Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-24 / 70. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. március 24., szombat KEVESEBB A HALÁLOS BALESET Szükség van a munkavédelmi törvényre Területi vitára készülnek Kaposváron Egy-egy súlyos üzemi bale­set — mint például az ózdi — mindig ráirányítja a figyelmet ar­ra, ki mit tesz a balesetek meg­előzéséért. Böröcz Györggyel, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség megyei felügyelőségének hiva­talvezetőjével először arról be­szélgettünk, hogy az előző évi adatokkal összehasonlítva jobb vagy rosszabb a baleseti hely­zet a megyében. Sok a hanyagság — Ha 1984-től vizsgáljuk Somogy megye baleseti hely­zetét, amióta állami felügyelet működik, egyértelműen el­mondható, hogy lassú javulás tapasztalható. Érdemes össze­hasonlítani két adatot: 1984- ben 2622 üzemi, munkahelyi baleset történt, tavaly pedig 1913 munkahelyi, foglalkozási baleset következett be. Közben csak 1988-ban fordult elő az, hogy a balesetek száma cse­kély mértékben emelkedett, akkor 2001 volt. Ezek az adatok nem tartalmazták az úgyneve­zett úti baleseteket. Az egysze­rű úti balesetek száma csök­kent, így amíg 1984-ben 499 fordult elő, tavaly csak 355. Az azonnal bejelentendő csonko- lásos baleset az 1988. évi négy­ről kettőre csökkent tavaly. — Kevesebb halálos baleset fordult-e elő mostanában? — 1984-ben még 15 halálos foglalkozási balesetet jelentet­tek be a felügyelőségnek, ta­valyelőtt és tavaly azonban 13—13 fordult elő. Ez csekély javulás. A balesetek vizsgálata­kor megállapítottuk, hogy szó sem volt nagy munkavédelmi hiányosságokról, a halálos ba­lesetek könnyen elkerülhető kisebb emberi vagy munkáltatói hanyagság miatt következtek be. Szeretném elmondani, hogy az ezer főre jutó balesetek szamát tekintve Somogy a leg­jobbak közé tartozik az 1989. évi mutatói alapján. Nem viszgálják a balesetek okait — Hogyan lehetne tovább csökkenteni a munkahelyi bale­setek számát? — Akkor, ha a munkáltatók a bekövetkezett balesetek okait megfelelően feltárnák vagy ha­tékony megelőző intézkedése­ket tennének. Ha jó a baleset kivizsgálása, akkor hatásos in­tézkedéseket tudnának tenni az okok, körülmények ismereté­ben a balesetek megelőzése érdekében. Sajnos, az egyéni vagy magánvállalkozásról, az újonnan alakult gazdálkodó szervekről ez nem mondható el. Ugyanezt tapasztaljuk az — úgymond — vállalati formában gazdálkodó egységeknél is. Elmarad a balesetek megfelelő kivizsgálása, az okok feltárása, a szükséges intézkedés megté­tele elsősorban inkább arra irá­nyul, hogy a dolgozó mulasztá­sát helyezzék előtérbe. Ez pe­dig nem szolgálja megfelelően a balesetek megelőzését. Ha ebben lényeges javulást tud­nánk elérni — a felügyelőség mindent megtesz ennek érde­kében —, akkor tovább csök­kenhetne a balesetek száma. Ehhez azonban az is kell, hogy a munkáltatók jelenlegi anyagi érdekeltségi rendszere a mun­kavédelmi törvény hatálybalé­pésével megváltozzon és ösz­tönözzön a balesetek valódi okainak feltárására. — Milyen átfocjó vizsgálatot tervez a felügyelőség az idén? — Elsősorban központi indít­tatású vagy előírt átfogó vizsgá­latokat végzünk, másodsorban pedig olyanokat, amelyek a megyében szükségesek, mert egy-egy területen kiugróan magasnak találtuk a balesete­ket okozó körülményeket. A központi vizsgálat kiterjed pél­dául a fakitermelési munkát ál­talános vizsgálatára az orszá­gosan és a megyében is előfor­duló halálos, súlyos balesetek miatt. Ugyanazért megnézzük a vasúti kocsik ki- és berakásá­nak körülményeit, mert tavaly több volt a baleset. Megvizsgál­juk az anyagtárolás biztonsági előírásainak betartását a sza­bálytalan anyagtárolás miatti balesetek miatt. A felügyelőség a saját elhatározására megyei célvizsgálatot tart tizenhárom gazdálkodó szervnél, ahol ta­valy lényegesen megnőtt a ba­lesetek száma az 1988. évihez képest. A felügyelőség ugyanis elsősorban oda összpontosítja a célvizsgálatait, ahol több a baleset, az emiatt kiesett napok száma. Meghívják a pártokat is — Már