Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
1990. március 24., szombat SOMOGYI NÉPLAP 3 A magyarságról kezdőknek és haladóknak Beszélgetés Köpeczi Béla professzorral „Ha csak egy ötlet használhatón Tapasztalatcserék, tanulmányutak — Magyarország, a magyarság megítélése új tartalmat kapott a kelet-európai változásokkal. Ön, mint a másfél éve alakult Hungarisztikai Tanács elnöke, hogyan látja e szervezet munkáját a változások tükrében? — A Hungarisztikai Tanács azzal a céllal jött létre, hogy a Magyarországgal kapcsolatos külföldi stúdiumokat segítse. Hogy nem a szűkén vett filioló- giai érdeklődés kielégítése áll a középpontjában, azt jól szemlélteti, hogy a munkában a kulturális, a tudományos élet jeles személyiségei vesznek részt. És itt szeretnék utalni arra, hogy mi a hungarisztikán mindazon tudományos ismeretek összességét értjük, amelyek a magyarságra, Magyarországra vonatkoznak. Egyik jellegzetessége, hogy a nyelvvel és irodalommal foglalkozunk, de nem ez az egyedüli feladat, a történelem, a néprajz, sőt a közgazdaságtan és a szociológia is része a hungarológiának. A komplex megközelítés módszerére van szükség: az a külföldi, aki tájékozódni akar a magyarságról, minél nagyobb lehetőséget kapjon erre. A Hungarológiai Tanács a külföldön működő központokat és tanszékeket segíti e tevékenységben. Bloomingtontól Ungvárig — Hol működnek ezek a központok, illetve tanszékek? — Elsőként kell említeni a bloomingtoni magyar tanszéket, az Indiana Egyetemen, mert úttörő szerepet játszott a hetvenes években. Itt vált világosság az, hogy külföldön nem lehet csak irodalommal és nyelvvel foglalkozni. Ránki György kitűnő összefogó tevékenysége ezt bizonyította. Ma is nagy segítséget nyújt Sinor Dénes professzor, aki az egyik kezdeményezője volt a tanszék megalapításának. Magyar központ működik Párizsban, Rómában, Hamburgban. Nemrég alakult a groningeni, ez Amszterdammal együtt végzi a koordinációs feladatot Hollandiában. A legfiatalabb és az új körülményekkel leginkább összefüggésbe hozható az ungvári Hungarológiai Központ, hiszen erre néhány éve még nem is gondolhattunk. Újvidéken viszont már több évtizede létezik, vajdaság hatósugárral, tehát nem az egész országra érvényes szerepet tölt be. Ez a központ a magyar kisebbség oktatási és tudományos igényeit is igyekszik kielégíteni, amellett, hogy — mint minden más központ — országos koordináló feladatokat is ellát. Egyébként 26 országban, 90 egyetemen tanítanak magyart évente mintegy 4000 diáknak ottani és hazai előadók. A hazai és a külföldi tevékenység ösz- szehangolását a Hungarológiai Tanács végzi, a szervező, szolgáltató tevékenységet pedig a Nemzetközi Hungarológiai Központ. Előadók kiküldéséről, könyvtárak összeállításáról, konferenciák rendezéséről, dokumentáló-informáló munkáról van szó. — Ön szerint professzor úr, változóban van-e a rólunk alkotott kép a világban? Mérhető-e az érdeklődés Magyarország iránt? Növekvő érdeklődés Magyarország iránt — Mérhető. Egyrészt azzal, hogy már korábban is élénk volt az érdeklődés nemcsak nyelvészek, irodalomtörténészek, történészek, hanem a közgazdászok, a szociológusok részéről is a magyar kísérlet iránt. Másrészt, jelenleg kormány- szintű a magyarországi tájékozódás igénye. Információt, az itt zajló folyamatok értékelését kívánják. Nekünk tehát nagyon fontos feladatunk, hogy a friss információ, a naprakész dokumentáció például innen, a Széchényi Könyvtárból, a számító- gépes hálózat kiépítésével, vagy az említett Nemzetközi Hungarológiai Központ révén kijusson. — Az imént felsorolta azokat az intézményeket, amelyekre számíthatunk a magyarságkép, a magyarságtudat formálásában. Ezek között csupán kettő található Európa keleti felében. Holott ez a térség ismét a nemzetiségek problémájával terhes. Nincs igény, vagy nincs lehetőség arra, hogy a gyanakvás és a kiszolgáltatottság helyébe az együttműködést is szolgáló