Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
1990. február 3., szombat SOMOGYI NÉPLAP 7 KÖZELKÉPEK ÁLOM ÉS VALÓSÁG Amikor csilingel a jég Beszélgetés a téli Balatonról Szapudi András riportja Gáspár Andrea fotói Szeptemberben párafüggöny ereszkedik a tóra, s megjelennek az ősz első hírmondói, a vándormadarak. Ők már sejtetik, hogy a tó élete hamarosan megváltozik. A téli Balaton világa, természeti jelenségei a századfordulón Cholnokyt, Eötvös Lorándot, Kövesligetit, Sáringer Kandid Jánost is erősen foglalkoztatták. Báró Eötvös Loránd fizikusprof ész- szor például a torziós inga első kísérleteit a Balaton jegén végezte el, a siófoki partok előtt. — Érdekes folyamat az édesvízi] tavak befagyása — mondja dr. Böjti Béla meteorológus, Balaton-kutató. — Miután rövidülnek a nappalok, a vízfelszín lehűl, következésképpen fajsúlyát tekintve nehezebb lesz. Ezért alámerülnek a vízmolekulák, a lemerülők pedig a lentieket a magasba lökik. Az egész Balaton lassan, az ősz végére, a tél elejére teljesen lehűl. Egy öt—hat napig Dr. Böjti Béla tartó keményebb hideg után, amikor a napi középhőmérséklet mínusz lesz (mínusz 5 fok), akkor összeáll ajég, mégpedig a vízmolekulák már említett mozgása miatt oszlopszerűen. E jégoszlopok formáját a badacsonyi bazaltoszlopokéhoz tudom hasonlítani... Eötvös Károly fülének is kedvesen hangzott a Balaton csi- lingelése. Ilyenkor azok a bizonyos oszlopok a hőmérsékleti különbség következtében elválnak egymástól, és a jégtábla hasadása csilingelő üveghangot ad. Leginkább téli éjszakákon lehet hallani. A másik érdekes jelenség a rianás. Ez is hőmérsékleti hatás következtében jön létre, ám itt már nagyobb erők hatnak. Például a jég felülete fölötti nagy lehűlés, másrészt a tó úgynevezett lengőmozgása. A Balaton ugyanis nem nyugodt, egységes vízfelület, mint azt sokan vélik. A föld görbületi sugara és a nehézségi erő az oka ennek a mozgásnak, amely hozzásegít ajég repedéséhez, rendszerint a tó hosszirányában. Ilyenkor egy sajátos durrogó hangot hallunk. Amikor pedig a rianás következtében széthasadt jég tábláit a szél mozgatja, s azok különös, susogó nesszel egymásra csúsznak, t úrolásról beszélünk. A jégtáblákon, a túrolásokon ilyenkor az itt telelő madarak üldögélnek éjszakákon, szárnyuk alá dugott fejjel. Gáspár István Nappal aztán kirepülnek a somogyi, tolnai szántóföldekre élelemért. Előfordult, hogy a Balaton hat éven át egyszer sem fagyott be, de az is, hogy már mindenszentekkor beállt a jég, s még áprilisban sem olvadt el. Az idén már kétszer befagyott, mégpedig tükörsimára, ami ugyancsak ritka szerencse a téli sportokat kedvelők szempontjából. Egyébként egy ilyen szélsőséges időjárási viszonyok között „élő” tavon téli sportéletet szervezni igen nehéz. Csak akkor lehetne, ha nemcsak a Balatonra szerveznék, hanem a partjára is. Bár nekem az a véleményem, hogy a tavat télen pihenni kéne hagyni. Ráfér! E táj szerelmese lévén, inkább a téli Balaton költői, festői szépségére hívnám föl a figyelmet. Egy naplemente — például Siófokról Szántód felé nézve — télen is csodálatos jelenség. Ajég fölé hajló bíborvörös híd (akárcsak nyáron az arany- vagy az ezüsthíd) látványa emlékezetes élmény. A természeti jelenségek ismerője után szóljon az idegen- forgalmi és a sportszakember átéli Balatonról. — Ki ne érzékelné a nyári és a téli part fantasztikus különbségét? — mondja Borlai László, az IBUSZ Balatoni Területi Igazgatóságának vezetője. — Csak végig kell nézni például a dermedt, kihalt szállodasoron, s megidézni a nyári forgalmat. Az emberek tudatában (természetesen nem az idevalósiakra gondolok talán nincs is téli Balaton. A napokban egy budapesti kolléganőm, közel a nyugdíjhoz, sajnálkozva mondta, hogy ő még egyszer sem látta a befagyott Balatont. Itt a lehetőség — feleltem —, üljön vonatra, s a lehető legideálisabb, tükörsima jeget láthatja a tavon. És korcsolyázókat, fa- kutyázókat, jégvitorlázókat. Kétségtelen, nagy élmény, amikor ugyanott korcsolyázhat az ember, ahol nyáron fürdőit. Az Európa Szálló melletti szabadstrandon most sok felnőtt és fiatal élvezi ezt a kellemes, egészséges