Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-26 / 71. szám
1990. március 26., hétfő SOMOGYI NÉPLAP 3 (Folytatás az 1. oldalról) Családi pártharc A csurgói 4-es szavazókörben tíz óra után hosszú sorban álltak a választópolgárok. Házas Károly és felesége — mindketten pedagógusok — együtt jöttek el választani, ám mint kiderült, nem ugyanarra a pártra voksoltak. — Nem volt könnyű tájékozódni a kampány során, ugyanis egy kicsit túl nagyra sikerült ez a választókerület — így7 a férj. — A csurgói jelölteket ismertük, a marcali ' környékbelieket viszont kevésbé. Valószínű fordítottan, ám hasonlóan vannak a marcaliak is, így alighanem csak a második forduló dönt. — Meggyőzőnek érezte a pártok érvelését? — Sok azonosság van a pártok programjában, mindegyik mást és jobbat akar. Ez tette nehézzé a választást, legalábbis a négy nagy párt között. Azt hiszem, a kis pártok nehezen tudtak falnőni ehhez a megmérettetéshez. — Önök megbeszélték-e. mely pártra fognak szavazni? — Inkább csak összevesztünk rajta — mondta Házas Károlyné. — 18 éves gyerekünk mondta, hogy a személyes szabadságnak itthon is érvényesülnie kell, az apja álláspontja ellenére is. Szóval, nem hagytam magam. Mindegyik párt programjában találtam vonzót és olyat is, amivel vitatkozom. Mindenképpen koalíció lenne a jó. Az fontos volt a döntésemnél, hogy úgy látom, csafk határozott föllépéssel lehet elérni bármit. Nem szeretem a szélsőségeket, de azt igen, ha valaki harcolni is tud valamiért. Egyéniben a csurgói jelöltek közül választottam. A jövő valós ígérete Az új denniKiociot lanul- ni kell, s ezt nem lehet elég korán kezdeni. A 2. sz. választókerületben Kaposváron, a Leányotthonban 9 óra körül a 34-es szavazókörben hosszú sorban álltak a választópolgárok. Varga Imre és felesége unokájuk társaságában jöttek el szavazni. Az ifjú hölgy, Tolnai Bianka nagy érdeklődéssel figyelte a körülötte zajló eseményeket. Hát bizony, nem is olyan könnyű a döntés — gondolhatta. látva a papa és a mama arcát. Riadtra váltó szempillantását mégsem a választás felelősségteljes gondja idézte elő, hanem fotóriporterünk vakujának a viLlanása. Nem kérdeztük, hpgy a nagyszülők kire voksoltak, hiszen minden pártpolitikai programnál többet mondott a látvány. Csak a jövőt választhatták. melynek minden ígérete e csöppségben együtt van jelen. A régi vágyunk Az egyik idős néni ott- honhagy.ta a szemüvegét, a szavazatszedő bizottság tagjai azonban olyan udvariasan fogadták a választópolgárokat, hogy még azt is kapott kölcsön. Aki bottal ment, besegítették a szavazófülkébe a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központban működő 20. számú szavazókörben. Felfigyeltem egy házaspárra. Az asszonyon szemmel látható volt, hogy kisbabát vár. Kíváncsi voltam az ő véleményükre. A férj, dr. Máté Ernő, a 157. számú jogtanácsosi munkaközösség vezetője, a felesége a Petőfi iskolában tanít. — Milyen érzés fogta el önöket az első szabad választáson, ahol több párt közül lehet kiválasztani a legmegfelelőbbet? — Nagyon örültem neki — kezdte dr. Máté Ernő —, hogy erre lehetőség nyílott. Tulajdonképpen szerintem ez minden jóérzésű magyar állampolgár régi vágya volt. hogy igazán szabadon tudjon választani és arra szavazzon, akire gondolja. — Ugyanezt mondhatom el — vette át a szót