Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP 1990. március 15., csütörtök Búcsúülést tartott az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) szakértők bevonásával kö­zösen készíti elő a teljes kárpótlásra vonatkozó jog­szabályt. A jogszabály elkészülté­ig is szükség van néhány olyan intézkedésre, amely a legnehezebb anyagi kö­rülmények között élő kár­pótlásra jogosultak helyze­tét enyhíti. A kormány két­millió forintos alapot külö­nített el a leginkább rászo­rultak egyszeri segélyező-. sére, s várható, hogy a ké­sőbbiekben újabb segély­kereteket biztosít. A miniszter arról is szólt, hogy az 1945 és 1963 közöt­ti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat elfo­gadása esetén már nincs szükség, s jogi indok sem az egyedi eljárások lefoly­tatására. E törvény alapján ugyanis jogilag is semmis például a Mindszenty Jó­zsef hercegprímás és sors­társai ügyében hozott íté­let, s ugyanez vonatkozik a különböző, úgynevezett ösz- szeesküvési perekre, a pap­ság, a parasztság, a külön­böző szakemberek, tudó­sok és munkások megfé­lemlítésére szolgáló bünte­tő eljárások elszenvedői­nek ítéleteire. Visszaállítják az elvett állampolgárságot Kulcsár Kálmán a ma­gyar állampolgáriágtól megfosztó határozatok ha­tályának megszűnéséről szóló törvényjavaslatot úgy minősítette, hogy az szin- tén egyfajta jogsérelem felszámolását szolgálja. El­mondta, hogy 1947—53 kö­zötti csaknem 1500, 1957— 1981 között pedig 203 ma­gyar embert fosztottak meg állampolgárságától. Sem 1953—57 között, sem pedig 1981 után nem került sor ilyen intézkedésre. A vizs­gálatok azt állapították meg, hogy az állampolgár­ságtól történő megfosztás gyakorlata még 1957 után sem állt teljesen összhang­ban a törvényi előírások­kal, a jelenleg érvényesülő jogelveinkkel pedig kifeje­zetten ellentétes. Ezért dön­tött úgy a kormány, hogy kezdeményezi e határoza­tok hatályának megszün­tetését. A miniszter fel­hívta a figyelmet, hogy a határozatok nem a kihirde­tésük Időpontjáig vissza­menőleg, hanem a mostani törvény hatályba lépésének napjától vesztik érvényes­ségüket. Akik magyar ál­lampolgárságukat ismét meg kívánják szerezni, az erre vonatkozó igényüket a köztársasági elnökhöz cím­zett nyilatkozattal közöl­hetik. Az állampolgársági jogviszony a nyilatkozatté­tel időpontjától, minden külön hatósági aktus nél­kül áll helyre. A miniszter végül felhív­ta a figyelmet arra: min­denképpen el kell kerülni, hogy az emberi méltóság helyreállítása során más embereket alázzunk meg, s a megtisztulás jegyében újabb bűnöket kövessünk el. Ezzel kapcsolatban em­lékeztetett Winston Chur­chill szavaira, aki a II. vi­lágháború elején így vála­szolt a bűnösök után kiál­lóknak: „ha a jelen meg­próbál törvényt ülni a múlt felett, elveszítheti a jövőt”. Elsőként törvénysértő el- solta, a kormány vegye ítélések semmissé nyilvá­nítását kimondó törvényja­vaslathoz érkezett módosító indítványokról szavaztak, és azokat • elfogadták. Ezt kö­vetően a törvény egészét is nagy többséggel — 338 igenlő szavazattal — elfo­gadta az Országgyűlés. A magyar állampolgárság visszaállítására vonatkozó törvényjavaslatot 344 he­lyeslő és 5 tartózkodó ál­lásfoglalással fogadta el a parlament. Ezután országgyűlési ha­tározati javaslatok felett döntöttek. Elsőként Debre- czeni József (Bács-Ki&kun m., 3. vk.) önálló indítvá­nya alapján a Szovjetunió­ba jóvátételi munkára el­hurcolt, valamint a Szov­jetunió bíróságai által el­ítélt és időközben bűncse­lekmény hiányában reha­bilitált magyar állampol­gárok sérelmeinek orvos­lásáról szóló határozatot fo­gadták el. Ezután az 1945—1963 kö­pött személyes szabadsá­gukban jogtalanul korlá­tozott személyek kárpótlá­sáról szóló határozatter­vezetet fogadta el az Or­szággyűlés, csaknem egy­hangúan. Az 1938—1945 közötti idő­szakban a faji vagy nemze­tiségi hovatartozás vagy a nácizmus elleni magatar­tásuk miatt deportált vagy egyéb hátrányt szen­vedett személyek sérelmei­nek orvoslásáról szóló ha­tározattervezetet 342 he­lyeslő szavazattal, 8 tartóz­kodás mellett elfogadták. A magyarországi német kisebbség kollektív sérel­meinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozatot ugyancsak nagy többséggel elfogadta a parlament. Megteremtettük a békés rendszerváltás garanciáit A határozati javaslatok