Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
1990. február 3., szombat SOMOGYI NÉPLAP 5 Hit jövendölnek az adventisták? NYOMDAALAPlTÓ KNEREK A Biblia kultúránk része ELŐADÁSSOROZAT SIŐFOKON Amerikai adventisták az 1830-as években napra pontosan előre megjósolták a török birodalom összeomlását — vezető államférfiak is komolyan érdeklődni kezdtek a mozgalom iránt, mely hamarosan elindult világot hódító útjára. A magyar származású Miller Vilmos (akit az irányzat alapítójaként tart számon a vallástörténet) egyik késői utódja, Háló Sándor szerda esténként Siófokon teljesíti küldetését: „A Biblia mint kultúránk szerves része” címmel tart előadássorozatot. A téma aktualitásának biztos jele, hogy a „mindösz- sze” 100 főt befogadni képes szekcióteremből a színházterembe kellett költöztetni a hallgatóságot — csak oda fértek be. — A Biblia az európai kultúra szerves része, hozzátartozik napi életünkhöz — mondta Háló Sándor. — Tanításait azonban az utóbbi 40 évben szinte teljesen száműzték a magyar ismeretrendszerből. Az emberek ma nyitottabbak, érdeklődőbbek a vallás kérdései iránt, mint korábban, s ennek nagyon örülök. De sajnos rossz tapasztalataim is vannak; a vallásosság kezd divattá válni. A hitet számosán csupán szavakban vállalják; magatartásukban nem ez nyilvánul meg. Én nagyon vallásos dinasztiából származom — folytatta —, minden férfiősöm baptista lelkész volt. Fiatalabb családtagjaim közül is többen erre a hivatásra készülnek, egyik fivérem pedig például az Észak-amerikai Magyar Baptista Szövetség titkára New Yorkban. Még apró gyermek voltam, amikor a szüleim meghaltak. A szűkös Rákosi időkben a nagyszüleim nem tudták vállalni eltartásomat, így Somogybán, a balaton- lellei Kis-hegyre kerültem nevelőszülőkhöz. Ök adventisták voltak. (Az adventisták alapvetően protestánsok. Ünnepük nem a vasárnap, hanem a szombat. Krisztus eljövetelét a közeljövőben várják. Nemcsak lelki, hanem egészségüggyel kapcsolatos kérdésekkel is foglalkoznak: elzárkóznak minden, a testre ártalmas dologtól.) Nem a nevelőszü- leim hatására csatlakoztam a mozgalomhoz — folytatta. — Az az igazság; gyakran vált olyan elviselhetetlenné a sorsom, hogy végül hazaszöktem szülőföldemre, Kisújszállásra. Onnan kerültem állami gondozásba. Fiatal koromban sokat töprengtem a világ dolgain — végül is a prófécia váltotta ki belőlem az istenhitet. Az adventisták ugyanis nemcsak megjövendölik, hogy például az emberek majd repülni fog-* nak (mint Verne tette ezt), hanem hónapra és napra behelyezik az eseményt a történelembe. A Dél-balatoni Kulturális Központban tartott előadássorozatról szólva azt mondta: — Meg akarom győzni az embereket a vallás fontosságáról, de semmiképp sem egyházi irányzatok közötti viták fölszítására vagy agi- tálására kívánom fölhasználni azokat a perceket, amikor a lelkek végre megnyílnak. Sokszor hittem már azt — folytatta —, hogy értem a Biblia tanításait, de rá kellett jönnöm: szinte kimeríthetetlen a benne rejlő ismeretanyag. Ma is számtalanszor zavarba tudnak hozni egyszerűnek látszó kérdésekkel. Vallom: a hívők életének elválaszthatatlan része ez a könyv, az ateistáknak pedig irodalom- történeti kincs. Autodidakta módon lett belőle lelkész. Az adventista egyház gyülekezetére jellemző, hogy bizonyos szolgálatokra felkérnek arra alkalmas embereket. A kiválasztódás tehát az aktivitás alapján történik. Háló Sándor egyre nagyobb gyülekezetek előtt tarthatott szombati istentiszteletet... — Az adventisták mozgalma 1914-ben, az I. világháború idején kettészakadt Európában — mondta. — Az akkor vesztes kisebbség máig megtagadja a fegyveres katonai szolgálatot. Én három évet ültem emiatt Baracska börtönében. Isten előre számolt a különböző emberi magatartásformákkal — folytatta. — Azért nem állít akadályt napjainkban sem a bűn elé, mert tudja; a gonosz csak jósággal győzhető le, az erőszak nem jelent megoldást. Mert a hatalmi szóval levert lázadás újabb lázadás csíráját hordozza magában, ö szabad akaratot biztosított az embereknek. Háló Sándor ellene van