téli sportot. Ugyanakkor hiányzik egy melegedő, öltözőhely, esetleg egy kulturált büfé. Egy magánkereskedő árul ugyan forralt bort, teát, következésképpen az eldobott műanyag poharaktól fehérük a part és a pálya széle. Mert nincs szeméttárolóhely. Ez, -sajnos, eléggé jellemző tünet. Az efféle feltételek megteremtéséhez pedig nem kellene sok pénz, csupán a „nemtörődöm” szemléleten kéne változtatni. A nyári környezetrontást általában az idegenek számlájára szoktuk volt írni, s ilyenkor döbbenten tapasztalja az ember, hogy a helybeliek sem érzik eléggé magukénak a Balatont. Legalábbis ez a gátlástalan szemetelés erre enged következteni. — Évek óta beszélünk arról, hogy tegyük vonzóvá a téli Balatont — veszi át a szót Gáspár István, a siófoki tanács sportfelügyelője. — A ,,hogyan?”-ról azonban csak homályos elképzelések vannak ma is. A Bala- ton-parti idegenforgalomból bevételhez jutó vállalatok, szervezetek sem ambicionálják különösebben ezt a dolgot... Pedig ha valóban szükség van arra (végre el kellene dönteni!), hogy a Balatonnál, teszem azt, téli turizmus legyen, ezért az üdültetőknek is kellene tenniük valamit. Itt van például a „melegedőhely” kérdése. Ki építsen melegedőt? És főként miből? Az említett korcsolyázóhely közelében egyébként ott van a Siotour üdülőhelyi klubja, ruhatárral, vendéglátóhellyel, de hét forint a belépő. Sokan inkább a parton öltöznek át, helyezik el a holmijukat,hogy ne kelljen ezt az összeget(l) kifizetni. Az más kérdés, hogy a klub is tehetne valamit azért, hogy a pálya vonzóbb legyen. Az öbölben zene szólhatna, és ki lehetne világítani stb. Ez vonatkozik a közeli, nyitva tartó üdülőkre is. Mivel a Balaton nem minden télen fagy be, látványos sport- programokat, rendezvényeket szervezni nagy rizikó. Ha meg befagy, rendszerint sok fizikai és gépi munka által tehető alkalmassá a sportolásra. Az elmúlt években ez volt a jellemző, és nem a hótakaró nélküli tükörjég. Borlai László: — A télen is nyitva tartó balatoni üdülők Borlai László nagy része jelentős ráfizetéssel üzemel. Nem valószínű, hogy jelenlegi gazdasági helyzetükben sokat tudnának áldozni olyanféle, föltehetőleg hasznos programra, mint például a jégvitorlás-oktatás megszervezése, de mindenképpen jó volna, ha a szolgáltatásaik közé tartozna a korcsolyakölcsönzés is. Ami a téli turizmust illeti, közismert, hogy a külföldiek ritkán mennek olyan helyre, ahová a belföldiek nem járnak. Ez mindenütt így van a világon. A téli Balatont először a hazaiaknak kellene fölfedezniük, s csak ezután várható a külföldi érdeklődés. A táj télen is lenyűgöző, pihenő, regeneráló túrákaKakkor is lehetne szervezni ide, ha nem fagy be a Balaton. De ehhez a feltételeket meg kellene teremteni, mégpedig nem kedves pénzzel. A gyógyfürdők kiépítése a déli parton bizonyára nagyot lendítene a téli turizmus ügyén, de a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy önmagában a gyógyfürdő sem elég az „üdvösséghez”. A Danubius Szállodavállalat Keszthelyen és Hévízen méltán épít a gyógyfürdőre, de a kihasználtság ott sem teljes. Egyrészt azért, mert ilyenkor csakis azok jönnek, akik gyógykezelésre szorulnak és az olcsóbb árak miatt érkeznek télen. Az volna az ideális, ha egész családok jönnének. Amíg az idősebb szülők a melegvízben lubickolnának, s kezeléseken vennének részt, a fiatalok sportolnának, szórakoznának. Ehhez kellene — sok pénzzel — a feltételeket megteremteni. De maradjunk a realitásoknál! Szerintem különösebb erőfeszítések, szervezések nélkül, egy vagy több vállalkozó közreműködésével, létesíteni lehetne például Siófokon egy műjégpályát, amely egész évben fogadhatná a korcsolyázókat. Amikor Budapesten, a műjégpályán árulni kezdik a bérleteket, öt—hat óra hosszat állnak sorba az emberek... Gáspár István: — Ha kiépülne a mejegvíz-rendszer a déli parton (Ádánd, Som, Nagybe- rény), az egyéb feltételeket is gyorsabban meg lehetne teremteni. Persze ez egyelőre az álmok világába tartozik, a realitás más: Amikor még tükörsima a jég, rengeteg az eldobott műanyag pohár a korcsolyapálya mentén... Ennyit most a téli Balatonról.