intézetek kerüljenek? — A legkézenfekvőbb Csehszlovákia lehetne. A kérdés csupán az, hogy hol és milyen körülmények között. A kulturális kormányzat arra törekedett, hogy ne csak Prágában, hanem Pozsonyban is legyen magyar kulturális intézet. Néhány éve már meg is állapodtunk erről, de lassú az előrehaladás. Elképzelhető lenne, hogy akár a prágai, akár a pozsonyi egyetem mellett jönne létre a hungarológiai központ. Annál is inkább, mert szélesebb körű a magyar kisebbség, erőteljesebb a magyar értelmiség, mint például Kárpátalján. — És Romániában? — Hogy Romániában mikor lesz Magyar Kulturális Intézet, azt még megjósolni sem lehet. Hiszen köztudomású, hogy az 1977-es Kádár—Ceausescu találkozón megállapodás született ebben a kérdésben és mégsem lett belőle semmi. — Miért? — Mert román fél a megállapodás ellenére elzárkózott a megnyitás elől. Pedig nem is Kolozsvárt, hanem Bukarestet javasoltuk, ahol már a helyiség is elkészült. Most, hogy újra indultak a tárgyalások a kulturális kapcsolatok fejlesztéséről, az egyik javaslat éppen az volt, hogy kölcsönösen nyissuk meg ezeket az intézeteket. A nyilatkozatokon kívül azonban más nem történt. — Minthogy Ön megvívta már a csatát az Erdély története című könyv kiadásával a Ceau- sescu-érában, megkérdezem, hogyan ítéli meg azt a román döntést, amely ismét megakadályozza magyar könyvek bejutását? A román nacionalizmus forrása — Úgy látom, hogy az utóbbi időben olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek nem jó irányba visznek, inkább visszavetik a fejlődést, amelyben az emberek itt is és ott is reménykedtek. Nos, bevallom azt is, hogy bennem decemberben is, meg utána is mérsékelt remények éltek. A nacionalizmus ugyanis nem Ceausescuhoz köthető jelenség és nem kapcsolható csupán az ő politikájához. A nacionalizmus régebbi gond ebben a térségben és a magyar—román viszonyt legalább a ’48—’49-es szabadságharc óta határozottan és erőteljesen befolyásolja. Ám ahogyan jelentkezik, abban nagy szerepe van az értelmiségnek. Annak a rétegnek, amelynek feladata lenne, hogy segítse a nemzetek közti együttműködést. Ma azt mondhatom, hogy a román értelmiségnél erőteljesebben jelentkezik a nacionalizmus, mint a magyarnál, bár itt sem hiányzik. Az utóbbi esetében főleg a tudatlanságból táplálkozik, nem ismerik az erdélyi etnikai viszonyokat és emiatt olyan következtetéseket vonnak le, mintha Erdélyben magyar többség lenne. A román értelmiségben viszont sikerült azt a meggyőződést erősíteni, hogy a magyarok megint Erdélyt akarják. Nos, a két világháború között valóban ez volt a magyar külpolitika célja; a románok körében tehát tömegjelenséggé vált a félelem és Ceausescu ezt a félelmet táplálta. Jellemző, hogy a decemberi, temesvári eseményekkel kapcsolatban azt állította, hogy a magyar hadsereg be akar vonulni Romániába. Vagyis fenyegetettség érzetét keltette. És az ilyen politika hatása alatt nagyon nehéz az együttműködést hirdetni. A nemzetállam eszményéhez ragaszkodó román természetesnek tartja, hogy a magyar gyerekek román iskolákba tanuljanak és nem hajlandó orvosolni a magyar sérelmeket, például az oktatás terén. Természetesnek tartja az úgynevezett „homogenizálást”, ami egyszerűen erőszakos asszimilációt jelent. Igaza van Tőkés Lászlónak, amikor azt mondja, hogy a románok a XIX. század végén és a XX. század elején léptek fel azokkal a követelésekkel, amelyeket a magyarság most vet fel: a nyelv és a kultúra megtartását kívánták. Akkor ezeket a követeléseket a románság jogosaknak találta és ezek mellett folytatott nemzetközi propagandát. S most teljesen hasonló jogos követelések teljesítését tagadják meg a magyar kisebbségtől. Király Ernő Hír: Tegnap tartotta évzáró igazgatótanácsi ülését a szekszárdi KSZE agrárfejlesztő közös vállalat. „Ha csak egy használható, új ötletet találtál, már egy lépést tettél afelé, hogy sikeres legyél.” — A sokak által elemzett japán „gazdasági csodának" egyik mottója ez a gondolat. A technikai, műszaki felszereltség, az innovációs készség határozza meg, aztán hogy hol, hogyan élnek ezzel. Bár korunkban meglehetősen éles, szélsőséges álláspontokat tükröző viták folynak a magyar mezőgazdaságról, úgy vélem, azt nem lehet megkérdőjelezni, hogy a „motort előrehajtó üzemanyag, az új ismeret”. Kétségbevonni azt sem lehet, hogy ennek az „üzemanyagnak” a megszerzéséért nem keveset tett a mezőgazdaság. Maguk a gazdálkodók is, és az új ismereteket „gyártó”, illetve közvetítő szervezetek is. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy végigtanulmányoztam a szekszárdi KSZE termelési rendszer elmúlt évi tevékenységének értékelését. Ennek az agrárfejlesztő közös vállalatnak a kisugárzó hatása a múlt év végére már háromszázhúsz gazdaságra, hétszázezer hektárra kiterjedt, és köztük külföldi partner is van. Vitatkozni sok mindennel lehet — a számokkal nem! A rendszerhez tartozó területet, a vállalat szellemi, anyagi segítségét, szolgáltatását igénybe vevő partnerek számát tükröző grafikon 1972 óta egy folyamatosan emelkedő lépcsősor. Igaz, nem egyenletesen emelkedik, de hanyatlást mutató törésvonal csaknem két évtizede nincs benne. Pedig — kivált az utóbbi két- három évben —, a verseny élesedett a rendszerek között, s ilyen viszonyok mellett a KSZE megtartotta, sőt növelte partnerei számát. Csupán egyet bizonyíthat ez: a termelők érezték az agrárfejlesztő vállalat tevékenységének fontosságát. Feltételezem azt is, hogy nem azonos okok miatt. Lehettek gazdálkodók, melyek az agronómiái tevékenység miatt tartják fontosnak ezt a köteléket, míg mások a gépforgalmazást, agrárkereskedelmet, a növényvédelmi és agrokémiai fejlesztéseket tartották—tartják— elsődlegesnek. És lehetnek olyanok is, melyek az itt kialakított információsszervezést, az oktatást, a továbbképzést vélik meghatározónak. A tudomány műhelyeiben is, a termelőüzemekben is évről évre új eredmények születnek. Hazánkban is, külföldön is. Ezek megismerésénél nincs fontosabb egy gazdálkodó számára! A személyes, úgymond napi kapcsolattartáson túl, a szekszárdi agrárfejlesztő vállalat tavaly hét alkalommal rendezett egy-egy speciális témakörben továbbképzést, melyen összesen hétszázhatvanan vettek részt. Tájegységenként, különböző témakörökben éppen egy tucat bemutatót és szakmai megbeszélést folytattak, több mint kétezerhatszáz érdeklődő részvételével. A környező országokba, illetve távolabb (Angila, Izrael) tizennégy szakmai utat szerveztek, melyeken csaknem félezer szakember vett részt. És ezzel korántsem teljes az ismeretszerzés forrásainak felsorolása. Nincsenek benne a különféle kiadványok, lapok, a fontos információkat nyújtó tájékoztatók. Ha csak egy használható ötletet merítettek ezekből a gazdálkodók, már egy lépést tettek a sikeresség felé. És nincs ennél semmi fontosabb! Vörös Márta Felgyorsult tavaszi munkák Megdrágult öntözés Szántanak és vetnek országszerte a gazdaságokban. Ha az idő engedi így lesz ez a hét végén is, hiszen a mag elvetése a falusiak számára ezen a tavaszon is minden körülmények között a legfontosabb tennivaló. Mivel az időjárás a mezőgazda- sági munkák végzéséhez az elmúlt hetekben kedvező volt — korán kitavaszodott —, ezt kihasználva a gazdák 14—15 napos előnyre tettek szert. Mint Mezei János, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium mezőgazdasági főosztályának helyettes vezetője az MTI munkatársának tegnap elmondta: a tavaszi növények vetésére előkészített 2,7 millió hektár szántó jelentős részén már földbe került a mag. Az országos kép azt mutatja, hogy míg tavaly ilyenkor a zöldborsónak, a tavaszi árpának és a zabnak csupán a felét vetették el az üzemek, addig az idén már a 65—75 százalékával végeztek. A szakminisztérium gyorsösszesítése szerint az üzemek a tavalyival azonos területen vetik el a legtöbb növényt. Kukoricát 1,10—1,15 millió hektáron, silókukoricát 