Máténé Körmöczi Gabriella —, hogy nagv felelősség ás nagyon megtisztelő dolog ez a szavazás. — Volt-e arra idejük, hogy elmenjenek választási gyűlésekre vagy csak a tévéből, rádióból tájékozódtak? — Nekem volt időm, több alkalommal részt vettem gyűlésen — így a férj. — Figyeltem a híradásokban, hogy mikor van olyan jelentősebb esemény, amiről úgy gondoltam, érdemes rajta részt venni. Ott voltam például Király Béla választási gyűlésén, részt vettem továbbá a sportcsarnokban az öt képviselőjelölt részvételével rendezett választási fórumon. — A férjem régebb óta foglalkozik politikával — mondta Máténé Körmöczi Gabriella —, most én is figyeltem, s figyelemmel kísértünk mindent, tehát nem csak úgy jöttünk el... Búcsúzáskor azt is szívesen megmondták, hogy az MDF területi listájára adták a voksukat. „Tudtam, kire szavasok" Nemesdéden túlzás nélkül flottul zajlott a választás. Böröcz Ottó, a helyi választási bizottság elnöke közvetlen szóval fogadta a polgárokat, akik a teremben fölállított monitoron nyomban képet is kaphattak a választás állásáról. 11 óra 13 perckor például a 678 választásra jogosult közül már 268 adta le a voksát. — Nagyon is tudtam, kire szavazok — mondta Kiss Sándorné. — Én már öregasszony vagyok, nyugdíjas, így ráérek. Mindent meghallgattam a rádióban, meg a Somogyi Néplapban is láttam, mit írtak a pártok. Az uram elmaradt a háborúban 44-ben, két gyereket egyedül neveltem föl. A politikához sohasem értettem, de most jól meggondoltam, kire szavazok. Ne haragudjon, de már mennem kell, vár a fiam, megyünk a templomba ... Egy baboskendős asszony szívesen elmondta a véleményét, ám a nevét nem akarta elárulni. — Az kéne, hogy az országban ne ilyen veszekedés legyen, meg türelmetlenség. Az is jó lenne, ha csökkenne ez a drágaság. Háztartásbeli vagyok, gyerekeket neveltem, a szőlőt műveltem, a férjem a tsz-ben dolgozik. Mindegyikünkre ráférne már egy kis jó. Koalíciós képlet — Ha a fővárosban élnénk, akkor az SZDSZ-re szavaznánk, így azonban voksunkat a független kisgazdapártra adjuk — mondta Ádándon Keszeg István, aki feleségével igyekezett az urna elé. — Magyarország az én véleményem szerint ugyanis a mezőgazdaságból tudna igazán jól megélni. — Bennem él még a parasztszellem — kapcsolódott a beszélgetésbe a fiatalasz- szony. — Falusi vagyok, azok közül való, akik a jövőjüket a faluba látják, és a leginkább ragaszkodnak az FKgP célkitűzéseihez. — A kisgazdapártot nem tartom olyan erősnek, hogy egyedül tudja kezébe venni az ország irányítását — mondta a férj. — Én leginkább egy független kisgazdapárt és Szabad Demokraták Szövetsége koalíciót tudnék elképzelni: sajnos, sokan távol maradnak a szavazástól. Valószínűnek tartom, hogy a szavazók többsége a nagyobb pártokra adja majd voksát. Időbe telik még, míg tisztán látunk: most mindenki csak jót ígér. Könnyű, békés választás Mindenütt nyugalom. A csendes tavaszi esőben talán csak a szavazóhelyiségekért hagyják el az emberek otthonukat. A marcali városi tanácson a választási bizottság elnöke és a tanácsi vezetők biztosak abban, hogy ötven százalék fölött jelennek meg a választásra jogosultak: a szavazás tehát érvényes lesz. A mesztegnyői kultúrház- ban dé'l körül még csak 15 százalék a megjelenés aránya. A bizottság tagjai függetlenek, csak egy