Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
1990. március 15., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 3 A politika és a nép Teli hócipő, üres pénztárca Az MTA Szociológiai Kutatóintézete kérdőíves kutatássorozatának eredményei megerősítik a hétköznapi tapasztalatot: az emberek a jelenlegi demokratizálódási folyamatot úgy ítélik meg, hogy eltávolodott tőlük a politika. 1 1985-ben a megkérdezettek 55 százaléka állította, hogy „az emberek ha akarják sem látnak bele a politikusok dolgába ". Tavaly novemberben már 81 százalék ítélte meg így. Azelőtt 44 százalék vallotta, hogy „az egyszerű emberek mindig ki vannak rekesztve a hatalomból". Négy évvel később csaknem kétszer ennyien állították ezt. A „ma csak az politizál, aki karriert akar csinálni" vélemény képviselőinek aránya 24-ről 42 százalékra emelkedett. A sokat emlegetett nép nagy része mintha közömbösebb lenne a nevében tett kinyilatkoztatásokkal szemben. Egy másik közvéleménykutatás szerint a megkérdezetteknek csaknem a fele kijelentette, hogy nem kíván szavazni, illetve, hogy nem döntötte még el, hogy az urnákhoz járul-e. Kis József, a boglárlellei autószerviz 30 éves autóvillamossági szerelője vélhetően hasonló válaszokat adott volna a fentebbi kérdőívre. Nem politizál, csak megpróbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. El fog menni szavazni, ám sok benne a bizonytalanság... — Úgy érzem, mindegyik párt csak beszél. A tv-beni programjaikban azt hangsúlyozzák, hogy ők tudják a megoldást, csak épp a konkrétumok hiányoznak. Nem látom világosan, hogy egyikük vagy másikuk ha- talomrajutásával mitől lesz jobb az országnak. Túl sok a puszta óhaj és a szép ígéret. Az egyik ilyen tv- reklámban a bemondó arról beszél, hogy a fiataloknak biztos jövőt akarunk, miközben a gyerekek festik a falra a párt nevét... Nem túl hiteles ez, hiszen azelőtt is hallottunk már ilyen ígéreteket, azután mi lett. Igazán nem tudom minősíteni a pártok programját, így rokon- szenvpontjaimat például annak alapján adom, hogy ki az, aki a saját terveiről beszél — ahelyett, hogy a másikat áztatná el. Sok energia fecsérlődik a vádaskodásra, pedig gyakran még azt sem tudjuk, hogy ki kivel, vagy ki ki ellen van. Hogy melyik párt kit képvisel. A földkérdést látszólag mindenki a parasztság érdekében forszírozza. Én azt látom, hogy a mai fiatalokat ha művelésről van szó, nem érdekli a föld. Esetleg úgy mint örökség vagy vagyontárgy. Egy új földosztás esetén az új tulajdonosok több mint fele azt sem tudná, mihez kezdjen vele. A legtöbb nyilván csak pénzt akar belőle. De még aki művelni szeretné is. Hiszen nincsenek már lovak, a kisgépek drágák, a hitel meg olyan drága, hogy azt a föld jövedelméből aligha lehet visszafizetni... — Itt, a munkahelyen sokat beszélgetünk a srácokkal. Főként hétvégek után, mert olyankor mindenkinek jobban van ideje tv-t nézni vagy újságot olvasni. Mindegyikük azt mondja, elege van már a politikából. De nemcsak ők mondják. Zalából nősültem; hétvégeken lejárunk segíteni beteg anyósomnak. Szóval, ott is sok embert ismerek. Nekik is az a véleményük, hogy ez a hirtelen nagy szabadság már a ló túlsó oldala. Nem látnak tisztán, csak azt érzik, hogy egyre több a gondjuk. Azt mondják, a melósnak ugyanúgy dolgozni kell és a 8 órából ezután sem fog megélni. Jó, ha 14- ből. Itt van például ez a kamatadó. Szerintem ezzel átvágták az országot. Mindannyian arra gondoltunk eredetileg, hogy a kamat emelkedik, de hát nő itt az alapösszeg is. Szóval nem tudom, most mit csináljak. 