elfogadását követően Né* tneth Miklós miniszterel­nök értékelte a kormány és a parlament együttműkö­dését. Bevezetőben elmond­ta: — önök most egy majd Ötéves periódust zárnak le, ml így együtt—a parlament és kormánya — azonban csak egy 15 hónapos sza­kaszt. Önöik több kor­mánnyal dolgoztak együtt, de csak az utolsót — ezt a mostanit — tekinthették úgy, hogy az teljes egészé­ben és feltétlenül önöknek felelős. A továbbiakban jogos­nak ítélte, hogy az elmúlt 15 hónapra úgy tekintsen vissza, mint. az Országgyű- és a kormány közös múlt­jára, amelyre mindannyi­an büszkén, mindenkép­pen tiszta lelkiismerettel és az elvégzett feladat felett érzett megnyugvással gon­dolhatnak. A kormánynak a parlament szavazott bi­zalmat, így minden ellen­kező vélemény ellenére abban a meggyőződésben dolgozhattak, hogy tevé­kenységük alkotmányos és törvényes alapon folyik, az­az legitim. Kitért arra: nagyon so­kan vannak, akik úgy ér­zik, ez a parlament és a kormány nem teljesítette azt, amit vártak tőle. Mert nem teljesíthetett teljesít­hetetlen követeléseket, nem teremtett jólétet és teljes szociális biztonságot, nem számolta fel négy év­tized felgyülemlett feszült­ségeit, és még sok mindent nem tett, amit az emberek várnak és szeretnének. De teljesítette a kor történelmi parancsát, és teljesítette, amit vállalt, sőt-helyenként annál többet is. 1988 vége felé úgy fog­tunk a közös munkához — hangoztatta a miniszterel­nök —, hogy egy modell­váltást kell végrehajtanunk, s most a búcsú pillanatá­ban azzal a tudattal állha­tunk fel a padsorokból, hogy egy békés rendszer­váltás alkotmányos, jogi lehetőségeit és garanciáit teremtettük meg. Ez pél­dátlan feladat volt, és úgy érzem, megfeleltünk neki. Csak úgy sikerülhetett mindez, hogy a feladattal együtt magunk is megvál­toztunk — mondotta. Alapvetően megváltozott a kormány és a parlament politikai természete is. Az állampárt és a pártállam lebontása nyomán a kor­mány a nemzet kormányá­nak deklarálta magát, amely kizárólag a parla­mentnek tartozik felelős­séggel. A korábbi egy párt felbomlásával pedig a par­lamentben megszűnt e párt többségi képviselete. Ezzel létrejött a föltétele annak, hogy mind a parlament, mind a kormány felszaba­duljon a pártérdek kötele­ző képviselete alól, és pár­tok felett álló, nemzeti ér­dekeket képviseljen. Csendes forradalom Magyarorsiágon A parlament, a kormány, a pártok és a társadalmi mozgalmaik együttműködé­se tette lehetővé, hogy Ma­gyarországon egy csendes, de valóságos forradalom menjen végibe. Kifejtette: ml nem véres harcokban vívtuk ki a magyar füg­getlenséget, hanem alkot­mányos úton fogadtattuk el azt a Szovjetunióval, a környező népekkel és egész Európával, Mi nem véres harcokban bontottuk le a pártállamot. Sokkal nehe­zebb feladatra, vállalkoz­tunk:- megszüntettük a diktatúrát, és megteremtet­tük a demokrácia alketmá- . nyes rendjét. Alkotmányjo­gi úton — népi támogatást és egyetértést élvezve = építettük ki a demokrácia intézményrendszerét. A nép most szabad vá­lasztáson döntheti el, hogy milyen tartalommal tölthe­ti meg azt. A nép szuve­rén, minden politikai erő számára megfötlebbezhe- tetlen döntése zárja le a békés átmenet első szaka­szát. Annak a szilárd meg­győződésének adott han­got, hogy ezt a korábbi ön­magán felülemelkedő par­lament, a neki felelős kor­mány és a politikai erők, a pártok sajátos, ilyen formá­ban szinte példa nélkül ál­ló együttműködése tette le­hetővé. A kormány is fölülemel­kedett saját — vagy tagjai — érdekein. Nem azt néz­te, hogy az ő helyzetét mi rontja vagy javítja, ha­nem azt, hogy az ország, a következő kormány esélyeit ne rontsa, hanem javítsa. Nem várt ezért hálát — nem is kapott. Némi meg­értést ugyan remélt, de biz­tos abban, hogy önzetlen politikájáért a történelem elégtételt fog szolgáltatni, akárcsak a történelmi tet­teket végrehajtó parlament­nek. Így jutott el az or­szág n rendszerváltás kü­szöbéig. A parlament és a kormány tiszta lelkllsmeret- tel nézhet vissza a megtett útra. Tévedtünk is és hi­bákat is követtünk el — mutatott rá —, de legyünk nyugodtak: a hibákkal együtt Is szilárd az a jogi és politikai alap, amire az európai közös ház magyar szobáját építeni lehet. A parlament és a kor­mány korrekt volt a köl­csönös együttműködésben, alázatos a nemzet