Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
1990. február 17., siombat SOMOGYI NÉPLAP 5 Szőttesek, kézimunkák, gyermek- _ játékok Több száz látogatója volt Kadarkúton az idősek klubjában rendezett kiállításnak. A szőttesek, kézimunkák, faragások, festmények, rajzok és gyermekjátékok .a klubtagok — huszonkét nyugdíjas és családjuk — kezemunkáját dicsérik. Fotó: Csobod“Péter ÉRTÉKŐRZÉS VÁGY HASZON ? VÁLLALKOZIK A MOZITULAJDONOS Somogy megye mozihálózata a településszerkezetre jellemző aprófalvas széttagoltság és a szinte összeépült balatoni üdülőövezet miatt markánsan eltér az országosan kialakulttól. A mennyiségi szemléletű művelődési felfogás az ötvenes években kialakítetta a máig ható „egy település — egy mozi” struktúrát. Az állami támogatás rendszere az új vetítőhelyek létesítését segítette, függetlenül attól, hogy azon a helyen volt-e rá igény vagy sem. A látogatók után járó ár- kiegészítés következtében „fantomnézők” töltötték meg a mozikat... Az ország egyre nehezedő gazdasági helyzete ez esetben kedvezően hatott: fölgyorsította a szerkezetátalakítási törekvéseket. Erről beszélgettünk dr. Németh János* sal, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójával. — A gazdaságosság szempontjai mellett az üzemeltetés és a filmterjesztés minőségi elemei kerültek előtérbe — mondta. — A vállalat az elmúlt másfél évtizedben jelentős erőfeszítéseket tett egy korszerűen és hatékonyan működő balatoni mozihálózat kiépítéséért. A maga nemében egyedülállót alkottunk: egyetlen összefüggő, sűrű beépítettségű mozipark jött létre, ennek kihasználfcsági és gazdasági mutatói az országban a legjobbak. Legnagyobb hátránya az, hogy idényjellegű. — A teremmozik látogatói a nyári idényben 1150 előadást izgulhattak, sírhattak-nevethettek végig. Télen 60k település lakóinak az egyetlen szórakozási lehetőséget biztosítja a vállalat. Milyen a műsorpolitikájuk? — A működésünket szabályozó kultúrpolitikai és gazdasági szabályozórendszer a korábbi kötöttségek oldására és a piacorientált filmterjesztésá gyakorlat meghonosítására ösztönöznek. Nagyon fontosnak tartjuk az értékek bemutatását. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a működéshez szükséges anyagi források döntő részét az eladott belépőjegyek biztosítják. Ezért csak a tényleges közönségigénynek megfelelően vállalhatjuk fel a közművelődési filmterjesztést. Kínálatunkat a kereslet határozza meg. — Milyen tervekkel néznek a jövő elé? — A piacon vállalkozóként kívánunk megjelenni — mondta. — Veszteséges üzemelést sem gazdasági, sem kultúrpolitikai, sem kötelező ellátási meggondolásból nem tudunk vállalni. De számolunk a moziba járási szokások átrendeződésével; a kialakult igényekhez alakítjuk a játékrendet és a műsorszerkesztést. Nem mondunk le a filmkultúra kiemelkedő értékeinek különböző korosztályokhoz és társadalmi rétegekhez való eljuttatásáról, a film formanyelvét értő és esztétikai ismeretekkel rendelkező igényes közönségréteg kialakításáról sem. Az állami támogatás feltételei korlátozták önállóságunk érvényesülését, ezért az idén függetlenebbekké akarunk válni. Gazdasági vállalkozásunkba hazai és külföldi tőkét is szeretnénk bevonni ; ebből az értékes filmek támogatása mellett a normál mozik továbbfejlesztése is elképzelhető Ügy tervezik, hogy a „keskeny mozik” működtetését felajánlják a települések társadalmi szervezeteinek. A továbblépéshez partnerre van szükség — a zamárdi autósmozi például (ha elkészül) a helyi termelőszövetkezet beruházásaként fog megvalósulni. Dr. Németh János még elmondta: jelentős erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az üzemelés során előforduló hibákat (melyekért a technika, a dolgozók vagy a szűkös körülmények a felelősek) kijavítsák. (Czene) Változó történelem Miért van monopolhelyzetben