Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

1990. február 14., szerda SOMOGYI NÉPLAP 3 LEÉPÜLNI Á REALITÁSOK MÉRTÉKÉIG Nem a jövőtől, hanem a mától és a holnaptól tart a Bázis Mi a híresztelések valóságalapja ? — kérdeztük Mischl Róbert vezérigazgatót Igaz-e, hogy a kétmegyés Bázis Dél-dunántúli Építő­ipari Vállalat is mentőkö­télre vár? Az utóbbi idő­ben épp a pécsi toronyház- ügy kapcsán is fölerősödtek a vállalat mai és jövőbeni életképességét megkérdő­jelezd, egymásnak is egyre szélsőségesebben ellent­mondó híresztelések, mi­szerint a Bázis állandó lik­viditási gondokkal küzd, megkezdte a korlátolt fe­lelősségű társaságokba tör­ténő átalakulását és létszá­mának leépítését, hátrá­nyára vált a SÁÉV-val tör­tént fúziója. Van-e valóságtartalma ezeknek a híreszteléseknek? — tettük föl a kérdést Mischl Róbertnak, a Bázis vezérigazgatój ának. — Minden hímek van va­lóságtartalma. Az tény, hogy a megye és az ország gaz­dasági helyzete miatt a építőiparnak nincs elégséges feladata a térségben, és ez a folyamat már elég régóta tart. Egyre távolabb kell mennünk munkáért, egyre nehezebb körülmények kö- 'zött leh'et megszerezni az építési feladatokat. A vál­lalati stratégiánk az volt, hogy átmentsük kapacitá­sainkat a restrikciós idő­szakon, bízva önmagunk­ban és abban, hogy válla­latunk erőforrásai, tarta­lékai elégségesek lesznek e nehéz időszak átvészelésé­re. Ez így nem jött be. A restrikció tovább tart(ott), mint a vállalat erőforrásai; csökkent a munka az egy­re drágább anyagok, esz­közök és a pénz drágulása következtében. Ráadásul a pénzpiac beszűkült. Válla­latunk nem képes saját tő­kéből finanszírozni tevé­kenységét, és a múlt évben at külső körüllményék 'követ­keztében kimerültek anyagi képességeink. Korántsem igaz, hogy a Somogy Megyei Állami Épí­tőipari Vállalattal történt fúzióra vezethetők vissza mostani gondjai és nehéz­ségéi. A volt BÉV jelentős piaci területhez és használ­ható vagyon birtokába ke­rült, korábbi kapacitásának jelentős részét Somogybán és a Balaton térségében köthette le. Tény, hogy a fúzióval sem lett könnyebb az összevont Bázis sorsa. — Valóban kritikus hely­zetben van a vállalatunk, mert pénzhiány miatt . nem kaphatja meg azt a hitel­mennyiséget, amit az eddi­gi évek során a bankoktól megkapott. A Bázis hitel­képes, mert a KHB hitele­zett, így adósságaink egy részét kifizethetjük, vállal­kozásainkat részben bizton­ságba helyezhetjük, de így is kevés a hitel. Hogy az­tán hogyan lehet kigazdál­kodni a fantasztikusan ma­gas hitelkamatot? A múlt évben csak a hitelkamatunk 140 millió forintot tett ki. Ennyivel lehetne jobb az eredményünk, ha lenne elégséges forgótőként a te­vékenységünk fedezetére. Mert hiába az 1,5 milliárd forint értékű tehermentes vagyonunk, ha apnak két­harmada nem mobilizálha­tó állóeszköz, így nem elég­séges ahhoz, hogy kihasz­nálhassuk a 3,5 milliárdos kapacitásunkat. Tehát rá­kényszerülünk, hogy álló­eszköz-vagyonúnk jelentős részét pénzzé tegyük. A társasági törvény adta lehetőséggel élve jelenleg tíz kft-nk van, és a szá­muk nőni fog. Elérkezett az idő, amikor az erőforrá­sokra kell redukálnunk a kapacitásainkat. Tehát el­sősorban a veszteséges ter­meléstől kell megszabadul­nunk, hogy szakmai-emberi képességeinket, szükséges kapacitásainkat és termelő­berendezéseinket átment­hessük egy minden bizony- nyál