Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

1990. február 16., péntek SOMOGYI NÉPLAP 3 Az igazmondás biztonság Beszélgetés Agóes Józseffel, a Magyar Agrárkamara társelnökével Átalakulóban, pontosab­ban kialakulóban van a ma­gyar mezőgazdaság érdek- védelmi szervezete. A Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa ugyan húsz eszten­deig vállalta e feladatot, de nem végezte el. Az érdek- védelem egybeolvadt az ál­lami irányítással, az állam kinyújtott karjaként, a köz­ponti akarat kiszolgálójává vált. Érthető, hogy a gazda­ságok érdekeit háttérben hagyó működési rendszerrel elégedetlenek voltak a ter­melők, s még a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csának fennállása idején újabb érdekegyeztető szer­vezet létrehozását kezdemé­nyezték. A múlt év novem­berében megalakult a Ma­gyar Agrárkamara, amely­nek 11 megyei szervezete működik. A kamarához 400 termelőszövetkezet, állami gazdaság, élelmiszeripari üzem csatlakozott, valamint több tízezer kistermelő, őket a Magyar Kertészeti Egye­sülés képviseli. A szárnyait bontogató érdekvédelmi szervezet munkájáról, elkép­zeléseiről dr. Agócs József­fel, a Magyar Agrárkamara társelnökével beszélgettünk. Tisztességes nyereséggel kalkuláljanak — Alig jött létre az ag­rárkamara, máris az esemé­nyek sűrűjében találta ma­gát. januártól — két kivé­tellel — szabadak a mező- gazdasági termékek árai, s ez merőben új helyzetet te­remt. Az új árrendszer új lehetőségeket csillant föl, ugyanakkor korlátokat is je­lent a gazdálkodóknak, s az érdekek egyeztetése a ka­marának is fontos feladata. — A mezőgazdasági ter­mékek árai szabadok, de ez egyáltalán nem jelenti a gazdálkodási elképzelések távlati stabilitását. A sza­bad ár ellenére nem változ­tak meg alapvetően az ár­képzés elvei, s ez bizonyta­lanságban tartja a gazdál­kodókat. Az előzetes egyez­tetéseknél kiderült: még mindig a fogyasztói árszín­vonalban állapodtak meg az érdekeltek, s ebből kezdték visszaszámolni a termelői árakat. Az érthető, hogy a fogyasztói ár politikai kér­dés is. ám a termelői érdek­telenségből következő áru­hiány hasonló folyamatokat indíthat el. Ezért az árkép­zést más alapelvek szerint kellene alakítani a jövőben. Számításba kell venni a ter­meléshez, feldolgozáshoz, forgalmazáshoz szükséges költségeket, ezen túl tisztes­séges nyereséget kalkulálva az egész gyártásra és for­galmazásra. Ez a két tényező és a piac együttesen alakítaná ki a fogyasztói árakat. Most nem ez történt, hiszen a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium már jó előre javasolta, hogy a sertés felvásárlási ára ki­logrammonként 65—67 fo­rint között legyen. Ez már a meghirdetés pillanatában sem volt teljesen reális, s mára egyértelműen kiderült: egyes feldolgozók ennél töb­bet hajlandók fizetni. A je­len helyzetben ez az ár előnytelen a termelőknek is, 1 kiló sertéshúst a telepeken 5 kilogramm1 takarmányból lehet előállítani, s ez az át­lagos árakon számolva 50 forint ráfordítást jelent. A takarmányozás összegét mintegy 30 százalékkal nö­velik az egyéb kiadások, így a mintegy 56 forintos érté­kesítési áron nincs haszna a termelőnek. Nyilvánvaló, hogy aki ennél drágábban képes csak előállítani a ser­téshúst, abbahagyja a ter­melést. A termelő érdeke a takarékosság — Ez a logika termelői szempontból igaz lehet, ugyanakkor takarja a ter­melésnél és feldolgozásnál is feltételezhető hatékonysá­got. — Ezzel szokták vádolni a termelőket, de ez