a Tankönyvkiadó ? Változnak az idők és — erősen módosítva az ismert latin közmondás második felét — velük a tankönyvek is. Iigenám — mondják erre iskolásgyerekek, kis- és nagydiákok szülei —, de ennyire gyorsan, ilyen sokszor? Ha már a latin mondásoknál tartunk: hallgattassák meg a másik fél is. Ez esetbn a Tankönyvkiadó. Mert köztudomású: az említett szülők és esetenként a pedagógusok tankönyvekkel kapcsolatos morgásai és rosszallásai elsősorban e vállalatot marasztalják el. Napjainkban akkorát változtak a körülmények, hogy sürgős szükség van a tananyag-módosításokra. Furcsa is volna, ha a külföldről másolt alkotmány magasrendűségéről meg az MSZMP vezető szerepéről és hasonlókról kellene tanulniuk a nebulóknak és a nagydiákoknak. Készülnek az új tantervek — mondja Vilhelm József, a Tankönyvkiadó igazgatója. — A művelődési miniszter már a múlt őszre ígérte őket, az új határidő pedig 1990 tavasza; ekkorra valóban készen lesznek. A nemzeti alaptantervekhez pedig kellenek az új, hosszú időre szóló tankönyvek. Olyanok, amelyekből a diákok nemcsak tanulhatnak, hanem meg is értik azokat. Mert az igazságot tartalmazzák. Megérkeztek az első fecskék is. Mármint az iskolába. A gimnáziumok negyedik osztályában már az 1989/90-es tanévben új történelemtankönyvből tanulnak a diákok, és az első kritikák csupa jót mondanak róla.-T- A minisztérium megrendelésére új könyv készül az 1945 utáni magyar történelemről, 300 ezer példányban. Ez a televízióban elhangzott előadássorozatot foglalja magába, a szerzők a História című folyóirat munkatársai. Januártól ismétlik meg a tv-ben az előadásokat, s mire az ismétlés befejeződik, a tankönyv is készen lesz. Valamennyi közép- és középfokú iskola végzőseinek szól a tankönyv, tehát gimnazistáknak, szakközépiskolásoknak és szakmunkástanulóknak egyaránt. Fekete Pál kiskunfélegyházi szákfelügyelő és Hel- véczi Mátyás dunaharaszti tanár a szerzője annak a könyvpárnak, amelyet a Tankönyvkiadó 1990-ben kíván megjelentetni — ha a Művelődési Minisztérium elfogadja. Történelemkönyvek lesznek ezek is, különlegességük pedig abban áll, hogy a tanárok és a diákok választhatnak: az egyikből vagy mindkettőből tanítanak, illetve tanulnák. — A történelemkönyveket tehát valóban ki kell cserélni — szűrik le a tanulságot a kiadó vezetői —, de szükség van változtatásokra más tantárgyaknál is. Például az irodalomtankönyvek jók, de átolvasásuk során kiderült: túl sok helyet foglal el bennük az októberi szocialista forradalom. Itt talán nem is kell új könyv, ' a pedagógusok saját belátásuk szerint változtathatnak a kötelező anyagon, kihagyhatnak belőle. Hogy a politikai gazdaságtan, a közgazdasági és az állampolgári ismeretek tankönyve szintén módosításra vár, azt mindenki természetesnek tartja. A Tankönyv- kiadónál azonban arra is felfigyeltek, hogy a földrajzban, sőt az énekkönyvekben is vannak olyasmik, amiket ideje helyesbíteni. Mert — például — munkás- mozgalmi dalokból meg harcias indulókból kevesebb is elegendő. Mindezekből pedig köny- nyű lenne azt a következtetést levonni, hogy eddig is gyakran változtak a tankönyvek, ezután még sűrűbben fognak. A valóság azonban más, és ezt a számok is alátámasztják. Ugyanis 1300-féIe tankönyv van egyidejűleg forgalomban, s ezek közül mindössze százat dolgozták át 1983 és 1988 között. A magyar irodalomtankönyveket 12 év alatt egyszer kellett korrigálni. Gondot jelent a tankönyvek gyenge minősége. De milyenek lehetnek 6—12 forintért? Ezeket az árakat még 1957-ben állapították meg. Azóta többször emelkedtek a nyomdaköltségek, a papírárak, valamelyest a tankönyvírók szerzői honoráriuma is, a tankönyvárak azonban maradtak, mivel kimondatott róluk; nem piaci termékek. Ilyen körülmények között természetesnek tekinthető, hogy a Tankönyvkiadó — legalábbis első