Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
Szólítjuk Petőfit „Zúg Március, záporos fény ver, suhog a zászlós tűz a vérben.. Lassan már negyed százada, hogy március idusa közeledvén felütjük Utassy József kötetét, egyedüli vigaszunkat a csönd és a szégyen évtizedeiben. Zúg március — de csak bennünk zúgott, ,arcunk szégyenkező vonásai mögé rejtve, titkolva, mint a bűnüs szerelmet. Fül- leltek utánunk szolgálatos fülek, vigyáztak ránk importált gumibotok, számon tartották a kitűzött kokárdát a személyzeti főnökök. Bilincses, szájlakatos Időkben de félnek, rettegnek a verstől a foglárok! „Talpra Petőfi! Sírodat rázom: ' Szólj még egyszer a Szabadságról!” A szabadságról? Petőfi szabadságáról? A szellem, a kultúra romjai alól nézünk ki ma, keresnénk a fényt ebben a talárt derengő magyar éjszakában. Járni szólítjuk újra Petőfi Sándort. A szemfedőt a közép-európai népek lerántották róla; ez most a reménységünk. Most, évtizedek óta először mondhatják el a Talpra magyar-t! Budapesten és Nagyszőlősön, Dunaszerda- hclyen és Csíkszeredán. Legalábbis reméljük, hogy elmondhatják. Negyven év múltán talán együtt ünnepelhetünk és emlékezhetünk mi tizennégymilliónyian a Kárpátok karolásában. A földtekén ettől a márciusi dátumtól csak a mi szívünk ver gyorsabban, a mi torkunkat fogja marokra valami megnevezhetetlen érzés. Derengene? Ha arra gondolok, hogy’ ezen a márciuson ilyen neveket írhatok Petőfi, Irinyi, Vasvári neve mellé, mint Tőkés László, Kincses Előd, Király Károly, Durai Miklós ..., akkor rábólinthatunk. Haj- nalodik. S arra is gondolok most, hogy a toll, az írástudók tolla is közelebb kerül a tisztességhez, mert ezentúl a magyar sajtó ünnepét március 15. piros betűs napja jelzi majd. Petőfi Sándort járni szólítjuk. S vele együtt március írástudóit. Szólítjuk Petőfit, és a 48- as Fiatal Magyarország egyetemistáit, ifjú politikusait, tudósait: ebben az országban a szellem napvilágát többé körbe ne dcszkáz- hassák az Idegen ideológiák bajnokai. Pirkad? A fénnyel előjönnek majd, akik a nép nevében akarják túlkiabálni Petőfi Sándort. Akik az ő nevét veszik a szájukra, s közben a szemfödőt rángatnák vissza reá. Persze, mosl majd megelégednek, handa- bandáznak újra március kofái is. Nekünk azonban mást zúg március. Azt zúgja, amit negyedszázadon át: a magyarság halhatatlan szabadságvágyát. Kosa Csaba Megemlékezés március 15-ről MEGKÖVETTE A NEMZETET AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELBÚCSÚZTAK A KÉPVISELŐK segélyt egyszeri alkalommal. A nemzeti megbékélést szolgálja az is, hogy azok, akiktől elvették, visszakaphatják a magyar állampolgárságukat, ha kérik. Elszámolt a kormány és a parlament együttműködéséről a kormányfő is. Leszögezte: most a búcsú pillanatában azzal a tudattal állhatunk fel a padsorokból, hogy egy békés rendszerváltás alkotmányos, jogi lehetőségeit és garanciáit teremtettük meg. Az Országgyűlés utolsó ülése március 15-1 megemlékezéssel és a Kossuth-szobor ciőttl koszorúzással fejeződött be. Búcsúülé9t tartott az Országgyűlés tizenegy nappal a választások élőtt. A honatyák elfogadták az 1943 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról, valamint a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok megszüntetéséről szóló törvényt. Amint azt az igazságügy-miniszter leszögezte: a büntető eljárások — bár mindig egyes személyek ellen indultak — valójában egész társadalmi rétegekkel, osztályokkal való leszámolás, a tömeges megfélemlítés céljait szolgálták, általános ellenségképet igyekeztek konstruálni. Amíg nem készül cl a jogszabály a kártérítésről, addig a legnehezebb körülmények között élők egy kétmillió forintos alapból kapnak Búcsúülést tartott az Országgyűlés Utoljára ült össze tegnap az 1985-ben megválasztott Országgyűlés. A három hónap híján ötéves parlamenti időszak záróakkordja- ként megtárgyalták a kormány gesztusértékűnek tekinthető előterjesztéseit: az 1945 és 1983 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó négy országgyűlési határozattervezetet, továbbá a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló javaslatot. A képviselők az első napirendi ponttal — személyi javaslat tárgyalásával — néhány perc alatt végeztek: elfogadták a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész jogkörének átmeneti ellátásáról szóló határozatot. Eszerint a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörét dr. Nagy Zoltán, á legfőbb ügyész jogkörét pedig dr. Nyíri Sándor gyakorolja április 1-jétől mindaddig, amíg az új közjogi méltóságok betöltőit meg nem választják. A koncepciós perek a tömeges megfélemlítést szolgálták Ezt követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter emelkedett szólásra, s megtartotta expozéját a tárgysorozatban szereplő két törvényjavaslatról. Az elnöklő Horváth Lajos indítványára az Országgyűlés elfogadta, hogy együttesen tárgyalják e két napirendi pontot, így a miniszter is összefoglalóan szólt a törvényjavaslatokról. Elöljáróban emlékeztette az Országgyűlést, hogy a Minisztertanács bizottságot hozott létre a II. világháborút követő időszak koncepciós pereinek felülvizsgálatára. A jogászokból és történészekből álló bizottság vizsgálatainak eddigi tapasztalataiból a miniszter kiemelte: a kutatások egyértelműen igazolták, hogy n A