párt képviselője van jelen, hogy felügyelje szervezete nevében a választás tisztaságát. Befolyásolási kísérlet persze még az utolsó pillanatban is történhet: így itt is, amikor egy középkorú úr három fiatalt kísér be a terembe, s a cédulákon akarja nekik elmagyarázni, kire, kikre kell szavazni. Természetesen kiküldik, mondván: volt rá egy hónap, hogy agitáljanak. Niklán, Buzsákon is teljes a készültség a tanácsokon. Ha gond van, esetleg urnát kell kiszállítani, netán jogi probléma merülne fel — azonnal intézkedniük kell. Mindkét községben a misék előtt, illetve azután jött több ember. A mesztegnyői Nádudvari Lajosné sok mindent átélt már 70 év alatt. Amikor megkérdeztem, mire szavazott, könnyekkel a szemében azt mondta: tálán végre egy békés, igazságos Magyarország lesz a választások után. Mozgó urnával Kefe vízen a csontdaganatban szenvedő és járásképtelen Berta József otthonában mozgó urnával szavazott. — Tudott-e ágyhozkötöt- ten is tájékozódni? — A faluban, tartott választási gyűlésekre nem tudtam elmenni, ám a sajtóból es a tv-boi megismertem a versengő pártokat. — Sikerült-e a valós célokat megkülönböztetni az üres ígéretektől? — Ügy érzem igen. Feleségemmel egyetértésben választottunk, olyan pártot, melytől az országon belül békét remélhetünk és azt, hogy gyermekeinket nyugodtan nevelhessük. Nyugalmat és munkát. Ezt több párt is programjába vette, ám közülük csak kevés olyan, amelyiknél azt látnám, hogy a mai valóságból indul ki. .Az nyilvánvaló, hogy csodák nincsenek és hogy az ország gazdasági bajainak megoldásához legalább tíz év kell. Az egyéni jelöltek közül Suchman Tamásra szavaztunk, akit személyesen is ismerünk, s akiről elhisszük, hogy méltóan képvisel majd bennünket is. ■ Az eső velünk van Ismerjük a nagy sikerű szójátékokat: aki nincs velünk ..., aki nincs ellenünk ..., aki velük van ... 40 év politikai szlogenjei ezek a többpártrendszer lezárásától a töbpártrend- szerig. Az időjárás elkötelezettségét nem ismerjük, de március 25-e nemcsak a szabad választás miatt fontos esemény Magyarország történetében. A katasztrófa szélén álló mezőgazdaság az utolsó pillanatban kapott egy adag jótékony esőt. Elázott, sáros cipőjű, csizmá- jú emberek érkeztek a szavazóhelyiségekbe, s furcsa módon nem a pártok, hanem az időjárás volt a téma beszélgetéseikben. Amikor kijöttek az épületek elé, hagyták, hadd csapkodja a eső homlokukat, s csak percek elteltével húzták fel esernyőjüket. Felnézték az égre, s mondogatták: csak ess, ess, még legalább néhány napig. Ezek az emberek csak azt érzik biztosan: az eső — velünk van. Megsemmisített ajánlószelvények A nagyatádi városi tanácson működő 6. számú egyéni választási bizottság titkára, dr. Dezső László, fél tízkor arról tájékoztatott, hogy folyamatosan ellenőrzik a választás menetének törvényességét. A pártok jelöltjei, illetve képviselői tíz órára kaptak meghívást az ajánlószelvények elégetésére. Erre a közeli kollégium kazánházában került sor. Közben városszerte zajlott a választás. A 4-es választókörben a pártok delegáltjai között az MDF-et Horváthné Tar Ildikó képviselte. — Eddig sem tapasztaltam visszaélést, s ez ezután sem látszik valószínűnek. Mindenesetre végig jelen leszek a többi párt képviselőivel együtt. Természetesen pártom győzelmében