bekövetkező jobb idő­szakra. Dolgozóink száma ma már alig haladja meg a négyezret. Természetes, hogy a leépülés tervszerű és rendezett keretek kö­zött, a hitelképesség fenn­tartása mellett következhet csak be. Ez azt jelenti, hogy a leépülő kapacitásokat, illetőleg megszűnő üzeme­ket alakítsuk át elsősorban. Az átalakítás önmagában is felszínre hozza a reális lét­szám-, eszköz- és költség- igényeket, mert sajnos ta­pasztalatunk: ha létszámle­építésről, költség- és esz­közcsökkentésről akarjuk meggyőzni egyes üzemein­ket, akkor mindig, minden­ki ragaszkodik mindenhez és mindenkihez, mindaddig, amíg az a nagyvállalatot terheli. De abban a pilla­natban, amikor már a szű- kebb kollektíva érdeke je­lenik meg ,— minit a kft.-lk esetében —, rögtön nem kell akkora létszám, annyi költ­ség és eszköz. Tehát csak jobb helyzetbe kerülhetnek ezek a szervezeteik, mint a vállalat keretei, között vol­tak. Az tény, hogy sok vál­lalati dolgozónak egzisz­tenciális és megélhetési gondokkal kell szembenéz­nie, hiszen a vállalat már képtelen foglalkoztatni az eddig létszámot, a kft.-k pedig nem visznek maguk­kal mindenkit. A vállalat fél országnyi területen dolgozik, ezt a ki­terjedt és egyre drágább körülmények közötti mű­ködést fenntartani lehe­tetlen. Ha nem épül le a vállalat a realitások mérté­kéig, akkor tönkremegy. Ez pedig senkinek sem lehet érdeke — mondta a vezér- igazgató. — A dolgozók és a termelőképesség javát igyekszünk átmenteni, s amíg ennek megvan az esé­lye, kötelességünk is meg­tenni. A toronyház-katasztrófa jelentősen megrendítette a megrendelőink, szállítóink és pénzforrásaink bizalmát, ugyanakkor erősen demora­lizáló hatást gyakorolt vál­lalaton belül is. A Bázis is szenvedő alanya ennek az ügynek, mert sem olyan ve­zetői, sem olyan dolgozói nincsenek ma már a haj­dani BÉV-től, akiknek bár-, mi közük lenne a magas­ház létrejöttéhez vagy az ott elkövetett hibákhoz — Szinte jelentéktelen a lakásépítés Pécsett és Ba­ranyában; Somogybán vala­mivel jobb a helyzet. Bu­dapesten is építünk mint­egy 650 lakást. Hiányzik a fizetőképes kereslet és fő­ként a finanszírozó. A la­kásépítést ma a saját érté- kesítósű vállalkozás jelen­ti, mindez csak drága hi­tel és szűk pénzellátás mel­Bázis-házak Kaposváron az Arany János utcában lett valósítható meg. A múlt évben a kormány ígérte a kedvezményes lakásépítési hiteleket, ebből azonban egyetlen fillért sem kap­tunk, így körülbelül 500 millió forintunkat kötött le ez a tevékenységünk. Emlí­tettem, hogy mennyire drá­ga a hitel. Az idén a Ke­reskedelmi és Hitelbank kedvező feltételeket nyújt és saját értékesítésű lakás­építéseinket finanszírozni tudja. Vannak konkrét terveink a főtevékenységet — az építést — illetően, vannak szerződéseink gép- és al­katrészgyártásba, építőipa­ri tevékenységre nyugati partnerekkel. Jelentős dol­lárexportra kaptunk előle- • get szovjet partnertől. Egy­részt teháit biztatóak a je­lek a jövőnket illetően, másrészt viszont a pénz­ügyi feltételek miatt nem láthatunk el az év végéig. Olyan gyorsak és kiszámít­hatatlanok a változások, hogy kénytelenek vagyunk kézi vezérléssel irányítani a vállalatot. — Nem a jövőtől félek, hanem a mától és a hol­naptól — mondta végül á Bázis Dél-dunántúli Épí­tőipari Vállalat vezérigaz­gatója. — Ha a mai prob­lémákat meg tudjuk oldani, akkor megoldottuk a válla­lat problémáit is, és a