többsé­gükre nem érvényes. A ter­melő ugyanis a nyereségből indul ki. Ha átlagos feltéte­leket és hatékonyságot téte­lezünk föl, ehhez igazítjuk a fogyasztói árakat, ame­lyek már 8—10 százalékos nyereséget is magukha fog­lalnak, a termelőnek alap­vető érdeke lesz a takaré­kosság és a hatékonyság ja­vítása. A termelőket ugyan­is az elszabadult árak is bi­zonytalanságban tartják, te. hát hosszú távon nekik sem érdekük a rövid távon el­érhető magas nyereség. A mezőgazdaság ugyanis élő anyaggal dolgozik, beruhá­zásai hosszabb távon térül­nek meg. Az említett sertés- tartás példájánál maradva: nem érdemes új beruházás­ba kezdeni, a termelést bő­víteni, ha a magas ár, ille­tőleg a kereslet hiánya miatt befullad a piac, s eladhatat­lanná válik az áru* A tisz­tességes nyereségnek a ter- meléSj feldolgozás és érté­kesítés minden fázisában meg kell lennie amiatt is, hogy a boltokban mindig elég és közel azonos minő­ségű áru legyen. — Miként lehetne ezt sza­bályozni? — Nem mi találnánk ki, Nyugat-Európában bevált gyakorlat, hogy úgynevezett termelési kvótákat állapíta­nak meg. A kvótán belül az átlagos ráfordításokat és a nyereséget megfizetik a felvásárlónak, azon túl azonban a felvásárlási ár csökken. A lényeg, hogy a termelő előre meghatározott gyakorlathoz igazodhat. — A mai piac nélküli „piacgazdaságban” ki egyez­tetne? Az egyeztetéshez efgyebek között apparátus is szükséges. Még csak az első lépések — Az egyeztetés — az ér­dekeké és a termelési meny- nyiségeké — a kamara fel­adata lehetne a jövőben. Eh­hez nem apparátus, hanem információs rendszer kell! Egy lényeges feltétele van még: igazat kell mindenki­nek mondania, s ehhez nem szoktunk hozzá. Ez nemcsak a termelők hibája, hiszen az igazmondáshoz mindenek­előtt biztonságra van szük­ség, nem ciklikusan ingado­zó állapotokra, ami a ma­gyar mezőgazdaság sajátja volt a legutóbbi években. — Szinte a kamara meg­alakulásával egy időben új­jáalakult a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa is, Mezőgazdasági Szövetke­zők és Termelők Országos Szövetsége néven munkálko­dik. Milyen a viszonyuk? — A közelmúltban tár­gyaltak a kamara és a MOSZ vezetői, az együttműködés előnyeiről kölcsönösen meg­erősítették egymást. A szo­kásos protokolláris fordula­tokon túl azonban a napi gyakorlatban is megértésre, sőt, a munkamegosztásra kell törekedni. Konkrétan meg kell egyezni abban: ki milyen feladatokat lát el, ezzel ugyanis elkerülhető a versengés, a hatalmi harc, ami a termelők megosztá­sához és mindkét szervezet hátrányához vezethet. A va­lódi együttműködés jól ér­zékelhető határai vélhetően a parlamenti választások után rajzolódnak ki, hiszen egyik szervezet szempontjá­ból sem közömbös, miként alakulnak a mezőgazdaság tulajdonviszonyai. — A kamarai könnyebb helyzetűnek látszik, hiszen felépítésére, működésére van­nak nyugati példák. Bár még csak az első lépéseit tette meg a kamara, ön op­timista. Milyen folyamatok­ra alapozza bizakodását? — Ami a bizakodás jogi oldalát illeti, előkészület­ben van a kamarai törvény, amely a működés feltételeit szabályozza. Várhatóan 1991 elején tárgyalja a parla­ment. Ez az időpont jelent­het választóvizet a kamara Jövőjében. A törvényen túl persze számos gyakorlati feladattal kell megbirkóz­nunk. Támogatókat, szimpa­tizánsokat kell találnunk a gazdálkodók körében. Ezt nem lehet elérni egyfajta ráolvasással, hanem az alul­ról jövő kezdeményezések élére állva, termelői érde­keket védve