsa­pás győztese a továbbiakban az 5-6. helyért játszhat a tavalyi bajnok Csepellel, míg a vesztes együttes a 7-8. helyért léphet majd pályára. Gelle József gulata bizakodó. A csapat a hét közepén ugyan komoly figyel­meztetést kapott a Szekszárd elleni edzőmérkőzésen, ennek ellenére (vagy pontosan ezért?) ma mindenki győzelmet vár a Balaton-partján. Bár jól tudják Siófokon: a Vácnak szorult helyzetében minden pont ara­nyat ér. — Éppen ezért a közönség lesz a mai mérkőzés igazi nyer­tese — vélekedett Gellei Imre. A Siófoki Bányász a követke­ző összeállításban veszi föl a harcot a Vác ellen: Bíró — Kolo- vics, Aczél, Olajos — Maro­zsán, Keszeg, Zsadányi, Meksz — Magyar, Czigány, Kir- schmayer. Csereként Horváth, Zare, Varsányi, Szabó B. és Bo­rostyán áll bevetésként készen. Siófokon a Váci Izzó JÁTÉKVEZETŐK SEGÉLYKIÁLTÁSA A Magyar Kosárlabda-szö­vetség játékvezetői bizottsága soros ülésén foglalkozott a saj­nálatosan ismétlődő szolnoki nézőbotrányok legújabb fejle­ményeivel, az ezzel kapcsola­tos és csak a játékvezetőket fe­lelőssé tevő egyes sajtóvissz­hangokkal. A'bizottság úgy ha­tározott, hogy felkéri az MTI sportszerkesztőségét a követ­kező nyilatkozat közzétételére: „Megállapítjuk, hogy a koráb­bi és a legutóbbi szolnoki ese­ményekkel szembeni enyhe szankciók azt eredményezik, hogy a szurkolók más városok­ban is érezhetően követik a rossz példákat. A játékvezető­ket, az ellenfelet becsmérlő kis csoportok a legtöbb helyen kia­lakultak. E félelmetes környe­zetben kell játékvezetőinknek helytállniuk. Tevékenységüket gyakran lincshangulat közepet­te kell végezniük. Ugyanakkor azt is megálla­pítjuk, hogy a játékvezetés színvonala egyáltalán nem ítél­hető rosszabbnak a mutatott játéknál. Mégis, nem a sokat hibázó játékos, a rossz csapat­taktika, az edzők által elhatáro­zott esetleges hibás cserék ke­rülnek a bírálatok kereszttüzé­be, hanem a játékvezetők valós vagy vélt tévedései. Elismerjük, hogy tökéletes, hibátlan játékvezetés talán nincs is, hiszen a játékvezető is ember, ő is hibázik. Itt azonban nem erről van szó. A rendbon­tók azt várják, hogy a játékveze­tők a megfélemlítés hatására úgy vezessék a mérkőzéseket, ahogy nekik megfelel. Ez vi­szont távol van a sportszerű­ség, a fair play szellemétől... Nem engedhető meg, hogy több városba ma már félve utaz­nak játékvezetőink, mert nem lehetnek biztosak abban, hogy épségben hazatérhetnek. Ismételten megerősítjük, bi­zottságunk eltökélt szándéka, hogy a fegyelmezés területén továbbra is keményen és követ­kezetesen munkálkodjunk, megtegyünk mindent az egysé­ges játékvezetői színvonal emelése érdekében. Helyt adtak a marcali óvásnak Március 10-én Kaposváron került sorra a K. Építők—Mar­cali NB lll-as bajnoki labdarúgó­mérkőzés, ezt a hazaiak 1—0 arányban megnyerték. De csak a zöld gyepen. A végleges el­számolásban nem. A marcaliak ugyanis megóvták a mérkőzést, mert szerintük Göbölös István, a téli szünetben a Rákócziból átigazolt Építők-játékos sárga lapjai miatt jogtalanul szerepelt. A kaposváriak azzal védekez­tek, hogy ők mind a Rákóczinál, mind a területi szövetségnél megérdeklődték a játékos sár­ga lapjainak a számát, s a ka­pott információ után döntöttek játszatása mellett. Tehát ők jó- hiszeműek voltak, ezért nem kerülhetnek hátrányba. A fe­gyelmi bizottság azonban nem fogadta el a védekezésüket, mondván: az egyesület köteles­sége a lapok nyilvántartása. így a mérkőzés három pontját 3— 0-as gólkülönbséggel a marca­liak javára igazolta, de ez ellen nyolc napon belül a kaposvá­riak föllebbezhetnek. Olimpiai rendezési tervek A világ két, egymástól távol eső pontjáról érkezett hírügy­nökségi jelentés a nyári olimpiai játékok esetleges rendezési elképzeléseiről. Rick Parry, a Manchesteri Olimpiai Szervezőbizottság el­nöke az észak-angliai város esélyeiről nyilatkozott. Man­chester — mint ismert — öt másik várossal egyetemben nyújtotta be az 1996. évi olimpia lebonyolítására vonatkozó ké­relmét, amelyről a NOB szep­temberi ülésén dönt. Sokak szerint az újkori olimpiák 100 éves évfordulóján az első játé­kok helyszíne, Athén biztos be­futónak számít. Ennek ellenére Manchester—akárcsak a többi pályázó — bízik a győzelem­ben. A rendezési terv mindeneset­re elkészült. Eszerint a ma­gánszektor 800 millió dollárt szánna sportlétesítmények és az olimpiai falu felépítésére, a kormány 2,4 millió dollárral já­rulna hozzá az infrastruktúra fejlesztésére, míg a British Te­lecom ugyanennyit áldozna a telekommunikációs hálózat kié­pítésére. Másrészről az olimpia 4 milliárd dolláros növekményt hozna az ország gazdaságá­nak, miközben 50 ezer man­chesteri számára nyújtana új munkalehetőséget a 8 százalé­kos munkanélküliséggel küsz­ködő városban. Rick Parry szerint Manches­ter mellett szól a megfelelően kiépített infrastruktúra. , ,Amíg egy stadion két év alatt elkészül, egy autópálya építé­séhez 12 év kell" — vélekedett Parry. Az olimpia központjául egy 80 ezres stadion, egy 20 ezres tornacsarnok, uszoda és az olimpiai falu szolgálna. JÉGKORONG „C” VB Újabb román vereség A „C” csoportos budapesti jégkorong-világbajnokság har­madik játéknapjának matiné- műsora, a Jugoszlávia—Ro­mánia összecsapás izgalmas párharcot ígért. Nem is csaló­dott az a 400 néző, aki megte­kintette a BS-ben lezajlott „bal­káni ütközetet"! Nagy csata, jó mérkőzés után a jugoszlávok nyertek, s produkciójuk alapján ítélve ott lehetnek az aranyére­mért harcolók között. A románok viszont még min­dig nem találtak magukra. Má­sodik fellépésükön második vereségüket szenvedték el, így alighanem kénytelenek búcsút venni dobogós álmaiktól. Jugoszlávia—Románia 6:3 (0:0, 2:1,4:2) HÍREK A mai kaposvári tenisz- centrum-avatás — ha az időjá­rás kedvezőtlenre fordul — egy héttel később, április 7-én, szombaton lesz. * * * Az országos serdülőkupa kosárlabdatorna egyik elődön-' tőjét rendezik meg a'hét végén Kaposváron az ipari szakmun­kásképző tornacsarnokában. Ma 11, holnap 10 órakor kez­dődnek a mérkőzések.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents