Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-14 / 38. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP 1990. február 14., szerda Vádat emeltek a debreceni népszavazási bűntett elkövetői ellen Kétnapos munkalátogatásra február 13-án a nyugatnémet fővárosba érkezett Hans Modrow keletnémet miniszter- elnök. A képen: Helmut Kohl nyugatnémet államfő üdvözli Hans Modrowot FOGJON ÖSSZE A ROMÁN ELLENZÉK A népszavazás rendjét sértő bűntett elkövetése miatt a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség vádat emelt Üjfalusi József helybeli lakos, a debreceni 95-ös számú választókerület szavazatszámláló bizottságának volt elnöke és Nagy Zoltán, ugyancsak helybeli lakos, a szavazatszámláló bizottság volt tagja ellen — erről dr. Hegedűs József, a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség csoportvezető ügyésze tájékoztatta az MTI munkatársát. Az ügy előzményéről annak idején a sajtó is beszámolt: a november 26-ai népszavazás után két nappal Nagy Zoltán, a debreceni 95-ös számú választókerület szavazatszámláló bizottságának egyik tagja bejelentést tett, miszerint szavazási visszaélés történt. Az ezt követő ügyészségi vizsgálat kiderítette; 128 szavazólapon az első kérdésre adott „nem" válasz mellett egy idegen kéz az „igen”-t is beikszelte, ezért ezeken a lapokon a leadott szavazatok érvénytelenek voltak. További 12 szavazólapon mind a négy „igen” és „nem” mellett iksz volt, következésképpen ezek a szavazólapok mind a négy kérdésre érvénytelennek minősültek. A Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai Intézete által adott szakvélemény szerint, a hamisítások döntő többsége azonos kéztől származott. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az ügyészség a népszavazás rendjét sértő bűntett elkövetése miatt, emelt vádat Üjfalusi Ferenc ellen, aki tettét tagadja. Vádat emelt továbbá az ügyészség a feljelentő Nagy Zoltán ellen is; ő tudniillik látta a csalást, ennek ellenére aláírásával hitelesítette a választási jegyzőkönyvet, s csak két nap múlva tett feljelentést. Kártérítés — internáltaknak A Recski Szövetség hatvani szervezete, az 1950-ben Hatvanból internált családok képviseletében, 1989- ben kártérítési igényt jelentett be a helyi tanácsnál. A testület az igényt jogosnak találta, és ezért az előírt határidőig — 1989. december 31-ig — jelentkezett 25 család részére 180— 180 ezer, összesen 4,5 millió forint kártalanítást sza. vazott meg. Dumitru Mazilu, aki januárban kivált a román Nemzeti Megmentési Front (NMF) Tanácsából, s lemondott ott betöltött alelnöki tisztéről, egységre szólította fel az ellenzéki pártokat annak érdekében, hogy megbuktassák a májusi választásokon az NMF-et. Mazilu kedden Genfben tartott sajtóértekezletén kifejtette: csak az ellenzéki pártok segítségével valósulhat meg Romániában a demokrácia. A Nemzeti Megmentési Frontban — szerinte — „túl sok régi kommunista” van, aki nem hajlandó végleg szakítani a sztálini irányítási módszerekkel, s ilyen eszközöket alkalmaz az ellenzékkel szemben is. A magyar kisebbség jövője a demokratizálódó Romániában Sokunk számára életünk nagy televíziós élménye volt a romániai népfelkelésről közölt műsor. Éru es korosztályom sok tagja átélhette azt az 1956-ot, amiről még a családban is alig mertek beszélni, de ami életünk nagy elvetélt kalandja maradt. A fiatalok is azt állítják, hogy számukra a közvetítések nagyban hozzájárultak 1956 megértéséhez. Mindezt fokozta az a nagy megköny- nyebbülés, amit Romániában élő honfitársaink sorsának javulása felett érezhettünk. Ebből a kettős forrásból származott az az önzetlen segítség, ami sok száz esztendő után először volt igazi, a nép egészéből fakadó testvéri gesztus a román nép felé. Az általam vártnál kevesebb volt a nacionalista hang is, ezért aztán nagyszerű volt a románok fogadása is. A hétköznapok gondjai Lassan azonban jönnek a hétköznapok, és azok nem fogják igazolni azt a hirtelen támadt reményt, hogv a Romániában élő magyarság gondja megoldódott, hogy felőlük egyelőre nyugodtak lehetüpk. Kétségkívül több lesz a kisebbségi joguk, a magyar nyelvű iskolájuk, kevesebb az adminisztratív zaklatásuk, és főleg szabadabban utazhatnak az ország határain kívül, elsősorban hozzánk. Mindez nagy öröm a határ mindkét oldalán élő magyaroknak. Minél nagyobb sikerekkel bontakozik ki Romániában és Magyarországon a demokrácia, annál nagyobb lesz a két országban kialakuló jövedelmek közötti színvonalkülönbség. Kétszáz éve Erdély román-, illetve magyaroklaikta részein az életszínvonal lényegesen alacsonyabb volt, mint a jelenlegi Magyarország területén. Ez a különbség ma nagyobb, mint valaha volt, de még nagyobb lesz, ha mindkét országban zavartalan demokratizálás alakul ki. Jó volna, ha nem értenénk gazdasági értelemben a tudatunkban élő Kincses Erdélyt. Ott lényegesen mostohábbak a gazdasági és még lényegesebben a társadalmi feltételek. A demokratikus társadalmi beilleszkedés és a piacgazdálkodás kiépítése kétségtelen eredményeket fog hozni Romániában is, de minden bizonnyal lassan és kevesebbet, mint Magyarországon. A jobb életkörülmények vonzereje Minél kedvezőbben alakúi a két országban az életszínvonal, minél nagyobb lesz a polgárok szabadsága, annál nagyobbak lesznek a különbségek is. Nehezen veszik tudomásul az emberek, hogy az. elmúlt évtizedek világgazdaságát mindenekelőtt az jellemezte, hogy egyre nő a 'különbség az országok életszínvonala között attól függően, menynyire felel meg civilizációjuk, gazdasági rendszerük a kor követelményeinek. Ezen Európában azt kell érteni, hogy mennyire erősek a polgári hagyományok, milyen a nép individualista és kollektivista tudata, vagyis a civilizációja menynyire van közel a nyugateurópaisághoz. Márpedig ebben a tekintetben mi előnyösebb helyzetben vagyunk, Ez a vélekedés természetesen nem azt jelenti, hogy a románokat leértékelem, hiszen az említett vélemény nem egy civilizáció valódi értékét, hanem csak jelenkori praktikus hasznosságát mutatja. Az országainkban kibontakozó demokráciával szükségszerűen együtt fog járni, hogy az erdélyi magyarság szinte egésze kapcsolatba kerül az anyaországgal. Személyesen meggyőződik arról, hogy itt az életszínvonal lényegesen magasabb, hogy könnyebb elhelyezkedni és jobbak a keresetek. A magyar nyelvű lakosság számára tehát az anyaország gazdasági vonzása igen erős lesz. Ez pedig csak a népelnyomó diktatúrákban nem vezet arra, hogy meginduljon a népesség vándorlása. A magyar demokrácia sem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy Szabolcsból ugyan szabadon költözhetnek az emberek az ország bármely vidékére, szabadon vállalhatnak munkát, de a határainkon túli magyarságtól ugyanezeket a jogokat megvonjuk. Nem tagadhatjuk meg a munkaalkalmazás jogát Márpedig, ha a határainkon túli magyarságtól nem tagadjuk meg az anyaországban a . munkavállalás jogát, annál többen gondolnak áttelepülésre. Azt természetesnek fogjuk fel, hogy az erdélyi magyarok, akiknek a többsége falusi lakos, a fiaikat jobb kereseti, megélhetési lehetőségek reményében Bukarestbe, Temesvárra, Szebenbe küldi, de azt nem tartanánk megengedhetőnek, hogy Budapestre, Szegedre vagy Debrecenbe küldje? Demokratikus viszonyok között az urbanizáció azzal jár, hogy a kisebbségi falusi lakosság elsősorban olyan városokba igyekszik, ahol anyanyelvi közegben élhet. Szinte elemi erejű ez a törekvés, ha ez egyúttal anyagi tekintetben is a legkedvezőbb megoldás. Annál is inkább, mert a kisebbségek mindenütt — még a legideálisabb helyzetben is — másodrangúnak érzik magukat. A legideálisabb helyzetre természetesen Romániában még generációkon keresztül nem számíthatunk. Ez ismét nem a románokkal szembeni kritika, csak ténymegállapítás. Kérdezzük csak meg a magyarországi cigányokat, de akár az átlagnál jobb anyagi körülmények között élő svábokat, nem kell-e kisebbségi helyzetüket érezniük, ha nemzeti nyelvükkel, iskolázási lehetőségeikkel élni akarnának. A legtöbb sváb egyszerűen inkább lemond eredeti nemzetiségéről, csakhogy nagyobb legyen biztonsága, jobb, biztosabb a gyermekei jövője. Ez a kisebbségi sors tehát független attól, hogy mennyire teljes a kisebbségi politika. Sókkal inkább függ a gazdasági körülményektől. Tanulság erre, hogy a leggyorsabban az Ausztriában élő magyarság asszimilálódott, hogy az asszimiláció ott volt kisebb, ahol kevesebb a szabadság, nagyobb a szegénység. A magyar—román viszonylatban is minden bizonnyal érvényesülni fog az a világ- jelenség, hogy a lakosság a jobban élők irányába vándorol át. Ez nem valamiféle speciális magyar helyzet. Gondoljunk csak arra, hogy sok, legalább tízmillió német menekült, áttelepített költözött 60k száz kilométerekkel nyugatabbra. Ezt a népességmozgást nemcsak az anyagi jólét, hanem a demográfiai helyzet is serkenti. Országunk népessége csökken, ahelyett, hogy leg alább évi 50 ezerrel gyarapodna. Gazdasági előnyök is származhatnak abból, ha évente 50 ezer bevándorlót fogadhatnánk. Számolnunk kell már most azzal is, hogy az át- település ellen lesznek majd tiltakozó hangok is, méghozzá elég hangosak. A segítségadásban lelkes volt az egész magyar közvélemény, a fogadtatásban már nem számíthatunk erre. Az áttelepül end őknek is tartozunk annyival-, hogy az ilyen hangok ellen már most felvesszük a harcot Megmagyarázzuk, hogy a bevándorlás távlatokban sokkal több gazdasági előnnyel jár, mint amennyi időleges gondot okoz. Kopátsy Sándor Nyílt ég illúziók nélkül (1.) Miután Bush elnök, majd a NATO Tanács leporolta az 1955-ös amerikai „nyílt ég” javaslatot, Ottawában megkezdődött, majd Budapesten remélhetőleg befejeződik a vonatkozó sokoldalú szerződés kidolgozása Az amerikai nép szeretne barátja lenni a szovjet népnek — mondta a genfi négyes csúcs megnyitásakor, 1955. július 18-án Eisenhower elnök. — Nincsenek viták a szovjet és az amerikai nép között, nincsenek konfliktusok, nincs kereskedelmi háborúskodás. Történelmileg népeink mindig békében éltek egymással. Bulganyin marsall, az akkori szovjet miniszterelnök teljes mértékben egyetértett, ezzel. Július 21-én Dwight Eisenhower váratlanul olyasmit kezdeményezett, amivel messze megelőzte korát. A szovjet küldöttséghez fordulva, amelyben Bulganyin mellett helyet foglalt Hruscsov, Molotov, Zsukov marsall és Gromiko, nemcsak katonai információcserét javasolt a Szovjetunió és az Egyesült Államok között hanem valami meglepőbbet is. „Országunkban lehetőséget, nagy lehetőséget kínálunk Önöknek a légi felderítésre. Tetszés szerint bármilyen felvételt készíthetnek, a képeiket hazaviheti k tanulmányozni. Önök ugyanilyen lehetőséget biztosítanak nekünk és mi is végzünk ilyen megfigyeléseket, így meggyőzzük a világot, hogy széles körű intézkedéseket teszünk a meglepetés- szerű támadás lehetősége ellen, csökkentve ezzel a veszélyt, és enyhítve a feszültséget. A szovjet küldöttség nem tanúsított megértést a légi fényképezési javaslat iránt, nem támogatta azt, és lényegében úgy foglalt állást, hogy a Szovjetunió nem érdekelt amerikai körzetek sorozatos átrepülésében és légi fényképezésben, mert nem készül megtámadni Amerikát. Eisenhower akkor már tudta, hogy hamarosan a szovjet légtérbe küldi az U—2-es kémrepülőgépeket, gondoskodni próbál azok biztonságáról, de az 1960-as Powers-botránv más felderítési technikák felé orientálta. 