Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

4 SOMOCYI NÉPLAP 1990. február 1., csütörtök Krokodilkönnyek Kaposváron ÁLLAT, HELY, KEDV VAN, TERRÁRIUM NINCS Partszakadás Ivóvíz mosta alá a lösztalajt Állatkertünk nem lesz a megyeszékhelyen, ezt már tudjuk. Hiába volt a száz- ezér forintos nyeremény, a többi pénzt nem tudták elő­teremteni, így aztán csak a győzelem dicsősége maradt meg a vetélkedőből. Nemrég azonban új lehe­tőség csillant meg az állat­barátok előtt. A városi ta­nácson jelentkezett egy fia­talember, hogy neki van egy komplett terráriumra való állata, csak helyre vol­na szüksége, aztán pár hó­nap múlva gyönyörködhet­nénk az óriásgyíkban, a krokodilban és egyéb egzo­tikus hüllőkben. Ügy gon­dolta, nincs olyan józanul gondolkodó városvezetés, ahol ne fogadnák ujjongva a javaslatot. Főként ott, ahol egy álom-állatkert már egyszer megépült. Nem is tévedett nagyot Pécsi Tibor. A tanácson megértéssel fogadták, és sű­rűn bólogattak, amikor el­mondta: már ki is nézett egy alkalmas pincét a Má­jus 1. utcában, s ez tökéle­tesen megfelel céljainak. El­ső lépésként pályázatot ír­tak ki a pince terrárium céljára való hasznosítására! Vagyis bárki megvásárol­hatta volna Pécsi Tibor öt­letét a kinézett pincében, ha több pénze lett volna, mint Pécsinek. Nem akadt más vállalko­zó, s a pályázatot megnyer­te. Hisz akkor nincs semmi baj — gondolhatnánk. Az ügy azonban mégiscsak kezd hasonlatossá válni Gerald Durell neves angol termé­szetbúvár és állatkert-tulaj- donos kezdeti lépéseihez. — Lassan egy éve már, hogy megkerestem a kapos­vári tanácsot és elmondtam a tervemet — mondja a terráriumtulajdonos. — Ügy látszott, nem lesz akadálya a tanács részéről; elmentem hát a Május 1. utcai ház la­kóihoz. Kedvesen és megér­téssel fogadták a terrárium ötletét, olyannyira, hogy adtak is egy beleegyező nyi­latkozatot. Teljes erővel be­levetettem magam a szer­vezésbe, és röpke 11 hónap múlva, minden pillanatban a postást vártam már, hogy hozza a szükséges engedé­lyeket. Másféle értesítés érkezett csak: Pécsi Tiborral közöl­ték, hogy a lakók vissza­vonták beleegyezésüket, sőt kézzel-lábbal hadakoznak a kígyós ember ellen. Az egyik lakó, Gáspár András döb­bent rá először, hogy mit is írt alá augusztusban. A ivíájus 1. utcai ház ka­puját zárva találtam, s hiá­ba mentem vissza többször és nyomtam meg egyszerre a négy csengőt, a kaput nem nyitották ki. Telefonon ér­tem el Gáspár Andrást. — Nagyon nem szeret­nénk, ha a mi pincénkben lenne a terrárium; ez négy család érdekeit sértené, hi­szen mind a négyen hasz­náljuk a pincét. A poten­ciális veszélyről nem is szól­va, aminek ki lennénk téve, hisz mérgeskígyókat, kroko­dilokat és ki tudja még, mi­lyen veszélyes hüllőket tar­tanának itt. Nekünk gyere­keink vannak ... Adódhat­nak egészségügyi problé­mák, is szalmonella és más betegségek hordozói ezek az állatok. — Többes számot használ: ezek szerint minden lakó ön­nel ért egyet? — Igen, és ezt meg is fo­galmaztuk a városi tanács illetékes osztályára eljutta­tott beadványunkban. Pécsi Tibor felajánlotta: neves szakértőket hív Ka­posvárra, akik elmondják, hogy tulajdonképpen miért nem rejt veszélyt ez a vál­lalkozás. Ebbe sem egyeztek bele a lakók. — Mi semmiképpen nem akarjuk a terráriumot: a sétálóutcán lakunk, s ez elég sok terhet ró ránk. Ré­szeg