Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. március 31szombat Ez a húspiac még nem piac Dél-dunántúli tükör Kevés az iskola, sok a sonka Januártól szabadárasak a húskészítmények. Naponta vásárolunk húst az üzletekben, s a háziasszonyok pénztárcájuk vékonyodásán érzik a szabad árak kellemetlen hatásait. Sokan a magyar mezőgazdaságot marasztalják el emiatt, azt gondolva, hogy a fogyasztók zsebéből kiszedett pénz a mezőgazdasági nagyüzemeket gazdagítja. Az ilyen vélemény nem veszi tekintetbe a tényeket. A mező- gazdasági termékek szabad árából következő „pénztárca- csapolás” rifem a mezőgazdaságot, hanem jórészt más ágazatokat, illetve a költségvetést gazdagítja. A mezőgazdasági termékek fogyasztói árának 30 százalékos emelkedése mögött ugyanis jócskán elmarad ezek felvásárlási árának növekedése, amely az idén átlagosan 22—23 százalékkal lett nagyobb a tavalyinál. Ez sem mind a termelők pénztárcáját vastagítja. A felvásárlási árak emeléséből származó bevételek 53 százalékát elviszi az ipari árak növekedése, 20 százalékát a támogatások leépítése, s mindössze 27 százaléka marad a gazdaságokban. Nem járnak jól azonban az élelmiszer-feldolgozók sem. Az inflációs áremelkedés termelésre gyakorolt hatása a számítások szerint 15,3 milliárd forint termelési költség- növekedéssel járt. A jelenlegi becslések szerint a tényleges termelői áremelés már 50 százalékkal nagyobb a tervezettForintos László, a Somogy Megyei Járművizsga-bizottság vezetője megdöbbentő adatokat ismertetett a bogiári tanácskozáson, ahol a gépjárműoktatásban résztvevő iskolák, munkaközösségek képviselői jelentek meg. Somogy megyében 7 iskolában, illetve szakközépiskolá- ban van mezőgazdasági vontatóvezető-képzés. 1987-ben ezekben az intézményekben a vizsgára jelentkezett tanulók 66,5 százaléka megbukott az első KRESZ-vizsgán, s az oktatás „eredményességét”, sajnos, visszaigazolta a vontatókkal elkövetett balesetek nagy száma is, amelyhez még a gyakori ittasság is hozzájárult. — Nem is lehet ezen igazán csodálkozni — mondta Forintos László, hiszen a szakmai utasítások ellenére is az „ahány ház, annyi szokás” gyakorlata érvényesült, s a munka számonkérése sem történt meg az illetékesek részéről. Három évvel ezelőtt — a megyei közlekedésbiztonsági tanáccsal karöltve — úgy döntöttek: minden évben fórumot, szakmai tanácskozást rendeznek az oktatásban érdekelt szervezeteknek, s egységesítik a módszertant. Bizonyára ennek tudható be, hogy a rendkívül kedvezőtlen statisztika azóta egyenletesen javult: 1988- ban a hallgatók 38 százaléka, tavaly már 45,3 százaléka tett első alkalommal eredményes vizsgát. A bogiári tapasztalatcsere tegnap azért is volt érdekes valamennyi résztvevő számára, mert az iskolákban is elkezdőnél. Az élősertés kilogrammonkénti felvásárlási ára 68—72 forint között változik, termelési körzetektől függően. Ez jelentős eltérés az eredeti tervekhez képest, hiszen a múlt év végén az állami húsipar—elsősorban a minisztérium nyomására — 66 forintos felvásárlási árakkal számolt. A termelők ezt is keveslik, s érdekképviseleti szerveik amellett kardoskodnak, hogy az élősertés felvásárlási ára érje el a 75 forintot kilogrammonként. Az utóbbiak érvelése mögött is tények húzódnak meg. A múlt őszi számítások óta emelkedett a kamat, a tervezettnél nagyobb mértékben nőttek az ipari eredetű anyagok árai, s közben az infláció is felgyorsult. Ugyanakkor a sertésállomány szinte hónapról hónapra csökken, s egyre nagyobb a húsipari alapanyagkereslet. A múlt év elején még 8,3 millió sertést tartottak