jö­vőt is. B. Murányi László Boglórlelle — Szentegyháza ALÁÍRJÁK A TESTVÉRVÁROSI MEGÁLLAPODÁST Boglárlellei küldöttség utazik pénteken a romániai Vlaicába, hogy aláírják a két település közötti testvér- városi megállapodást. Szabó József tanácselnök mellett a küldöttség tagja Soós Zol­tán és Kalász Zoltán (ők elsősorban könyvekét visz­nek ajándékba). Az előzetes megállapodás szerint most csak a tanácsi kapcsolatokat szentesítik; majd az egyes intézmények alakítják ki a kapcsolatok formáit- Vlaácá- iban egyébként január 15-én népgyűlésen döntöttek úgy, ihogy a két 'településből — Szentegyházáböl és Szent- fceresztb anyából — összevont városnak a továbbiakban Szentegyháza legyen a neve. Kevesebb a Alacsony volt a lakosság megtakarítási hajlandósága az elmúlt évben, részben az infláció gyorsulása miatt, a takarékbetétek reálérték­ben csökkentek — ez de­rül ki a Magyar Nemzeti Bank napokban közzétett jelentéséből. Az előzetes adatok azt mutatják: a lakosság 1989. december 31-i takarékbe­tét-követelése — a deviza- számlákkal együtt — 320,9 milliárd forint volt. A be­tétállomány éves emelkedé­se 27,2 milliárd forintot tett ki. Ezen belül a devizabeté­tek emelkedtek erőteljeseb­ben. A Magyar Néppárt Somogy megyei programja Pártunk elsősorban a, vidék, a falvak, a kisvá­rosok, a földvet művelők, az állattenyésztők, a vidé­ki iparban dolgozók, a kis és középvállalkozók, a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, az értelmi­ség és a turizmusban ér­dekeltek pártja. A Magyar Néppárt olyan ELLENZÉ­KI Párt, amely nemzet­ben gondolkozik, minden réteg felemelkedéséért harcol, és nem akarja, hogy az országot egy szűk csoport vezesse. Pártunk jogutódja az 1939-ben ala­kult Nemzeti Paraszt Pártnak és az 1956-os Pe­tőfi Pártnak, ezért a népi írók, többek között Veres Péter, Németh László, Illyés Gyula, Bibó István és Kovács Imre szellemi örököse. Ez a párt foly­tatni akarja az 1940-es évek első felében Szár­szón rendezett konferen­ciák szellemét, amiben a népi írók a paraszti kis­gazdaságok és dán, típusú szövetkezések, a Kertma- gyarország létrehozása mellett foglaltak állást. EZ A PÁRT MOZGALOM JELLEGŰ, ALULRÓL SZERVEZŐDŐ. Ebben a pártban minden tag tel­jesen önállóan gondolko­dik és cselekszik. A pár­ton belül olyan demokrá­cia van, amely a helyi szervezetek politikai és gazdasági önállóságát ga­rantálja. Megyénkben a párt megyei központja So- mogyváron van. A kibontakozásit úgy akarjuk elérni, hogy a vá­lasztás első fordulója után a hasonlóan gondolkodó pártokkal választási szö­vetségre lépve megnyer­jük a választást. Nem fo­gunk szövetkezni a volt és a jelenleg is sztálinis­tákkal és a nagytőke szin­tén diktatúrára hajlamos pártjaival. Így jön létre egy erős koalíciós kor­mány, amely meg fogja kapni a külföldi tőke tá­mogatását, ugyanakkor nem hagyja az országot kiárusítani. Így lesz újra 1848 óta az ország és a hatalom a Magyar Népé. Az új parlamentnek az el­ső törvényt a tulajdonról és földről kell megalkot­nia. A másodikat az ön- kormányzatról. TULAJ­DONOSOK ÁLLAMÁT AZ ÁLLAMI TULAJDON HE­LYETT. A gazdaságban növelni kell a tulajdonosi szemléletet a magántulaj­don arányának legalább tízszeresére való emelésé­vel. Minden önkormány­zat és egyén kapja vissza földjeit az utolsó eltulaj­donítás mértékében. Az önkormányzatok kapják meg az állami tulajdon nagy részét, mint