annak, hogy napjainkban az egyház tisztviselői a politikai élet színterére lépnek. Mint elmondta, az ő küldetésük az erkölcsi út megtisztítása. „Van véleményem a politikáról, de nem akarok foglalkozni vele.” Azt nem mertem megkérdezni; mit jövendölnek az adventisták 1990-re. Czene Attila Á gyomai csoda Gyomát a Kner család tette közismertté. Századunk első évtizedeiben a híre már határainkon túl is egyre nőtt. A poros alföldi kisvárosban — amelynek sem középiskolája, sem könyvkereskedése nem volt, 130 éve (1860. február 5-én) született Kner Izidor — régi felvidéki könyvkötők, „knyihárok” ivadékaként. Innen származik a család neve is. A sokat próbált, vállalkozó szellemű könyvkötősegéd szülővárosában 1882-ben alapított nyomdát, amely fennállása folyamán új korszakot nyitott a magyar könyvnyomtatás, tipográfia és könyvművészet történetében. Amikor kis nyomdáját úgyszólván a semmiből megalapította!, az ország nyomdai állapota siralmas volt, csak néhány fővárosi és egy-két igényes vidéki nyomda működött. Űj beruházásokra neki se telt, de megbízható szakmai igényessége, ötletessége, páratlan szorgalma átsegítette a nehézségeken. Eleinte egyedül dolgozott, majd kinevelte munkatársait. Első gyorssajtóján díszes, nagyméretű betűmintalapot jelentetett meg. Könyvei rendezett tipográfiájukkal, szép, tiszta, éles nyomásukkal már a kor legjobb színvonalát tükrözik. Az üzem létalapját mindvégig a köz- igazgatási formanyomtatványok, 1890-től kezdve pedig a báli meghívók adták. E báli meghívók is tükrözik igényességét; a tervezésre — korát messze megelőzve — művészeket kért föl, amikor az alkalmazott grafikának még híre sem volt. A díszítésekre Geiger Richárd, Góró Lajos, Földes Imre, Saray Ákos, Major Henrik munkáit használta föl (Röpke Lapok). Meghívóival nemzetközi sikert is elkönyvelhetett magának. Az 1914- es lipcsei könyvművészeti kiállítás nagy aranyérmét nyerte el. Irodalmi vállalkozásait a századforduló táján kezdte, majd 1907-től legidősebb fiára, művészi törekvéseinek kiteljesítőjére, a modern magyar könyvművészet megteremtőjére, Imrére bízta. Száz éve, 1890. február 4- én született, s 1944-ben, élete derekán a fasiszta terror áldozatává lett az európai hírű könyvművész, Kner Imre. A mesterség alapjait Gyomén sajátította el, majd 1904-töl Lipcsében, az európai könyvkészítés fellegvárában tanult tovább. 1916- ban vette át a könyvkiadás vezetését atyjától. Mesterségének nemcsak művésze, hanem tudós kutatója is1 volt, aki egész életén át a tipográfia és a könyvművészet hagyományának és újításának titkait fürkészte, írásaiban és a gyakorlatban egySÜTŐ ANDRÁS A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A magyar nemzetiség helyzetének megoldásáról írt cikket az Adevarul című bukaresti napilapba Sütő András. A neves író úgy vélekedett, hogy „Románia minden bizonnyal visszatér az európai demokráciák közösségébe, s Európa pozitív példái szerint fogja megoldani a diktátor által véglegesen megoldottnak hazudott kisebbségi kérdést is.” Sütő András szerint ez nehéz és bonyolult feladat lesz. A diktátort kivégezték, de hosszadalmas nacionalista kurzusának súlyos következményei még terhelik a román közéletet. A lelki kút- mérgezést kitartó szellemi fertőtlenítésnek kell követ nie. Az író egyebek között hangsúlyozza, hogy nagy szükség van a román nép helyes tájékoztatására, mert ebben a kérdésben a román népet tudatosan és hosszú ideig félrevezették. A legutóbbi népszámlálás adatait meghamisították, Ceausescu — jnint írja — szemensze- dett hazugságokat állított minden beszédében a nemzetiségek egyenjogúságáról. Sütő András kifejti: amikor a magyarság az önálló iskolai hálózathoz ragaszkodik, az nem jelent semmilyen elszigetelődést. Az emberi jognak, a méltányosságnak, az egyenjogúságnak nincs nemzetisége. Egyetemes emberi értékekről és követelményekről van szó. A magyar nemzeti kisebbség nem előjogokra vágyik, csak jogaihoz ragaszkodik. Kollektív jogaival élve, nemzeti kultúráját felvirágoztatva, szellemi értékeivel és szorgalmas munkájával a közös