emberek késő éjszakai duhajkodásai, összerondított kapualj zavarja állanóan a nyugalmunkat. Nem kell ehhez még egy olyan hely, amit sok százan fölkeres­nek, tovább feszítve az ide­geinket. Nem kérünk belő­le! Sok ember vágya a sétá­lóutcán lakni. Mindenhez közel, szép nagy lakásban élni nagy előny. Persze, sok hátránya is van a belvárosi lakásnak, de ezzel minden­kinek tisztában kell lennie, amikor odaköltözik. Termé­szetes, hogy a vállalkozók ott szeretnének üzletet nyit­ni, a cseri vagy donneri vá­rosrész jóval kisebb forga­lommal kecsegtet. Ezzel próbáltam érvelni, ám nem találtam túl nagy egyetér­tésre. Dr. Kéri Lajos, a tanács igazgatási osztályának veze­tője: — A szóban forgó pince- helyiség teljesen független a lakástól, s az IKV fel­ajánlotta értékesítésre. Pá­lyázatot írtunk ki, azt el­nyerték, és mi már ki is utaltuk a helyiséget úgy tu­dom, a bérleti szerződést is megkötötte a bérlő az IKV- val. — Mindez megtörtént, már „csak” a működési engedé­lyem hiányzik. Ezt a tanács művelődési osztályától (!) kellene mekapnom, ahol ok­tóber óta már aláírva hever, csak még — azt mondták — nem adhatják ki. Időközben ugyanis a műszaki osztály „megsértődött”, hogy micso­da dolog csak úgy, az ő be­leegyezésük nélkül egy mű­ködési engedélyt kiadni! A művelődési osztály meg­győzött jó szándékáról. Az engedélyek megvannak, de addig nem adhatják ki, míg a műszaki osztály jóvá nem hagyta. A műszaki osztályon még nem látták a tervet, addig nem adhatják ki az építési engedélyt és a hasz­nálatbavételi engedélyt. Amíg viszont ezek nincse­nek meg, Pécsi Tibort kö­vetkezetesen elzavarják a lakók a tervezővel, a kőmű­vessel és a villanyszerelővel együtt... A kígyó a saját farkába harapott... A lakók tiltakozása nem jogos, de azért valahol ért­hető. Az ötlet is jó, igény is lenne rá. Nem tudom biz­tosan, de talán megvan va­lahol az állatkertre szánt pénz a tanácson, sóit két szponzor — a Pannon Wolf Kft. és a Bárdibükki ÁG — is jelentkezett már. Ha mindezt össszeadjuk, nem le­hetne esetleg egy kompro­misszumos megoldást talál­ni? Mert a bérlőnek most csak arra van joga, hogy minden hónapban 2900 fo­rint bérleti díjat befizesse. Joga van lenézni is a pince zárt ajtajának betört abla­kán, s etetni az ország kü­lönböző pontjain elhelyezett állatait, ami havonta 15 ezer forintjába kerül. Mindezt persze saját zsebből. Egyébként a másfél mé­teres indiai varánuszgyík, a kubai rombuszkrokodil, a közel kétméteres királypit- hon pár, a 2 méteres boa constrictor pár, az anakon- dák, viperák, teknősök és egyéb állatkülönlegességek jól érzik magukat. Varga Ottó Aligha lehet kellemetle­nebb és rémisztőbb érzés, mint amikor alattunk meg­mozdul a ■föld. Különösen, ha mindez éjszaka, alvás közben történik. Márpedig Tóth József és családja er­re ébredt január 22-én haj­nalban. Kaposváron az Eöt­vös utcában megmozdult a föld. A meredek partoldal jókora darabja alázuhant a Bartók Béla utcai portákra, megrongálta a melléképüle­teket. Fönt, az Eötvös utcá­ban viszont egy lakóépület — Tóth József háza —vált életveszélyessé. Az első vizsgálatok alapj ján sebtiben kiköltöztették a lakókat. A városi tanács átmeneti bérlakást utalt ki a szerencsétlenül járt csa­ládnak. A részletesebb elemzésre, mérésekre még várni kell. A szakemberek szerint Tóthék lakása talán helyre­állítható, de