lehet tagokat toborozni. Kamarai érdek­nek fogom fel, hogy minél gyorsabban jöjjenek létre a mezőgazdaságban az úgyne­vezett ágazati szövetségek — például: tejtermelői, gyü­mölcstermelői stb. —, ame­lyek konkrét és valóságos érdekképviseletet fejtenek ki. E szövetségeket, valamint feldolgozók, fogyasztók ér­dekképviseleti szervezeteit tömörítheti a kamara, s a köztük levő különbségek közvetítését és egyeztetését vállalhatja föl. Ne a központi akarat, hanem a közmegegyezés Ez az egyeztetési folyamat közös érdek, hiszen csak egymás gondjait ismerő és azokat belátással kezelő fó­rumok képviselői tudnak megállapodni. Valamilyen akarat mindig érvényesül a gazdaságban. A kérdés az, hogy ki közvetíti: a közpon­ti hatalom-e vagy pedig a közmegegyezés. A kamara szerepe épp az lehet, hogy a közmegegyezés létrehozá­sát szervezi, segíti a maga sajátos eszközeivel. Nem­csak kamarai helyzetemnél, hanem termelőként is opti­mista vagyok a kamara jö­vőjét illetően. Ehhez nem a mai, felülről diktált helyzet­ből indulok ki, hanem egy jövőbeli, kiszámítható piac­ból. Az érdekegyeztetés persze nehezen működik, ha nem hiszünk egymásnak, ha eleve sanda szándékokat té­telezünk föl. Az első idő­szakban ezért én akkor is elégedett leszek, ha az ér­dekegyeztetés legalább egy­más megismerését és megér­tését szolgálja; az viszont már a kölcsönös bizalom­nak is az alapja lehet. V. Farkas József Uj csomagoló­gép Újszerű osomagoló- és töltőgépet állított üzembe a Novotoys játéklcészítő magyar- svájci vegyes vállalat. Az olasz gyáirtmányú U-nifiiM TR 86-os au­tomata zárt technoló­giája folytán sterilen csomagolja a termé­keket. (MTI-fotó — Hámor Szabolcs felvétele) A Magyar Demokrata Fórum célkitűzései Tisztelt Honfitársiünk 1 A Magyar Demokrata Fó­rum nemzeti 'középpárt. Az MDF elsőik között lépett fel a magát törvényesnek tar­tó ellenzéki mozgalomként. Mindig törvényes eszközök­kel kívánt és kíván küzde­ni.. Elveti a politikai harc erőszakos és szélsőséges módszereit. Elutasítja a bosszúállás politikáját. Nem az öklünket, hanem a fe­jünket emeljük fel! Demok­ráciát akarunk, de felelős­séggel 1 Nem elvont eszméket taní­tunk és képviselünk, hanem az embert mint egyéniséget és minit erkölcsi személyisé­get szólítja meg; azt akar­juk elérni, hoigy megalázott emberségünkből és sértett magyarságunkból emelked­jünk olyan polgári helyzet­be, amelyben nemzetiség, származás, vallás, világné­zet nem érdem, sem vétek, hanem a személyiség ter­mészetes állapota. Az MDF támogatja a he­lyi közösségek önkormány­zatát. A helyi hagyományok, szokások ápolását és fenn­maradását, ezért elsősorban a helyi közösségekben élő nép kinyilvánított akaratára építi önkormányzati prog­ramját. 1990-ben tartsuk meg az önkormányzati vá­lasztásodat minden község­ben. A hatalmi szóval egye­sített települések önállósá­gukról szabadon döntsenek! Az NDF az önkormányzatok működtetésében a nép aka­ratára és a jelenleg is a közigazgatásban dolgozó tisztségviselőkre kivárt tá­maszkodni. Velük szemben egyetlen követelményt állít: miagas szakismerettel páro­suló erkölcsi tisztaságot! Az MDF igen nagy hang­súlyt fektet a természet és a környezet védelmére, a le­vegő, víz és az élővilág megmentésére. A vegyi vé­dekezést biológiai módsze- rekkel kell felváltani! Visszaadjuk a föld tulaj­donjogát. Ezután mindenki maga döntheti el, hogy szö­vetkezetben kíván-e marad­ni, maga műveli vagy bérbe adja-e a földjét. Adható, ve­hető és örökölhető lesz