2017-ig tartozom az államnak. Jövőre lejár az öt évem, bejön az 50 százalék. Közben két gyereket vállaltam. Öt éve építkezünk; a szüleim nyugdíjasok. Ahogy tudnak, ők is segítenek bennünket. Anyósom csirkét nevel... Szóval, valahogy még megélünk... A pénzügyminisztert sajnálom is, de kételyeim is vannak vele szemben. Biztos, hogy jót akar az országnak, de hát mégsem 8—10 ezer forintot keres. Nem tudhatja, hogy lehet ennyiből kijönni, 3200 nyomban elmegy a kölcsönökre, s minden második hónapban 5—6 ezer a rezsi. Ha ehhez még hozzájön majd az 1500 kamatadó, akkor hol leszek? És millióan vagyunk így. Mintha afelé mennénk, hogy lesz ebben az országban egy jómódú felső réteg, lesznek szegények, és megcsappan majd az úgynevezett középréteg. A nép már nem tud többet vállalni. Ez is sok, hiszen már a levegő is pénzbe kerül. Nem csodálom például, hogy sokan háborognak a pártok támogatása ellen. Jó, most el kellett indulni valahogy, de utána minden párt tartsa el önmagát. Csináljon olyan programot, hogy abban még gazdálkodó egységek is fantáziát lássanak és támogassák... Amelyik erre nem képes, az ne akarjon közpénzeken politizálni. A tömegbázissal rendelkező pártok igenis meg tudnak önmaguk is élni. Én nem voltam párttag, viszont megmondom őszintén, szívvel-lé- lekkel KISZ-es voltam. 5—6 éve hagytam abba, amikor láttam, hogy az egész már nem ugyanaz. Itt korábban nagyon jó alapszervezet volt, s ebben nem a politika volt a lényeg, hanem a jó társaság, a közös programok. Mindent meg tudtunk oldani, mert mindenki akarta. Hasonlónak most nyoma sincs. A fiatalság szétszóródott. Mindenki a készt várja, csinálni meg senki sem hajlandó. Csak diszkóba járnak, isznak, a közbiztonság meg hovatovább aggasztó... Nekem is elegem van a politikából, mégis elfogok menni szavazni. Jó volna, ha mások is így döntenének, megértve, hogy ha nem mennek el, megint egy kisebbség veszi majd át a hatalmat, s persze újra a nép nevében. Oda, azt hiszem, semmiképpen sem juthatunk vissza, ami az 50-es években volt. Mert most lesz ellenzék, nyíltabb a sajtó, szóval nem lehet majd suba alatt mindent keresztülvinni. Nem lesz olyan könnyű becsapni és megfélemlíteni az embereket. Ezután például aligha kerülhet valaki úgy magas tisztségbe, hogy senki nem tudja, mivel érdemelte ki. Nem lesz sógorság-komaság. Remélem, hogy nem... Most látok olyanokat is, akik a munkanélküliséget emlegetik, ám ha tényleg munka nélkül maradnak, nem is nagyon akarnak dolgozni, hanem megpróbálnak inkább a zűrzavarból megélni. Én soha nem szégyelltem a munkát, és nem is félek a munkanélküliségtől. Kertészeti végzettségem is van, és ha kell, a lapátnyelet is megfogom. Csak legalább értelmét lássam, hogy miért. Molnár Péter, a BB Élelmi- szeripari Kft. igazgatója nyilván nem elvi okból vagy valamilyen megfontolásból nem politizál aktívan. Ő igazi vállalati ember, a termelés érdekli és a nyereség. A gazdasági szakemberek körében meglehetősen jellemző vélemény arra is választ ad, hogy miért. — Magánvéleményem szerint mi, magyarok mindig hajlamosak vagyunk a ló túlsó oldalára kerülni. Most ott tartunk, hogy mindenki csak politizál, és a munka, a termelés hovatovább másodlagosnak látszik. Ebben az a tragédia, hogy bármilyen politikai hatalom jön is létre március végén, nem lesznek meg a termelési alapjai az ígért jobbításhoz. Soha nem voltam párttag, így senki nem vádolhat elfogultsággal, ha azt mondom: túlsók már a párt és a hangzatos hangulatkeltés. Kivált, hogy mindez nem a munka érdekében történik, hanem a hatalomért. A bökkenő ott lesz, ha valaki megszerzi a hőn áhított hatalmat, és nem tud mit kezdeni vele. Hogyan is tudna megfelelő gazdasági alapok nélkül? Az tiszteletre méltó, hogy egy párt fölemeli a szavát a szegénység ellen. Kérdés azonban, hogy a helyzet ígért javítását miből oldja meg. Ami persze a pártcsatározásokat és a demokrácia túlzásait illeti, én is azt tartom: ez majd ki fog alakulni, le fog tisztulni. Amit viszont nem látok körvonalazódni, az a gazdasági élet normalizálódása. Márpedig hiába van ideológia, ha nincs mit elosztani. LA. A választások utáni vezetés talán legnehezebb feladata lesz választ adni a hasonló, sokak által okkal megfogalmazott kételyekre. Ha úgy tetszik, azt elérni, hogy csökkenjen az állampolgár és a politika között megnőtt távolság. Hogy is mondta Kis József? „Mindent meg tudtunk oldani, mert mindenki akarta...” Bíró Ferenc Együtt is sírnak az rt.-vel Lada-gyártók Kaposváron Tegnapi lapunk első oldalán adtunk hírt arról, hogy robotvezérlőkért Ladákat kap a Szovjetunióból a Tungsram Rt. Az üzlet részleteiről Simkó Antal kaposvári gyárigazgató nyilatkozott. Február első napjaiban írták alá a szerződést, es a tervek szerint március végén már útnak indulnak az első robotve- zérlő-egységek Kaposvárról a Szovjetunióba. A Tungsram Rt. kaposvári elektronikai gyára és az Avtovaz között régóta él az együttműködés. Figyelemre méltó: a mostani exportkorlátozások ellenére jelentős (mintegy évi 250 millió forint értékű) üzletet hoztak tető alá a két vállalat munkatársai. Simkó Antal gyárigazgatót a szerződés részleteiről és a távolabbi kilátásokról kérdeztük. — A Tungsramnak is már többéves kapcsolata van az Avtovazzal. Régebben pontvezérelt robotvezérlő-egységeket gyártottunk részükre, most pedig egy pályavezérelt rendszer gyártására tértünk át. — Lehet, hogy tavaly könnyebb volt üzletet kötni, de az ismert exportkorlátozások miatt — ha jól tudom — most nem ment túl gyorsan a szerződés aláírása. — Nagyon nehéz volt ezt az üzletet megkötni. Sőt fennállt annak a lehetősége is, hogy nem jön létre ez a kapcsolat. A Tungsram zárt konstrukciójú bartel-szerződést kötött az Avtovazzal. Vezérlőegységeket szállítunk a szovjet partnernek, ennek fejében a Tungsram kereskedőház 2000 Lada személygépkocsikat kap. Az autók értékesítéséről is a kereskedőház gondoskodik. Sajnos, a kormánymegállapodások miatt a pénzünkhöz csak akkor jutunk hozzá, ha az ellentételezés, tehát a személygépkocsik beérkeznek az országba. Eddig a kiszállítás után rögtön fizettek a szovjetek. —Jelent ez valami hátrányt? — Nekünk kell átmenetileg finanszírozni az útonlevőnek nevezett készárut. — A kaposvári gyárnak kell finanszírozni vagy az rt.