a ház végében levő garázs aligha menekül meg á lebontástól, ha csak közben össze nem dől. A melléképületben földrengés utáni állapot: a falakon re­pedések, a járda és az alj­zat centiméterre elmozdult a faltól'. A kazánt is lesze­relték, nehogy baja essék: fűteni meg különben sem kell az üresen maradt ház­ban. Az ajtókat és ablako­kat alig lehet nyitni-zámi, úgy megszorultak. Helyzetkép partszakadás után. Siralmas állapot. A domb másik oldalán, in­nen vagy ötszáz méterre Miké alig 800 lelket szám­láló falu, Kadarkút társ­községe. Nincs művelődési háza és általános iskolájá­nak csak az alsó tagozata működik. A moziban heten­te egyszer vetítenek filmet. És lesz kábeltévéje! A helyi kábeltévé-társa* ság januárban tartotta ala­kuló közgyűlését A neve­zetes eseményre jóval a program kezdete előtt ér­keztem. Az irodában Ko­vács Lajos főkönyvelő, Do- donka József tsz-elnök és Verkmann József tanácsel­nök készítette el- a közgyű­lést. Dodonka József ahhoz a „ritka fajtához” tartozik, aki ott él, ahol dolgozik. A legtöbb kezdeményezés a tsz vezetőitől és aktív tag­jaitól indult el. A kábeltévé bevezetésének ötlete is. A szervezés alig több mint egy hónapja kezdődött, és má­jusban már szeretnék a há­rom műholdas adást nézni. Az előzetes felmérések alap­ján száz család vállalja az ezzel járó költségeket. Nem kevés összegről van szó: tíz­ezer forint családonként. A fennmaradó hatszázezer fo­rintot a tanács és a tsz kö­zösen fizeti. 1987 óta Mikében nincs tanács. Heti két alkalommal rendel az orvos. A lakosság fokozatosan csökken: tíz év alatt 1400-ról 800-ra. Sokan elköltöztek. Az elsődleges ok, hogy a falu nem tud megfelelő jövedelemlehe­tőséget biztosítani. Itt 3500 —4000 forint most a „kép­zetlenebb” munkaerő — óvo­dai kisegítők, segédmunká­sok — fizetése. A lakosság 25 százaléka cigány. Miké­ben öt értelmiségi dolgozik: a két pedagógus, a tsz-el­nök, az óvónő és a főállat­tenyésztő. A tanács elnöke mondja: — Jó lenne, ha valaki el­magyarázná a városi embe­reknek, hogy a húsárak emelésével nem a paraszt, a termelő jár jól, hizen am» a termeléshez szükséges, annak az árát megemelték. Harminc százalékkal a ta­épültek a teraszházak. Még mielőtt bárki összefüggést keresne... a mostani bal­esetet egy elöregedett vas- és horganyzott acélcső okoz­ta. Erdős János, a DRV ka­posvári hibaelhárító üzemé­nek vezetője arról tájékoz­tatott, hogy a hibás vezeték- szakaszt lezárták. (Az Eötvös utcaiak a Jókai utca felől kapják az ivóvizet.) Jobb, ha keresztet vetünk erre a csőre, mert ezt szinte lehe­tetlen kicserélni. A feltéte­lezések szerint a szivárgó víztől kissé megmozdult a talaj; talán ez jobban meg­nyitotta a vezetéken kelet­kezett rést, és a r kiömlő víz alámosta a pártoldalt. A környék löszföldje igen ve­szélyes, kivált, ha víz éri. összeroskad, megcsúszik, és kiszámíthatatlan a mozgása. A közelben lakók sem nyugodtak. Érthető: féltik az otthonukat és épségüket. Bár a statikusok kizártnak tartják az újabb partszaka­dást. Mindenesetre nagy szerencse a szerencsétlenség­ben, hogy az a baleset éj­szaka történt és a Bartók Béla utcai melléképületben nem volt senki. Az Eötvös és Bartók Béla utcai partoldalról már évek­kel ezelőtt kiderült, hogy veszélyes. Előzetes tervek már készültek egy támfal építésére. Ám az egyre sző­kébb költségvetésből minden bizonnyal