haza értékeit és jólétét kívánja gyarapítani. „Bízom abban, hogy tiszta törekvéseinkben a román nép legjobbjai is támogatnak bennünket. Enélkül bizonyos, hogy kudarc vár reánk — írja cikkében —. Minden. törekvésünket a testvéri romén néppel együtt óhajtjuk megvalósítani. Közös ügyünkről van szó a közös hazában.” aránk A Kner-műhely a fel- szabadulás előtti évtizedekben a könyvkészítés iskolája lett. Ezt a szerepét máig megőrizte. Kner Imre munkásságának első felében a hagyományokat kutatta fel, és Kozma Lajos építőművésszel, az alkalmazott grafika úttörőjével népies átírású barokk szellemben újította föl (HáKner Imre és Kner Izidor rom Csepke könyv, Kner Klasszikusok, Monumenta Literarum). Fametszetes illusztrációkkal, a régi magyar nyomdák díszítőanya. gának újjáélesztésével igen sajátos, szép kiadványokat készítettek. Kner Imre a fontolva haladás híve volt: „Azt akarjuk, hogy a múltban megszerzett erők ne vesszenek el, hanem szárnyat adjanak a mának, és segítsék meghódítani a jövőt.” Törekvéseit modem üzemben, modern eszközökkel valósította meg, s erre nevelte munkatársait is, akik a A régi gyomai nyomda szakmai tudorai lettek, és ily szellemben vezetik ma is a nevét 'hordozó nyomdát, amely ma elsősorban a Kner által feltárt és modernizált hagyományt szolgálja. Brestyánszky Ilona Vegyészet a régészetben NÉGY ELŐADÁS A TUDÓSKLUBBAN Keserű szájízzel tekintettem körül a kaposvári MTESZ-székház klubtermében, amikor a Somogy Megyei Tudósklub foglalkozására megérkeztem. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy lassan már csak azok lépik át a tudomány e szerény szentélyének küszöbét, akik megosztani kívánják tudományos eredményeiket a szakmabeliekkel és az érdeklődőkkel. Pedig a tegnap délutáni klubfoglalkozáson — ahol a megyei múzeum régészeti osztálya mutatkozott be — olyan eredményekről értesültünk, amelyekre méltán büszke lehet szőkébb pátriánk, Somogy — és az ország is. A múzeum három fiatal régészének — dr. Költő László, dr. Honfi Szilvia, Németh Péter — diavetítéssel színesített előadásai rendkívül érdekes kultúrtörténeti tényeket tártak fel, európai kitekintéssel. Dr, Költő László, a vegyészmérnökből lett régész kiváló eredményekkel bizonyította, hogy a kémiát miiven sokrétűen lehet alkalmazni a régészeti kutatásokban. A leletek anyagösszetételének vizsgálatát végző tudós a debreceni Atommag- kutató Intézet, valamint a budapesti Szív- és Érsebészeti Klinika segítségével a megyénkben föllelhető késő avar kori sírok leleteit tanulmányozza. A röntgensugár alkalmazásával mélyebb anyagszerkezeti adatokhoz jutott, s a kémia tudományának bevonásával pedig a különböző maradványok kor- és származásbeli hasonlóságát, illetve különbözőségét is pontosabban meghatározhatta. Megyénk bronzkori leleteit dr. Honti Szilva 1978 óta kutatja. A bogiári, vörsi, szalacskai ásatások alkalmával felszínre került edények, ékszerek, és egyéb használati tárgyak rekonstrukciója során egy olyan borostyánékszert is sikerült felszínre hoznia és restaurálnia, amilyennel még nem találkoztak a régészek. S ezek a leletek az ősi kultúrák gazdasági és kereskedelmi kapcsolataira, a hétköznapok szokásaira is utalnak. A kelta és a római kori leletek kutatója, Németh Péter több szórványban föllelhető sírból hozta felszínre azokat a használati tárgyakat. amelyek e két kultúra somogyi elterjedését igazolják. Az elhangzott előadások csúcspontját dr. Csapó János kandidátusnak (Pannon Agrártudományi Egyetemi az előadása jelentette. A több külföldi és hazai tudományos alapítvány támogatását élvező, kiváló kémikus Kormeghatározás az amino- savak racemizációja alapján címmel tartotta meg előadását. S olyan pedagógiai készséggel, hogy a kémiában, valamint a régészetben egyaránt járatlan laikus is megérthette annak a lényegét: miként játszhatnak nagyon fontos szerepet az aminosavak a régészeti leletek kormeghatározásában. Kár, hogy csak páran tudhattuk meg azt is: tudományos munkájában egy eddig egyedülálló értékes metódussal ajándékozta meg a régészet tudományát. (Várnai)