-nek? — Miután a részvénytársasággal együtt sírunk..., bennünket is kellemetlenül érint. Olyan hátrány persze nem ér bennünket, ami miatt ezt az egész üzletet felül kellene vizsgálni. — Megtudhatnánk, hogy megbeszélések során napirendre került ez a téma is: a megállapodásban egy hároméves együttműködés szerepel. — Ezt ki erőltette? — Természetesen mi. Van ugyanis olyan részegység, amelynek a gyártásával magas felszerszámozási költséggel kell számolnunk. Ezért elmondtuk: csak akkor tudunk számukra elfogadható árszínvonalon dolgozni, ha a szerszámozási költséget három évre tudjuk szétosztani. Ezt a szovjet partner tudomásul vette. — Van annak valami titka, hogy ma hogy kell egy szovjet üzleti tárgyalást megnyerni vagy hogy kell rávenni az engedélyre a magyar kormányt? konkrétan milyen berendezéseket szállítanak a Szovjetunióba? —A robotvezérlők főbb részegységeit szállítjuk az Avto- vaznak. Ők ezt a vezérlőegységet összekapcsolják a maguk gyártotta mechanikával, és ez adja a komplett rendszert. — A szovjet gazdaság inkább a saját termékeire kíván alapozni az elkövetkezendőkben.' Nem számítanak arra, hogy ez az üzlet jövőre kútba esik? — Mi is gondoltunk erre. A Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a kamatadót (Folytatás az 1. oldalról.) A Minisztertanács túllépte felhatalmazása körét, mert nem a jövedelem igazolásának módját határozta meg, hanem azokat a jövedelemfajtákat is, amelyeket a nettó jövedelem kiszámításához alapul kell venni. Ezzel valójában az adóalanyok körét állapította meg, mégpedig alkotmányellenesen, mert az adóalanyok körére vonatkozóan csakis törvényben lehet rendelkezni. Több indítvány arra vonatkozó kérelmet is tartalmazott, hogy az Alkotmány- bíróság a törvényt és végrehajtási rendeletét hatályba lépésük időpontjára visszamenően, ez év elejére helyezze hatályon kívül. A bíróság azonban erre nem talált kellő okot. Az indoklás ismertetése után dr. Kilényi Géza alkotmánybíró külön véleményt jelentett be. Mint mondotta, hogy bár egyetért az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozatával, azt kifogásolja, hogy nem visszamenőleges hatállyal lép életbe a megsemmisítés. Hangsúlyozta, hogy azAlkotmánybíró- ságot a közhangulat nem befolyásolhatja — ténylegesen nem is befolyásolta—döntésének kialakításában. Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium államtitkárai Surányi György és Kunos Péter még az ülés berekesztése előtt kivonultak a tanácsteremből. — Ha mi is a kontingensen belül kívántuk volna ezt az üzletet létrehozni, akkor meggyőződésem, hogy nem ment volna, az egyedüli megoldás a bartel- szerződés volt. — Érvágás lenne a kaposvári elektronikai gyárnak, ha nem szállíthatnának Szovjetunióba? — Csődbe mennénk. — Mikor kezdődik az export- szállítás? — A megállapodást február 7- én kötöttük, s a szállítások már az első negyedévben elkezdődhetnek. Bíztunk abban, hogy a megállapodás létrejön, jóelőre fölkészültünk: elkezdtük a munkát. Az egyszerűbb egységek szállításával kezdjük, a teljes felfutásra a harmadik negyedévben kerül sor. Talán soha nem volt olyan fontos a minőség, mint manapság; a szigorú követelményeket tudomásul kell vennünk. Minden alkatrészt külön- külön ellenőrzünk. — A hároméves szerződés lejárta után sem kell lehúzni a rolót? — Azt hiszem, bízhatunk ebben; ez a kapcsolat most megújult, és ez nem kis siker. Az Avtovaz hosszú távon számíthat ránk. Faragó László