1955-ben a szovjet elutasítás még arra hivatkozott, hogy az Eisenhower-javaslat halvány utalást sem tartalmaz a fegyveres erők csökkentésére, vagy az atomfegyverek betiltására. A Szovjetuniót amerikai támaszpontok. amerikai ihletésű katonai tömbök veszik körül, ezek a meglepetésszerű támadás forrásai, ezeket Ikell felszámolni. Moszkva 1957. szeptember 20-án jelezte; az atomfegyver betiltása, lényeges haderőcsökkentés és a külföldön lévő katonai támaszpontok felszámolása esetén nem volna akadálya annak, hogv a kölcsönös légi fényképezés a Szovjetunió, az Egyesült Államok, valamint a NATO, a SEATO, a Bagdadi Paktum, illetve a Varsói Szerződés tagállamai teljes területére kiterjedjen. 1958 szeptemberében a szovjet fél a légi fényképezési övezetek további kibővítéséhez Is hozzájárult, végül is a felderítő műholdak megjelenése vette le a napirendről a kérdést. Megmaradtak azonban az aszimfnetria-problémák, nevezetesen az, hogy a „nyílt ég” katonai előnyhöz juttatja azt a felet, amely a másik fél közelből való veszélyeztetésének nagyobb lehetőségeivel, eszköztárával rendelkezik. Ez a magyarázata annak, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszter múlt ősszel a komplex megközelítést részesítette előnyben: a „nyílt ég” párosuljon „nyílt szárazfölddel”, „nyílt tengerrel”, „nyílt kozmosszal”. Másrészt felvetődött, hogy a potenciális fenyegetést jelentő távol-keleti amerik_ bázisok kimaradhatnak-e a légi fényképezésből. A NATO által kidolgozott alapelvek szerint a „nyílt ég” program kiterjedne a szerződésben részes 23 állam területére Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában, tehát lényegesen túlnőne a stockholmi bizalomerősítő intézkedések érvényesítésének az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő térségén.. De mit lehet tenni, ha Moszkva felveti a Japánban, Dél- Koreában, a Fülöp-szigete- ken és a Csendes-óceán más térségeiben lévő amerikai légi támaszpontok kérdését, amelyek valóban, hadászati fenyegetést testesítenek meg, szimmetrikus szovjet lehetőségek nélkül. (Folytatjuk) Pirityí Sándor Kilenc 56-os mártírt hántolnák ki Sopronkőhidán Az Igazságügyi Minisztérium még tavaly engedélyt adott a sopronkőhidai volt börtöntemető területén jeltelen sírokban eltemetett 1956-os mártírok kihantolá- sára és újratemetésére. A kegyeleti eljárás irányításával dr. Bajnóczki István győri orvosszakértőt bízták meg. Az előkészületek megkezdődtek: helyszíni szemlét tartottak, s meghallgatták azokat a szemtanúkat, akik a temetésekről tudtak vagy részt vettek az egykori eseményekben. Segítségükkel nagy valószínűséggel, sikerült megállapítani a sírok helyét. Nyolc, Győrött halálra ítélt, ott kivégzett, majd Sopronkőhidára szállított mártír, valamint Szigethy Attila földi maradványainak kihantolásáról van szó. Ő volt a Dunántúli Nemzeti Tanács egykori elnöke, s őt temették először a börtöntemetőbe. Egészen 1963-ig ide kerültek elítéltek. Elítélték a magyar heroincsempészeket Súlyos ítéletet szabott ki kedden a római büntetőtörvényszék a magyar heroin- csempészekre. Gábor Sándort tizenkét évi, Vághyné Erdőkövy Henriettet nyolc évi börtönre büntették. Mindkettőjüket pénzbüntetéssel is sújtották. A húsz kiló heroin, amit Gábor Sándor gékocsijába rejtve szállított, fél millió kábítószeradagra lett volna elegendő.