megkezdődött a mun­kavédelmi törvény előkészíté­se. Somogy szintén szerepet kap a vélemények továbbításá­ban. — A munkavédelmi törvény belső szakmai vitája lezárult. A februári kétnapos hivatalveze­tői vita alapján tovább formáló­dott a törvény, most dolgozzák át és körülbelül március végén lesz a törvénytervezet olyan ál­lapotban, amikor ki lehet adni szakmai és társadalmi vitára a megyéknek. Országosan hat helyen, tudomásom szerint Debrecenben, Kecskeméten, Győrben, Budapesten két he­lyen és Somogy megyében lesz róla szakmai es társadalmi vita. Olyan megtiszteltetés ért ben­nünket, hogy Tolna, Somogy, Baranya, Zala területi vitáját Kaposváron, a Pannon Agrártu­dományi Egyetem állattenyész­tési karának tanácskozó termé­ben rendezhetjük meg április második felében. Mindenhon­nan gyakorlott munkavédelmi szakemberek, jogászok, gaz­dasági vezetők vesznek részt a kaposvári területi vitán. Minden megyében meghívják e pártok képviselőit, ezt tesszük mi is. Az ő hasznos véleményüket is vár­juk majd a törvénytervezetről, amelyet előre kiadunk nekik. Szerintünk a munkavédelmi tör­vényre szükség van, bármilyen kormány lesz a választások után, bármilyen pártok irányít­ják az országot, mert a dolgozó ember élete, egészsége min­denkorfontos. Lajos Géza Keresd a házasságkötő termet! Tavasz, napfény, szerelem, s ami ezek után jobb helyeken szóbajöhet, az csak a házasság. Ámor nyi­lainak törvényesítésére dicső emberiségünk már számtalan formulát kitalált, de Kaposvár nem érte be ennyivel Mert kérem hagyomány ide vagy oda, mi az újítás szellemében élünk. S hogy miből áll ez az újí­tás? Na nem sipped, dobbal vagy nádi hegedűvel ad­ják össze a párokat, ilyenről még szó sincs, csupán egy játékos fejtörőt iktattak a ceremónia elébe, mely „keresd a házasságkötő termet!"jeligére hallgat. A városi tanács épülete ugyanis felújítás alatt áll, s ez idő alatt a házasságkötésre kiszemelt terem sem töltheti be funkcióját. így az bánatában hónapról hónapra mindig más helyre vándorol attól függően, hogy ki fogadja be. S hogy éppen mikor hol található, arról sajnos csak igen kevesen tudnak. így fordulha­tott elő többször is, hogy az idegenből ide érkezett ünneplő tömeg erős idegzete egy idő után gyengévé változott, sőt még humorérzéküket is elveszítették, amikor senki nem tudta megmondani hol találhatják a boldogító igentől harsogó termet. Ennek köszönhetően a násznéppel zsúfolt kis ter- mecske nálunk már csak a múlté, s az is elképzelhető, hogy pár év múlva csak a hagyományőrző körökben találkozhatunk ilyennel (Bánfai) Stihl-fürészt loptak a kirakatból Hol volt az éjjeliőr? Nem várt látogatók érkeztek a négynapos ünnep során atabi Béke tsz-hez. Betörtek a mező- gazdasági vas- és faáruk boltjá­ba —adtak egymásnak a hírt az emberek. Igaz-e a szóbeszéd? A kérdéssel dr. Szűcs József­hez, a termelőszövetkezet jog­tanácsosához fordultam. — Csak részben igaz. Nem az üzletet törték fel, csak a kira­kati ablakot törték be. Ezt ellen­őrző körútja során március 16- án éjjel egy óra körül éjjeliőrünk vette észre. Rögtön értesítette az üzletvezető-helyettest, majd a siófoki rendőrkapitányságot. Elloptak két Stihl-fürészt. A teg­nap délelőtti meghallgatáson egyértelművé vált, hogy a por­tásnak hallani kellett volna a betörést. Hogy hol volt, mit csi­nált azt nem tudjuk. Druzsin Ist­ván ellen megindítottuk a fe­gyelmi és a kártérítési eljárást. A siófoki rendőrkapitány­ságról Várhegyi Géza száza­dos a következőket mondta: — Március 15-ről 16-ra, éjjel egy óra 50 perckor értesítettek a ka­pitányság ügyeletét, hogy Ta- bon az Afor benzinkút mellett levő mezőgazdasági bolt kira­katát betörték és elloptak két darab Stihl-fürészt, melynek értéke 78 ezer forint. Az elsőd­leges intézkedést azonnal meg­tettük... Huszár Nándor százados helyszínelő: — Reggel hét óra körül érkeztünk a bűnügyi tech­nikussal a helyszínre, ahol megállapítottuk: az üzlet 5 cen­timeter vastag kirakatüvegét egy 42 centiméter hosszú 5 centiméter átmérőjű akác szerszámnyéllel törték be, ugyanis