miniszteri expozét követően az elnöklő Horváth Lajos vitára bocsátotta a büntető eljárások — bár mindig egyes személyek ellen indultak — valójában egész társadalmi rétegekkel, osztályokkal való leszámolás, a tömeges megfélemlítés céljait szolgálták, általános ellenségképet igyekeztek konstruálni. A bíróság függetlensége elméletileg sem volt garantálva, s az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom részeként működött, közvetlenül alárendelve különböző párt- és állami szerveknek. A koncepciós elemek a legkülönbözőbb formákban jelentek meg, a törvénysértés gyakran már a jogalkotás szintjén megnyilvánult. A miniszter rámutatott: a bizottság jelentése, amellett, hogy tudományos értékű, s elősegíti a további kutatásokat, egyúttal megalapozta a semmisségi törvény előkészítését. Ebből a szempontból példaértékűnek tekinthető az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések semmisségéről szóló tavalyi XXXVI. törvény, amelyben azt a megoldást alkalmazták, hogy a törvény által kinyilvánított semmisséget és az egyedi felülvizsgálatot kombinálták. A törvényjavaslat körülhatárolja azt az időszakot, amelyben nagy számban hoztak koncepciós jellegű törvénysértő ítéleteket, továbbá meghatározza azokat a bűncselekménycsoportokat, amelyek miatt az 1945. január 1. és 1963. április 4. közötti időszakban történt elítélések jelentős részben koncepciós jellegűek voltak. Kulcsár Kálmán 1963. április 4-ét a politikai konszolidáció kezdeteként jelölte meg, s mint mondotta, az ezt követő időszak törvénysértéseinek kivizsgálására a hatályos büntető eljárásjog is alkalmas. Legnehezebb a kártérítés A törvényjavaslat általános rendelkezése az állam belső és külső biztonsága elleni bűncselekményekre, a tervbűncselekményre, az árdrágító és a közellátás elleni, valamint a társadalmi tulajdont károsító bűn- cselekmények följelentésének elmulasztására vonatkozik, s az e cselekmények miatt történt elítéléseket semmisnek tekinti. A miniszter kijelentette, hogy az ítélet semmisnek tekintése nem büntető-eljárásjogi kategória. Aszerint ugyanis a bíróságnak kell a megalapozatlan és törvény- sértő ítéletet hatályon kívül ' helyezni. Az Ország- gyűlés azonban nem a bíróság, hatáskörében jár el, és nem vizsgálja az egyes elítélések megalapozottságát és törvényességét. Annák kimondása, hogy a törvény az elítélést semmisnek tekinti, az elítélt jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását jelenti. A törvényjavaslat kivételt állapít meg a háborús, illetve a népellenes bűncselekményekre, így az ezek miatt történt elítélésre a semmissé nyilvánítás nem terjed ki. Kulcsár Kálmán szólt a rehabilitáció egyik legnehezebben megoldható problémájáról, a vagyoni repa- rációról is. Mint mondotta: a kormány úgy ítéli mega hogy a kárpótlás teljes körének felmérésére és a társadalmi igazságosság biztosítására további vizsgálatokra van szükség. A Minisztertanács rövidesen kormánybiztost nevez ki, aki a társadalmi szervek képviselőivel, valamint (Folytatás a 2. oldalon) Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a kamatadót Alkotmányellenesnek minősítette és teljes egészében megsemmisítette a kamatadót az Alkotmánybíróság. A nagy érdeklődéssel várt döntést szerdán Esztergomban tartott nyilvános ülésén hirdette ki a testület. A határozat rendelkező részét dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnökhelyettese ismertette. Az Alkotmánybíróság megállapítja — mondotta —, hogy, a lakáscélú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófizetésről szóló törvény és a végrehajtási rendelet alkotmányellenes. Ezért ezt a törvényt és módosított minisztertanácsi rendeletet teljes egészében megsemmisíti. A megsemmisített törvény és a minisztertanácsi határozat az alkotmánybírósági döntés a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszíti hatályát. Sólyom László részletesen ismertette a döntés indokolásának főbb pontjait. Többek között kiemelte, hogy már maga a kamattörvény meghozatala is alkotmányellenesen történt, mert az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata, azaz a szükséges legkevesebb 252 szavazat helyett csupán 18B-an voksoltak a törvény bevezetése mellett. (Folytatás a 3. oldalon.) Átadták a művészeti díjakat Kiemelkedő színművészeti, irodalmi, tánc- és alkotóművészi, film-, képző- és iparművészeti, valamint újságírói tevékenységének elismeréseként 72 alkotó vett át művészeti díjat. Jászai Mari-dijat kapott Bezerédi Zoltán, a kaposvári Csl-ky Gergely Színház színművésze. Kiemelkedő zenei tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc- díjat vett át többek között a kaposvári származású Takács Tamara, a Magyar Állami Operaház magánénekese és Zákányi Zsolt, a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola tanára és kó- ruskurnagya. Kiemelkedő újságírói tevékenységének elismeréseként Táncsics Mihály-díjat adományozott Árkus Józsefnek, a Ludas Matyi fő- szerkesztőjének; Bálint György agrárpublicistának; Gyorffy Miklósnak, a Magyar Rádió fömunkatár- sának; Horváth Zoltánnak, a Heti Világgazdaság főszerkesztő-helyettesének; Köröspataki Kiss Sándor nak, az Ü j Tükör képes hetilap főszerkesztő-helyettesének; Megyesi Gusztáv' nak az Élet és Irodalom rovatvezetőjének és Piínkösti Árpádnak, a Népszabadság munkatársának.