hallásra — szép, nagy összeget kap állami dotációként: 1989-ben például 435 millió forintot. Csak a tankönyvekre, mert a többi kiadvány „eltartja magát”. A dotáció húsz évvel ezelőtt még csak 20 millió forint volt, ám akikor kétezer, most tízezer tonna papírt használtak föl tankönyvekhez — csupán a Tankönyvkiadónál. A Tankönyvkiadó monopolhelyzete ugyanis csak látszat. Igaz, hogy a tankönyvek túlnyomó többségét adja ki, de nem valamennyit: a kétezerféléből 1300-at. Ám a másik négy kiadó — nem egészen alaptalanul — sérelmezi, hogy a Tankönyv- kiadó elviszi az állami dotációt. — Megkaptuk ezt a minisztertől is — mondja Vilhelm József igazgató. — A mi véleményünk viszont az, hogy ne dotáljanak bennünket, kerüljön annyiba a tankönyv, amennyi a valóságos ára, a dotációt pedig adja az állam a felhasználóknak, vagyis a tanulók szüleinek tankönyvsegélyként, esetleg ingyen vagy kölcsönzött könyvek formájában. Így megszűnhet mindenféle monopólium, bárki adhatna ki tankönyveket, itt is érvényesülhetnek a piaci törvények. Ehhez legföljebb annyit lehetne hozzátenni: mi akadálya lehet e józan, megfontolt gondolatok valóra váltásának? Várkonyi Endre Egészség, életmód Két éve alakult meg Nagyatádon a Városi Egészségvédelmi Tanács. Elemezte a lakosság egészségi állapotát, és ebből kiindulva határozta meg hosszabb távra szóló programját. Végrehajtásának eddigi tapasztalatairól dr. Szirtes Istvánt, a kórházrendelőintézet igazgatóját, az egészségvédelmi tanács elnökét’ kérdeztük. A népszaporulat — mint mondta — továbbra is kedvezőtlen,; a halálozások száma meghaladja az élveszületésekét. 1980- ban 178-an, 1988-ban már csak 167-en születtek a városiban, a városkörnyék községeiben pedig ez -a szám 240-ről 193-ra csökkent. A város hosszú távú egészségmegőrző programjában foglaltak az ezredforduló tájára irányoztak elő javulást, de ez csak a gazdaság, a társadalom stabilizációjával, az életszínvonal emelkedésével, az emberek teherviselésének a csökkentésével érhető el. A jelenlegi helyzet azonban nem erre mutat. — Sokat beszélünk napjainkban a korszerű, egészséges táplálkozásról. Vajon vani-e erre módja a lakosság széles rétegeinek? — Nincs. Mert lehet-e ma javasolni (javasolni lehet, csak nehéz megvalósítani !) az egészséges táplálkozást, a száraz marhahúsok, halak, tej- és tejtermékek fogyasztását, a legkülönbözőbb betegségékben szenvedőik speciális étrendjét? Ma ezek az átlag állampolgár számára elérhetetlenek. — Mi az, am; elérhető? Egyáltalán mit tegyünk, hogy valamelyest is enyhíthessünk ezen az egyáltalán nem biztató egészségügyi helyzetünkön? — Mindenekelőtt a tudatos önpusztító életmód megváltoztatása, a -dohányzás, az alkoholizálás, a túlzott gyógyszer- és a kábítószer-fogyasztás visz- szaszorítása, a komplex családgondozás megteremtése, az egészségügy biztosítási alapon való működtetése a legfőbb feladat. Mi is ezek szellemében végezzük munkánkat. Bővítettük az egészségügyi ellátás rendszerét, kialakítottuk a családsegítő szolgálatot. A szív- és érrendszeri betegségek gyógyításában a kórház- rendelőintézetben korszerűsítettük a diagnosztikus és terápiás eszközöket. A múlt évben bemutatót szerveztünk a szójaprog- ram népszerűsítése érdekében, de a kereskedelem érdektelensége miatt az ellátás helyben ebből a korszerű termékből megoldatlan. Van egyáltalán remény" arra, hogy az egyébként üdvös programból a jövő- bem még több megvalósuljon? — Rövid távon nem sok. Eredményt egyrészt a egyének életmód-változtatásából —, ha erre megteremtődnek a feltételek —, a kellően átgondolt egészségügyi és szociálpolitikai intézkedésektől, egyéni, családi, kormányzati, állami szintű intézkedésektől várhatunk. Csak ebben az esetben következhet be a népesség egészségi állapotában reményt keltő változás. Dorcsi Sándor TANKÖNYVEK CSERÉJE