a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok, most ez 7,6 millióra csökkent. Hatásában jelentősebb ennél, hogy egy év alatt — a következő hónapok teljesítményeit meghatározó — kocaállomány is mintegy 70 ezerrel csökkent. A termelői érdekképviselet álláspontja szerint a 75 forintos felvásárlási ár lehet a garanciája, hogy az állatlétszám csökkenése előbb megálljon, majd emelkedő irányba forduljon. Nyilvánvaló, hogy a tervezetthez képest jelentős felvásárlási áremelés a feldolgozóknak teremt nehéz helyzetet, s amúgy dött a személygépkocsi-veze- tői-vizsgára való felkészítés, így a házigazda intézményben is vége felé közeledik a kurzus. A vizsgabizottság vezetője szerint az iskolák kedvezményesen tudják ezt lebonyolítani, a szabadidő figyelembe vételével szervezik a gyakorlati és elméleti oktatást. Amíg az oktatók saját munkájukról beszéltek, az iskolák legfelkészültebb tanulói elméleti és gyakorlati versenyen vettek részt. Az elméleti vizsgán is előfordult azonban gyenge prois szerény árbevétel-arányos nyereségük tovább romlik. A feldolgozók mégis kénytelenek kifizetni a magasabb árat, hiszen a keresleti' piac miatt ennek hiányában állna az üzem, felbomlanának kereskedelmi kapcsolataik; következésképpen megélhetésüket veszítenék el a vállalatok. Mindezek következtében az anarchia erősödött a húspiacon. Ennek egyik jele, hogy kialakult a közvetítő kereskedelem, a magánszemélyek, kisebb vállalkozások gazdagodnak a vidékenként eltérő felvásárlási árak spekulatív kihasználásból. A 68, illetőleg a 72 forint közötti különbségből jól élhet az egyébként fölösleges közvetítő kereskedelem. Ügyeskedésükkel többet keresnek, mint a termelő vagy a feldolgozók. Úgy látszik a szabad ár amolyan odadobott gyeplő a termelők és a feldolgozók közé, s mivel hiányoznak a tisztességes forgalomhoz a piaci kellékek — információs rendszer, tőzsde —, a reménykeltő változásokkal is alig lehet számolni. A megoldás az lehetne, ha a termelők, a feldolgozók és az értékesítők, vagyis az egész hústermelési vertikum azonos jövedelemhez jutna — állítják a nemrég megalakult húscéh vezetői. Ennek egyik feltétele, hogy az alapanyag-termelésbe kellene pénzt fektetni; ezáltal emelkedhetne az állatlétszám, következésképpen a hiány szűnne meg a piacon. Erre dukció, bár Dómján Zoltán, az ádándi szakiskola tanulója még a felnőttek között is megállta volna a helyét. Rajcsányi Péter siófoki vezető vizsgabiztos téziseit támasztotta alá az itteni szereplés. Ő arról beszélt, hogy az oktatási intézményekben sok a gyenge képességű, hátrányos helyzetű tanuló, akik a gyakorlatban ugyan helytállnak, mert már ők is átérzik: a traktorvezetés is egy lépés lehet ahhoz, hogy elmaradott környezetükből kilépjenek. persze jelenleg csekély a remény, hiszen a termelés jövedelmezősége csak néhány százalék, s ennyiért a tőkebefektetés nem indul meg. Javítana a helyzeten az is, ha az agrártermelők — beleértve az egyéni gazdákat is-— devizaérdekeltségét megteremthetnék. Ma szinte csak a külkereskedelem érdekelt a devizatermelésben, következésképpen a nagyobb jövedelmet sem a termelők te- .szik zsebre. Hátráltatja a valóságos piaci működést az is, hogy az alacsony fizetőképes kereslet miatt csökkent a piaci igény. A hústermékek fogyasztói árai messze elmaradnak a világpiacétól, hiszen azok érvényesülését az alacsony személyi jövedelmek nem teszik lehetővé. A termelőket viszont az egyre nyíló agrárolló köt gúzsba. A kereskedelem és a termelés nehézségei pedig két oldalról nyomják a feldolgozást, hiszen egyfelől magas árakon vásárolnak, másfelől