még' a pontos fel­mérésekre sem futotta. Ed­dig! A jelenlegi árakon szá­mítva több tízmillió forint­karmányt, ötvennel a mű­trágyát. De említhetném a burgonyát, a zöldséget is. Ezek szabadáras termékek, ég fillérekért tudjuk csak eladni. Mire a vevőhöz ke­rül, a négy ötvenes burgo­nyából tizenkét forintos lesz. Ki jár jól? A termelő és a vásárló nem, az biztos. A közgyűlésre a kultúrte­rem zsúfolásig megtelt. Két fiatalasszony közé ültem. Egyikük, Szűcg Zoltánná, a helyi vegyesbolt vezetője; állását pályázat útján nyer­te el, pedig mikéi lakos. A másik, Vinter Andrásné ta­karítónő szintén a falu szü­lötte. Mindketten nagyon vár­ják már a kábeltévé adása­it, kevés szórakozási lehető­ségük van; remélik, hogy nemeseik a világra lesz na­gyobb a kitekintésük, talán még nyelvet is tanulhat így, aki akar. Vintemé mondja, hogy negyedéven­ként a baráti kör bált szer­vez; van egy szintetizáto­ron játszó zenész a faluban, aki a talpalávalót játssza. A bál belépődíjas, és a bevétel összegéből kirándulnak. Az alakuló közgyűlés ta­lán legidősebb tagja Vucs* kics Imréné. Két lányunoká­jával jött el az alapszabály­ra és a vezetőségre szavaz­ni. Szeret tévét nézni, s a gyerekeknek szinte ez az egyetlen szórakozásuk. öttagú elnökéget válasz­tottak. Dodonka József ar­ra kérte azokat, akik most nem tudtak belépni a tár­saságba, hogy járuljanak hozzá a kábelnek a telkü­kön történő átvezetéséhez. Bejelentette azt is, hogy egy csatornát közületi célokra megtart a falu. Itt hirdeté­seket, közleményeket, híre­ket közvetítenek, és ha lesz videójuk, fölveszik a helyi focimeccset is — a játéko­sok okulására. A bejelentést derültség fogadta. — Ma egy kis lépést tet­tünk azért, hogy a fiatalja­inkat a faluhoz kössük — mondta a tanácselnök. ' Hunyadkürti Ilona ba kerülne a megerősítése. Lebó Gábor, a városi ta­nács megbízott osztályveze­tője kérdésünkre elmondta, hogy már megrendelték a vizsgálatot a Budapesti Mű­szaki Egyetemtől; s ugyan­onnan javaslatot is várnak a védflal kialakítására. A vasbeton, támasztékok megépítése alighanem elke­rülhetetlen. Még akkor is, ha a part kisebb rézsűszög­ben érne véget. A Bartók Béla utcai házak felől azon­ban úgy alányestek a domb­nak, hogy néhol merőleges a partoldal. Addig persze nincs baj, amíg nagyobb mennyiségű víz nem éri a földet. A Bartók Béla utcában az érintett tulajdonosok gyors­segélyt kaptak a Hungária Biztosítótól. Szabó Tibor kárszákértőtől tudjuk, hogy a biztosító megtéríti a le­omlott föld elszállításának költségeit, a szakértői véle­ményt, a tervezés és a hely­reállítás díját. S természe­tesen az erre a szakaszra készülő támfal költségeit is vállalja. Űjabb földcsuszamlásról nem kaptunk híreket. Faragó László TSZKER! A Termelőszövetkezetek, Agrárkereskedők Háza Külkereskedelmi Vállalat, Budapest területi szervezőközpontja Boglárlelle, Tulipán u. 25. Telefon: 1(84)50-065 Somogy megye területén keres újabb bizományos munkatársakat mezőgazdasági áruk felvásárlása és forgalmazása céljából: nyúl-, sertés-, csiga-, méz-... stb. felvásárlás baromfi, táp, tenyésztési és technológiai berendezések stb. forgalmazása. Termeltetési támogatás! Bérezés: jutalékos rendszerben. Érdeklődni munkaidőben Németh Lászlóné ügyintézőnél lehet, a fenti címen. (141911) Májustól kábeltévé működik Mikében

Next

/
Thumbnails
Contents