saját vagy alapítványi tulaj­dont. A jelenlegi kény­szer szövetkezetek alakul­janak át önkéntes szövet­kezésekké vagy Kft-vé megadva a lehetőséget a régi Tsz-ta® oknak is, akik földet nem vihettek be. Az új vállalkozások tá­maszkodhassanak a Tsz-ek jelenlegi gépparkjára KORMÁNYZÓ ÖNKÉNY HELYETT TULAJDONO- NOSI ÖNKORMÁNYZA­TOT ! Minden település válassza meg helyi parla­mentjét és polgármesterét, mely dönt a településsel kapcsolatos minden kér­désben. Az adóknak leg­alább annyi része marad­jon helyben, hogy a költ­ségvetés ne legyen kisebb mint eddig. MINDEN TE­LEPÜLÉSEN LEGYEN ÜJRA ISKOLA, melyet a múltban bevált iskolaszék irányítson. Minden okta­tási intézmény diákszám­tól és típustól függően egyformán részesüljön állami támogatásban, ide értve az egyházi iskolákat is. Somogy megyében 8— 10 új típusú iskolát kell felállítani, amely megold­ja a felnőtt oktatást, át- és továbbképzést. Minden önkormányzat maga szer­vezze meg kulturális éle­tét. AZ EGÉSZSÉGÜGY­BEN MEG KELL SZÜN­TETNI A BETEG ÉS OR­VOS ANYAGI KAPCSO­LATÁT. Csökkenteni kell a társadalombiztosítási és nyugdijjárülék mértékét, be kell vezetni többféle betegbiztosítási formát, egységes kisösszegű gyógy­szertérítést. Az eddigiek­nél nagyobb mértékben emeljék a létminimumhoz közeli nyugdíjakat. Igaz­ságosabb segélyezési rend­szert! AZ ANYASÁG VÁLHASSON FÖHIVA- TÁSSÁ. A családfő a fő­munkaidejében keresse meg a család tisztességes ellátásához és gyarapodá­sához szükséges anyagia- kíctt SZAKMÁNKÉNT EGY­SÉGES ADÓKULCSOT AKARUNK, melynek mér­téke serkenti a vállalko­zásokat. Olyan pénzügyi politikát kell kialakítani, mely minden ágazatban ösztönző. A NEMZETISÉ­GEINKKEL ÖSSZEFOG­VA ÉPÍTSÜK KÖZÖS HAZÁNKAT! Nem tudjuk elképzelni jövőnket a megtartó nemzeti és nem­zetiségi hagyományok és a 2000 éves KERESZ­TÉNYSÉG ERKÖLCSI VILÁGA nélkül. NEM LESZÁMOLÁST, HANEM ELSZÁMOLTATÁST AKARUNK, az állami és pártvezetők vagyonáról és személyi felelősségéről leg­alább 20 évre visszame­nőleg. KÉPVISELŐJELÖLT­JEINK SOMOGY ME­GYÉBEN : 3. sz. körzet Siófok: Varga Csaba író, szociográfus Balatonsza- badi, Mátyás király u. 20. 4. sz. körzet Boglárelle: Dr. Gyenis Sándor orvos 8698 Somogyvár, Május 1. u. 1. 5. sz. körzet Marcali: Tolri János agrár szak­mérnök Nagybajom, Fő u. 23. A többi körzetben közös jelöltet állítunk. NÉPPEL A NÉPÉRT! lakossági megtakarítás A lakosság hiteltartozása 1989-ben 24,6 milliárd fo­rinttal nőtt, és december 31-én 321,9 milliárd forintot ért el. A hitelállomány éves növekedését mérsékelte az, hogy a kedvezményes ka­matozású lakáshiteleket decemberben tömegesen visszafizették, emiatt de­cemberben a hitelállomány, a korábbi évek utolsó hó­napjában tapasztalt növe­kedés helyett 6 milliárd fo­rinttal csökkent. Tavaly a jegybank pénz­táraiból 1285,6 milliárd fo­rint készpénz áramlott ki, és oda 1268,2 milliárd fo­rint jutott vissza. Ezek kü- lönbözeteként, az év folya­mán, 17,4 milliárd forinttal (9,5 százalékkal) növekedett a forgalomban levő kész­pénz, s ennek folytán 1989. december 31-én 199,9 mil­liárd forintnyi bankjegy és érme volt forgalomban. A készpénzállomány az inflá­ciós rátánál jóval kisebb ütemben nőtt — reálérték­ben csökkent — ami rész­ben a jegybank inflációel­lenes pénzszűkítő politiká­jának, részben a lakosság fokozott valutavásárlásá­nak tulajdonítható. (MTI) v ,1.

Next

/
Thumbnails
Contents