nyomott árakon kénytelenek értékesíteni. Nem vitatható, hogy a hústermelés valamennyi fázisában tapasztalhatók üzemen belüli ellentmondások is; a hatékonyságot növelhetnék a termelők, a feldolgozók és a kereskedők egyaránt. De az mégsem lehet megoldás, hogy szabadjára engedve a folyamatokat, egymás kárára igyekeznek elérni saját fennmaradásukat. Ennek az áldatlan állapotnak csak a fogyasztók láthatják kárát. Gyarapodott a szövetkezeti lakásállomány A Szövosz-ban elkészült a szövetkezeti lakásgazdálkodás tavalyi mérlege. Eszerint 19 új lakásszövetkezet jött létre, így számuk az év végéig elérte az 1154-et. A lakások számának gyarapodásában tavaly megszakadt az 1986 óta tartó tendencia: 1986-ban 5380-nal, 1987-ben 4164-gyel, 1988-ban pedig mindössze 3850-nel nőtt a szövetkezeti lakások száma, 1989- ben pedig már 6364-gyel emelkedett. A lakásszövetkezetek kezelésében levő otthonok száma jelenleg a 278 550; ezekben hozzávetőleg a lakosság egyti- zede, mintegy egymillió ember él. Lassan minden eldől, mint a liszteszsák. Kiderül, kinek alakul jól és kinek siklik ki végérvényesen az élete. A tanulásról, vagyis a továbbtanulásról van szó. A nyolcadikosoknak véget ért az általános iskola; de mi kezdődik ezután? Pécsett szinte már katasztrofális a helyzet. A most végző korosztály az úgynevezett OTP-s gyerekek nagy csapata, akiknek jó része azért született, mert lakni akart valahol a család. És a lakáshoz a „beugró” volt a gyerek. A baj csak az, hogy az egyszerű — bocsánat a durva fogalmazásért — kivitelezés után már nem sokat törődtek a végtermékkel. Bemutatták, lehetett költözni, s ezzel mindenki letudott mindent. A szülő lakást kapott, állam bácsi, a jóságos nagylelkűen lakást adott, csak éppen arra nem gondolt, mi történik, ha a gyermek fölcseperedik. így aztán mindenütt óriási a túljelentkezés. Sok gyereket a megjelölt két hely közül egyikre sem vettek föl, és főleg a jófejű gyerekeket. Aki szín kitűnő, azzal ■ általában nincs gond. Aki nem egészen, azzal igen, mert nyilván tanulni szeretne, de nincs hol. Aki gyengébb azzal megint nincs baj: ott van valamelyik ipari iskola. Csak éppen azok nem mehetnek sehová, akiknek ott kellene lenniük egy-egy jobb suliban. Hogy mi lesz a megoldás, senki nem tudja. Csak egy példa: az egyik pécsi gimnázium angol nyelvű haladó tagozatára 90-en jelentkeztek. 16-ot_ vettek föl, a maradékból a legjobbak a kezdő csoportba kerültek. Aki oda jelentkezett, azzal eleve nem is foglalkozhattak. A helyzet tehát szinte drámai. Autó a falon Persze van más terület is, ahol drámai a baranyai helyzet. Ezek közül az egyik a közlekedésbiztonság. A hét közepén ülésezett a megyei közlekedés- biztonsági tanács, ott hangzott el a drámai jelző. De mielőtt erről szólnék, egy személyes tapasztalat. A minap hazafelé autózva az egyik községben, ahol derékszögkanyar van — és mi más legyen a kanyar túloldalán, mint egy kocsma? — falhoz kenődött Opelt láttam; a rendőrség éppen helyszínelt. Kiderült, hogy Bécsből tartott haza a háromtagú család: az asszonyka vezetett, 140-nel zúgott be a kanyarba, s irány a fal. Ő sérült meg a legsúlyosabban; a kezét talán soha többé nem tudja mozgatni. A dolgot elég vidáman fogja fel, hiszen az esethez a megjegyzése: „A férjem megszomjazott, gondoltam beugrunk a kocsmába”. Szóval, ami a közlekedést illeti, az a helyzet, mint az élet egyéb területein. A járművezetőknél egyre gyakoribb az agresszivitás, és sok a durva, agresszív szabályszegés. Fegyelmezetlenek és figyelmetlenek persze a gyalogosok is. Baranyában tavaly 1143 