a feltételezhető bűnjel a helyszínen maradt. A betörők valószínűleg gépkocsival vol­tak, mert gyorsan távoztak. A rendelkezésünkre álló adatok alapján folytatjuk a nyomozást. KJ. KORSZERŰ GÉPEKKEL Folyamatos a műszak a Kaposvári Villa­mossági Gyár bake­litüzemében. A kor­szerű nyugati gyárt­mányú gépek beállí­tásával, valamint a korábban más válla­latokkal végeztetett bérmunka leállításá­val a gyár a termelé­sét mintegy 40 száza­lékkal növelte. Fotó: Gyertyás László Négy napra bérelik a fák metszéséhez a kaposvári városgazdálko­dási vállalat dolgozói a Közúti Építő Vállalat darus teherautóját, hogy a város legveszélyesebb helyein tudják a fákat metszeni — különösen ott, ahol a magasra nőtt fák már az épületeket is veszélyeztették. Székelyek Nagybaj ómban Romániában forradalom volt. És Nagybajom megmozdult. December 22-én történt. A ta­nácselnök első hívó szavára félórán belül összeült a rendkí­vüli vb. A vb-tagok és a gazda­sági vezetők egy emberként határozták el, hogy igen, segí­tünk. Mégpedig azonnal. Más­nap reggel útnak indult egy élel­miszerrel megrakott Barkas- autó. De csak Makóig jutott. A segélyszállítmányt onnan má­sok szállították tovább. Ez a Barkas-autó még egy­szer útnak indult, február 6-án. Ezúttal tovább jutott. Egészen az erdélyi Gyergyószárhegyig. Ment néhány fiatal, hogy szó­ban is elmondja, hogy segíteni akarunk. Mindenben, amiben lehet. És márciusban útnak indult két Dacia. Ezúttal nem Erdély felé. Nagybajomba, Erdélyből. Amit csak titkon reméltünk, va­lóra vált. Eljöttek. Ők, a bajbaju­tottak, az erdélyiek. Hét jobbra törekvő fiatalember: Kulcsár Géza polgármester, Ferenc Béla gépállomás-igazgató, Fe­renc Zoltán elektromérnök, Bene Antal általánosiskola­igazgató, Horváth Miklós tsz- elnök, Poráczki Ede, a Meg- mentési Front elnöke, és Oláh László jegyző. A rendkívüli vb március 16-án este újra összeült. Most héttel többen voltunk. A vb-tagok, gazdasági vezetők, tanácsi dol­gozók és falusi fiatalok arcán ugyanaz a kifejezés ült, a tiszte­leté. Hallgattuk őket, akik eddigi és jelenlegi nyomorukról, küz­delmükről, forradalmukról, min­dennapjaikról, vagyis az életük­ről beszéltek. Ők ott Erdélyben most mentik azt az „árva keve­set”, azt a „talpalatnyi helyet”. Fölemelő volt, amikor a tanács­elnök felolvasta március 15-i beszédéből a romániai magya­rokról szóló megemlékezést. Hét erdélyi és számtalan nagy­bajomi magyar szemében je­lentek meg a fájdalom és a re­mény könnycseppjei. Vala­mennyien azt éreztük, hogy a könnycseppeket le kell törölni. Segítségnyújtással, vigasszal, igaz magyar szóval. Hogy mennyire komolyan gondoljuk mi ezt itt Nagybajom­ban, arra élő példa a református templom előtt felállított — és március 15-én felavatott—szé­kelykapu. E kapu lelki együttér­zésünket és baráti, segítség- nyújtó jobbunkat jelképezi. Kulcsár Géza, a gyergyószár- hegyi polgármester mondta, hogy amikor e kaput megpillan­totta, Tamási Áron szavai jutot­tak eszébe: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” és hozzáfűzte: Én Nagybajomban is egy kicsit otthon érzem magam. A rendkívüli vb — majd, a kö­zelmúltban megtartott tanács­ülés is egyhangúlag kinyilvání­totta a kapcsolatok felvételét az erdélyi Gyergyószárhegy köz­séggel. Ezek után felcsendült a szé­kely és a magyar Himnusz a tanácsház nagytermében. Ők mondták, hogy: „Mi már kere­ken ezer éve várjuk, hogy ez a pici rossz véget érjen és jöjjön a jó!” Másnap megmutattuk gyer- gyószárhegyi vendégeinknek a község intézményeit és gazdál­kodó egységeit. Gelencsér László esperesünknek átadták a gyergyószárhegyi plébános baráti üdvözletét. Református templomunkat is megnézték. Sajnos másnap délután már indultak vissza Erdélybe. Űzte őket a romániai március 15-i eseményekről való hallgatás szülte bizonytalanság. Aggód­tak az otthonmaradottakért, szeretteikért, azért az erdélyi nagy családért. Félelmük — mint azóta tudjuk —- nem volt alaptalan. Fekete Lajosné Nagybajom Nagyközségi Közös Tanács önkormányzati főelőadója

Next

/
Thumbnails
Contents