250— 260 ezer hektáron vetnek. A cukorrépamagot 5—6 százalékkal nagyobb területen készülnek földbe juttatni mint tavaly, viszont 4—5 százalékkal kevesebb burgonyát ültetnek, és valószínűleg ugyanennyivel csökkentik a napraforgó vetésterületét, és 10—15 százalékkal a szójáét. Nagy gondja a mezőgazdaságnak a csapadékhiány. Ha esett is némi eső az elmúlt hetekben, az alig volt több az úgynevezett csapadék- nyomnál Szolnok térségében például 140—150 milliméter a talaj vízhiánya. Ilyen helyzetben nagy mértékben sújtja az öntözésre berendezkedett gazdaságokat, valamint a kistermelőket és a mezőgazdasági kisvállalkozókat, hogy a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium szabadárassá tette az öntözésre felhasználható vizet. Ennek következtében az öntözés költségei 3— 4-szeresére növekedtek, s bár az öntözött növények hozama nagyobb bevételhez juttatja az üzemeket, a vízáremelés rontja a termelésjövedelmezőségét. Ennek az a következménye, hogy míg más aszályos években az öntözésre előkészített területek 70—80 százalékára juttatták el a vizet az üzemek az idén, a magas vízdíjak miatt az ilyen táblák felét sem szándékoznak öntözni. A vállalkozás bukással is járhat Január 20-án lejárt az egy év munkanélküli segélyre jogosító határidő. Szerencsére egy újabb jogszabály alapján Kostyováné Endrédi Mária még egy évig jogosult a korábbi segély töredékére. Negyven százalékos rokkantként semmi reménye nincs arra, hogy a munkaerőszolgálati iroda számára megfelelő munkahelyet találjon. Bodrogon, a Kossuth Lajos utcában egy befejezetlen házban számolgatja a napokat. Csodára vár, ami ebben az esetben háromszázezer forint—ez is megoldást jelentene számukra. Mert jelenleg csak haladékot kapott sikertelen vállalkozása bukásából eredő tartozásának kifizetésére. Beszélgetésünkből kiderült: az átalakulóban levő gazdasági szerkezetnek áldozata is lehetne, Kostyováné inkább saját magát okolja. — Felmondtam, mert a munkáltatóm az eredeti szakmámra hivatkozva nem mondhatott fel. Elhittem, hogy az ígéret földjén élünk, tapasztaltam is, de nem gondoltam, hogy ide jutok. Megalapozatlanul, kellő szakismeret nélkül kötött húsnyúltar- tási szerződést a kaposvári kistermelők és kistenyésztők egyesületével. Nem tisztázhatók már azok az okok, melyek a vállalkozás bukásához vezettek: marad a csúnya emlék. A 200 ezer forint mezőgazdasági kölcsönből a tenyészállatok visszaszállításakor kézhez kapott 14 ezer forintot. A többi bukás. — Szerencsére van itt a ház mögött egy holdnyi kert, oda ötezer tő epret telepítettünk. Sajnos, tavaly dömpingje volt ennek a gyümölcsnek, talán harmincezer forintot hozott. A feketeribizli az idén fordul termőre. A gazdasági épületek némi ráfordítással alkalmassá tehetők haszonállatok tartására. Egy soványka apadisznó böködi a moslékosvályút. A szomszédos ólban két kis választott malac sivalkodik. — A többit jóformán megettük, mert élni kell valamiből. Itt van ez a fél góré kukorica: a nyulak helyére jó lenne baromfit telepíteni. Ötletem volna megvalósításokhoz, de pénzünk sajnos egy fillér sincs mondta kibuggyanó köny- nyeit törölgetve Kostyováné. Az újrakezdési kölcsön kerül szóba. — Hiába van meg a megyei tanács közgazdasági főosztályának engedélye, amely szerint jogosult vagyok rá, de nem tudok felvenni, mert nincs megfelelő fedezetem. A Mezőbanknál fennálló hitelt is törleszteni kellene. Erre kaptam ugyan hathavi haladékot, de nem tudom mi lesz. A banki feltételek eddig is szigorúak voltak. A jövőben pedig tovább szigorodnak. — Van a férjemnek egy kis háza itt a faluban, azt el lehetne adni, de ki vesz ilyenkor falusi házat? Abból a pénzből ki tudnánk fizetni az adósságainkat, a kert meghozná a megélhetésre valót. Csak egyszer jussunk végre egyenesbe...! Kostyováné Endrédi Mária ismét megpróbálja. Talán mert nincs más választása, talán mert nem akarja tudomásul venni a lehetetlent. Mészáros Tamás