személyi sérüléses baleset volt, ebből 61 halálos, 440 súlyos. Jelentős növekedés az előző évihez képest! Ami pedig az okozók személyét illeti: első helyen a személygépkocsi-vezetők állnak, aztán jönnek a gyalogosok, a teherautósok, kerékpárosok, segédmotorosok és a motorosok. Az okok között pedig első a gyorshajtás; ezt az elsőbbségi jog meg nem adása, majd az ittas vezetés követi. A sorban a 4. helyen a gyalogosok helytelen magatartása következik. Elpusztult ebek A gyalogosoké, akikre gyakran ráüvöltenek, nem látsz, te... és itt általában valamilyen állatnév következik attól függően, kinek a leikéhez mi áll a legközelebb. Lát, persze, hogy lát, csak jobb dolog nem nézni se jobbra, se balra. Befogni fület- szemet, és irány a túloldal. Látnak, annál is inkább, mivel ott van Pécsett a Lánc utcai Ofo- tért, amely évek óta országos hírű, a komputeres szemvizs- gáló-készülékről győzik ellátni a betegeket. Most egy újabb különös készüléket állítottak munkába: az ultrahangos szemüvegtisztítót. Ez a csodaszerkentyű 20 perc alatt minden szennyet eltávolít szemüveg- keretről, ékszerről egyaránt. Természetesen ez utóbbi esetben a tulajdonos figyelemmel kísérheti az eseményeket, nehogy a végén esetleg az aranylánc tűnjön el és a szenny maradjon. Mert hát a szenny lélektana külön tanulmányt érdemelne. Hová, hogyan jut be. Hogyan jut be például a steril injekciós ampullába? Ugyancsak a héten történt — és ami a szerencse a dologban, hogy nem emberekkel —, hogy Pécsett a Susogó udvarán veszettség ellen oltották a kutyákat. Kétszázat oltottak be, s 28 azonnal elpusztult hirtelen fellépő keringési rendellenességben. Főleg a kisebb testű ebek. Nyolcat sikerült még az állatkórházba szállítani, ezek közül egy pusztult el. A gazdik bánata óriási. Sokan vesztették el évek óta hűséges, esetleg egyetlen társukat. Többen az állatorvost akarták meglincselni, pedig ő tehetett a legkevésbé a dologról. A méreg a lezárt kapszulákban volt. A vizsgálat még tart. Hogy mi lesz a vége, ki tudja? Szegény páráknak mindenesetre már annyi. Remélem, legalább kártérítést fizet a gyógyszergyár a gazdinak, hogy másik ebet szerezzen be. Bár az is tény, nem tudom, milyen módon állapítható meg, mondjuk, egy tökéletesen képzett vakvezető vagy egy nemzetközi kiállításon többször díjazott kutya értéke. Sonka-kórkép Szerencsére ez csak Baranyában fordult elő. Mint ahogy van egy tipikusan baranyai betegség, ami már most gondot okoz: a „sonkakor”. Nem vicc, sőt, sajnos, halálosan komoly. Tavalyelőtt meghalt egy férfi, nemrég egy másfél éves kisgyerek került az intenzív osztályra. Ebben a hónapban már öt ilyen eset volt, és bár sonkabetegségnek neveztem az imént, a hurka volt a bűnös. A házi készítésű töltelékárukban — amelyeket nem mindig kezelnek higiénikusan és füstölnek tökéletesen — meleg időben szaporodni kezdenek a baktériumok, s ezek idegmérget termelnek. Főleg a disznósajt, a sonka, a hurka és a kolbász veszélyes. A beteg először látásromlást észlel, de hiába rohan a szemüvegtisztítóhoz, aztán jönnek a nyelési nehézségek, és így tovább. Nem riogatom tovább önöket, hiszen nyakunkon a húsvét. A sonkaszezon. Fogyasszák egészséggel e termékeket, hiszen ez a kór főleg Baranyában dúl, ahol ennél keményebb mérgekhez is hozzászoktak az emberek. Dán Tibor S. F. fry . v .V . Fonyódon a Tungsram-strandon 41 méter hosszan végleges, 123 méteren pedig ideiglenes partvédőművel építenek. A feltöltött partszakaszon 5670 négyzetméterrel lesz nagyobb a strandolásra alkalmas terület V. Farkas József Bogláron téma: KÖZLEKEDJ OKOSAN!