reménykedem. Abban mindenképpen, hogy most olyan pártok és képviselők kerülnek a parlamentbe, akik tudják, hogy mit csinálnak, s akik elutasítják a szélsőségeket. Egy bácsika dr. Novák Jánosra kívánt szavazni, ám az egyéni listán nem találta, így a választási bizottság egyik tagjától kért eligazítást... Dr. Viczing Flóra fogorvos önállóan is eltájékozódott. — 43 éves vagyok, és eb" ben az országban nőttem fel. Édesanyám kisfizetésű pedagógus volt, mégis mind a két lányát tudta egyetemen taníttatni. Kérdés, hogy ugyanez nekem majd sikerül-e. Megmondom, ha nem kíváncsiskodott is, én az MSZP-re szavaztam. Összhangban Délután fél öt. A 2. sz. választókerületben Toponá- ron a Szalma István Általános Iskolában dolgozik a 45- ös szavazókor. A választójogosultsággal rendelkezők több mint 60 százaléka már leadta a voksát — mondták a bizottsági tagok. Egyik igencsak fontos feladatnak vagyunk a szemtanúi, ugyanis útra kel a mozgó urna. S közben a választópolgárok folyamatosan érkeznek, hogy választhassanak — immár valóban szabadon. Ottlétünkkor járult az urnák elé Molnár István és családja. Kérdésünkre: Ismerik-e a pártok programját és jelöltjeit, egyértelmű és határozott igennel válaszoltak. Megkérdeztük: Kit támogattak szavazataikkal? — Mindketten az MDF-re szavaztunk — mondta feleségére tekintve a fárj. Mégpedig azért, mert e párt programja a legszimpatikusabb, s higgadt, felkészült, kiszámítható politikusaik vannak. — És az ifjú hölgy? —Én is úgy voksoltam, mint a szüleim — mondta. Tehát teljes a családi összhang. Kívánjuk, hogy minden fontos kérdésben így legyen. Röpcédula szőnyeg Sokaknak szemet szúrt, hogy Kaposvánron, az Április 4. utcában milyen sok röplapot dobáltak szét: a különböző pártok felhívásai szinte elárasztották az utcát. Ugyanez volt a helyze’ a Dorottya előtti részen és a megyeszékhely több forgalmas pontján is. Kíváncsiságból összegyűjtöttem az Április 4. utca 10. és 18. között heverő felhívásokat. Cselekedetemet többen mosolyogva, mások értetlenül szemlélték. Volt, aki megkérdezte, melyik párt felhívását osztogatom? Miután megtudta, hogy nem adom, hanem gyűjtöm, döbbenten oldalgott el mellőlem és sarkon fordult, távozott ... Gyűjtési akciómat kát fiatalember — Szabó György és Orsós János — is segítette, s viszonylag gyorsan — vagy fél óra alatt végeztünk. Íme a statisztika: kilenc párt csaknem 400 (!) röpcéduláját sikerült „összetakarítanunk” e 150 méteres útszakaszon. Hát kérem tisztelettel, nálam — azazhogy az Április 4. utcában — a Magyar Néppárt felhívása vezet „utcahosszal ’. Röplapjukból 253 darabot találtunk. Őket a Szabadságpárt követi (44.db), majd alig lemaradva a Fidesz (41) a harmadik a sorban. De megtalálható a Független Kisgazdapárt (13), az MDF (9), az MSZP (7), az SZDP (4). Ha csak egy-egy példány erejéig is, de képviselteti magát az SZDSZ és a Keresztény Koalíció is. (Aki nem hiszi, a szerkesztőségünkben tulajdon kát szemével meggyőződhet minderről.) Biztosan azt mondják: fölöslegesen dolgoztam. Sebaj! Legalább egy kis szakaszon is segítettem az agyonterhelt utcaseprőknek. Félek: a választások után bőven les? majd dolguk. Az összeállítást készítette: Bíró Ferenc, Cso- bed Péter, Czene Attila, Fenyő Gábor, Gyer- tyás László, Kovács Tibor, Lajos Géza, Lengyel János és Süli Ferenc.