szolgála­tában, megértő és befogadó a politikai küzdőtérre lépő pártok irányában. Együtt hárították el a fenyegető krízishelyzeteket. Együtt vállalták a felelősséget és nem saját karrierjükért, hanem a haza, a nép érde­keiért, Közösen tette, amit tett, és ezért egymástól nem várható köszönet. iogrendot, valódi demokráciát A továbbiakban szólt ar­ról az örökségről, amelyet a parlament és a kormány maga után hagy, Egy dol­got mindenképpen bizo­nyítottak — s erre az egész világ felfigyelt —: az al­kotmányos forradalom út­ja Magyarországon jár­ható. — Szeretném önökkel együtt hinni: épülő új há­zunkban mindenki hazára talál. Vezetői nem lesznek olyan háziurak, akik kila­koltatják a lakók egy ré­szét csak azért, mert a ré­gi házban elfogadták a ré­gi házirendet. Szeretném hinni: nem fortélyos féle­lem fog bennünket igaz­gatni, hanem jogrend, tör­vények és valódi demokrá­cia. S akkor lélekben is hazatalálhat és megbékél­het minden magyar — hangoztatta. Végezetül a nagy tetteket végrehajtó parlament utol­só üléséről felhívta a mai magyarokat: akarjanak többek lenni korábbi és mai megőrizni, de gazdagítani is önmaguknál, hogy ne csak tudják e hazát. A miniszterelnök beszédét követően Fodor István mon­dott elnöki zárszót, értékel­ve az elmúlt öt esztendő parlamenti tevékenységét. Nemzeti egységet a cselekvéshez Aggódunk — mondotta —, mert az ország ma olyan, mint egy atommóglya. Igaz, eddig csak hasznom energiák gerjedtek benne, de mór régóta kitapintható a féle­lem, vajon akik a vezérlő­pultnál ülnek, s akik ezután Ülni fognak, tudják-e, hogy mikor melyik gombot kell megnyomni, nehogy a lánc­reakció ellenőrizhetetlenné váljon, s a robbanás hamu­ja nemzedékeken át nyomo­rítsa a nemzetet. — a háztól elköszönő hon­atyának hátborzongató láto­mása vám emberöltő múl­tán egy munkáját befejező parlament utolsó ténykedése ugyanaz lesz, mint ma, a mi­énk volt? Szerencsére a lá­tomás mólóban van, a szín­padon helyreáll a rend, s a valódi főszereplők mondani­valója már gondolatébresztő, — Tekintsünk hát félté­sünk mellett bizakodással is a jövőbe. Bízzunk az Isten­adta népben, hogy arra ér­demeseket választ, s előle­gezzük a bizalmukat a ki­választottaknak, mert szük­ségük lesz rá! Ha ennek az Országgyűlésnek embert és nemzetet próbálóan nehéz volt a feladata, a követke­zőé sokszorta az lesz. Biza­kodásunkat erősítse a tudat: a magyar társadalom és gazdaság jelenlegi állapota még magában hordja a ked­vező végikifejlet lehetőségét. De tudni kell azt is: nem­zeti egység nélkül a. szüksé­ges cselekvésre képtelenek leszünlk, a nemzeti egység feltétele pedig a megbékélés — hangoztatta befejezésül. Úttörő a szerepünk Közép-Európában Az öt esztendős munka- programot ezzel lezárva az Országgyűlés ünnepi ülésen emlékezett meg az 1848-as forradalom évfordulójáról. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet. — Történelmet élünk és történelemre emlékezünk. Március 15-ét igazi nemzeti ünnepként ülhetjük meg, amikor a magyarság a prog­resszió élvonalába lendülve megújulóban van, és úttörő szerepet játszik Közép-Euró- pa politikai arculatának megváltoztatásában, a de­mokratizálódás jegyében. A leköszönő parlament március 15-1 ünnepi megem­lékezése a Kossuth téren folytatódott. A Rákóczi in­duló hangjaira érkezett a • érre Szűrös Mátyás. Fogad­ta a díszzászlóalj parancsno­kának jelentését, majd el­tépett a díszsorfal előtt, Az Ideiglenes államfő jelenlété­vel, katonai tiszteletadással, a Himnusz elhangzása köz­ben ünnepélyesen felvonták az állami zászlót', Ezt követően az állami vezetők a KessUth-szobor előtt sorakoztak fel; az l848—49-es polgári forrada­lom és szabadságharc évfor­dulója alkalmából koszorút helyeztek el a szobor talap­zatán, A koszorúzás! ünnepség a Szózat eléneklésével ért vé­get. Az ünnepséget követően Fodor István, az Országgyű­lés megbízott elnöke a bú­csúzó képviselők és hozzá­tartozóik tiszteletére foga­dást adott a Parlamentben. V X A FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ES POLGÁRI PART VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉST TART a megyei tanács nagytermében 1990. március 18-án 10 órakor SZERETETTEL VÁRJUK A MEGYE ÉS KAPOSVÁR VÁROS LAKOSSÁGÁT BORT — BÚZÁT — BE KE SS EGET! (Fizetett választási hirdetés) (110283)

Next

/
Thumbnails
Contents