a föld. Virágzó falvakat, élő falu közösségeket akarunk 1 Szolgáltassunk igazságot a parasztságnak az elszenve­dett bűnökért. Teljes vallásszabadságot hirdetünk. Csak a szilárd erkölcsi alapokon nevelődő ifjúságra lehet építeni a jö­vendő Magyarországot. Ezért támogatunk minden olyan mozgalmat és sportot, amely a test és a lélek nevelését szolgálja. Ifjúsági szerveze­tünknek tekintjük a cserké­szetet. Az MDF szorgalmazza a közbiztonság alapvető javí­tását, a jogállamiság szava­tolását, a rendőrség átszer­vezését és erősítését, hogy csakis az állampolgárok ér­dekeiben tevékenykedjen. A honvédség a haza és az or­szág védelmét szolgálja. A család védelme és az anyaság tekintélyének hely­reállítása elsődleges nemzeti feladat. Fogy a nemzetünk. Az anyáság legyen megbe­csült hivatás. A létbiztonságot az ál­lamnak szavatolnia kell. Tisztességes nyugdíjat és színvonalas betegellátást kell biztosítani. A (költségeket a biztosítóintézetek fedezzék. Iskoláink legyenek önálló­ak, a tanulók létszámához igazodó állami támogatással. A szülők szabadon választ­hassák meg, hogy hová já­ratják gyermekeiket. A tan­anyagba szervesen épüljön bele a sport, a természet- barát szemlélet, a háztartási Ismeretek oktatása és a val­lásoktatás. Az egészségügynek és a környezetvédelemnek el­sőbbséget kell biztosítani, mert mindannykmknák jo­gunk van az emberhez mél­tó környezethez. Megkülönböztetett módon ösztönözni kívánjuk a ma­gánvállalkozást — vagyis azt, amikor a vállalkozó sa­ját kockázatára termel, for­galmaz és fektet be, és az esetleges veszteségeit nem a társadalom egészével kíván­ja megfizettetni. Ehhez adó- mérséklést és áltálában is olyan adópolitikát irányzunk elő, amely serkenti a meg­takarításokat, a termelő cé­lú befektetést. A munkásak legyenek a gyáraik, vállalatok részvé­nyesei. Alakuljanak munkás tanácsok. A munkások a termelésben érdekelve le­gyenek. Barátságban kívánunk él­ni a világ minden népével, különösen a szomszéd né­pekkel, a nemzeti független­ség alapján, de nem zárkó­zunk el egy tisztességes eu­rópai közösségben való rész vételtől sem. Ezzel is előse­gíteni kívánjuk a határain­kon kívül élő magyarság kapscolódását az anya­országhoz. Olyan társadalom a cé­lunk, amelyben a politikai jogok, a képzettség s a tu­lajdon alapján mindenki ott­hon érezheti magát, gazdá­nak tudhatja magát hazájá­ban. A társadalmi előreju­tás alapja a tehetség, a szor­galom, az ülzeti érzék le­gyen, ne pedig a politikai vagy anyagi előjogok. A sza­bad polgárok anyagi gyara­podása az az alap, amelyre — a demokratikus állam- rend és a szolidaritás érték­rendjében — kiegyensúlyo­zott politikai viszonyok épülhetnek. Ezekért a nemes célokért küzd a Magyar Demokrata Fórum! MAGYAR DEMOKRATA FORUM Kaposvári Szervezete 7400 Kaposvár, Pf. 303. E. CSÖKKENTIK AZ ŐRSÖK SZÁMÁT Értékelés a nagykanizsai határőrkerületnél Tepnap tartotta meg évi tiszti értekezletét a Bm. Határőrség nagykanizsai kerületparancsnoksága. A tanácskozáson dr. Pásztor László határőr alezredes, kerületparancsnok elmond­ta: — Tavaly a kerülethez tartozó öt határátkelőhelyen — az előző évhez képest 33 százalékkal több — 3 millió 22 ezer utas útlevelét kezel­ték a határőrök. Az illegá­lis határátlépést 263-an kí­sérelték meg. A professzio­nális határőrzetre történő átlépés előkészítését is meg­kezdték, így az államhatár somogyi szakaszán március 1-jétől átszervezéssel kettő­vel csökkentik az őrsök számát.

Next

/
Thumbnails
Contents